Kiállás az igazságszolgáltatásért, a támadások ellen


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Réti László, a Budapesti Ügyvédi Kamara (BÜK) élén immár harmadik ciklusát töltő elnöke előrelépést sürget az ajánlott ügyvédi minimumdíjak kérdésében. Az ügyfeleknek és az államnak is kockázatot jelentő kontárok ellen sem tudnak megfelelően védekezni, miközben a BÜK egyik célja, hogy az ügyfeleket megvédje a kockázatoktól, tagjainak pedig garantálni tudja a piaci biztonságot úgy, hogy megvédi őket az ezt veszélyeztető támadásoktól, jelenségektől. Az elnök szerint ilyenek a hivatásrendet károsan érintő – pártszínezettől független – hatalmi törekvések is, melyek közül sokat sikerült visszaverniük. A 2006-ban megkezdett fővárosi kamarai reformprogramot a 2014-től kezdődő időszakban is folytatni szeretné, melynek legfőbb cikluspontja, hogy a kamarai szintről a praxisok helyzetének javítására helyezik át a hangsúlyt, legyen szó ingyenes tudásbázisról vagy folyamatos képzésről. Ugyanilyen fontos lesz az ügyvédek adminisztratív terheit csökkentő programjuk.
Ehhez előbb feltérképezik e kötelezettségeket s a velük járó pénzügyi terheket, majd javaslatot dolgoznak ki arra vonatkozóan: e terhek közül melyeket kell megszüntetni, melyeket lehet összevonni vagy egyszerűsíteni, s hogy e reformnak vannak-e például „informatikai támogatási lehetőségei” – mondta az Ügyvédvilágnak adott interjújában Réti László.


Jóllehet normál esetben egy hivatásrend tisztújítása „családi ügy” szokott ­lenni, a Budapesti Ügyvédi Kamaráé mégis nagy nyilvánosságot kapott: a Fővárosi Törvényszék nyáron, első fokon kisebb szabálytalanságok okán és a választások eredményét kétségbe nem vonva ugyan, de formai okok miatt mégiscsak meg­semmisítette a BÜK februári közgyűlésének választási határozatait. Kollégái egyébként önt akkor újból megerősítették az elnöki székben, ám a történet azért ­kavart nagy port, mert sajtóhíradások ­szerint egy meghatározott érdekcsoport lényegében puccsszerű hatalomátvé­telre készült akkoriban. A bírósági kere­sete is ennek volt betudható. Mostanában alig hallani az ügyről. Történt-e azóta valamilyen érdemi változás, egyáltalán: van-e feszültség az ügyvédi kamarán belül a történtek miatt?

A választással összefüggésben nincs sem­milyen turbulencia a BÜK-ben, ami bármilyen feszültséget okozna. A szavazás eredményét és a választás tisztaságát az ítélet nem kérdőjelezte meg. A másodfokú bíró­sági döntés jövő szeptemberben lesz, addig pedig természetesen a megválasztott tisztségviselők, így én is a normál, mindennapi munkamenetnek megfelelően teszem a dolgom. Az elnöki teendőkre egyébként a tagság csaknem kétharmados aránnyal hatalmazott fel, ami, azt hiszem, egy meggyőző eredmény. A februári választás körüli mozgósítások ereje jelzi, hogy egyrészt égető és sokakat mélyen érintő problémákkal küzd a kar, de azt is, hogy olyan hely lett a budapesti kamara, amelyben többen látnak fantáziát. Az, hogy ilyen szituációban harmadjára is bizalmat szavazott nekem az ügyvédi kar, nemcsak elégtétel, hanem megtisztel­tetés is. A történteknél sokkal nagyobb hord­ereje van annak, hogy az egyébként összetartó és a kar érdekeit, gondját szívén viselő ügyvédi vezetésnek nincs egységes, szakmai vitákban kiérlelt és transzparens jövő­képe. A praxisok hétköznapi problémáira ­viszont már ma meg kell találnia a jövőbe mutató megoldásokat és kellő viták után ki kell jelölnie a megfelelő utakat. A változások, az átalakuló jogrendszer, a gyors jog­alkotás, a hihetetlen politikai, gazdasági és szervezeti átrendeződés komoly gondokat okoznak. Ezek kihatnak az ügyvédi megbí­zásokra is, azoknál a cégeknél, vállalatoknál, ahol tulajdonosváltás történt és történik, ­általában váltanak a képviselettel is. Mindemellett természetesen a változó kom­munikációs környezet az, ami teljesen új ­feladatokat is ró az ügyvédségre. Ez új le­hetőségekkel is jár, amit nem szabad el­szalasztanunk, vagy más jelentkezőknek ­átengednünk. Egyszóval volt és van mire felkészülnünk és felkészítenünk a hivatásrend tagjait. A kérdés: ebben a helyzetben mit ­tehet egyedül a BÜK és mihez kell partnereket maga mögé vennie, elsősorban természetesen a Magyar Ügyvédi Kamarát (MÜK) és a többi területi ügyvédi kamarát.

Vannak konkrét válaszaik?

Természetesen. Nyolc éve már született egy reformprogram, aminek végrehajtása folyamatos, hiszen ma is időszerű. A 2006–2010 közötti első ciklusom alatt a straté­giakészítés, valamint az infrastruktúra megújítása volt a feladat. Megtörtént a kamara épületének teljes felújítása, az informatikai háttér kiépítése. A székház, amelybe idővel az országos kamara is áttette a székhelyét, ma teljesen alkalmas az igencsak megnö­vekedett oktatási-képzési feladatokra, hiszen a korábbinál háromszor annyi a férőhely. Ezzel párhuzamosan az ügyvédjelölt-képzés is megújult. A 2010–2014 közötti ciklusban megkezdődött néhány nagy reform előkészítése, mint az összes budapesti ügyvéd ellátása a különböző tudásbázisokkal, ez a kamarai JogTudor nevű program. Minden aktív tagunk évi százezer forintnyi jogi adatbázist kap, valamint úgynevezett printértéken további több százezer forintnyi szakirodalmat. Véleményem szerint mindezek a kamara alapfeladatai közé tartoznak. Elindítottuk a letétkezelési és az ok­irati (a biztonsági jelre vonatkozó) reformot, előbbit a Magyar Ügyvédi Kamara már korábban átvette tőlünk, s jóváhagyásra nemrégiben benyújtotta az Igazságügyi Minisztériumhoz. Most a szaktárca jóváhagyására vár. Van egy másik célunk is, tudniillik az, hogy a tagdíjalapú finanszírozásról elmozduljunk az ügyfélre terhelt finanszírozás felé. Ez azt jelenti, hogy bizonyos kamarai szolgáltatások díját a megbízó ügyfelek ­viselnék. Ez lényegében már csak egy hatályba léptető törvényre vár. Ugyancsak az előző ciklusban elindult az ügyvédképzés ­reformja. Így kamarai előadások, fórumok sora segíti a kollégákat, de a kamarai események kilencven százaléka már élő internetes közvetítésben is elérhető, hogy mindenkihez eljussanak az információk.

A harmadik ciklusban lesz-e eltérés a korábbi feladatokhoz képest?

A 2014-től kezdődő időszakban a korábbi programok fenntartása, működtetése mellett a kamarai szintről a praxisok helyzetének javítására helyezzük át a hangsúlyt. Erre fogunk jobban koncentrálni. Ilyen például a már említett JogTudor, vagy az, hogy a BÜK könyvtára bizonyos mértékig elektro­nikusan is elérhető. 2014. szeptembertől el­indítottuk az Ügyvédakadémia nevű képzést. Az oktatás egyébként általában is az egyik alapfeladatunk; miközben nem is ­vagyunk akkreditált intézmény, évente mintegy kétszáz oktatási eseményünk van, szemben a korábbi havi egy-kettővel. Ez a hatalmas lehetőség pedig sok ügyvédet megmozgat oktatói és hallgatói oldalról egyaránt. Ugyanilyen fontos lesz a jóléti és szociális bizottságunk által kidolgozandó, az ügyvédek adminisztratív terheit csök­kentő programunk. Ez egy négyéves ciklusterv. A bizottság első lépésben azt vizsgálja, hogy különböző jogi normák alapján jelenleg milyen adminisztratív kötelezettségeik vannak a kollégáinknak, s ez milyen pénzügyi teherrel párosul. A bizottság e feltér­képezés alapján javaslatot dolgoz ki arra ­vonatkozóan: e terhek közül melyeket kell megszüntetni, melyeket lehet összevonni, ­illetve egyszerűsíteni informatikai vagy folyamatszervezési módszerekkel. Emellett azt is áttekintik: e reformnak vannak-e kamarai oldalról támogatási lehetőségei, például tudunk-e hozzá informatikai segítséget adni a tagoknak. Ez a munka szintén az ügyvédi érdekvédelem része.

Ha már érdekvédelem, a BÜK-nek voltak kormányokon átívelő emlékezetes ­ütközetei. Ön melyikeket emelné ki?

Az elmúlt nyolc évben, az elnökségem alatt valóban kemény csatáink voltak kabinetektől függetlenül. Büszke vagyok arra, hogy sok, a hivatásrendünket károsan érintő törekvést sikerült visszavernünk. Ilyen volt 2010 előtt az elvárt adó kérdése, vagy a hivatalos közbeszerzési tanácsadók ambí­cióinak megtörése, így végül nem valósult meg az, hogy ők is képviselhessenek, vagy jogi tanácsokat adhassanak. Ha megvalósult volna, az az ügyvédek legalább tíz százalékának a munkáját veszélyeztette volna. Megemlíthetném az elektronikus tértivevényről szóló akkori törvényt, mely a kézbesítési vélelmet áttolta volna az ügyvédekre. A jogszabály eredetileg akkor is kézbesítettnek tekintett volna egy állami szerv vagy hi­vatal által küldött hivatalos e-mailt, ha azt egyébként az ügyvéd meg sem nyitotta. Kénytelenek voltunk keményen harcolni ez ellen, mert hihetetlen kártérítési felelős­séget tett volna az ügyvédek vállára. Azt sem nézhetjük tétlenül, hogy a büntetőel­járás területén folyamatosak a védői jogcsorbításra tett kormányzati kísérletek, de idetartozik, hogy a rendőrség a rendőri ­szakban egyre inkább elodázza a kirendelt védői díjak kifizetését. Ezért ezt mi megelőlegezzük a kamarai tagoknak, majd utólag a BÜK hajtja be a nyomozóhatóságon. De általánosságban is kiállunk az igazságszolgáltatást érő támadásokkal szemben: a Magyar Ügyvédi Kamara (MÜK) mögé felsorakozva megvédtük az ügyvédi eskü intézményét és kiálltunk a bírákért az őket sújtó kényszernyugdíjazás ellen. Ezekben a kérdésekben a jogalkotó végül visszakozott, ami mindenképp sikernek tekinthető. Ugyancsak folyamatosan küzdünk a kontárok ellen, ami főleg a cégalapítások és a családjog területén tapasztalható negatív jelenség. Ezek a kontárok ugyanis az ügyfélnek és az államnak is valós kockázatot jelentenek. Azzal is tisztában vagyunk ugyanis, hogy az ügyvédnek két fő érdeke van: legyen munkája és a számláit ki tudja fizetni. Ezért célunk, hogy tagjainknak garantálni tudjuk a piaci biz­tonságot úgy, hogy megvédjük őket az ezt veszélyeztető támadásoktól, jelenségektől.

Fotó: Kőrösi Tamás

Térjünk vissza a letétkezelésre. Vélhe­tően a fővárosban fordulnak elő legnagyobb számban és tételben az ügyvédi letétek. A szabályok megsértése is ezzel arányosan nagyobb?

Ez egyáltalán nem így van. Ezrelékekben mérhető a letétkezelési szabályok megsértésének előfordulása. Ennek leggonoszabb megnyilvánulása az ügyvédre bízott összeg elsikkasztása. De ismétlem, ez nagyon ritka, bár az is igaz, egyetlen ilyen is sok, ráadásul rombolja a hivatásrendről alkotott társa­dalmi képet. Gyakoribb viszont, s ilyenek előfordulnak, amikor maga az ügyfél pró­bálja rávenni az ügyvédet, hogy az ő extrém kívánságai szerint kezelje a rábízott letétet. Ilyen tipikus „kérés” egyébként például az, hogy a rábízott összeget az ügyvéd ne a letéti számlán helyezze el, hanem, mondjuk, „jövedelmezőbb befektetésekbe” fektesse. Ilyen tevékenységet viszont az ügyvédek nem folytathatnak, ez jogszabályilag tiltott a számukra. Ennek ellenére az ügyfélnek sokszor kiszolgáltatott ügyvéd nem mond nemet. Érdekes, hogy ezekben az esetekben lényegében nincs nálunk bejelentés vagy panasz, rendszerint egy harmadik féltől ­értesülünk róla. Persze ez sem gyakori, de ­mivel a veszély lehetősége fennáll, ezért fogja ezt a területet ügyfélbiztosabbá tenni az új tervezet. Ahogy már említettem, a mun­kaanyagot a MÜK letette az Igazságügyi Minisztérium asztalára, már csak a szaktárca áldására várunk.

Miközben csak Budapesten önmagában annyi, nagyjából hétezer ügyvéd dolgozik, mint egész Ausztriában, ugyanakkor a centralizált közigazgatás és bürokrácia, valamint a csaknem kétmillió lakos és az ehhez adódó cégmennyiség, társa­sági központ azt feltételezné: ennyi kol­léga sem tudja elvenni egymás kenyerét. Valóban ez a helyzet?

Nagy tévedés azt hinni, hogy az ügyvédi szegénység vidéki probléma. Ellenkezőleg, ez leginkább budapesti jelenség. Az egzisztenciális gondokra csak becsléseink vannak, de azt bizonyosan látjuk, hogy nő a tagdíjat nem vagy csak késve fizető kollégák száma. A korábbiaknál több a lemondás, azaz a kamarai tagság visszaadása, amellett, hogy az idősebbek hamarabb befejezik a praxisukat, az aktív korúak között is van, aki kénytelen pályát módosítani. Igencsak kritikus a szülő nők helyzete is. A BÜK, ahol tud, segít. Például azzal, hogy ingyen adjuk a tudást, ami számszerűsítve az éves kamarai tagdíj ­kétszeresét jelenti. Beszerzésekhez ked­vezménykártyát biztosítunk, s különböző ­flottaszerződéseket kötünk például az üzemanyag-vásárlásra. Emellett egyszerű­sítettünk az irodai infrastrukturális előírá­sokon, ami szintén évi több tízezer forintos megtakarítást eredményez a praxisoknak. Nekünk, érdekvédelmi szervezetként ezen az úton kell továbbmennünk.

Kezdetben hallani lehetett arról, hogy az ügyvédeknek bizony gondot okozott az „e-világ” terjedése. Összességében hol áll most e tekintetben a budapesti kar?

Ez nem egy „szeretem–nem szeretem” kérdés, mint ahogy a tél, a vihar vagy a kánikula sem. Együtt kell vele élni, sőt előnyünkre kell fordítani. Bátran kijelenthetem, hogy az e-világ nehézségeivel a budapesti ügy­védek sikeresen megbirkóztak. Az átállás ­során fegyelemből és eltökéltségből a kar nemre és korra való tekintet nélkül kitű­nőre vizsgázott. Már tíz évvel ezelőtt szinte mindannyiuknak volt e-mailje, de az elektronikus eljárásokra is fegyelmezetten álltak át. Ez különösen figyelemre méltó akkor, amikor magában a közigazgatásban, a ha­tóságoknál ez nehezebben ment, a bíróságoknak pedig máig sem sikerült az átállás: a rendszerük immár hat éve küzd ezzel a gonddal. Azt azért komoly előrelépésnek tartom, hogy a Fővárosi Törvényszéken pár hónapon belül újra működni fog az inter­neten keresztüli e-iratbetekintés. Jóllehet ­kísérleti jelleggel, de 2011-ben ez már megvalósult, amit szintén a BÜK eszközölt ki a Fővárosi Bíróság vezetőinél, ám a program végül mégis leállt. Az újraindítás hasznos és egyben óriási dolog, hiszen később akár a teljes bírói aktába betekinthetünk egy jelszavas rendszer alapján, de maholnap legalább az ügylajstromot megnézhetjük, így elkerülhető, hogy hosszú órákat töltsünk el a bíróságon, személyesen. Ezt egyébként, ha pozitívak lesznek a tapasztalatok, országosan is kiterjesztik más bíróságokra is.

Nagykommentár a cégtörvényhez

A szerzők gazdasági és cégügyekkel foglalkozó bírák, akik a joggyakorlat szemszögéből, a módosításokat objektíven, de kritikusan szemlélve segítik a jogalkalmazókat a gazdasági jog értelmezésében. 

További információ és megrendelés >>

Továbbra is gond, hogy az ügyfelek még eligazító, tájékoztató jelleggel sem ismerhetik meg az ajánlott ügyvédtarifákat, így összehasonlításuk sem lehet arról: középarányos, túl drága, netán túlontúl, akár gyanúsan olcsó a kínált jogi szolgáltatás. Ebben lesz-e előrelépés, van-e bármilyen terve a BÜK-nek?

Mi nem tarifákról beszélünk – ezt a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) kartellmagatartásként értékeli és bünteti –, hanem meg­felelő ügyfél-tájékoztatásról. Az ügyfélnek igenis joga van arra, hogy tájékozódjon, megtudja, melyik a szédelgően alacsony ár, ami mellett megnőnek a kockázatai. Jel­lemző gond, hogy a kontárok irreális árakon kínálnak jogi szolgáltatásokat. Ez termé­szetesen az ügyfeleknek és a korrektül dolgozó kollégáknak egyaránt rossz. Nagyon igaz az „olcsó húsnak híg a leve” népi tapasztalat. Ez veszélyes az ügyfélre, az ál­lamra és tisztességtelenül rontja, rombolja a piaci pozícióikat. Az ügyvéd: biztonság. A jogi szolgáltatást nyújtó kft.: kockázat. Így, ha az ügyfél egy cégszolgáltatónál, követelésbehajtónál bajba kerül, nélkülözi az olyan biztosítékokat, mint az ügyvédek kötelező felelősségbiztosítása, a kötelező kamarai tagsággal együtt járó etikai kontroll és az esetleges fegyelmi eljárások lehető­sége. Ebben két évtizede nem tudunk előrelépni, mert még mindig élénken él az emlékezetünkben az a sok bírság, amit a GVH más hivatásrendek kamarái ellen alkalmazott az úgynevezett ajánlott tarifák közzé­tétele miatt. A GVH álláspontja ugyanis az volt, hogy ez a magatartás piacbefolyásoló hatással bír. Úgy érzékelem, hogy ez a versenyhivatali csőlátás múlóban van és alappal lehet hivatkozni az ettől eltérő és álta­lánosnak mondható európai gyakorlatokra. El kell kezdeni egy új párbeszédet. A BÜK ebben nem léphet önállóan, hiszen ez az egész hivatásrend közös gondja. Ezért a Magyar Ügyvédi Kamara feladata lesz az, hogy kialakítson egy „házon belüli” állásfoglalást, javaslatot, melyet képviselni tud akár már önállóan is eljárva a BÜK. A lényeg, hogy az első fontos lépés egy fogyasztóvédelmileg és versenyjogilag megalapozott, országos köztestületi javaslat kialakítása.


Kapcsolódó cikkek

2024. június 14.

Sérelemdíj az elvesztett levelek miatt – eljárás a bv.-ben

Ha a fogvatartott már szabadult, a Bv. tv. nem írja elő a büntetés-végrehajtási intézetben kezdeményezett előzetes eljárás lefolytatását a sérelemdíj iránti igény érvényesítéséhez akkor sem, ha a fogvatartás ideje alatt az elítéltnek módja volt sérelemdíj iránti eljárást kezdeményezni – a Kúria eseti döntése.

2024. június 10.

Jogszabályfigyelő 2024 – 23. hét

Alábbi cikkünkben, tekintettel arra, hogy az elmúlt héten új Magyar Közlöny nem jelent meg, a Kúria Döntések Bírósági Határozatok legfrissebb számának a tartalmából válogattunk.

2024. június 7.

Önkormányzati választások 2024 – új időpont, új szabályok

Az idei év rendhagyó az önkormányzati választások szempontjából, hiszen most kivételesen nem ősszel, hanem az európai parlamenti választásokkal egy napon, júniusban kerül sor a választásra, ráadásul a 2019-eshez képest jelentősen módosultak a szabályok is, különösen a fővárosi közgyűlés vonatkozásában.