Elállás üzleten kívül kötött adásvételi szerződéstől


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az üzleten kívül kötött adásvételi szerződés megkötésekor a vállalkozás köteles a fogyasztót írásban tájékoztatni elállási jogáról és annak a személynek a nevéről és címéről, akivel szemben e jogát gyakorolhatja. Ennek elmulasztása a szerződés érvénytelenségét okozza.


Ami a tényállást illeti, a felperes 2012. november 15-én termékbemutatót tartott Gy.-n, a P. Szállóban, amelynek alkalmával adásvételi szerződést kötött H. I.-vel 1 darab masszázsfotel és lábmasszírozó megvásárlására, melyben a vételárat 390 000 forintban határozták meg. A kontraktust a felek aláírták. Ez tartalmazza a felperes általános szerződési feltételeit, melyek közt a 7. pontban rögzítették, hogy „az eladó tájékoztatta a vevőt a 213/2008. (VII. 29.) Korm. rendeletről, különösen annak 4. pontjáról. Eladó e jogot a vevőnek annak írásbeli nyilatkozata alapján felajánlja. Vevő e jogról nem mondhat le”. A 12. pontban rögzítették, hogy „vevő tudomásul veszi, hogy bárminemű reklamációját kizárólag írásban, ajánlott levélben, szerződésszámának, vásárlása időpontjának és helyszínének feltüntetésével, a cég központi ügyfélszolgálatára, P. I. Kft., Gy., M. u. 13/b. szám alatt teheti meg. Ellenkező esetben az eladó a reklamációt elfogadni nem tudja”.

A szerződés megkötésekor a felperes átadta a vevőnek a 213/2008. (VIII. 29.) kormányrendelet 4. paragrafusának szövegét, melyet a felek aláírtak. A rendelet 4. paragrafusa (2) bekezdésének b) pontját kiegészítették az általános szerződési feltételek 12. pontjában foglaltakkal.

A vevő fia, H. Z. a szerződés megkötésétől számított 8 munkanap elteltét követően telefonon érdeklődött, hogy a felperes mikor szállítja el a masszázsfotelt. A felperesi ügyvezető jelezte, hogy hozzá elállási nyilatkozat nem érkezett.

A vevő fia Gy. Város Polgármesteri Hivatalát is megkereste az adásvételi szerződéssel kapcsolatban, majd a felpereshez is írt ezzel összefüggésben levelet, jelezte elállási szándékát, azonban azt a felperes nem fogadta el.

A vevő 2013. január 4-én panasszal élt az alperes békéltető testületnél. Utóbbi felhívta a felperest a kialakult helyzet tisztázására, majd 2013. február 6-án ajánlást tett az ügyben. Ebben az 1997. évi CLV. törvény 32. paragrafusának b) pontja szerint azt ajánlotta a felperesnek, hogy a kézhezvételtől számított 15 napon belül a 2012. november 15-én létrejött semmis szerződés alapján a fogyasztó által fizetett 40 000 forintot fizesse vissza. Intézkedjen a B. Bank Zrt.-nél az áruhitel-szerződés érvénytelenítése iránt. A szerződésben szereplő terméket és ajándékokat a fogyasztó lakásáról saját költségén szállítsa el. Ajánlotta továbbá, hogy fizessen meg a fogyasztónak 5 ezer forintos költséget. Tájékoztatta a vállalkozást, ha az ajánlásnak nem tesz eleget, a jogvita tartalmának rövid leírását és az ajánlás eredményét a kézbesítéstől számított 60 nap után nyilvánosságra hozhatja. Ajánlásának indokolásában kifejtette, hogy a felperes az adásvételi szerződés megkötésekor nem a jogszabályban írt módon tájékoztatta a vevőt az elállás lehetőségéről, ezért álláspontja szerint a szerződés semmis. Hivatkozott a 203/2008. (VIII. 29.) kormányrendelet 3. paragrafusának (1) bekezdésére és 4. paragrafusára. Hangsúlyozta: a tájékoztatásban konkrétan meg kell jelölni annak a személynek a nevét és címét, akivel szemben az elállás jogát a fogyasztó gyakorolhatja. Ezen túlmenően nem elég a jogszabályhely számát feltüntetni, a tájékoztatónak az elállás jogát és határidejét is tartalmaznia kell.

A felperes keresetében az ajánlás hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy eljárása megfelelt a 213/2008. (VIII. 29.) kormányrendeletben foglaltaknak és a rendelet átadásával megfelelő tájékoztatást nyújtott az elállási jogról. Hangsúlyozta: azt a megkötött szerződés is tartalmazta, következésképp a szerződés érvényes. Kiemelte, a vevőtől határidőben szabályszerű elállási nyilatkozat sem érkezett.

Az elsőfokú bíróság ítélete

Az elsőfokú bíróság ítéletével az ajánlást hatályon kívül helyezte. Határozatának indokolása szerint a felperesi tájékoztató megfelel a kormányrendelet 3. paragrafusának (1) bekezdésében foglaltaknak. A tájékoztatót írásba foglalták, a szerződő felek azt aláírták, és abban azt is feltüntették, hogy az elállási nyilatkozatot milyen módon, kihez és milyen címre kell elküldeni. Nincs annak akadálya, hogy a tájékoztató a kormányrendelet szövegével legyen azonos. A szükséges információk álláspontja szerint abban megtalálhatóak, az, hogy a jogszabály egyéb rendelkezéseit is tartalmazza, nem jelenti, hogy a tájékoztató ne felelne meg a jogszabályi követelményeknek. Hangsúlyozta: nem eredményezi a szerződés semmisségét, hogy a tájékoztatást keltezéssel nem látták el, illetve hogy az nem tartalmazza a szerződés azonosítását lehetővé tevő adatokat. A kormányrendelet kizárólag a 3. paragrafus (1) bekezdésében meghatározott kötelezettségek elmulasztásának jogkövetkezményeként rendeli a semmisséget, a tájékoztató azonban e kritériumoknak megfelel.

A fellebbezés tartalma

Bevásárlás. A termékbemutatós szerződésekre is vonatkozik az elállási jog

Az ítélettel szemben, annak megváltoztatása és a kereset elutasítása érdekében az alperes terjesztett elő fellebbezést. Álláspontja szerint nem elégséges a fogyasztó rendelkezésére bocsátani a jogszabály szövegét, mivel annak értelmezése külön „szakma”, nem várható el a fogyasztótól, hogy azt helyesen értelmezze, és annak megfelelően cselekedjen. A kormányrendelet 3. paragrafusának (1) bekezdésében foglalt írásbeli tájékoztatás csak akkor lehet megfelelő, ha az részletesen elmagyarázza, hogyan gyakorolhatja elállási jogát, és feltüntetik benne, ki az a személy, akinek nevére és címére az elállást közölni lehet. Fel kellett volna továbbá tüntetni a szerződés azonosító számát, a tájékoztatót dátummal ellátni. Mivel a kormányrendelet átadott szövege mint tájékoztató nem kellően szabatos, nem valósult meg az írásba foglalt tájékoztatás, a szerződés semmis.

A Szegedi Ítélőtábla megállapításai

A fellebbezés alaptalan.

A létrejött adásvételi szerződésre irányadó az üzleten kívül fogyasztóval kötött szerződésekről szóló 213/2008. (VIII. 29.) kormányrendelet (R.). Ennek 3. paragrafusának (1) bekezdése értelmében a vállalkozás köteles legkésőbb a szerződés megkötésekor a fogyasztót írásban tájékoztatni a 4. paragrafus szerinti jogáról, és annak a személynek a nevéről, címéről és – ha az elállási nyilatkozatot ilyen módon is fogadja – elektronikus levelezési címéről, akivel szemben e jogát gyakorolhatja. A (2) bekezdés értelmében az (1) bekezdés szerinti tájékoztatást keltezéssel kell ellátni. A tájékoztatásnak tartalmaznia kell a szerződés azonosítását lehetővé tevő adatokat. A (3) bekezdés ugyanakkor kimondja, ha a vállalkozás az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettségének nem tesz eleget, a szerződés semmis.

Bírósági Döntések Tára

A folyóirat egyfelől publikációs fórumot kíván biztosítani a megyei, illetve az ítélőtáblai döntések számára, másfelől azzal, hogy a mértékadó bírósági döntések közül válogat, a jogalkalmazás egységességét kívánja támogatni.

További információ és megrendelés >>

Az R. szövege egyértelmű: a semmisség jogkövetkezményét kizárólag ahhoz fűzi – ahogyan azt az elsőfokú bíróság ítélete is helyesen tartalmazza –, ha a tájékoztatás nem felel meg az R. 4. paragrafusában foglaltaknak és nem tartalmazza annak a személynek nevét, címét illetőleg – szükség esetén – elektronikus levelezési címét, akivel szemben a fogyasztó e jogát gyakorolhatja. Ha a (2) bekezdésben foglalt követelményeknek nem felel meg, annak nem lehet jogkövetkezménye a szerződés érvénytelensége.

Ennek megfelelően az ügy lényegi kérdése az volt, hogy a szerződés megkötésekor a felperes írásban tájékoztatta-e a fogyasztót a kormányrendelet 4. paragrafusában foglaltakról, valamint az elállási jogának gyakorlásához szükséges egyéb adatokról. Nem vitatott, hogy a kormányrendelet szövegét a felperes a vevőnek a szerződés megkötésekor átadta, aki azt aláírásával elismerte. A tájékoztatón a szerződéskötés dátumát is feltüntették. Ezen belül a 4. paragrafus szövege, amelyre a felek között létrejött szerződés általános szerződési feltételeinek 7. pontja külön is utal, az átlagos fogyasztó számára érthető, egyértelmű szövegezést tartalmaz, külön magyarázatot nem igényel. Abban az elállási határidő egyértelmű, ugyanakkor a felperes részletezte, hogy az elállási nyilatkozatot milyen címre, milyen módon kell elküldeni.

Miután az eladó jogi személy – kft. –, a szerződés a jogi személy és a vevő között jött létre. Ilyen esetben szükségtelen bármely természetes személy tisztségviselő, tag vagy alkalmazott nevét feltüntetni a tájékoztatóban. A postai küldemény kézbesítésekor egyértelmű a címzett neve. Az elállási jogot az 1959. évi IV. törvény (az 1959-es Ptk.) 320. paragrafusának (1) bekezdése szerint is a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolja, ami tartalmában azt jelenti: ha a fél jogi személy, nyilatkozatát hozzá kell címeznie. Ellenkező esetben az elállás nem alkalmas joghatás kiváltására, a szerződés felbontására. A felperes az R. szerinti kötelezettségének a tekintetben is eleget tett, hogy az érintett jogszabályi rendelkezésnél is feltüntette tehát nevét és címét, valamint az elállás gyakorlásának módját, ezzel tájékoztatója a jogszabályi követelményeknek minden tekintetben megfelelt. Nem várható el a felperestől, hogy az egyébként egyértelmű, tömör jogszabályi rendelkezést tovább magyarázza, olyan fokban, amely már az átlagos képességű, tudású felnőtt embernek szükséges szinten túlmutat.

Egyetért az ítélőtábla az elsőfokú bírósággal a tekintetben is, hogy az R. 3. paragrafusának (2) bekezdésében foglalt követelmények hiánya nem eredményezi a szerződés semmisségét, az kizárólag a 3. paragrafus (1) bekezdésében foglalt követelményekre vonatkozik a 3. paragrafus (3) bekezdése szerint. Az utóbbi jogszabályi rendelkezést kiterjesztően értelmezni nem lehet.

A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét – annak mindenben helyes indokaira tekintettel – a Polgári Perrendtartás (Pp.) 253. paragrafusának (2) bekezdése és 254. paragrafusának (3) bekezdése alapján helybenhagyta.

Az ismertetett döntés (Szegedi Ítélőtábla Pf. I. 20 375/2013.) a Bírósági Döntések Tára folyóirat 2014/10. számában 160. szám alatt jelent meg.


Kapcsolódó cikkek

2024. június 26.

Fókuszban a kiberbiztonság és a kibercsalások elleni védekezés

Hetedik alkalommal rendezte meg a Magyar Nemzeti Bank (MNB) és a keretei között működő Pénzügyi Békéltető Testület (PBT) az Alternatív Vitarendezési Konferenciát 2024. júniusában. A rendezvényen neves hazai és külföldi szakemberek mutatták be, hogy a kibercsalások milyen kihívások elé állítják az alternatív vitarendezés szereplőit.

2024. június 25.

Egy éves az építményi jog – mik a tapasztalatok?

Egy évvel ezelőtt, 2023. június 24-én lépett hatályba a Polgári Törvénykönyv új fejezete, amely az építményi joggal kapcsolatos szabályokat tartalmazza. Dr. Kiss Dávid ügyvéd segítségével megnéztük, hogy egy év alatt miként alakult ennek az új jogintézménynek az alkalmazása, miként viszonyulnak hozzá a hatóságok és milyen értelmezési kérdések merültek fel az alkalmazás során, valamint összeszedtünk, hogy a különböző jogszabályok milyen bizonytalanságokat tartalmaznak és milyen előnyöket biztosítanak az építményi jog alkalmazása esetén.