Elrabolt szalámik
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A rablási erőszak, illetve kvalifikált fenyegetés akaratot megtörő voltának megállapíthatóságát önmagában nem zárja ki, ha a sértett az értékeinek eltulajdonítását sikeresen megakadályozza – szól a Kúria eseti döntése.
A terhelt egy áruház csemege osztályáról (leszedve az áruvédelmi címkét) 8097 forint értékű szalámit rejtett el a ruházatában, majd fizetés nélkül távozott. A bejáratnál lévő áruvédelmi kapu jelzésére érkező két biztonsági őr felszólította a terheltet, hogy pakoljon ki a ruházatából. A terhelt továbbra is kifelé tartva lökdösni kezdte az elé álló biztonsági őröket, miközben leszúrással fenyegette őket, és azzal, hogy a családja a parkolóban van, és nagyon meg fogják bánni, ha nem engedik el. A biztonsági őrök a családtagok közbeavatkozásától tartva felhagytak a terhelt követésével, aki így elmenekült a helyszínről. Utóbb a terheltet elfogták a rendőrök és lefoglalták a nála megtalált árut.
Az első- és másodfokú eljárás
A járásbíróság bűnösnek találta a terheltet rablás bűntettében. A másodfokon eljárt törvényszék helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.
A felülvizsgálati kérelem tartalma
A felülvizsgálati kérelemben a terhelt védője amellett érvelt, hogy a terhelt által elkövetett cselekmény legfeljebb lopás vétségeként és azzal halmazatban zsarolásnak minősíthető. Álláspontja szerint a terhelt által alkalmazott erőszak és fenyegetés nem volt lenyűgöző, bénító hatású, hiszen a biztonsági őröket nem gátolta abban, hogy akaratuknak megfelelően cselekedjenek, így a rablás nem tényállásszerű. Ehhez viszonyítva a kiszabott büntetést törvénysértően eltúlzottnak találta és a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárásra utasítását kérte a Kúriától.
A Kúria megállapításai
Biztonsági őr. Jogában áll megfutamodni, ha erőszakkal fenyegeti és lökdösi a rabló
A Kúria hangsúlyozta, rablásnak minősül, ha a tetten ért tolvaj a dolog megtartása végett erőszakot, illetve élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz. A rablási erőszaknak, illetve kvalifikált fenyegetésnek kétségkívül lenyűgözőnek, akaratot megtörőnek kell lennie, olyannak, amely alkalmas arra, hogy a megtámadottat a dolog elvételének tűrésére vagy átadására késztesse. A Kúria ugyanakkor hangsúlyozta: a rablás vagy kísérletének megállapítását önmagában nem zárja ki, ha a sértett megkíséreli értékei eltulajdonításának megakadályozását.
A Kúria szerint mindaz, hogy a terhelt a lopott dolgot megtartva a helyszínről eltávozhasson, a biztonsági őrökkel szemben erőszakot alkalmazott (lökdösődés) és megfenyegette őket (leszúrás, a parkolóban várakozó családja), kimerítette a fenti tényállást. Rablás esetén a fenyegetésnek közvetlennek kell lennie, ami azt jelenti, hogy a megfenyegetettnek a kilátásba helyezett hátrány azonnali bekövetkezésével kell számolnia. A Kúria szerint mivel a biztonsági őrök nem tudhatták, hogy a parkolóban várakozó családtagok hányan vannak, s rendelkeznek-e támadóeszközökkel, így számukra a fenyegetés komolysága nem volt kérdéses, és pont a benne rejlő közvetlen veszély miatt hagytak fel a terhelt visszatartásával.
Mindezek alapján a Kúria a megtámadott határozatokat hatályukban fenntartotta.
Az ismertetett döntés (Kúria Bfv. III. 1.195/2014.) a Kúriai Döntések 2015/6. számában 153. szám alatt jelent meg.
