Emberi Jogok az EJEB gyakorlatában III. – Mozgásszabadság


Élethez való, tisztességes eljáráshoz való jog, mozgásszabadság, kártalanításhoz való jog bírói hiba esetén – csak néhány olyan fogalom, amely jelen műben kibontásra vár. A Wolters Kluwer gondozásában megjelenő Emberi jogi kézikönyv az EJEB gyakorlata alapján című kiadványban Dr. Dudás Dóra Virág egészen az alapoktól építi fel az Emberi Jogok Európai Egyezményének megismerését, rendszerét, kialakulási körülményeit, fejlődését, alapértékeit és fókuszát, kikényszerítési mechanizmusát, azt, hogy az Egyezményt hogyan kell alkalmazni. Betekintést nyújt a strasbourgi bíróság szerepéről és működéséről, továbbá elmélyül az abszolút, erős, minősített, gyenge, kiegészítő jogok magyarázatában. Az alábbiakban a műnek a mozgásszabadság témakörével foglalkozó részéből olvashatnak egy részletet.


„Negyedik Kiegészítő Jegyzőkönyv 2. cikk – Mozgásszabadság

1. Mindazokat, akik jogszerűen tartózkodnak egy állam területén, megilleti a mozgás szabadsága és a lakhely szabad megválasztásának joga.

2. Mindenki szabadon elhagyhat minden országot, beleértve a saját országát is.

3. E jogokat kizárólag csak olyan, a törvényekkel összhangban lévő korlátozásoknak lehet alávetni, melyek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság vagy a köz biztonsága érdekében, a közrend fenntartásához, a bűnmegelőzéshez, a közegészség vagy az erkölcsök védelméhez, illetőleg mások jogainak és szabadságainak megóvásához szükségesek.

4. Az 1. bekezdésben elismert jogokat bizonyos, meghatározott körzetekben alá lehet vetni olyan, a törvény által elrendelt korlátozásoknak is, melyeket egy demokratikus társadalomban a köz érdekei igazolnak.”

A Negyedik Kiegészítő Jegyzőkönyv 2. cikke a mozgás szabadságának, a lakóhely szabad megválasztásának, valamint az ország elhagyásának (összegezve: mozgásszabadság) jogát védi. E jogokat a cikk 1. és 2. bekezdése rögzíti, míg további két bekezdés a jogok korlátozásának feltételeit határozza meg. A cikk szerkezete tehát a minősített jogoknál (Egyezmény 8–11. cikk) megszokott mintát követi.

A cikk által védett jogok „mindazokat” megilletik, akik jogszerűen tartózkodnak egy állam területén, legyenek azok saját állampolgárok, más állam polgárai vagy hontalanok. Államterületen azonban csak az államhatár által körbevett földrajzi területet kell érteni, a nagykövetség területét például nem.[1]

Az Egyezmény (és a Jegyzőkönyv) továbbá nem garantálja egy országba való belépés és ott tartózkodás jogát az idegeneknek. Az államoknak joguk van ellenőrzés alatt tartani a beutazásokat és a tartózkodásokat, valamint kiutasítani területükről a külföldieket.[2] Csak a területükön a jogszabályi rendjük és hatósági (bírósági) döntéseik értelmében „jogszerűen” tartózkodó személyeket illetik meg a 2. cikk szerinti jogok. Azokat nem, akik az ország területére illegálisan érkeztek,[3] vagy az ott tartózkodásuk utóbb jogszerűtlenné vált.[4] Az, hogy valaki átjut a repülőtéri útlevél-ellenőrzésen, még nem jelenti azt, hogy jogszerűen érkezett az országba.[5] Végül pedig az országelhagyás jogába nem tartozik bele a javak országból való kivitelének jogosultsága.[6]

A mozgásszabadságba történő beavatkozás a személyi szabadság enyhébb korlátozása, mint az Egyezmény 5. cikke által szabályozott teljes szabadságelvonás. Az a különbség a kettő között, hogy míg a szabadságelvonás az embertársaktól való elszigeteltséget valósít meg, a mozgásszabadság korlátozása nem jelent teljes elszigetelést. Mozgásszabadságba történő beavatkozásnak minősülnek például a lakóhely vagy bizonyos terület elhagyását tiltó, illetve engedélyhez kötő kényszerintézkedések és az azokhoz kapcsolódó felügyelet,[7] a kijárási tilalom,[8] a rendőrségen való rendszeres jelentkezési kötelezettség a tartózkodási hely megváltoztatásakor vagy látogatási célú utazásokkor,[9] illetve egy adott közterületről való kitiltás.[10] Az EJEB gyakorlatában leggyakrabban felmerülő korlátozás a külföldre utazási tilalom, illetve annak érdekében az úti okmány elvétele és visszatartása.[11]

A mozgásszabadságba való beavatkozásnak meg kell felelnie bizonyos követelményeknek ahhoz, hogy az Egyezménnyel összhangban állónak lehessen tekinteni.

A Negyedik Kiegészítő Jegyzőkönyv 2. cikkének 3. bekezdése azonos korlátozási tesztet tartalmaz, mint az Egyezmény 8–11. cikke szerinti minősített jogok. A mozgásszabadság, lakóhelyválasztás és szabad országelhagyás korlátozásának tehát hármas követelménynek kell megfelelnie.[12] Egyrészt jogszabályon kell alapulnia (ami nem csak törvény lehet, a cikk szövegének magyar fordításával ellentétben), amely megismerhető, kellően pontos, világos és kiszámítható.[13] Másrészt valamely legitim korlátozási célt kell szolgálnia, amely lehet bűnmegelőzés, vagy a nemzetbiztonság, a közbiztonság, a közrend, a közegészség, az erkölcsök és mások jogainak védelme. Ezekhez a minősített jogoknál megszokott legitim korlátozási célokhoz társul még a 4. bekezdés szerinti általánosabb kategória, a fentiek körébe nem tartozó bármely más demokratikus közérdek. A mozgásszabadságnak tehát tágabbak a korlátozási lehetőségei, mint a minősített jogoknak.

Ráadásul a klasszikus korlátozási teszt harmadik eleme, a demokratikus szükségesség csak a 3. bekezdésében felsorolt legitim korlátozási célokhoz kapcsolódóan követelmény, míg a 4. bekezdés szerinti közérdekű korlátozásnál nem. Ez utóbbinál az EJEB gyakorlata értelmében elegendő az arányosság. A 4. bekezdés szerinti enyhébb korlátozási teszt azonban csak az 1. bekezdés szerinti jogokra (a mozgásszabadságra és a lakóhely szabad megválasztására) vonatkozik, nem pedig az országelhagyás 2. bekezdés szerinti jogára. Ez utóbbi erősebb védelmet igényel, vagyis nem lehet bármilyen közérdekű okból vagy valós szükségesség hiányában megakadályozni vagy korlátozni, hogy valaki – akár állampolgár, akár idegen – távozzon egy országból. Erre csak a 3. bekezdés szerinti szigorúbb korlátozási teszt alapján van lehetőség.

A 4. bekezdés beiktatását az indokolta, hogy a kiegészítő jegyzőkönyv szövegezői nem tudtak megegyezni abban, belekerüljön-e az általános legitim korlátozási célok közé az adott ország gazdasági jóléte.[14] Ez ugyanis semmiképpen nem látszott elfogadhatónak a fokozottabb védelmet igénylő országelhagyási jog vonatkozásában, és a további két jog (mozgásszabadság, lakhelyválasztás) tekintetében sem minden esetben. Ezért a 4. bekezdésbe legitim korlátozási célként egy tágabb kategória, a demokratikus közérdek került, amely akár az ország gazdasági jólétét, akár bármely más közérdekű célt magában foglalhat.[15] A „meghatározott körzetekben” való korlátozás lehetőségére szűkítés azonban a kiegészítő jegyzőkönyv magyar – és sok más – nyelvű szövegében eltér a szövegezők eredeti elképzelésétől, ők ugyanis az angol nyelvű „in particular areas” szövegen az alkalmazási terület (pl. hatókör, jogterület, helyzet) pontos meghatározásának követelményét kívánták érteni, nem pedig valamiféle földrajzi behatárolást.[16] A francia – tehát az angol mellett szintén hivatalos – nyelvű változatba azonban már a földrajzi értelmű „zones” (zónák, körzetek) kifejezés került, és a többi nyelvi változat, valamint az EJEB gyakorlata is ezt követte. A 4. bekezdés szerinti közérdekű korlátozásnak tehát pontosan körülhatárolt földrajzi területre (vagy közigazgatási egységre) kell szorítkoznia.[17]

Ami a korlátozás jogszerűségi követelményét illeti, az EJEB nem találta kielégítőnek azt a jogszabályt, amely nem határozta meg kellően egy adott korlátozás személyi hatályát és tartalmát.[18] Jogszerűség hiányát állapította meg akkor is, amikor tizennyolc napon keresztül annak ellenére tartottak fenn egy lakhelyelhagyási tilalmat, hogy az arról való rendelkezést már megszüntette a bíróság.[19] Egyezménysértőnek bizonyult az is, amikor tanúkat jogszabályi alap nélkül vontak utazási korlátozás alá valamely büntetőeljárás időtartamára.[20]

A legitim korlátozási célok körében példaként említendő, miszerint az EJEB a lakhelyelhagyás típusú korlátozások esetében elfogadta a közrendvédelmet és a bűnmegelőzést korlátozási célként.[21] Közrendvédelem tette szükségessé családok átköltöztetését,[22] a nemzetbiztonsági érdek védelme pedig államtitkok kiszivárogtatásának megakadályozását szolgáló korlátozásokat.[23] Az EJEB álláspontja azonban mára már egyértelmű arról, hogy titokvédelmi okból saját állampolgárt nem lehet teljes országelhagyási tilalom alá helyezni.[24]

A korlátozási teszt harmadik eleme, a „demokratikus szükségesség” klasszikusan a szükségesség és arányosság tesztjének elvégzését szokta igényelni. A mozgásszabadság esetében azonban demokratikus szükségesség csak a 4. cikk 3. bekezdésben meghatározott korlátozási teszthez kötődik, míg a 4. bekezdés enyhébb tesztjében nem jelenik meg. A 3. bekezdés szerinti korlátozási tesztben is csak a racionalitás (legitim cél elérésére való alkalmasság) kérdésére szorítkozik a vizsgálat, míg valamely enyhébb korlátozási alternatíva keresésére nincs szükség.[25]

A mind a 3., mind pedig a 4. bekezdés tesztjében elvégzendő arányossági vizsgálat során helyes egyensúlyt kell felállítani a legitim korlátozási cél és a korlátozással érintett személy egyéni érdekei között, mégpedig úgy, hogy a korlátozás ne jelentsen túlzott terhet az érintett számára.[26] Az arányosság szempontjából főként a korlátozó intézkedés szigorúsága és időtartama számít, összevetve az elhárítandó veszély természetével és fokával. A maffiagyanús személy napi tízórás kijárási tilalma és rendőrségen jelentkezési kötelezettsége valamennyi lakhelyelhagyás esetén például a szigora miatt megbukott az arányossági teszten, különösen annak fényében, hogy semmiféle konkrét bizonyíték nem volt arra nézve, hogy az adott személy valós veszélyt jelentene.[27] Egyébként az enyhébb korlátozásokhoz nem feltétlenül szükséges az elhárítandó veszély fennállására vonatkozó konkrét bizonyíték, hanem elegendő az „észszerű félelem” arra nézve, hogy például az érintett személy el fog követni valamilyen bűncselekményt.[28] Enyhébb súlyú korlátozás – mint például egy város elhagyásának tilalma – sem arányos intézkedés azonban, ha túl hosszúra (pl. öt éven túlra) húzódik.[29] Adófizetés elmaradása esetén alkalmazható az országelhagyási korlátozás, azonban nem elhúzódóan, és nem is de facto büntetésként, hanem kizárólag abból a célból, hogy ekként is biztosítsák a tartozás megfizetését.[30] Időközönként felül kell vizsgálni, hogy az adóhatóság minden észszerű intézkedést megtett-e a tartozás behajtása érdekében, és hogy az országelhagyás valóban elvonja-e a behajtás lehetőségét.[31] Bármely korlátozásnak mindvégig igazoltnak és arányosnak kell lennie, tehát az elhúzódó korlátozásokat minden egyes területen rendszeres felülvizsgálatnak kell kísérnie.[32] Igaz ez a büntetőeljárás idejére szóló utazási korlátozásra is, melynek már kétéves tartama is egyezménysértőnek bizonyult, mert egyetlen felülvizsgálat sem volt ez alatt.[33]

[1] M. kontra Dánia, 17392/90, 1992.X.14., 2. bekezdés. (elfogadhatósági döntés). Az úszó és lebegő államterületről (hajók és repülők) nem szól a strasbourgi esetjog, ám a 2. cikk szövege és a rá vonatkozó egyéb EJEB döntések alapján egyértelműnek tűnik, hogy azokra sem vonatkozik a cikk védelme.

[2] Sisojeva kontra Lettország, 60654/00, 2005.VI.16., 99. bekezdés.

[3] P. kontra Németország, 12068/86, 1986.XII.1. (elfogadhatósági döntés).

[4] Piermont kontra Franciaország, 15773/89 és 15774/89, 1995.IV.27., 44. bekezdés.

[5] Piermont ítélet, 49. bekezdés.

[6] S. kontra Svédország, 10653/83, 1985.V.6. (elfogadhatósági döntés).

[7] Ivanov kontra Ukrajna, 15007/02, 2006.XII.7., 85. bekezdés.

[8] Raimondo kontra Olaszország, 12954/87, 1994.II.22., 39–40. bekezdés.

[9] Denizci kontra Ciprus, 25316/94, 25317/94, 25318/94, 25319/94, 25320/94, 25321/94 és 27207/95, 2001.V.23.

[10] Olivieira kontra Hollandia, 33129/96, 2002.VI.4.

[11] Mursaliyev és mások kontra Azerbajdzsán, 66650/13, 24749/16, 43327/16, 62775/16, 68722/16, 76071/16, 8051/17, 8702/17, 12870/17, 21246/17 és 37696/17, 2018.XII.13.

[12] Nalbantski kontra Bulgária, 30943/04, 2011.II.10., 61. bekezdés.

[13] Dzhaksybergenov kontra Ukrajna, 12343/10, 2011.II.10., 59. bekezdés.

[14] Az ország gazdasági jóléte az Egyezménynek a magánélet tiszteletben tartásához való jogot védő 8. cikke által elismert korlátozási ok.

[15] Explanatory Report tot he Protocol No. 1, 15. bekezdés.

[16] Explanatory Report tot he Protocol No. 1, 18. bekezdés.

[17] Garib kontra Hollandia, 43494/09, 2017.XI.6., 110. bekezdés.

[18] Tommaso kontra Olaszország, 43395/09, 2017.II.23., 125–126. bekezdés.

[19] Raimondo ítélet, 39–40. bekezdés.

[20] Mursaliyev és mások ítélet, 32–33. bekezdés.

[21] Mursaliyev és mások ítélet, 39. bekezdés.

[22] Van de Vin kontra Hollandia, 13628/88, 1992.IV.8. (elfogadhatósági döntés).

[23] Bartik kontra Oroszország, 55565/00, 2006.XII.21., 43. bekezdés.

[24] Berkovich és mások kontra Oroszország, 5871/07, 61948/08, 25025/10, 19971/12, 46965/12, 75561/12, 73574/13, 504/14, 31941/14 és 45416/14, 2018.III.27., 98. bekezdés.

[25] Berkovich és mások ítélet, 93. bekezdés

[26] Luordo contra Olaszország, 32190/96, 2003.VII.17.

[27] Labita kontra Olaszország [GC], 26772/95, 2000.IV.6., 196–197. bekezdés.

[28] Labita ítélet, 195. bekezdés.

[29] Antonenkov kontra Ukrajna, 14183/02, 2005.XII.22.

[30] Földes és Földesné Hajlik kontra Magyarország, 41463/02, 2006.X.31., 122–123. bekezdés.

[31] Földes és Földesné Hajlik ítélet, 124. bekezdés.

[32] Bartik ítélet.

[33] Bessenyei kontra Magyarország, 37509/06, 2008.X.21., 23–24. bekezdés.




Kapcsolódó cikkek

2022. január 24.

Nem teljesítette az oltásokkal kapcsolatos adatigénylést az EMMI

A NAIH többek között azt állapította meg, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma törvényes működésének veszélyeztetésére, illetve üzleti titokra hivatkozva nem tagadhatja meg a koronavírus védőoltásokkal kapcsolatos közérdekű adatok kiadását.

2022. január 21.

Választási szakértőkkel folytatott megbeszélést az ÁSZ

2022. január 19-én az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának szakértői delegációja tett látogatást az Állami Számvevőszék székházában. A szakmai találkozón az ÁSZ az EBESZ szakértői delegációját a teljes körűen tájékoztatta arról, hogy a törvények által előírt kereteken belül a kampányidőszakot megelőzően, arra felkészülve, proaktívan mind ellenőrzési, mind tanácsadó szerepével hogyan mozdította elő a szabályos, átlátható közpénzfelhasználást.