Egy polihisztor Szombathelyről

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Beszélgetés Dr. Spitz János nyugalmazott kollégiumvezetővel, címzetes táblabíróval, a Magyar Jogász Egylet Vas megyei Szervezete elnökével pályáról, a bírói szabadságról és arról, kapnak-e a bírók elismerést az elítéltektől. 

Nehéz volt megszokni, hogy az új rendelkezést követően megszűnt a munkaviszonya és véget ért a 41 éves bírói pályafutás? 

2012. júliusától (sajnálatos módon) abba kellett hagynom a bírói tevékenységemet. Azt gondoltam, hogy simán menni fog az átállás egy újfajta életritmusba, de ez nem ment könnyen. Annak ellenére, hogy a bírói pályám során egy napot sem voltam táppénzen, a nyugdíjba vonulásomat követően hamarosan műtőasztalon találtam magam. Szóval megviselt lelkileg és fizikailag az egész, de már túl vagyok rajta, lefoglalom magam többek között a Magyar Jogász Egylet Vas megyei Szervezete elnöki teendőivel. 4 évig voltam az MJE országos elnökhelyettese, számos szakmai rendezvényt szervezek, ilyen volt a januári XX. Vasi Jogásznap keretében „Igazságszolgáltatás és média” címmel tartott konferencia Szombathelyen, ahol a szakma jeles képviselői képviseltették magukat, így dr. Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal elnöke, dr. Kónya István, a Kúria elnökhelyettese, dr. Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, dr. Sárközy Tamás, a MJE elnöke, míg a média részéről Borókai Gábor, a Heti Válasz főszerkesztője, Borbély Zoltán ügyvéd, az MLSZ volt szóvivője, Fekete Gy. Attila a Népszabadság újságírója. A sikeres konferencia folytatásaként a jövőben szeretnék egy olyan szakmai konferenciát szervezni „Igazságszolgáltatás és a pártok” témakörében, ahol minden érintett ki tudja fejteni a véleményét, álláspontját az adott témában. Az elmúlt hetek eseményei miatt – úgy vélem – ennek a témának komoly aktualitása van.

Mi az, ami hiányzik a mai napig Önnek? 

Több mint négy évtizeden keresztül folyamatosan ítélkeztem. Ami a leginkább hiányzik, az a tárgyalóterem, annak a sajátos hangulata, a légköre. Függetlenül attól, hogy nincs már közvetlen szakmai nexusom a bírósággal, folyamatosan bújom a szakirodalmat, a Bírósági Határozatok Gyűjteményét, képzem magam, igyekszem naprakésznek lenni.

Tudatosan készült a pályára? 

A családban az apám jogász volt, de nem gyakorolta a szakmát, mert a Centrum Áruháznak volt az igazgatója. Én világéletemben történelem-magyar szakos tanárnak készültem, de egyszer csak a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Jogi Karán találtam magam. Ezt (utólag) nem bántam meg, de annyi megmaradt, hogy amíg bíróként aktívan dolgoztam, összejött kb. 30.000 oldal szépirodalom, amit már nem fogok tudni elolvasni az életben, és ez borzasztóan hiányzik. Rengeteg olyan történelem tárgyú írás van, ami fontos lett volna, hogy mélyebben bele tudjam magam ásni, de ez nem jött össze. Annyi sanszom volt, hogy 1989-ben a Németh Miklós vezette kormány alatt az első Igazságtételi Bizottság tagja voltam, ahol kiváló jogász-történész csapattal dolgoztam együtt és lehetőségem nyílt arra, hogy az újkori történelem iránti érdeklődési területemet is kielégítsem. Bele tudtam látni olyan dolgokba, amire nem biztos, hogy egyébként máshol lehetőségem lett volna.

Mindig a büntetőjog irányába vonzódott? 

Amikor a bírói kinevezést megkaptam, a pályám legelején párhuzamosan kellett tárgyalni polgári és büntető ügyeket és folyton az alperes „vádlottnak” lett elnevezve, kevertem egy darabig a fogalmakat, de egy idő után csak büntetőügyekkel foglalkoztam. 12 évig ítélkeztem a Szombathelyi Járásbíróságon, majd megyei bíró, másodfokú tanácselnök, majd büntető kollégiumvezető voltam a Vas Megyei Bíróságon. Főként közlekedési ügyek, szabálysértési jog és büntető eljárásjog képezte szakmai érdeklődésem alapját. 

Mennyit engedhet meg magának a bíró a tárgyalóteremben? 

A bírói szakma óriási felkészültséget igényel, valamilyen módon polihisztornak kellene lenni, de az ember mindenhez nem érthet. Az biztos, hogy olyan fajta ismerethalmaz szükségeltetik, ami nem biztos, hogy más szakmákban ilyen nagyságrendben jelentkezik. Íróasztal mögül ez nem megy, ki kell mozdulni a tárgyalóteremből, szétnézni, szerepelni a kinti életben, mert emberismeret nélkül, tapasztalat nélkül az ítélkező munkát nagyon nehéz jól csinálni. Azt mondják rólunk, hogy könnyű nekünk bíróknak, mert függetlenek vagyunk. Valóban az egyik oldalon fantasztikus dolog a függetlenség, a másik oldalon mégis kínkeserves, mert a törvénynek van csak a bíró alávetve, de nem független a saját szubjektív tudatától, saját lelkiismereti kétségeitől. Amikor arról szól a történet, hogy melyik könnyebb: a főnök utasítását végrehajtani vagy a saját lelkiismereti problémáinkkal, gondjainkkal az üggyel összefüggésben megbirkózni. A kettő között különbség van. Nem egyszerű dolog. Egy általam nagyon tisztelt volt kúriai elnök, dr. Juhász Andor 1934-ben azt mondta: A függetlenséget ha szűkítik, elveszik, netán megfélemlítik a bírót, akkor a bíró éppen olyan helyzetbe kerül, tehetetlenné válik, mint az a művész, akinek a kezéből kiveszik az ecsetet vagy a vésőt, vagy a katona, akinek a kezéből kicsavarják a fegyvert, vagy az a lelkész, akit elzárnak Isten háza elől”. Benne van ebben az egésznek a lényege. Iszonyú sokat kellene ma tenni mindenkinek az igazi függetlenségért, ami egyáltalán nem jelent kontroll-nélküliséget. 

A kétévente megrendezésre kerülő Pannon Jogász Napok elnevezésű nemzetközi szimpózium magyar szakmai programjának szervezője, a rendezvény magyar koordinátora.

Az Országos Jogász Vándorgyűlés az idén április 28-30. napján kerül megrendezésre Lillafüreden olyan újszerű témákkal, mint a médiajog, energiajog, költségvetési jog. Sikerült olyan, ezeken a speciális jogterületeken dolgozó kollégákat megnyerni, akik még színvonalasabbá teszik a rendezvényt. 2017. évben lesz a Pannon Jogász Napok szimpóziuma, amely Ausztria, Szlovénia és Magyarország jogászságát fogja össze kétévente megrendezésre kerülő tanácskozás keretei között. A 327 regisztrált taggal rendelkező egyesületünk Vas megyében gördülékenyen működik, az idén sor kerül egy 6 előadássorozatból álló szakmai továbbképző tanfolyamra büntetőeljárási jog, szabálysértési jog és az új Ptk-t érintő témakörökben. A legerősebb civil mozgalomként vagyunk jelen Vas megyében és erre nagyon büszke vagyok. Évente szervezünk kirándulásokat, az idén Olaszországba, a Ligur-tenger partjának CinqueTerre csodálatos településeire tervezünk utazást. 

Közéleti tevékenységből is kiveszi a részét. 

Szombathely szülöttének, dr. Horváth Boldizsár volt igazságügyi miniszter emlékének és szakmai hagyatékának megrögzött ápolója vagyok. Többek között egyletünk kezdeményezésére sikerült felújíttatni a köztéri szobrát. Horváth Boldizsár emléke előtt tisztelegve ősszel tudományos konferenciát szervezünk munkásságáról. Nemrég rendeztük meg az V. Dunántúli Jogászbált Sümegen a Hotel Kapitány Szálloda Királyok Termében a Magyar Jogász Egylet Zala, Veszprém és Vas megyei Szervezete közös szervezésében, nagy-nagy sikerrel. 

Kreatívan gondolkodott az ítélkezésben? Volt valaha is lelkiismeret furdalása a döntésével kapcsolatban? 

Folyamatosan úgy keltem fel és úgy feküdtem le minden nap, hogy a tükörbe mindig bele tudtam nézni. Ez volt a fokmérce a saját lelkiismeretem szempontjából. Voltak nehéz ügyeim, meggyötört napjaim, bonyolult problémák, amelyek komoly vívódást jelentettek, de hosszabb távon az idő többnyire mindig igazolta a döntésemet. Én tárgyaltam a nagy médianyilvánosságot élvező körmendi gyermekgyilkos ügyet, ami a mai napig is hullámokat ver. Az ügyben jogerős döntés született és a strasbourgi felülvizsgálata is saját döntésemet igazolta. A legalaposabb rákészülés csak arra elég, hogy az alapjai legyenek biztosítva annak, hogy az ügy becsületesen, tisztességesen át lesz gondolva és törvényes megoldás fog születni. Mindig azt hirdettem, hogy lehet, hogy az elbírálás szempontjából az egyik ügy a másikhoz képest egyszerűbb vagy nehezebb. Nem ennek van jelentősége. Annak van jelentősége, hogy az a polgár, aki a bíróságra jön az ügyével, annak az az ügy a legfontosabb számára. Ha ezt az ember nem veszi komolyan és nem ebből az aspektusból kezeli, akkor ebből nagyon komoly problémák lehetnek. Én igyekeztem mindig a másik oldal szemszögéből is megvizsgálni az ügyet. Most ebből az is következik, hogy ehhez kell egy tisztességes etikai felállás, kezdve a megjelenéstől az öltözködésen át a tárgyalótermi viselkedésig, kell egy becsületes kontextus az eljárásban résztvevő másik és adott esetben a harmadik oldallal szemben. Nem ellenfelek vagyunk, nem rivalizálunk, hanem egy cipőben járunk, a megoldást keressük mindannyian, ugyan másfajta módszerrel, másfajta eszközökkel, de azonos eljárásjogi keretek között. Azt gondolom, hogy partnerként kell, hogy tegye mindenki a dolgát. 

Milyen elismerések birtokosa? 

A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskereszt, a Szalay László emlékérem, az Osztrák Köztársaságért aranykereszt, a Batthyány Lajos Vas megyéért életműdíj, a Horváth Boldizsár bronzplakett, a Juhász Andor díj ezüst fokozat, az igazságügyi törzsgárda arany fokozat birtokosi címzetes táblabíró kitüntetések mellett számomra azért volt hihetetlen elégtétel tavaly novemberben a MÜK által odaítélt A Jog Szolgálatában életmű-díj, mert ezzel ügyvédi kar ismerte el a több évtizedes szakmai munkásságomat.

A szakmai elismerésen túl kapott az elítéltektől is elismerést? 

Igen. Egy alkalommal például életfogytig tartó szabadságvesztés került kiszabásra az általam vezetett büntető tanács részéről. Kezdtem folyamatosan leveleket kapni a büntetés-végrehajtási intézetből attól a terhelttől, aki az első részében a történetnek mindvégig tagadott és impertinensen viselkedett a tárgyalásokon, folyton fegyelmezni kellett a tárgyalóteremben. És egyszer csak ezeknek a leveleknek a hangneme megváltozott, megpuhult, és amikor kiengedték, megkeresett az irodámban és elmondta, hogy mekkorát tévedett, szeretné megköszönni a bánásmódot. Egyetért azzal, hogy igazam volt, majd meginvitált egy fröccsre, amit természetesen nem fogadtam el. 

Tehát van visszajelzés, de ez attól is függ, hogy a bírónak milyen a személyisége. Ha valaki extrovertált, stílusa szerint lobbanékony, akkor nem tud másképp viselkedni. Megvannak azonban azok a technikák, ahol meg lehet találni azt a hangnemet, akire ez éppen kivetíthető. A szakmának megvannak az etikai keretei, ahol nem az XY bíróról van szó, hanem arról a bíróról, aki a bíróságot képviseli. Amikor zűr van, jönnek a rossz, laikus külső megközelítések, nem a bíróról mondanak véleményt, hanem egységesen a bíróság intézményéről. Azt gondolom, hogy egyetlenegy jogállam  sem engedheti meg magának azt, hogy önálló hatalmi ágként sorozatosan nemtelen támadásoknak legyen kitéve.

Dr. Spitz János

1971-ben a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán diplomázott. Pályafutását ösztöndíjas fogalmazóként kezdte a Szombathelyi Járásbíróságon, majd büntető ügyszakos járásbíró, később megyei bíró, másodfokú tanácselnök és 5 cikluson keresztül büntető kollégiumvezető a Vas Megyei Bíróságon. 1989-től az első jogász-történész igazságtételi bizottság tagja, a Magyar Jogász Egylet Vas megyei Szervezetének elnöke, közben négy éven át az Egylet országos alelnöke. Horváth Boldizsár volt igazságügyi miniszter emlékének és szakmai hagyatékának ápolója, köztéri szobrának felújíttatója. Számos publikációja jelent meg szabálysértési jog és büntető perjog témakörben. Számos szakmai díj tulajdonosa. Szabadidejében utazik, olvas, kerékpározik, hangversenyekre jár. A nyarakat a Balatonon tölti. Felesége szintén jogász, ügyvédi praxisát a múlt év végén fejezte be, van egy műszaki szakember végzettségű fia és 3 gyönyörű unokája. Kedveli a jó borokat és a minőségi ételeket. Notórius utazó és utazásszervező.

 

 

---