Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az alábbiakban beszélgetést olvashatnak Géczi Zsuzsanna ügyvéddel, akinek a szakterülete a polgári, azon belül is a társasági jog és akit elkeserítenek a Budapesti Ügyvédi Kamarában jelenleg uralkodó állapotok.
Nem túl bonyolult az életpályája, az ügyvédek mindennapi életét éli. Gyerekkorában pszichológus szeretett volna lenni, de édesanyja bölcs tanácsára a jogi pályát választotta. A szokásos szakmai utat bejárva ügyvédjelölt, majd ügyvéd lett. A Budapesti 34-es számú Ügyvédi Munkaközösségben kezdte a pályáját és azóta is ugyanazokkal a kollégákkal dolgozik egy irodában. Itt ismerte meg a férjét is, aki szintén ügyvéd. Szakterülete a polgári jog, azon belül is a társasági jog. Elvégezte az ELTE Jogi Továbbképzőben a társasági szakjogászi képzést is. Igyekszik olyan ügyeket elvállalni, és azokat úgy ellátni, hogy azokból a felek között ne keletkezzen jogvita, elkerülhető legyen a bírósági eljárás.
Az Ügyvédségért kitüntető címben részesült nemrég. Hogy fogadta?
Meglehetősen ambivalens érzésekkel. Természetesen örülök az elnevezésében is kitüntető címnek, hisz a díj a csaknem három évtizednyi kamarai közéleti tevékenységem elismerése. Ügyvéddé válásom pillanatától, 1988-tól a Budapesti Ügyvédi Kamara Fegyelmi Bizottsága mellett dolgoztam, kezdetben jegyzőként, majd 1997-től fegyelmi bizottsági tagként. A 2014-es méltatlan véget ért választáson a fegyelmi bizottság elnökhelyettese lettem, de ez egy rövid, csonka ciklus volt. A fegyelmi munka mellett részt veszek a kamarai oktatásban, a más pályáról érkezett ügyvédeknek tartok előadást összeférhetetlenségi kérdésekről és az ügyvédi titoktartásról, illetve az ügyvédjelölteknek a fegyelmi felelősségről, a fegyelmi eljárásról. Mindkét tevékenységet igyekszem a saját lelkiismeretem és legjobb tudásom szerint ellátni. Korábban kaptam már Eötvös-díjat a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökségétől, és most Az Ügyvédségért kitüntető címet adományozta a Magyar Ügyvédi Kamara elnöksége. Azonban az elismerés okozta büszkeséget jelentősen elhomályosítja az a nem megkerülhető helyzet, ami mára a budapesti kamaránál kialakult. A híradásokból már ismert, hogy a bíróság megsemmisítette a választások eredményét kihirdető közgyűlési határozatokat, majd mintegy „gondnokság alá helyezték” a Budapesti Ügyvédi Kamarát. Nagyon sajnálom, hogy a díjazásra ebben a konfliktusos helyzetben került sor, mert az ügyben érintett testületek, tisztségviselők, kamarai tagok magatartására figyelemmel úgy gondolom, ma az ügyvédség, de legalábbis az ország ügyvédjeinek több mint a felét kitevő budapesti ügyvédi kar nincs olyan helyzetben, hogy büszke legyen magára, annak ellenére, hogy a túlnyomó többségünk teljesen vétlen áldozata az eseményeknek. Én ezt így élem meg és ez, mi tagadás, megvisel. Azt gondolom, hogy ezt sokkal jobban, gyorsabban, kulturáltabban, főleg pereskedés nélkül, röviden: ügyvédhez méltóbb módon meg lehetett volna, és meg is kellett volna oldani. A Budapesti Ügyvédi Kamarát érintő jelenlegi állapot számomra kezelhetetlen, de optimista és hűséges típus vagyok, bízom abban, hogy mielőbb rendeződik a helyzet, és visszaáll a normális működés Budapesten.
Géczi Zsuzsanna: Nagyon sajnálom, hogy a díjazásra ebben a konfliktusos helyzetben került sor (Fotó: Panpress)
Milyen ma ügyvédnek lenni?
Az ügyvédség szép szakma volt a pályám elején, volt presztízse, társadalmi elismertsége, felnéztek ránk. Budapesten mintegy 700 ügyvéd volt abban az időben, mindenki ismert mindenkit, a jogi hivatásrend közül az ügyvédség volt a legelegánsabb, a legönállóbb, a legnagyobb egyéni aktivitást igénylő szakmai közösség. Most csaknem hatezren vagyunk a szakmában, csak a fővárosban. Ez a hihetetlen létszámnövekedés óhatatlanul azt eredményezte, hogy az ügyvédek eltávolodtak egymástól, a kollegialitás egy kiveszőfélben lévő, ósdi és a fiatal kollégák többsége számára értelmezhetetlen intézménnyé vált. Nem kedvezett a szakmai színvonalnak, hogy a rendszerváltás utáni időszakban megszűntek az ügyvédi közösségek. Mi, jelöltként még tizenvalahány ügyvédnek dolgoztunk, szinte minden típusú ügyben eljártunk, láttuk, ki, hogyan ügyvédkedik, a jót és a rosszat is, de mindkettőből csak tanulhattunk. Mire ügyvédek lettünk, széleskörű ismerettel és tapasztalattal rendelkeztünk, ami kellő önbizalmat is adott. Szerintem ma kezdő ügyvédnek lenni borzasztó nehéz. Az ügyvédek nagy része egyedül dolgozik, jellemzően a jelöltek is egy-két ügyvéd munkáját, ügyeit ismerhetik meg, amely nem segíti elő számukra a széleskörű tapasztalatszerzést. Kolleganőmmel beszéltem minap arról, hogy javasolnánk-e a jogi egyetemen most végzős gyerekünknek az ügyvédi pályát. Azt gondoljuk mindketten, hogy manapság ügyvédnek lenni nem könnyű, még akkor sem, ha van egy szülői példa, segítség. Felkapaszkodni és tisztességgel megélni ebből a tevékenységből – nos, komoly kihívás. Nem tudom, a mai fiatalok ezt hogyan élik meg, de nem merném rábeszélni a fiamat sem, aki amúgy egy talpraesett gyerek, hogy belevágjon ebbe a hivatásba, főleg nehéz feladat annak, aki önállóan, minden háttér nélkül kezdi a pályát, ahogy annak idején én indultam, hiszen a közeli s távoli családunkban én voltam az első jogász. A jelölteknek is azt mondom, hogy az ügyvédség egy nagyon szép szakma, a tudásunkat felhasználva segítünk másoknak megoldani a problémájukat, és ha kellően felkészülten tesszük ezt, akkor nagyon sok sikerélményt is eredményezhet. Ugyanakkor a kevésbé fiatal, ámde még ereje és tudása teljében lévő korosztály számára bizony okoz nehézséget a lassan minden területet eluraló, és személytelenné váló elektronikus ügyintézés, mely komoly technikai felszereltséget és felkészültséget igényel egy irodában. Másrészt nehezíti a szakma gyakorlását az a végtelen, és időnként kazuisztikus, és sok esetben már követhetetlen jogalkotási dömping, ami az utóbbi időben tapasztalható, ámde az ügyfél elvárja, s joggal, hogy az ügyvéd mindent tudjon, naprakészen ismerje a hatályos joganyagot és aktuális hatósági elvárásokat. Több esetben azt tapasztaltam, hogy a bíróságok is keresik, hogyan tudják mindinkább kritizálni a jogi képviselő munkáját, az a fajta kollegialitás, segítőkészség, ami az én időmben még megvolt, kiveszőben van. Nem biztos, hogy lelkileg olyan jó ma ügyvédnek lenni, mint 30 évvel ezelőtt.
Említette, hogy egyszerű, egysíkú életet él: egy munkahely, egy szakma, egy férj. De ettől boldog.
|
HMJ – Hatályos Magyar Jogszabályok három nyelven |
|---|
|
Több mint 350 jogszabály, több mint 120 Legfelsőbb Bírósági határozat rendelkező része, a kettős adóztatásról szóló egyezmények jelentős része, több mint 100 Legfelsőbb Bírósági állásfoglalást, több mint 120 Versenytanácsi határozat három nyelven. Az új Jogtáron online módon is elérhető. |
Valóban. Visszatekintve az elmúlt időszakra, ma már biztonsággal mondhatom, boldoggá tesz az, hogy olyan szakmám van, amelyben megőrizhettem a számomra fontos függetlenségemet, soha nem kellett olyat tennem, ami vállalhatatlan, vagy a lelkiismeretemmel nem összeegyeztethető. Boldogsággal tölt el a családom, a fiam és a majdnem 18 éves lányom, akik a maguk szintjén tisztességgel teszik a dolgukat, a szintén ügyvédként dolgozó férjem, aki sokkal tehetségesebb és jobb ügyvéd, mint én. De éppen emiatt nagyon sok segítséget kapok tőle, még ma is hihetetlen energiával tudunk szakmai kérdésekről vitázni, és nyilvánvalóan én is igyekszem a háttérből segíteni őt abban, hogy minél sikeresebben tudja a munkáját végezni. A munka és a család mellett megmaradó szabadidőt pedig szívesen töltöm a barátainkkal, és legkedvesebb kollégáinkkal.
| Géczi Zsuzsanna |
|---|
| 1985-ben végzett az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán summa cum laude minősítéssel, 1998-ban társasági szakjogász képesítést szerzett. Az egyetem elvégzése után a Budapesti 34. számú Ügyvédi Munkaközösségnél volt ügyvédjelölt, majd ugyanott ügyvéd. 1991-től egyéni ügyvédként dolgozik. 1988-tól kilenc évig fegyelmi jegyző, majd 1997-től 2014-ig kamarai fegyelmi bizottsági tag, egyik a testület egyik tanácselnöke, míg 2014-től 2015. szeptember 24-ig, a Fővárosi Ítélőtáblának a kamara 2014-es választási határozatait megsemmisítő jogerős ítéletének meghozataláig, a fegyelmi bizottság elnökhelyettese volt. A több évtizedes munkája elismeréseként a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöksége 2011-ben Eötvös-díjban részesítette. A más pályáról érkezők továbbképzésére 2013-ban alakult munkacsoport egyik tagjaként részt vesz az ügyvédi tevékenységet kezdő kollégák szakmai oktatásában, az ügyvédjelöltek képzési programja keretében működő Ügyvédiskolában pedig az ügyvédi fegyelmi felelősség témakörében tart előadást. |
