E-per a felszámolási eljárásban

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a felszámolási kifogás nem tekinthető olyan önálló eljárásnak, amelyre az e-peres szabályokat alkalmazni kell, ha a felszámolási eljárás még papír alapú beadvány útján került megindításra.

A kereseti kérelem tartalma

Ami a tényállást illeti a hitelező a 2016. július 25-én kelt és 2016. augusztus 1. napján érkeztetett beadványában bejelentette a felszámolási ügyben eljáró bíróságnak, hogy a felszámoló a közbenső mérleget késedelmesen, csupán 2016. július 13-án küldte meg részére. Sérelmezte, hogy a felszámoló mulasztásából eredően a jogszabályban írt észrevételezési jogát eddig nem gyakorolhatta, a felszámoló az ő észrevételei nélkül terjesztette elő a közbenső jelentését a bírósághoz jóváhagyásra, ezért kérte a közbenső mérleg jóváhagyásának elutasítását. Állította, hogy a felszámoló súlyos és ismétlődő jogsértő magatartást tanúsít, ezért indítványozta a tisztségéből történő felmentését. Beadványához csatolta a 2016. június 21-i levelét, amelyben felszólította a felszámolót a közbenső mérleg elkészítésére és megküldésére (1. számú melléklet). Mellékelte a felszámoló 2016. július 7-i válaszát, amelyben jelezte, hogy a közbenső mérleg megküldését – mely korábban téves címre került postázásra – pótolta a módosított mérleggel együtt (2. számú melléklet). Csatolta a közbenső mérleggel kapcsolatos észrevételeit is, melyben lényegében arra hivatkozott, hogy a mérleghez kapcsolódó jelentés nem ad minden lényeges körülményre megfelelő magyarázatot, továbbá egyes költségek felmerülését nem indokolja kellő részletességgel (3. számú melléklet).

[multibox]

Az elsőfokú bíróság döntése

Az elsőfokú bíróság a hitelező 2016. július 25-i keltezésű beadványát kifogásként iktatta, majd 2. sorszám alatt meghozott, 2016. augusztus 8-i végzésében azt érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Döntésének indokolásában rögzítette, hogy a hitelező fenti beadványát a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 51. § (1) bekezdése alapján kifogási eljárás megindítására irányuló kérelemnek tekintette. Rámutatott arra, hogy a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 397/I. § (2) bekezdés e) pontja, valamint a Pp. 397/J. § e) pontja, továbbá a Cstv. 6. § (5) bekezdése értelmében a Pp. 394/C. §-ának rendelkezéseit a 2016. július 1. napján és az azt követően indult perekben kell alkalmazni. A Pp. 394/C. § (2) bekezdés c) pontja kimondja, hogy ha a fél jogi képviselővel jár el, a jogi képviselő a keresetlevelet (kérelmet), továbbá minden egyéb beadványt, okirati bizonyítékot kizárólag elektronikusan, az űrlapbenyújtás-támogatási szolgáltatás igénybevételével nyújthatja be a bírósághoz és a bíróság is elektronikusan kézbesíti a jogi képviselő részére. A Pp. 394/I.§ (1) bekezdés a) pontja ennek elmulasztásához a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának jogkövetkezményét fűzi. Hangsúlyozta, hogy a kifogási kérelmet a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet (a továbbiakban: Büsz.) 24. § (1) bekezdése szerint érkeztetett kezdőiratnak, kifogási eljárást megindító beadványnak minősítette, melyet 2016. július 1-től – a fent hivatkozott törvényi rendelkezések értelmében – a jogi képviselővel eljáró hitelező csak elektronikusan nyújthatott volna be szabályszerűen. Az elsőfokú bíróság az eljárási illetékfizetési kötelezettség mérsékléséről és viseléséről az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 58. § (1) bekezdés f) pontja, valamint a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján határozott.

A fellebbezés tartalma

Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést, melyben kérte annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új határozat hozatalára utasítását. Fellebbezésében azt hangsúlyozta, hogy a hitelező nem kívánt kifogást benyújtani, beadványa tartalmában is észrevételnek minősült a közbenső mérleggel és az azzal kapcsolatos felszámolói jelentéssel szemben. Úgy vélte, hogy az elsőfokú bíróság által hivatkozott eljárásjogi rendelkezések csak azokra az eljárásokra vonatkozhatnak, amelyeket az adós ellen, felszámolási kérelem előterjesztésével 2016. július 1-jén vagy azt követően indítottak. Ebből következően a Pp. 394/C. § (2) bekezdésének elutasító rendelkezése csak az adós, a hitelező vagy a végelszámoló 2016. július 1-jén vagy azt követően, nem megfelelő módon előterjesztett felszámolási kérelmének jogkövetkezményeként alkalmazható, mert ettől a naptól kezdődően a jogi képviselővel eljáró, eljárást megindító fél a kérelmet kizárólag elektronikusan nyújthatja be a bírósághoz.

A felszámoló észrevételei

A felszámoló fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte. Hangsúlyozta, hogy a közbenső mérleggel szemben kifogásnak nincs helye, amennyiben a hitelező a közbenső mérleggel szemben észrevételt kívánt előterjeszteni, azt a felszámolónak kellett volna megküldenie, mert a Cstv. 55. §-a értelmében a felszámoló feladata a hitelezői észrevétel továbbítása a bíróság részére.

[htmlbox BDT]

A Fővárosi Ítélőtábla döntése

A fellebbezés az alábbiak miatt alapos.

A Fővárosi Ítélőtábla előrebocsátotta, hogy álláspontja szerint a kifogási eljárás nem tekinthető olyan elkülönült, teljesen önálló, új bírósági (nemperes) eljárásnak, melynek megindítására a Pp. a 2016. július 1-jét követő időszakban (ideértve a július 1-jén érkezett eljárást megindító kérelmeket is) a jogi képviselővel eljáró fél részére csak elektronikus úton biztosít lehetőséget. A Cstv. 51. §-ában szabályozott kifogás jogintézménye célját és tartalmát tekintve a felszámolási eljáráson belül igénybe vehető jogvédelmi eszköz. A kifogás előterjesztésével a kifogásoló fél nem a felszámolástól, mint alapeljárástól teljesen független eljárást indít, hiszen felszámolás folyamatban léte, felszámoló kijelölése, annak felszámolás során megvalósított intézkedése vagy mulasztása nélkül a felszámolóval szemben kifogás előterjesztésére sem kerülhet sor. A Pp. 397/I. § (2) bekezdés e) pontja, a Pp. 397/J. § e) pontja, továbbá a Cstv. 6. § (5) bekezdése értelmében a Pp. 394/C. §-ának rendelkezései csak azokra az újonnan indult, önálló peres és nemperes eljárásokra vonatkoznak, melyek megindítására irányuló keresetlevelet vagy kérelmet a jogi képviselővel rendelkező fél 2016. július 1-jén vagy azt követően terjesztett a bíróság elé. A fenti időpont előtt indult eljárásokra ezek a rendelkezések nem alkalmazhatóak. A Büsz. 24. § (1) bekezdése külön ügycsoportként jelöli meg a vitatott hitelezői igényeket és kifogásokat, e vonatkozásban azonban az ügyviteli szabály módosításának indoka a felszámoláson belüli eljárások és a bírósági iratok megfelelő kezelhetősége volt.

Az elsőfokú bíróság által hivatkozott Pp. 394/C. § (2) bekezdés c) pontja, valamint 394/I. §(1) bekezdés a) pontja jelen eljárásban nem alkalmazható, tekintettel arra, hogy az adós társaság elleni felszámolási eljárás a C. Zrt. hitelező 2014. augusztus 18-án előterjesztett kérelmével indult (az adós társaság felszámolásának közzétételére 2015. március 24-én került sor).

Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú végzést a Pp. 258. § (2) bekezdése megfelelő alkalmazásával hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot az eljárás folytatására utasította.

Az ítélőtábla hangsúlyozta továbbá, hogy ebben az ügyben az elsőfokú bíróság azt sem tisztázta, hogy a hitelező a beadványát milyen tartalmú és célzatú kérelemként terjesztette elő. A felszámolónak címzett, 2016. június 21-i levelében a hitelező azt sérelmezte, hogy a közbenső mérleget elmulasztotta megküldeni a részére. Felszólította a felszámolót ennek pótlására azzal, hogy további mulasztás esetén a Cstv. 51. §-a alapján kifogást fog előterjeszteni. Azonban a bírósághoz intézett bejelentésében a hitelező már maga ismerte el, hogy időközben megkapta a felszámolás hatálya alatt álló adós közbenső mérlegét, amelyhez észrevételeket fűzött, az észrevételét mellékelte. A 2016. július 25-i beadványában indítványozta súlyos és ismétlődő jogsértő magatartás okán a felszámoló tisztségéből való felmentését.

Tehát a törvényszék által „kifogásnak” minősített beadványból és annak mellékleteiből egyértelműen megállapítható volt, hogy a felszámoló a közbenső mérleg megküldési kötelezettségét időközben teljesítette, e körben mulasztás nem terheli, ebből következően nyilvánvaló, hogy ilyen tartalmú felszámolói mulasztás okán kifogást a hitelező nem kívánt vele szemben előterjeszteni. A közbensőmérleggel kapcsolatos hitelezői észrevételeket a bíróságnak nem kifogási, hanem az alapeljárásban, a közbenső mérleg vizsgálata körében kell tisztáznia. A felszámoló felmentésére irányuló hitelezői kérelem hiányos, mert a hitelező nem jelölte meg azt a jogszabályhelyet, melynek (ismétlődő) megsértése okán a felszámoló felmentését indokoltnak tartotta.

Tehát a folytatni rendelt eljárásban az elsőfokú bíróságnak elsődlegesen azt kell tisztáznia, hogy a hitelező a 2016. augusztus 1-jén beérkezett beadványát milyen kérelemként terjesztette elő, és az ennek megfelelő eljárást kell lefolytatnia. Amennyiben kifogást kíván előterjeszteni a felszámolóval szemben, pontosan meg kell jelölnie a felszámoló sérelmezett magatartását, melynek megsemmisítését kéri, vagy mulasztását, melynek okán valamely intézkedés megtételére kéri kötelezni a felszámolót a Cstv. 51. § (1) bekezdése alapján, mert a kifogási eljárásban pusztán valamely jogsértés megállapításának nincs helye. Amennyiben a felszámoló felmentését indítványozza, pontosan meg kell jelölnie a felszámoló súlyos, ismétlődő jogszabálysértésének ténybeli és jogi alapját. Ezt az indítványt az alapeljárásban kell vizsgálni.

Abban az esetben, ha a közbenső mérleghez és jelentéshez kapcsolódóészrevételét kéri a bíróságtól elbírálni, a beadványt hitelezői észrevételként szintén az alapügyben a közbenső mérleg vizsgálata körében kell figyelembe venni.

Az ismertetett döntés (Fővárosi Ítélőtábla 11. Fpkf. 45 435/2016/3.) a Bírósági Döntések Tára folyóirat 2017/4. számában 61. szám alatt jelent meg.

---