Egyezmény a nők védelméért II. rész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Kormány tervezetet tett közzé az Európa Tanács nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló, Isztambulban, 2011. május 11-én kelt Egyezménye kihirdetéséről. Cikkünk második részében a polgári és a büntetőeljárást, a védelmi intézkedéseket és az elévülést, valamint a joghatósággal kapcsolatos kérdéseket ismertetjük.

Polgári jogi rendelkezések

A részes feleknek megfelelő polgári jogi jogorvoslatot kell biztosítaniuk az áldozatok számára az elkövetőkkel és azokkal az állami hatóságokkal szemben, amelyek hatáskörükön belül elmulasztottak eleget tenni a szükséges megelőző vagy védintézkedési kötelezettségüknek.

Az áldozatok a fentieken kívül polgári és büntetőjogi úton is elégtételt nyerhetnek az elkövetővel szemben. Az Egyezmény ezzel kapcsolatosan előírja a részes felek számára, hogy az áldozatoknak lehetőséget kell biztosítani, hogy kártérítést követeljenek az elkövetőktől meghatározott bűncselekmények esetében. Végső esetben pedig a részes államnak kell kártalanításban részesítenie azokat, akik súlyos testi sérülést vagy egészségkárosodást szenvedtek el, amennyiben a kár nem kerül megtérítésre más forrásból, például az elkövető, biztosítás vagy államilag finanszírozott egészségügyi vagy szociális ellátás révén nincs lehetőség. Ez a kártalanítás azonban nem zárja ki azt, hogy a részes felek visszkeresettel követeljék az elkövetőtől a kártalanítás megtérítését, amennyiben megfelelően figyelembe veszik az áldozat biztonságát.

[multibox]

A szülői felügyeleti jog és a láthatási jog keretében a részes államoknak biztosítaniuk kell, hogy a szülői felügyeleti jogra és a gyermekláthatási jogra vonatkozó határozatok meghozatalakor figyelembe vegyék az erőszakos cselekményeket. A láthatási jog vagy a szülői felügyeleti jog gyakorlása pedig nem veszélyeztetheti az áldozat vagy a gyermekek jogait és biztonságát.

Az Egyezmény a kényszerházasságot is szabályozza és lehetőséget biztosít az áldozatok számára, hogy a kényszer hatására kötött házasságok indokolatlan pénzügyi vagy adminisztratív teher nélkül megtámadhatók, megsemmisíthetők vagy felbonthatók legyenek.

Büntetőjogi rendelkezések

Az Egyezmény a polgári jogi szankciókat követően rendelkezik a büntetőjogi szankciókról is. Az erőszak fogalmát 8 különböző tényállás alapján határozza meg, amelyekkel kapcsolatosan az büntetőjogi jogkövetkezményeket rendel alkalmazni. Az Egyezmény ennek megfelelően erőszakként definiálja a pszichológiai erőszakot, a fenyegető zaklatást, a fizikai erőszakot, a szándékosan elkövetett szexuális erőszakot, és erőszakos közösülést, a kényszerházasságot, a női nemi szervek megcsonkítását, a Kényszerített terhesség-megszakítást és kényszerített sterilizálást, és a szexuális zaklatást.

Az szexuális együttlétbe való beleegyezéssel kapcsolatosan az Egyezmény úgy rendelkezik, hogy azt önként, a személynek a körülmények összefüggésében értékelt szabad akaratából kell megadnia.

A Bűnsegély, a felbujtás és a kísérlet esetében az Egyezmény szintén a szándékosságot rendeli büntetni.

A fentiekben már megemlítettük, hogy az Egyezmény nem fogadja el az erőszakos cselekmények bármelyikének elkövetésének igazolására a kultúrára, a szokásokra, a vallásra, a hagyományokra vagy az ún. „becsületre” való hivatkozást. Különösen nem lehet hivatkozni arra, hogy az áldozat áthágta a kulturális, a vallási, a társadalmi vagy a hagyomány szerinti normákat vagy a megfelelő viselkedési szokásokat és az elkövető büntetőjogi felelősségét az sem csökkentheti, hogy az erőszakos cselekmények valamelyikének elkövetésére egy gyermekkorú személyt bírt rá.

[htmlbox BDT]

Joghatóság

Az Egyezmény pontosan rögzíti, hogy a feleknek milyen esetekben kell megállapítaniuk és milyen esetekben nem zárhatják ki joghatóságukat. A részes államoknak meg kell állapítaniuk a joghatóságukat, ha a bűncselekményt

1. a részes állam területén követték el, vagy
2. a részes állam lobogója alatt közlekedő hajó, vagy a részes állam által bejegyzett repülőgép fedélzetén követték el, vagy
3. a részes állam állampolgára követte el

Az Egyezmény a szokásos tartózkodási hely esetében is joghatóságot állapít meg, azonban Magyarország ezen alpont alkalmazásával szemben fenntartást jelentett be, ezért a szokásos tartózkodási hely alapján Magyarországnak nincs joghatósága.

A felek joghatósága az Egyezmény alapján nem függhet attól, hogy az adott bűncselekmények az elkövetési helyük szerint bűncselekménynek minősülnek-e.

Magyarország fenntartásában kizárta az Egyezmény azon rendelkezésének alkalmazását, hogy joghatóság megállapítása ne függjön attól a feltételtől, hogy a büntetőeljárást csak az áldozat által a bűncselekményre vonatkozóan tett bejelentést vagy a bűncselekmény elkövetésének helye szerinti állam által az eljárás megindítására tett cselekményt követően lehet megindítani.

A részes felek kötelezettséget vállaltak arra, hogy kizárólag az elkövető állampolgársága alapján nem tagadják meg az elkövető kiadását egy másik részes államnak.

A joghatósági összeütközést az Egyezmény a részes felek konzultációjával kívánja feloldani a büntetőeljárás lefolytatására legmegfelelőbb joghatóság megállapítása érdekében.

A büntetőeljárások eredményeképpen kiszabott szankcióknak hatékonynak, az elkövetett  bűncselekménnyel arányosnak és az újabb bűncselekmény elkövetésétől visszatartó erejűnek kell lennie. A büntetőjogi szankciók kiszabása során a bűncselekmény súlyosságát figyelembe kell venni. A részes felek által megteendő intézkedések esetén az Egyezmény példálózó felsorolást alkalmaz, amely alapján a részes államok intézkedhetnek az elítélt személyek ellenőrzése, vagy felügyelete, illetve a szülői jogok megvonása iránt, valamint egyéb intézkedéseket is tehetnek.

Az Egyezmény előírja, hogy a részes államok a bűncselekmény elkövetésével kapcsolatosan súlyosító körülményként veszik figyelembe az alábbiakat:

1. a bűncselekményt a belső jog által elismert volt vagy jelenlegi házastárs vagy partner sérelmére követték el, vagy családtag, az áldozattal közös háztartásban élő vagy hatalmi helyzetével visszaélő személy követte el;
2. a bűncselekményt vagy a kapcsolódó bűncselekményeket ismételten követték el;
3. a bűncselekményt sajátos körülmények miatt kiszolgáltatottá vált személy sérelmére követték el;
4. a bűncselekményt gyermek sérelmére vagy jelenlétében követték el;
5. a bűncselekményt két vagy több személy együttesen követte el;
6. a bűncselekményt rendkívül súlyos erőszak előzte meg vagy kísérte;
7. a bűncselekményt fegyveresen vagy fegyverrel történő fenyegetéssel követték el;
8. a bűncselekmény súlyos fizikai vagy pszichológiai sérülést okozott az áldozatnak;
9. az elkövető hasonló bűncselekményekért korábban már volt büntetve

A részes államok kötelezettséget vállaltak, hogy a büntetési tételek meghatározása során a másik részes állam által hozott jogerős ítéleteket is figyelembe veszik.

Az Egyezmény az általános gyakorlat szerint kizárja az elkövető és az áldozat vonatkozásában a kötelező vitarendezési eljárások alkalmazhatóságát.

Pénzbüntetés kiszabása esetén a részes államok bíróságainak figyelemmel kell lenniük arra is, hogy az elkövető képes-e fizetési kötelezettségeinek eleget tenni.

Nyomozás, vádemelés, eljárásjog és védőintézkedések

A részes feleknek biztosítaniuk kell, hogy a nyomozásokat és bírósági eljárásokat indokolatlan késedelem nélkül lefolytassák, és, hogy az Egyezményben meghatározott bűncselekményekkel kapcsolatban hatékony nyomozásra és büntetőeljárásra kerüljön sor. Az érintett bűnüldöző hatóságoknak azonnal és megfelelő módon kell reagálniuk a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó erőszak minden formájára úgy, és megfelelő és közvetlen védelmet kell nyújtaniuk az áldozatoknak.

A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a feladatkörük alapján érintett bűnüldöző hatóságok azonnal és megfelelő módon kapcsolódjanak be a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó erőszak minden formájának megelőzésébe és az azokkal szembeni védelembe, ideértve a megelőző operatív intézkedések alkalmazását és a bizonyítékok gyűjtését is. Ezenkívül az érintett hatóságoknak értékelniük kell az emberi életet fenyegető kockázatokat, a helyzet súlyosságát és az erőszak ismételt elkövetésének kockázatát a kockázatok kezelése, illetve szükség esetén koordinált biztonság és támogatás nyújtása érdekében, különös figyelmet fordítva arra, hogy az erőszakos cselekmények elkövetői rendelkeznek-e lőfegyverekkel vagy van-e azokhoz hozzáférésük.

Az illetékes hatóságok számára megfelelő jogköröket kell biztosítani annak érdekében, hogy közvetlen veszélyhelyzetekben azonnali távoltartási határozatokat tudjanak hozni a kapcsolati erőszak elkövetőjével szemben, amelynek keretében elrendelhetik, hogy az elkövető az áldozat vagy a veszélyben lévő személy lakóhelyét kellő időtartamra hagyja el, és megtilthassák számára, hogy az áldozat vagy a veszélyben lévő személy lakóhelyére belépjen, vagy az áldozattal vagy a veszélyben lévő személlyel kapcsolatba lépjen.

Az áldozatok érdekében megfelelő korlátozást elrendelő vagy védelmi határozatot meghozatalát biztosítani kell, mivel ezeknek a határozatoknak azonnali védelmet nyújtva kell rendelkezésre állniuk, és nem jelenthetnek indokolatlan pénzügyi vagy adminisztratív terhet az áldozat számára, meghatározott ideig vagy módosításukig, illetve visszavonásukig hatályban kell maradniuk, szükség esetén kérelemre és azonnali hatállyal ki kell azokat  bocsátani, más jogi eljárásoktól függetlenül vagy más jogi eljárásokat kiegészítve kell rendelkezésre állniuk, és későbbi jogi eljárásokban is bevezethetőknek kell lenniük. A korlátozást elrendelő vagy védelmi határozatok megsértése pedig hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetőjogi vagy más jogi szankciót kell eredményezzen.

Kérelemre és hivatalból induló eljárások

Magyarország az Egyezményhez fűzött fenntartásában kizárta azon cikk alkalmazását, amely előírja, hogy a meghatározott bűncselekmények esetében a nyomozás vagy a vádemelés nem függ teljes mértékben az áldozat bejelentésétől vagy panaszától, ha a bűncselekményt részben vagy egészben a részes felek területén követték el, továbbá biztosítják, hogy az eljárások akkor is folytatódnak, ha az áldozat visszavonja állítását vagy panaszát.

Védőintézkedések

Az Egyezmény alapján a részes felek az alábbi védőintézkedéseket biztosítják az áldozatok és a tanúk számára

1. védelmet nyújtanak a megfélemlítéssel, a megtorlással és az ismételt áldozattá válással szemben;
2. tájékoztatják az áldozatokat az elkövető szökéséről, illetve ideiglenes vagy végleges szabadon bocsátásáról;
3. tájékoztatják az áldozatokat a jogaikról és a rendelkezésükre álló szolgáltatásokról, a panaszukat követő intézkedésekről, a vádakról, a nyomozás vagy az eljárás általános menetéről, az eljárásban betöltött szerepükről, valamint ügyük kimeneteléről;
4. lehetővé teszik az áldozatok számára, hogy meghallgassák őket, bizonyítékokat nyújthassanak be, hangot adhassanak véleményüknek, szükségleteiknek és aggályaiknak;
5. megfelelő támogató szolgáltatásokat nyújtanak az áldozatok számára;
6. biztosítják, az áldozatok magánéletének és képmásának védelmét;
7. biztosítják, hogy az áldozatok és az elkövetők lehetőleg ne kerüljenek kapcsolatba egymással;
8. tolmácsot biztosítanak az áldozatok részére;
9. lehetővé teszik az áldozatok számára, hogy megfelelő kommunikációs technológiák alkalmazásával tegyenek tanúvallomást.

Elévülés

Magyarország fenntartásával kizárta az Egyezmény azon rendelkezésének alkalmazását, hogy a meghatározott bűncselekményekkel kapcsolatban az eljárás kezdeményezésének elévülési ideje elégséges és a szóban forgó bűncselekmény súlyával arányos legyen annak érdekében, hogy az eljárás lefolytatása hatékonyan kezdeményezhető legyen az követően, hogy az áldozat elérte a nagykorúságot.

kép forrása: http://www.sovarizona.com

---