Elállhat-e a vevő az új autó sorozatos meghibásodása miatt?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Ha a nagyértékű új személygépkocsi rövid időközönként többször meghibásodik, és az egyes javítások ellenére újabb és újabb hibák jelennek meg, a jogosult elállási jogát megalapozzák a sorozatos – időszakonként visszatérő – meghibásodások, a folyamatos javítás, a javításokat követő újabb hibák.

A peres felek között 2008. november 26-án létrejött szerződésben a felperes megrendelte az xxx-300 forgalmi rendszámú S320 DCI Mercedes Benz típusú személygépjárművet 24 500 000 Ft vételáron, melyet az alperes 2009 januárjában vállalt leszállítani. A gépkocsira az eladó 2 év időtartamban jótállást vállalt.

Az ellenérték megfizetése után a gépjármű átadására 2009. február 17-én került sor. Az átadás után – rövid időn belül – a személygépkocsi többször meghibásodott, a garanciális javításokat különböző szakszervizekben végezték. A hibák egy részét a V.-i szerviz javította, azonban a gépjármű motorteljesítményének csökkenését nem sikerült megszüntetni. Ez után a járművet „diagnosztikai asszisztens rendszerrel” vizsgálták, melynek során ismétlődően az a kód jelent meg, amely a fojtószelep-helyzet túlzott voltát mutatta. A tesztjegyzőkönyvekben több ízben – 2009. április 23-án, 28-án és 2010. május 13-án – rögzítették, hogy a töltőnyomás alacsony. A nyomáskülönbség-jeladó meghibásodását is leírták 2010. július 12-én.

A gépkocsin javítást végzett a Mercedes Benz másik márkaszervize, az M. Kft. is 2011. február 15-én, amikor a motor teljesítményének többszöri csökkenését regisztrálták, ami csak újraindítással szűnt meg, ideiglenesen. A töltőnyomás alacsony voltát 2011. március 7-én, 23-án és április 5-én ismételten észlelték. A hiba javítása érdekében az M. Kft. 2011. május 19-én elvégezte a fojtószelep és a motorvezérlő egység garanciális cseréjét. A hibajelenség 2011. május 26-án és június 8-án ismételten jelentkezett.

A felperes időközben – 2011. június 7-én – értesítette az alperest, hogy a szerződéstől az 1959. évi IV. törvény (1959-es Ptk.) 306. § (1) bekezdés c) pontja alapján eláll. Utalt a kiújult meghibásodásokra, amelyek „veszélyeztetik az utazók biztonságát, s arra engednek következtetni, hogy a jármű olyan hibában szenved, amit nem lehet megszüntetni”.

Az alperes 2011. június 29-ei válaszában az elállást nem fogadta el. Kifejtette, olyan szervizelésre nem került sor, amely az elállási jog gyakorlását megalapozná. Álláspontja szerint nem igazolt, hogy a teljesítménycsökkenés fennállna. Vitatta a gépjármű rendeltetésszerű használatra való – felperes által állított – alkalmatlanságát, illetőleg, hogy ne lenne biztonságos.

A Mercedes Benz képviseletének javaslatára 2011. augusztus 1-jén ismételten elvégezték a motorvezérlő-egység cseréjét, augusztus 5-én rögzítették, hogy az új egység hibamentes.

A vezérlőegység hibája 2012. január 31-én újra jelentkezett, a motor levegőellátó rendszerében a töltőnyomás túl alacsonynak mutatkozott. A felperes elállt az adásvételi szerződéstől arra hivatkozva, hogy a kifogásolt hiba 2012. január 31-én ismételten fellépett, amely miatt a vezérlőegység a motort szükségfordulatra tette, így a járművel a közúton közlekedni életveszélyes.

A felperes 2012. február 15-én előterjesztett keresetében 24,5 millió forint és ennek 2012. február 10-étól a kifizetésig járó késedelmi kamatainak megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint az alperestől megvásárolt gépkocsiban sorozatosan tapasztalt hibák száma, súlya, a javítások elhúzódó volta miatt jogszerűen állt el az 1959-es Ptk. 306. § (1) bekezdés b) pontja alapján az adásvételi szerződéstől. Jogkövetkezményként az eredeti állapot helyreállítására, az alperes vételár visszafizetésére kötelezése iránt terjesztett elő igényt. Állította, a felek fogyasztói szerződést kötöttek.

Képünk illusztráció

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes első ízben történt elállásakor – 2011. június 7-én – már ismerte a hibát, ezért az ettől számított 3 hónapon belül kellett volna szavatossági igényét a bíróság előtt érvényesítenie. A 2012. február 15-én előterjesztett keresetlevél elkésett, a követelés elévült. Másodlagos védekezésében vitatta a hibás teljesítés tényét, a hiba jelenlegi fennálltát.

Az alperesi beavatkozó szintén a kereset elutasítását kérte. Jogi érvelése megegyezett az alperes által hivatkozottal.

Az elsőfokú bíróság ítélete

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Határozatának indokolásában rámutatott, a felek szerződése nem tekinthető fogyasztói jellegűnek, mivel a felperesi gazdasági társaság a gépjárművet üzleti tevékenységéhez, ügyei intézéséhez vásárolta. Egyebekben megalapozottnak találta az alperes és a beavatkozó elévülési kifogását. Álláspontja szerint a hibajelenségeket, azok folyamatos fennálltát a felperes 2011. február 15-én már ismerte, ezért ekkorra megszűnt az elévülés nyugvása. Legkésőbb azonban a 2011. május 19-ei motorcsere alkalmával a hiba számára ismertté vált, amit igazol, hogy elállását június 7-én jelentette be. Szavatossági igényét ezért a 2011. június 8-át követő 3 hónapon belül kellett volna bíróság előtt érvényesítenie, a 2012. február 15-én előterjesztett kereseti kérelem elkésett.

A fellebbezés tartalma

Az ítélettel szemben, annak megváltoztatása, és a kereseti kérelemnek történő helyt adás érdekében a felperes terjesztett elő fellebbezést. Hangsúlyozta, csak 2012. január végére vált nyilvánvalóvá számára, hogy a gépkocsi hibáját a vezérlőegység másodszori cseréjével sem sikerült megszüntetni, ezért az elévülés nyugvása csak ekkor szűnt meg. Kiemelte, a felek mindvégig egyeztető tárgyalásokat folytattak, javítások történtek, mely körülmények egy egységes folyamatot képező, egyetlen menthető oknak tekinthetők, ami az elévülés folyamatos nyugvását eredményezi. A felperes az ettől számított 3 hónapon belül megindította a pert, következésképpen igénye nem évült el. Másodlagosan utalt arra, hogy a motorvezérlő egység cseréjével a szavatossági jog érvényesíthetőségének határideje a kijavítás következményeként jelentkező hiba tekintetében újból kezdődött [Kúria 1/2012. (VI. 21.) PK véleményének 13. pontja].

Fellebbezésének kiegészítésében követelését jótállási alapon is előterjesztette. Ezzel összefüggésben kifejtette, igényét a 2 éves jótállási határidőn belül az alperes felé bejelentette, a keresetindításra ugyanakkor az 5 éves elévülési időn belül került sor.

A Szegedi Ítélőtábla megállapításai

A fellebbezés annyiban alapos, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján az ügyben megalapozott döntés nem hozható, ahhoz további – nagy terjedelmű, a másodfokú eljárás kereteit meghaladó – bizonyítás lefolytatása szükséges.

A felperesi követelés alapja a vele adásvételi szerződéses jogviszonyban álló alperesi eladó hibás teljesítése volt. Erre hivatkozva gyakorolta elállási jogát, melynek jogkövetkezményeként igényelte az eredeti állapot helyreállítása körében a vételár visszafizetését.

Az 1959-es Ptk. a szavatossági igények érvényesítésére jogvesztő és elévülési határidőket határoz meg, amelyek egyaránt a teljesítéskor kezdődnek. A szavatossági jogvesztő határidő tartós használatra rendelt dolog esetében – amilyennek a perbeli gépjármű is minősül – a teljesítéstől számított három év [1959-es Ptk. 308. § (2) bek.]. A gépjármű átadásának, azaz a teljesítésnek az időpontja 2009. február 17-e volt, ehhez képest a 2012. február 15-ei perindítás a három éves jogvesztő határidőn belül történt.

Megjegyzi az ítélőtábla, helyes az a fellebbezési érvelés, hogy a dolog jelentős részének cseréjével a jogvesztő és az elévülési határidők is újból kezdődnek [Kúria 1/2012. (VI. 21.) PK véleményének 13. pontja], így a motor, a vezérlőegység cseréjével – amely gépjármű esetében nem vitathatóan jelentős résznek tekintendő – a határidők újraindultak.

Az elévülési határidő az igény bírói úton történő kikényszeríthetőségének határidejét jelenti, melyet – a szavatosság körében – az 1959-es Ptk. 308. § (1) bekezdése a teljesítéstől számított 6 hónapban határoz meg. A szavatossági elévülési határidők számítására az elévülés általános szabályai az irányadók. Ennek megfelelően a szavatossági igények elévülése az 1959-es Ptk. 326. § (2) bekezdése és 308/A. § (1) bekezdése szerint nyugszik, ha a jogosult a követelést menthető okból nem tudja érvényesíteni, így különösen, ha a hiba jellegénél vagy a dolog természeténél fogva az elévülési határidőn belül nem volt felismerhető. A hiba felismerését az jelenti, ha a jogosult tudomást szerez mindazokról a hibával kapcsolatos tényekről, amelyek ismerete szükséges a hiba miatti szavatossági igény érvényesítéséhez, vagyis a hibajelenség észlelése mellett felismeri a hiba okát, terjedelmét, jelentőségét és következményeit is, ezzel a követelés célravezető érvényesíthetőségének helyzetébe kerül.

Azon túl, hogy a hiba nem felismerhető, más körülmények is előidézhetik az elévülés nyugvását. Ilyen például, ha a felek a hiba peren kívüli orvoslása érdekében komoly egyeztetéseket, egyezségi tárgyalásokat folytatnak egymással, illetve a kötelezett olyan magatartást tanúsít, amelynek alapján a jogosult alapos okkal bízhat abban, hogy a követelést önként teljesíteni kívánja.

Előfordulhat az is, hogy egyidejűleg vagy időben – és tartalmilag – szorosan összekapcsolódva, egymást követve több, az igényérvényesítést akadályozó körülmény áll fenn, amelyek külön-külön is alkalmasak lennének az elévülés nyugvásának előidézésére. Ilyenkor az elévülés mindaddig nyugszik, amíg az igényérvényesítés utolsó akadálya is elhárul [Kúria 1/2012. (VI. 21.) PK véleményének 11-12. pontjai].

Ha pedig a kötelezett önként tesz eleget a jogosult igényének a hiba orvoslása érdekében, nincs ok, megfelelő alap a bírói út igénybevételére. A perindítás ez esetben szükségtelen, értelmetlen és egyben a jogosult nyilvánvaló pervesztességét is eredményezné.

Jelen esetben a kötelezett illetőleg a javításokat végző szakszervizek a hiba első felfedezésétől kezdődően – folyamatosan – megkíséreltek eleget tenni a felperes kijavításra irányuló garanciális igényeinek. A felismert hibákat a jogosult közlése alapján javították. Mindaddig, amíg a kötelezett – illetőleg jelen esetben több szakszerviz – a kijavítás iránti igényt teljesíti, az elévülés fel sem merülhet.

A felperes első ízben 2011. június 7-ei nyilatkozatával állt el az adásvételi szerződéstől, elállását az alperes nem fogadta el. Elutasításának indokában azonban – valójában – nem a hibás teljesítés tényét vitatta, ugyanis önként felajánlotta szavatossági alapon a vezérlőegység cseréjét, vagyis a hiba kijavítását. A peradatok szerint a felperes ezt az ajánlatot elfogadta, ezáltal szavatossági igényét az 1959-es Ptk. 306. § (1) bekezdés a) pontja szerinti kijavításra módosította, egyidejűleg elállását és ezzel kapcsolatosan az eredeti állapot helyreállítására irányuló követelését nem tartotta fenn. Ezáltal a felismert hiba miatti igény rendezése közös megegyezéssel – peren kívül – megtörtént. Ebben a helyzetben a felperes menthető okból nem fordult bírósághoz, ami egyébként – a fentebb kifejtettek szerint – értelmetlen, alaptalan igény lett volna (hasonlóan: BH2003. 496. eseti döntés I. tétele).

A kijavítás, azaz a vezérlőegység újabb cseréje a 2011. augusztus 1-jei szervizelés alkalmával megtörtént. Ezt követően – a felperes állítása szerint – ismételten jelentkezett 2012. január 31-én a kifogásolt hibajelenség, a töltőnyomás alacsony volta, emiatt állt el a szerződéstől 2012. február 15-ei keresetében. Ha állítása megfelel a valóságnak és a hiba változatlanul fennáll, követelése nem évült el, elállási jogát menthető okból, a folyamatos alperesi javítások folytán nem érvényesítette megelőzően bíróság előtti eljárásban.

A felperes helytállóan hivatkozott arra keresetében, hogy – a joggyakorlat szerint – a jogosult elállási jogát megalapozzák a sorozatos – időszakonként visszatérő, kisebb-nagyobb – meghibásodások, a folyamatos javítás, a javításokat követő újabb hibák. Ha a nagy értékű új személygépkocsi rövid időközönként többször meghibásodik, és az egyes javítások ellenére újabb és újabb hibák jelennek meg, ez arra enged következtetni, hogy a javítások ellenére a hibák felmerülésével a jövőben is számolni lehet, így függetlenül attól, hogy azok javíthatók, a jogosult a szerződéstől jogszerűen állhat el (BDT 2009/9/150. eseti döntés, BDT2001. 193., BH1992. 263.).

Az alperes és a beavatkozó ugyanakkor vitatták, hogy a korábbi – garanciális – javítások valóban a sorozatosan visszatérő meghibásodások miatt történtek volna, továbbá azt is, hogy a hiba a 2011. augusztusi vezérlőegység csere óta egyáltalán fennáll-e.

Vitatásukra tekintettel a hibás teljesítés tényét, az ezzel összefüggő érdekmúlást – az érvényesített szavatossági igény kapcsán – a Pp. 164. § (1) bekezdése szerint a felperesnek kell bizonyítania. Ennek során – a speciális műszaki szakkérdésekre tekintettel – nem mellőzhető szakértő kirendelése. Erre irányuló kérelmet az elsőfokú eljárásban a peres felek mindegyike előterjesztett, az elsőfokú bíróság azonban az elévülési kifogást érintő eltérő jogi álláspontja folytán mellőzte a további – szakértői – bizonyítást, a keresetet elutasító ítéletét ennek lefolytatása nélkül hozta meg.

A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és ugyanezt a bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.

A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak – a felperes költségelőlegezése mellett – szakértőt kell kirendelnie annak megállapítására, hogy jelenleg is fennáll-e a gépjármű hibája, annak mi az oka, eredete, illetőleg – fennállta esetén – milyen érdeksérelmet okoz, a használhatóságra, a biztonságos működésre milyen kihatással van. Választ kell adnia a korábbi hibák eredetére, a megelőző javítások okaira is. Ha a felperes mindezekkel összefüggésben állításait bizonyítja, azokat a szakvélemény alátámasztja, a gépjármű használtságától, annak mértékétől függetlenül jogosult a vételárra [1959-es Ptk. 309. § (2) bek.]. Ez esetben azonban a kölcsönösen teljesített szolgáltatások visszatérítésére is csak egységesen, kétoldalúan kerülhet sor. Az elállás ugyanis a szerződést felbontja [1959-es Ptk. 320. § (1) bek.], melynek következtében – az 1959-es Ptk. 319. § (3) bekezdése értelmében – a szerződéskötést megelőző állapot visszaállítását kell elrendelni, amely csak akkor valósulhat meg, ha a szolgáltatások visszatérítése kölcsönösen megtörténik. A bíróságnak ezért az alperes ellenkérelme vagy viszontkeresete hiányában is döntenie kell nemcsak a felperes által igényelt vételárról, visszafizetési kötelezettségről, hanem az alperes részére visszajáró szolgáltatásról is [Kúria 1/2012. (VI. 21.) PK véleményének 9. pontja].

Bírósági Döntések Tára
A folyóirat egyfelől publikációs fórumot kíván biztosítani a megyei, illetve az ítélőtáblai döntések számára, másfelől azzal, hogy a mértékadó bírósági döntések közül válogat, a jogalkalmazás egységességét kívánja támogatni. További információ és megrendelés >>

Az ismertetett döntés (Szegedi Ítélőtábla Gf. I. 30 013/2013.) a Bírósági Döntések Tára folyóirat 2014/12. számában 195. szám alatt jelent meg.

---