Egy jogi metamorfózis: devizahitelesekből devizahiteltelenek

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Végre megszülettek a részletes megoldásokat tartalmazó törvények! Alapvető céljuk szerint megkísérlik egységesen rendezni azok pénzügyi és jogi sorsát, akik 2006 után olyan kölcsönszerződéseket kötöttek, amelyekben a kölcsönösszeget, a törlesztő részleteket, az egyéb költségeket és a kamatokat svájci frankban, euróban vagy japán jenben határozták meg, ám az adósok devizát sosem láttak. Ezeknél a szerződéseknél az „vágta ki a biztosítékot”, hogy e devizák forinthoz viszonyított árfolyama drasztikusan változott a forint kárára, azaz: a külföldi pénznemben meghatározott tételek jóval több forintot igényeltek, mint a szerződés megkötésekor. Mivel jogi oldalról kívánom tájékoztatni a T. Olvasót, nem foglalkozom a fenti helyzetet kiváltó közgazdasági, pénzügyi okokkal, azt rábízom az eddig is temérdek véleményt kiagyaló szakemberekre. Itt most arról lesz szó: 2014-2015-ben hogyan tovább?

Annyit el kell mondanom előzményként, hogy a probléma megoldásának igénye nem először merült fel hazánkban. Az 1991. évi költségvetési törvény megemelte a lakáskölcsönök kedvezményes (mentes, évi 1, 2, 3, ill. 3,5 %-os) kamatát évi 8 %-os mértékűre, ennek folytán az OTP és a takarékszövetkezetek milliónyi lakáskölcsön-szerződését a megemelt kamatozással kellett teljesíteni. Emberek ezrei fordultak az Alkotmánybírósághoz. Panaszaik lényege a következő volt: alapvetően sérti az emberi szabadságjogokat az állam beavatkozása a szerződéses jogviszonyokba, a szerződéseket kizárólag a felek konszenzusa alapján lehet megváltoztatni, az egyoldalú kamatemelést kimondó törvényi rendelkezés tehát alkotmányellenes. Az Alkotmánybíróság azonban elutasította a felek kifogásait, és alkotmányosnak minősítette a szerződések törvénnyel történő módosítását kihangsúlyozva: jogszabály útján módosíthatók az egyedi szerződések, amennyiben a megkötésüket követően beállott körülmény folytán azok valamelyik fél lényeges jogos érdekét sértik, ez a változás nem volt ésszerűen előrelátható, ugyanakkor túlmegy a normális változás kockázatán és a beavatkozás (törvény általi változtatás) társadalmi méretű igényt elégít ki.

Mivel az Alkotmánybíróság 2014 márciusában hozott határozatában ugyanezt kimondta (azaz: az állam tömegesen előforduló és főleg tartós viszonyokat szabályozó szerződésekbe beavatkozhat), megnyílt az út a Kormány előtt a devizahitelesek széleskörű megsegítéséhez, olyan törvény megalkotásához, amely rendbe teszi ezt az egész társadalmat lázban tartó problémahalmazt. A jogbiztonság megőrzése érdekében azonban meg kellett várni a Kúria döntéseit is (2013-ban keletkezett az első, majd 2014 júniusában a második), így került sor előbb júliusban a 2014. évi XXXVIII. tv., majd októberben a 2014. évi XL. törvény megalkotására.

Sajnos, még mindig keverednek a fogalmak a közbeszédben, holott már évszázadok óta megkülönböztetik a hitelt és a kölcsönt. A hitelszerződés ugyanis valamilyen hitelkeret rendelkezésre tartását, kilátásba helyezését jelenti azzal, hogy a hitelező (a bank) az adós felhívása és a feltételek teljesítése esetén köteles vele kölcsönszerződést kötni. A kölcsönszerződés pedig pénzösszeg fizetése díj fejében az adós részére visszafizetési kötelezettség mellett. Esetünkben tehát nem hitelszerződésekről, hanem valós kölcsönszerződésekről beszélhetünk, amelyek a bankok és az adósok között jöttek létre, és amelyek teljesítése során a felek közötti egyensúly drasztikusan megbomlott.

A továbbiakban a törvényben megjelölt pénzügyi intézmény helyett a bank elnevezést, a kölcsönfelvevő vagy fogyasztó helyett pedig az adós megjelölést használom.

1/ Milyen szerződésekre terjednek ki a rendezést tartalmazó törvények?

A 2004. május 1. és 2014. július 26. között kötött fogyasztói kölcsönszerződések, amelyek:

a/ devizaalapú (azaz devizában nyilvántartott vagy devizában nyújtott és forintban törlesztett) kölcsönszerződések,

b/ forint alapú kölcsönszerződések (kivéve az állami kamattámogatással nyújtott lakás célú forint alapú kölcsönt és a hitelkártyához vagy fizetési számlához kapcsolódó kölcsönt),

c/ deviza alapú vagy forint alapú pénzügyi lízingszerződések.

Feltétel még ebben a körben, hogy a szerződésben – vagy a mögöttes általános szerződési feltételeknek – szerepeljen valamilyen tisztességtelen feltétel: a különnemű árfolyamok alkalmazása vagy az egyoldalú szerződésmódosítás.

Okszerűen következik a fentiekből, hogy azok a kölcsönszerződések is ebbe a körbe tartoznak, amelyek 2014. július 26-a előtt megszűntek, valamint, amelyekben banki oldalon jogalanyváltozás következett be, azaz pl. az adott bank a behajtójának adta át a követeléseit. (Félreértés ne essék: a 2014. évi XXXVIII. törvény eredeti szövegében még kivételként szerepeltek az ún. végtörlesztéses és a Nemzeti Eszközkezelő útján rendezett ügyek, a 2014. XL. törvény ezt törölte.)

2/ Milyen kérdéseket rendeznek a törvények?

a/ Deviza alapú kölcsönszerződésekben és pénzügyi lízingszerződésekben szereplő különnemű árfolyamok tisztességtelensége és az ebből eredő elszámolás

b/ Deviza és forintalapú kölcsönszerződésekben és pénzügyi lízingszerződésekben alkalmazott egyoldalú szerződésmódosítási tárgyú kikötések tisztességtelensége melletti megdönthető vélelem

Kommentár a hitelintézeti törvényhez
Ez a kommentár minden olyan kérdésre választ ad, mely eddig azért vetődhetett fel, mert sem hivatalos magyarázatban, sem egyéb helyen nem volt található semmiféle iránymutatás, támpont e törvénybeli szabályokkal kapcsolatban, legalábbis nem így egy helyen és egy érthető rendszerbe foglaltan, mint ahogyan most és itt. További információ és megrendelés >>

c/ A fenti szerződéses feltételek vizsgálatának kötelezettsége

d/ A fenti ügyek rendezésére irányuló peres eljárások különleges szabályozása

e/ A folyamatban lévő vitás ügyek (többek között perek) rendezése.

3/ Kinek mi a feladata a fentiek rendezése érdekében és kapcsán?

Mivel meglehetősen bonyolult, a jog mély bugyraiba nyúló jogi értelmezések keresztútján jutott el a Parlament a fenti rendezési elvekhez és szakaszokhoz, az adósokra a törvények semmiféle teendőt nem hárítanak át. A 2014. évi XXXVIII. törvény ugyanis egyértelműen megállapítja – a Kúriával azonosan – a következőket:

a/ A devizaalapú hitel- kölcsön- és pénzügyi lízingszerződés önmagában véve nem érvénytelen (az árfolyamkockázatot a felek viselik),

b/ Semmis az a kikötés, amely a kölcsön folyósítására a vételi, a törlesztésre pedig az eladási árfolyamot rendeli alkalmazni, a kikötött rendelkezés helyébe az MNB hivatalos deviza árfolyama lép. Ezzel maga törvény megoldotta az árfolyamrés kérdését.

c/ Az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségével kapcsolatban a törvény kijelenti, hogy az ilyen kikötések tisztességtelenek (azaz érvénytelenek) – ezt nevezik megdönthető vélelemnek –, és a bank bíróság előtt bizonyíthatja ennek ellenkezőjét.

d/ A bank jogvesztő határidőn belül a Fővárosi Törvényszékhez fordulhat az előbbi kikötés (illetve a szerződés elválaszthatatlan részét képező általános szerződési feltételek ezen rendelkezése) érvényességének megállapítása érdekében, és a bíróság döntése lesz az irányadó.

e/ Az ilyen szerződésekből eredő bármely igény a szerződés fennállása alatt nem évül el, az elévülési idő (amely esetünkben 5 év) 2014. július 26-tól (ez a törvény hatályba lépésének napja) indul meg.

f/ A bankok egyébként kötelesek felülvizsgálni szerződéseiket, valamint az általános szerződési feltételeiket (pl. üzletszabályzat), és ennek eredményét be kell jelenteniük a Magyar Nemzeti Banknak, továbbá: a Fővárosi Törvényszéknél indult per befejezését követően az ítéletnek megfelelően helyreállított szerződés szerint el kell számolni a felekkel.

4/ Hogyan alakul a pénzintézet és az adós között folyó perek és végrehajtási eljárások sorsa?

A bank és az adós(ok) között már folyó pereket a bíróságoknak fel kellett függeszteni, ezek már megtörténtek. A felfüggesztett pereket az elszámolások megejtése után folytatni lehet, de amennyiben az elszámolás mindkét fél megelégedésére valósult meg, úgy a pert a bíróságok – a felek kérelmére – kedvező költségkihatással megszüntetik. Természetesen az ilyen perek az általam tárgyalt törvényben írtakon túlmenő igényeket is tartalmazhatnak és az adós(ok), illetőleg a bank ezeket továbbra is érvényesítheti.

Nagykommentár a cégtörvényhez
A szerzők gazdasági és cégügyekkel foglalkozó bírák, akik a joggyakorlat szemszögéből, a módosításokat objektíven, de kritikusan szemlélve segítik a jogalkalmazókat a gazdasági jog értelmezésében.  További információ és megrendelés >>

Ugyanez a helyzet a végrehajtásokkal is, vagyis a végrehajtásokat szüneteltetni kell – kivéve azokat, amelyek a jelenleg tárgyalt törvény hatálya alá nem eső kölcsönszerződésekből eredően indultak. Tehát nem minden végrehajtás kerül ideiglenes süllyesztőbe, ennek tisztázása – akár jogi szakember bevonása mellett – az adós érdeke és kötelezettsége.

5/ Jelenleg hogyan áll a devizahitelesek ügye országos áttekintésben?

A Fővárosi Törvényszéken csaknem minden bank perelt az egyoldalú szerződésmódosítás kikötésével kapcsolatos vélelem megdöntése érdekében, azonban egy-két kivételtől eltekintve a kereseteket elutasították. A fellebbezéseket a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla még nem bírálta el – ám itt is akadtak kivételek; az így elbírált ügyekben a bankok vesztettek. Több ügyben a Fővárosi Törvényszék az Alkotmánybírósághoz fordult – ott még nem született döntés. A másodfokon lezárult ügyekben a bankok megkezdhetik az elszámolások elkészítését az ezt taglaló külön jogszabály, a már hivatkozott 2014. évi XL. törvény alapján.

A jogerős bírósági ítélet a szerződésmódosítási klauzula tisztességtelenségével kapcsolatban a konkrét szerződés részelemévé válik (hasonlóan az árfolyamrésről szóló törvényhely).

6/ Hogyan rendezi a törvény, a bankok, az MNB a továbbiakban az kölcsönügyeket?

A bankot elszámolási kötelezettség terheli:

a/ a még meg nem szűnt kölcsönszerződések,

b/ a 2009. július 26. napját követően megszűnt kölcsönszerződések tekintetében,

c/ a 2009. július 26-án vagy azt megelőzően megszűnt szerződés esetében akkor, ha valamilyen szerződésbeni követelés nem évült még el (akár banki, akár adósi oldalon),

d/ a 2009. július 26-át megelőzően megszűnt olyan szerződés vonatkozásában, amelyből eredő követelését a bank átadta egy ún. követeléskezelőnek, amely a behajtást folytatja és erre tekintettel az adós az elszámolást a banktól kéri,

e/ a végtörlesztés folytán megszűnt szerződés esetében a fogyasztó kérésére.

Nem terheli a bankot elszámolási kötelezettség a Nemzeti Eszközkezelőnek vételre felajánlott lakóingatlanokkal érintett szerződések adósával kapcsolatban.

Az elszámolást devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződés (vagy ilyennek nem minősülő deviza kölcsönszerződés) esetében 2015. február 1. fordulónappal, míg a forint alapú fogyasztói kölcsönök elszámolását 2015. június 30-ai fordulónappal kell megejteni. Az elszámolást a bank 2015. március 1. és 2015. április 30. között küldi meg az adósnak; ha a szerződéssel kapcsolatos polgári per még nem fejeződött be, a megküldési határidő a per jogerős befejezésétől számított 60 nap. A forint alapú, továbbá devizalapúnak nem minősülő devizakölcsönszerződés és lízingszerződés esetében a banknak 2015. augusztus 1. és 2015. szeptember 30. között kell az elszámolást az adósnak megküldeni; a határidőt itt is kitolja a polgári per későbbi befejezése.

Az adós a megküldésre kerülő elszámolással szemben a banknál panasszal élhet 30 napon belül (akadályoztatása esetén a határidő 90 nap). További jogorvoslati fórum – a panasz eredménytelensége esetén – a Pénzügyi Békéltető Testület (amelyre vonatkozó szabályokat a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény tartalmazza). A testület határozata bíróság előtt megtámadható.

PhD Dr. Matúz György ügyvéd

---