Egyedi élettársi kapcsolatok, rögös utakon

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az azonos neműek közötti bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésére vonatkozó szabályok az utóbbi években komoly jelentőséget kaptak. A magyar szabályozás lehetővé teszi ennek létrehozását, ám egy kevésbé ismert joganyagról van szó az esetek csekély számára való tekintettel. Ebből kifolyólag kihívásnak tekintettük, amikor 2012 szeptemberében irodánk megbízást kapott egy azonos nemű pártól, akik a segítségünket kérték bejegyzett élettársi kapcsolatuk létrehozása ügyében. Mivel az egyik fél harmadik országbeli állampolgár, a vízuma érvényességi ideje behatárolta a rendelkezésünkre álló időt a szükséges előfeltételek megteremtésére.

Az egyenlő bánásmód követelményéből kiindulva mindenki számára lehetővé kell tenni, hogy megkülönböztetés nélkül vállalhassa nemi identitását. Ez azonban nem azt jelenti, hogy van egy általánosan elfogadott álláspont azzal kapcsolatban, hogy az azonos neműek házassága, illetve a bejegyzett élettársi kapcsolat a világ minden országában elismert intézmény lenne. E kérdés vonatkozásában minden állam, egyedileg, saját joga szerint határoz. Ennek megfelelően az országok három kategóriába sorolhatóak. Vannak, melyek engedélyezik az azonos neműek házasságát, ilyen például Argentína, Belgium, Dánia, Hollandia, Izland, Kanada, Norvégia, Portugália, Spanyolország, Svédország, Uruguay, illetve Mexikóváros és az Egyesült Államok nyolc tagállama. A második országcsoportba tartozók a bejegyzett élettársi kapcsolatot egyenértékűnek tekintik a házassággal, míg a harmadikba azok az államok tartoznak, amelyek ugyanezt nem ismerik el a házassággal egyenértékűnek, mint például Bulgária, Ciprus, Észtország, Lengyelország, Románia, Olaszország vagy épp Görögország.

Magyarországon külön jogszabály rendezi a bejegyzett élettársak jogait. Rájuk – néhány kivételtől eltekintve – ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni, mint a házasságra vonatkozóan. Azaz: a bejegyzett élettársra (élettársakra), mint a házastársakra; az elhunyt bejegyzett élettárs túlélő élettársára, mint az özvegyre; arra a személyre, akinek a bejegyzett élettársi kapcsolatát megszüntették, mint az elváltra; arra, aki még nem létesített bejegyzett élettársi kapcsolatot, mint a hajadonra vagy nőtlenre; valamint a bejegyzett élettársakra, mint a házaspárra.

Ügyfeleink tekintetében ez a kérdés azért kapott jelentőséget, mert első ránézésre nem volt egyértelmű, hogy a külföldi fél államában milyen joghatások fognak fűződni a Magyarországon kötött bejegyzett élettársi kapcsolathoz.

Azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolatának illusztrációja. Ha egyikük külföldi, bonyolódik az eljárás (forrás: hatter.hu)

Magyarországon a bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2009. évi XXIX. törvény rendezi a bejegyzett élettársi kapcsolatra vonatkozó szabályokat. Ez alapján a bejegyzett élettársi kapcsolat akkor jön létre, ha az anyakönyvvezető előtt együttesen jelenlévő két, tizennyolcadik életévét betöltött, azonos nemű személy személyesen kijelenti, hogy egymással bejegyzett élettársi kapcsolatot szeretne létesíteni.

A szándéknyilatkozat azonban nem elegendő a bejegyzett élettársi kapcsolat létrehozásához. A közös szándék bejelentésekor az anyakönyvvezető a felekkel ismerteti a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésének törvényi akadályait, annak törvényes előfeltételeit. A törvényes előfeltételek igazolására a magyar állampolgár félnek az általános szabályok szerinti, míg a külföldi félnek az alábbi okiratokat kell bemutatni: 1. személyazonosság igazolására szolgáló okmányt (az útlevelet, illetve Magyarországon élő külföldi esetén a részére kiállított személyazonosító igazolványt vagy tartózkodásra jogosító engedélyt); 2. a külföldön kiállított születési anyakönyvi kivonatot és annak hiteles magyar fordítását; 3. a lakóhely igazolásáról szóló tanúsítványt és annak hiteles magyar fordítását; 4. a családi állapot igazolását és annak hiteles magyar fordítását.

A 6/2003. (III. 7.) BM-rendelet alapján fő szabály szerint, nemzetközi szerződés eltérő rendelkezése hiányában, a külföldön kiállított okirat csak akkor fogadható el, ha azt a kiállítás helye szerinti államban működő magyar külképviseleti hatóság diplomáciai felülhitelesítéssel ellátta. Esetünkben ez a szabály azért kapott jelentőséget, mert a szükséges iratok beszerzése és felülhitelesíttetése érdekében a külföldi félnek vissza kellett térnie a hazájába.

Az okiratok elfogadhatóságának másik kritériuma, hogy a nem magyar állampolgárságú fél által beszerzett idegen nyelvű okiratokat hiteles magyar fordítással ellátva kell bemutatni. A fordítás csak akkor tekinthető hitelesnek, ha a fordító a magyar nyelvű fordítást az eredeti okirattal összefűzi. Hiteles fordítást Magyarországon az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda Zrt. (OFFI) készíthet.

A bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése nyilvánosan, két tanú jelenlétében történik. Ha a felek vagy a tanúk, illetőleg ezek egyike a magyar nyelvet nem beszéli, továbbá ha az anyakönyvvezető a felek vagy a tanúk, illetőleg ezek egyike által beszélt idegen nyelvet nem érti, tolmácsot kell alkalmazni. A tolmácsról a felek gondoskodnak.

Lényeges követelmény, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatot megelőzően a leendő bejegyzett élettársaknak az anyakönyvvezető előtt nyilatkozniuk kell arról, hogy bejegyzett élettársi kapcsolatuknak – legjobb tudomásuk szerint – nincs törvényes akadálya, valamint igazolniuk kell, hogy bejegyzett élettársi kapcsolatuk törvényes feltételei fennállnak. Ennek a tanúsítványnak a szabályait a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet 38. § (1) bekezdése (a továbbiakban Nmjtvr.) úgy rendezi, hogy ha nem magyar állampolgár akar Magyarországon házasságot kötni, igazolnia kell, hogy a házasságkötésnek személyes joga szerint nincs akadálya. Az Nmjtvr. 41/A. § (1) bekezdése ezt a szabályt a leendő bejegyzett élettársakra nézve is kötelezőnek írja elő. Ugyanezt a szabályt rögzíti a már idézett BM-rendelet is, kimondva, hogy az anyakönyvvezető feladata megvizsgálni: a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényben foglalt előfeltételek fennállnak-e.

Az Nmjtvr. alapján az igazolás alól a fővárosi és megyei kormányhivatal indokolt esetben felmentést adhat, hiszen ahogyan ezt az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 1982. évi 17. törvényerejű rendelet kimondja, az anyakönyvvezető tevékenysége felett a fővárosi és megyei kormányhivatal gyakorol felügyeletet.

Ez a felmentés a kiállítás napjától számított 6 hónapig érvényes. A felmentés iránti kérelmet a felek együttesen terjesztik elő a bejegyzett élettársi kapcsolat létrehozására jogosult anyakönyvvezetőnél, aki a szándéknyilatkozatot tartalmazó jegyzőkönyvet, a felmentés iránti kérelemmel és az eljárás többi iratával együtt öt napon belül felterjeszti a kormányhivatalhoz. A tanúsítvány bemutatása alóli felmentés illetékköteles, a jogszabályban meghatározott 5000 forintot illetékbélyeg formájában kell leróni. A felmentés jogosságáról a kormányhivatal hoz döntést. Ha a kérelmező által megjelölt felmentési indok nem alapos, a kormányhivatal a kérelmet határozatban elutasítja.

Az iratok felülhitelesíttetése és fordítása nagyon időigényes feladat, így az anyakönyvvezetőnek pontosan a rendelkezésünkre álló határidő utolsó hetében volt lehetősége a teljes iratanyagot és a felmentés iránti kérelmet a kormányhivatalhoz megküldeni. Utóbbi – jogszabály szerint – a kérelmet 30 napon belül bírálja el. A tanúsítvány bemutatása alóli felmentést megadó határozatot pedig postai úton kézbesíti a kérelmezőnek.

Az idő rövidségére való tekintettel és az eset összes körülményének mérlegelése után, kérelmünkre a kormányhivatal az utolsó pillanatban meghozta a döntését, amelyben helyt adott a felmentés iránti kérelemnek, így elhárult az akadály a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése elől.

Pontosan egy nap volt a külföldi fél vízumának lejártáig, amikor az anyakönyvvezető előtt a felek, tolmács és tanúk jelenlétében, kifejezhették egybehangzó szándékukat, miszerint egymással bejegyzett élettársi kapcsolatot akarnak létesíteni és hitvesi gyűrűk helyet karórák ajándékozásával pecsételték meg jövőbeli közös életüket. Az anyakönyvvezető a kijelentés megtörténte után a bejegyzett élettársi kapcsolatot a bejegyzett élettársi kapcsolatok anyakönyvébe bejegyezte, s az erről szóló anyakönyvi kivonatot a feleknek átadta.
 

Felhasznált jogszabályok

1979. évi 13. tvr. a nemzetközi magánjogról 1982. évi 17. tvr. az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről 2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól 1973. évi 11. tvr. a külföldön felhasználásra kerülő közokiratok diplomáciai hitelesítésének (felülhitelesítésének) mellőzéséről Hágában, 1961. október 5. napján kötött egyezmény kihirdetéséről 24/1986. (VI. 26.) MT rendelet a szakfordításról és tolmácsolásról 2009. évi XXIX. törvény a bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosítá­sáról 6/2003  (III. 7.) Korm. rendelet Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. mellékletének X. 5. pontja

A cikk az Ügyvédvilág 2014 februári számában jelent meg.
 

 

---