Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A 93/98 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy az ebben az irányelvben foglalt védelmi időket nem kell alkalmazni azokra a szerzői jogokra, amelyek a nemzeti jogszabály alapján kezdetben védelemben részesültek, de amelyek 1995. július 1‑je előtt megszűntek.
Történeti tényállás
A Montis B.V. bútorok tervezésével és gyártásával foglalkozik.
1983‑ban Gerard van den Berg, a Montis korábbi igazgatója és többségi részvényese, megtervezte a „Charly” nevű karosszéket és a „Chaplin” nevű széket. A karosszék és a szék mérete különböző, a formájuk azonban hasonló. 1988. április 19‑én a „Charly” nevű karosszék és a „Chaplin” nevű szék tekintetében nemzetközi formatervezési minta bejelentésére került sor, amely a formatervezési minta jogosultjaként a Montist, tervezőként G. van den Berget jelölte meg. Ezt a bejelentést 1988. július 12‑én lajstromozták. Az 1990‑es év során G. van den Berg az e székeken fennálló szerzői jogait a Montisra ruházta. Az említett formatervezési minták oltalmi idejének lejártakor a Montis nem tett az egységes törvény 21. cikkének (3) bekezdésében foglalt fenntartó nyilatkozatot, ezért mind a formatervezési mintára vonatkozó jogok, mind a szerzői jogok – amelyeknek az érintett székek tekintetében ez a társaság volt a jogosultja – 1993. április 18‑án megszűntek.
[multibox]A 2008‑as év során a Montis keresetet terjesztett elő a Goossens B.V. ellen azzal az indoklással, hogy ez a társaság az általa működtetett bútorüzletekben eladásra kínálta a mintaoltalom alatt álló „Beat” nevű széket, ami a felperes állítása szerint sérti a „Charly” és a „Chaplin” nevű székeken fennálló szerzői jogait. A Goossens a védekezésében úgy érvelt, hogy a fenntartó nyilatkozat hiányában ezek a szerzői jogok megszűntek. Erre az érvelésre válaszolva a Montis elsődlegesen azt állította, hogy az egységes törvény 21. cikke (3) bekezdésének 2003. december 1‑jei hatályon kívül helyezése miatt úgy kell tekinteni, hogy ezek a szerzői jogok feléledtek, mivel szerinte ennek a hatályon kívül helyezésnek visszaható hatálya van. Másodlagosan a Montis úgy érvelt, hogy a szerzői jogait a 93/98 irányelv elfogadása következtében is feléledtnek kell tekinteni.
Miután első fokon és a fellebbezési eljárásban részben pervesztes lett, a Montis felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Ezen eljárás során a holland legfelsőbb bíróság a Montis kérelmét azzal az indokkal utasította el, hogy az késedelmesen került előterjesztésre. A holland legfelsőbb bíróságban kétségek merültek fel azzal kapcsolatban, hogy a szerzői jogról szóló egységes törvény 21. cikke (3) bekezdésének és 24. cikkének hatályon kívül helyezése milyen következményekkel jár a fenntartó nyilatkozat hiányában korábban megszűnt szerzői jogokra, ezért előzetes döntéshozatal céljából két kérdést terjesztett a Benelux Gerechtshof (Benelux Bíróság) elé.
A Benelux Gerechtshof (Benelux Bíróság) álláspontja szerint a 93/98 irányelvvel semmiképpen nem ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely azt írja elő, hogy a szerzői jognak az egységes törvény 21. cikke (3) bekezdésének hatályon kívül helyezését megelőző megszűnése esetén ezt a megszűnést véglegesnek kell tekinteni.
Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
A Benelux Gerechtshof (Benelux Bíróság) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:
„1) Alkalmazandó‑e a 93/98 irányelv 13. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 10. cikke szerinti védelmi idő olyan szerzői jogokra, amelyek eredetileg védelemben részesültek a szerzői jogra vonatkozó nemzeti jogszabályoknak megfelelően, de 1995. július 1‑je előtt megszűntek valamely alaki követelmény teljesítésének elmulasztása, illetve nem időben történő teljesítése – konkrétan az egységes törvény 21. cikkének [(3) bekezdése] értelmében vett fenntartó nyilatkozat megtételének elmulasztása, illetve nem időben történő megtétele – miatt?
2) Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén:
Úgy kell‑e értelmezni a 93/98 irányelvet, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti jogi szabályozás, amelynek eredményeként a valamely iparművészeti művön fennálló, 1995. július 1‑je előtt valamely alaki követelmény teljesítésének elmulasztása miatt megszűnt szerzői jog végleg megszűntnek minősül?
3) A második kérdésre adott igenlő válasz esetén:
Amennyiben az érintett szerzői jog a nemzeti jogszabályoknak megfelelően olyannak tekintendő, amely valamely időpontban újraéled vagy újrakeletkezett: mely időponttól következik, illetve következett ez be?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
A Bíróság ítélete
Az első és a második kérdésről
A 93/98 irányelv 10. cikkének (2) bekezdése szerint az ezen irányelvben foglalt védelmi időket minden olyan műre vagy teljesítményre alkalmazni kell, amely az ezen irányelv 13. cikke (1) bekezdésében meghatározott időpontban, azaz 1995. július 1‑jén – a szerzői jogra vagy a szomszédos jogokra vonatkozó nemzeti rendelkezéseknek megfelelően – vagy legalább egy tagállamban védelemben részesül, vagy amely ezen időpontban megfelel a 92/100 irányelvben foglalt védelmi feltételeknek.
Ami az első feltételt illeti, az alapügy tárgyát képező művek kezdetben védelemben részesültek abban az államban, amelyben a védelmet igényelték, ezt követően azonban ez a védelem 1995. július 1‑je előtt megszűnt, másrészt úgy kell tekinteni, hogy ebben az időpontban ezek a művek egyetlen másik tagállamban sem álltak védelem alatt.
Az első kérdés alapján arra lehet következtetni, hogy bizonyos esetekben az első feltétel végrehajtása az érintett nemzeti jog által a 93/98 irányelv 13. cikkének (1) bekezdésében foglalt időpont előtt megszüntetett, és más tagállam területén védelemben nem részesülő jogok feléledését eredményezheti, mivel ez a feltétel azt jelenti, hogy az ebben az irányelvben foglalt védelmi idők azokra a művekre vonatkoznak, amelyek szerzői jogi védelme ezáltal a megszűnését megelőző állapotba áll vissza.
A 93/98 irányelv 10. cikkének (2) bekezdésében foglalt védelmi idők alkalmazására vonatkozó két alternatív feltétel megfogalmazásában a kijelentő mód, jelen idő használata arra utal, hogy a törvényhozó szándéka szerint azon helyzetből eredő jogi következményeket kell levonni, amely pontosan 1995. július 1‑jén, és nem valamely korábbi vagy későbbi időpontban állt fenn.
Következésképpen, ha egy adott nemzeti jogszabály alapján a szerzői jogoknak a 93/98 irányelv 13. cikkének (1) bekezdésében foglalt időpont előtti megszűnése miatt ebben az időpontban ezek a jogok már nem részesültek védelemben, a 93/98 irányelv 10. cikke (2) bekezdésének értelmében az érintett műre nem vonatkoznak az utóbbi rendelkezésben foglalt védelmi idők. Ez a jogalkotói megoldás magában foglalja a szerzett jogok védelmének elvét, amelyre a 93/98 rendelet (27) preambulumbekezdése utal. Ez az elv ugyanis pontosan a művek azon jóhiszemű hasznosítási cselekményeire alkalmazható, amelyekre azon időpontot követően került sor, amikortól ezek a művek már semmilyen védelemben nem részesültek.
Tehát az említett irányelvben foglalt védelmi időket nem kell alkalmazni azokra a szerzői jogokra, amelyek a nemzeti jogszabály alapján kezdetben védelemben részesültek, de amelyek 1995. július 1‑je előtt megszűntek, és amelyek más tagállam területén nem részesülnek védelemben.
Másodszor, az Unió nevében jóváhagyott TRIPS‑megállapodás 9. cikkének (41) bekezdéséből kétségtelenül az következik, hogy az Uniónak be kell tartania, többek között a Berni Egyezmény 5. cikkének (2) bekezdését. Ezen egyezmény 65. cikkének (1) bekezdéséből azonban kitűnik, hogy az 1995. január 1‑jén lépett hatályba, vagyis mind a 93/98 irányelv elfogadásának időpontjánál, azaz 1993. október 29‑nél, mind ezen irányelv 1993. november 19‑i hatálybalépésének időpontjánál későbbi időpontban. Ezenfelül rá kell mutatni, hogy a TRIPS‑megállapodás 65. cikkének (1) bekezdése értelmében az Unió nem volt köteles e megállapodás kikötéseit 1996. január 1‑je előtt alkalmazni.
Következésképpen a 93/98 irányelvnek a TRIPS‑megállapodással összhangban való értelmezésére vonatkozó kötelezettség semmiképpen nem járhat azzal, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló helyzetben ezen irányelv 10. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a Berni Egyezménynek nyilvánvalóan nem megfelelő nemzeti szabály alapján 1995. július 1‑je előtt megszűnt szerzői jogokra e megszűnés indoka miatt az említett irányelv szerinti védelmi idők vonatkozzanak.
Ami az e rendelkezésben előírt második feltételt illeti, meg kell állapítani, amint arra a kérdést előterjesztő bíróság is rámutatott, hogy azok a székek, amelyeken 1993. április 18‑ig fennálltak a Montis szerzői jogai, olyan iparművészeti alkotásoknak minősülnek, amelyekre nem vonatkozik a 92/100 irányelv, amelynek hatálya a 2. cikkének (3) bekezdése szerint nem terjed ki a bérleti és a haszonkölcsönzési jogra. Ebből következik, hogy az említett irányelv e művek vonatkozásában semmiképpen sem határozhatta meg a védelmi kritériumokat, ezért a 93/98 irányelv 10. cikke (2) bekezdésében foglalt egyik vagylagos feltétel sem teljesült.
A fenti megállapítások összességére tekintettel az első és a második kérdésre az alábbiak szerint kell válaszolni:
A 93/98 irányelv 13. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 10. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az ebben az irányelvben foglalt védelmi időket nem kell alkalmazni azokra a szerzői jogokra, amelyek a nemzeti jogszabály alapján kezdetben védelemben részesültek, de amelyek 1995. július 1‑je előtt megszűntek.
A 93/98 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az a nemzeti jogszabály, amely az alapeljáráshoz hasonlóan, kezdetben a szerzői jog alapján védelemben részesített valamely művet, amely azonban ezt követően egy alaki követelmény teljesítésének elmulasztása miatt ezt a jogot véglegesen megszüntette.
(forrás: curia.eu)
