Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Tavaly október 14-én, a 40. születésnapomon érkezett az értesítés, hogy a Magyar Ügyvédi Kamara a Kiváló Ügyvédi Munkáért címet adományozza nekem. Ez egy nagyon szép ajándék volt, talán azért kaptam, mert igyekeztem az ügyvédi hivatás értékeit megőrizni a jogszabályalkotás során, illetve a Budapesti Ügyvédi Kamara ügyvédjelölti képzésében a gyakorlati tapasztalatokat átadni. A díj fantasztikus érzés, mert igazolhatja az eddigi munkát, egyben fantasztikus inspiráció a jövőre nézve – mondja a Jogászvilág.hu-nak adott interjújában dr. Békés Ádám ügyvéd, a PPKE-JÁK Büntető Anyagi-, Eljárási- és Végrehajtási Jogi Tanszék egyetemi adjunktusa.
A legfiatalabb díjazottként vehette át a Magyar Ügyvédnapon a Kiváló Ügyvédi Munkáért elismerést. Dr. Békés Imre tanár úr fiaként 2004 óta viszi a Békés Ügyvédi Irodát, mely főként a büntetőügyekre specializálódott. Ebben a genetika is közrejátszik?
Igazából a kezdetekkor eldöntöttem, hogy édesapám után nem szeretnék „kis Békés” lenni, így a büntetőjoggal nem akartam foglalkozni, de a genetikát nem lehet letagadni.
Két dolgot nem tudott levetkőzni: a büntetőjogot és az egyetemi tanítást. Mindkettőhöz nagyfokú elhivatottság kell?
Az egyetemet követően nemzetközi ügyvédi irodába mentem pénzügyjogi területre, és el is kezdtem a mai Corvinus Egyetemen a jogász-közgazdászképzést. Egy év után rájöttem, hogy hiányzik az egyetem hangulata, illetve éltem dr. Bárándy Péter állásajánlatával, amit az Országos Perbeszédverseny védői kategóriájában elért 1. helyezésem után ajánlott fel. A közgazdasági tanulmányokat végigcsináltam, de akkor már azzal az elképzeléssel, hogy a gazdasági-büntetőügyekben fogom ezt kamatoztatni. Az egyetem és az ügyvédi munka együttes gyakorlása nehéz, ugyanakkor fantasztikus szinergiát tud alkotni, csak kellő alázattal kell mindkettőhöz hozzáállni. Talán éppen ennek köszönhető, hogy részt vehettem a büntető törvénykönyv (Btk.) kodifikációjában és 2014 decemberétől részese voltam annak a szakértői testületnek, amely a büntetőeljárási törvény alakításában szerepet játszhatott. Tavaly nyáron pedig dr. Bánáti János elnök úr felkérésére az eljárási törvény közigazgatási egyeztetésében is közreműködhettem. Ezek meghatározó szakmai élmények, és azon kívül, hogy büszke vagyok ezekre, a mindennapokban szembesít azzal a felelősséggel is, ami akár az egyetemi katedrán, akár a talár viselése során minket terhel.
Milyen érzés 40. születésnapra szakmai díjat kapni?
2016. október 14-én lettem 40 éves és aznap érkezett meg az értesítés, hogy a Magyar Ügyvédi Kamara elnöksége a Kiváló Ügyvédi Munkáért címet adományozza. Ez egy nagyon szép születésnapi ajándék volt, talán azért kaptam, mert igyekeztem az ügyvédi hivatás értékeit megőrizni a jogszabályalkotás munkája során, illetve a Budapesti Ügyvédi Kamara ügyvédjelölti képzésében a gyakorlati tapasztalatokat átadni. Mindemellett a mindennapokban törekszem ügyelni hivatásrendünk szakmai szabályaira, elvárásaira, ezért valószínűleg inkább a konzervatív védők közé sorolnak. A díj fantasztikus érzés, mert igazolhatja az eddigi munkát, egyben fantasztikus inspiráció a jövőre nézve.
Hogy érzi, a mai jelölti képzés kifejezetten gyakorlati védői munkára való felkészüléssé alakult át?
Igyekszünk minden hasznos praktikát átadni a jelölteknek. Nem arra akarjuk őket tanítani, hogy mi a különbség a halmazat és az egység között, hanem helyette megpróbáljuk felkészíteni őket a gyakorlati kérdésekre és a veszélyekre. Ilyen lehet: az ügyvédi beszélőn mit tehet meg egy ügyvéd, hol van a bírósági tárgyaláson a határ a határozott szakmai álláspont és az udvariasság között, mit jelent a gyakorlatban, hogy a védő az eljárási garanciákat előíró normákat betartja és betartatja.
Dr. Békés Ádám: A mindennapokban törekszem ügyelni hivatásrendünk szakmai szabályaira, elvárásaira, ezért valószínűleg inkább a konzervatív védők közé sorolnak
Oktatóként kutatási területe az Európai Unió Bírósága, az Európai Ügyészség, a közigazgatási büntetőjog jövője és gyakorlata. Könyve is jelent meg e témában Nemzetek feletti büntetőjog az Európai Unióban címmel. Miután aktívan mozog a tudományos életben, publikál, kutat, ez meghatározza azt, hogyan álljon az ügyvédi munkához?
Nyilván nem tudom levetkőzni oktatói mivoltomat, amikor eljárok egy ügyben. Ugyanakkor igyekszem figyelni arra, hogy ne legyek „tanár bácsis”, mert az csak visszatetsző lenne. Tóth Mihály professzor azt mondta nekem egy beszélgetés során, hogy a tudományos elméletek gyakorlatban való mindennapi felvetésével sokszor el tudom gondolkodtatni a bíróságot. Valóban sokszor teszem, hogy visszanyúlok tudományos álláspontokra, azért, hogy a napi rutint megtörjem és jelzést adjak arra, hogy a rutin valójában egy tudományos álláspontból is eredhet, amelynek azonban a lényegét már sokszor elfelejtjük.
Inkább egy konzervatív vonalat képvisel, mind az ügyfélkezelésben, mind a hatóságokkal való kapcsolattartásban?
Egyik szakmai példaképem Bánáti János, akitől nagyon sok mindent lestem el, annak ellenére, hogy nem volt principálisom. Úgy vélem, ő az a védő, aki feleslegesen nem ír beadványt és nem szólal fel csak azért, hogy az ügyfelének imponáljon – utóbbi esetre mondta édesapám mindig, hogy „drukker ügyvéd”. Bánáti János talán éppen azért is örvend nagy szakmai megbecsülésnek, mert amikor megszólal, annak súlya van, és véleményére oda kell figyelni. Amikor a Btk. kodifikációja kezdődött, akkor dr. Tóth Mihály professzort kértem, hogy konzultáljon velem, mert úgy éreztem, ott van a tojáshéj a fenekemen, mert elbizonytalanodtam, hogy mit keresek egy ilyen bizottságban? Mire azt mondta, egyfelől örül, hogy úgy érzem, ott van a tojáshéj a fenekemen és maradjon is meg ez az érzésem, mert ez ad egy szakmai alázatot, de tudatja velem, hogy már réges-régen elhagytam azt a tojáshéjat.
Van egy belső mérce?
Nem tudom magamat mihez viszonyítani, de szeretném a tudásom szerint a legjobbat adni. A kezdő ügyvédjelöltjeimet is az irodában arra próbálom rávezetni, hogy szakmailag másfajta minőséget próbáljunk produkálni, hogy ne csak pufogtassunk a levegőbe, hanem lássa az a nyomozó, ügyész, hogy mi utána mentünk a joggyakorlatnak, végiggondoltuk a szakmai álláspontunkat. Lehet, hogy ez esetleg szakmailag vitatható, de legalább elgondolkodtatjuk a beadvány címzettjét. Az ügyfeleknek előre meg szoktam mondani, hogy csak azért nem fogunk egy panaszt benyújtani, mert jól hangzik, de egyébként nem szolgálja az eljárás érdekét.
A büntetőjogban vannak olyan területek, amelyekben van kutatási potenciál?
Természetesen, ilyenek például a korrupciós bűncselekmények, határon átívelő intellektuális bűncselekmények, gazdasági bűncselekmények. Mondok egy hazai példát: azt látja egy cég, hogy az ügyvezetője magánlevelezésben küldi el a különböző fejlesztési eredményeket, üzleti titkokat. Odamehetek az informatikussal, letölthetem a levelezését, végigpróbálgathatom, hogy mi lehet a belépési jelszava? Nincsen olyan tankönyv, ami egyértelműen meghatározná, hogy szabad-e vagy sem. Ez ugyan gyakran előforduló kérdés, sokszor ütközünk bele, de tudományosan nincsen kidolgozva. Természetesen a jövőben tervezek további kutatási témákat és szeretném a habilitációs eljárást is előkészíteni.
