Ezt is és ezt is én vettem! – a különélő szülő tartásdíjának problémái


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A különélő szülő a gyermek természetben történő ellátásával csak abban az esetben tesz eleget tartási kötelezettségének, ha a felek erről kifejezetten megállapodtak. Ellenkező esetben ugyanis a különélő szülő önkényes döntései folytán a gondozó szülő számára éppen a gyermek mindennapi életviteléhez szükséges költségek finanszírozása kerülhet veszélybe – a Kúria eseti döntése.


Ami a tényállát illeti, a felek házasságukat bíróság végzésével jóváhagyott egyezséggel szüntették meg. Ennek értelmében fiúgyermekük az alpereshez (apa), lány gyermekük pedig a felpereshez (anya) került elhelyezésre. Az egyezség értelmében a szülők egymástól tartásdíjat nem igényeltek, továbbá megosztották a házastársi közös vagyonhoz tartozó ingóságaikat. Az egyezségben rögzítettekkel ellentétben azonban (a felek akaratának megfelelően) ténylegesen mind a két gyermeket az anya nevelte, ezért 2009. december 1-jén benyújtott keresetében tartásdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest (6 hónapra visszamenően és a jövőre nézve). Ennek mértékét havi 200 000 forintban jelölte meg.

Az alperes egyrészt azzal érvelt, hogy a közös vagyon megosztásakor a felperes azért kapott jelentős értékű vagyontárgyakat, illetve készpénzt (összesen 35 millió forint), mert ezzel az alperes egyben a tartási kötelezettségét is előre kifizette (későbbi érvelése miatt ez majd okafogyottá válik). Majd, mivel az ügyben megismételt eljárásra került sor, már arra hivatkozott, hogy a gyermeknek folyamatosan természetbeni támogatást nyújt, mivel a szükségletei körében kimunkált kiadások jelentős részét ő fizeti. A természetbeni támogatás volt például a felperessel való egyeztetés nélkül a gyermek által igényelt cikkeket megvásárlása, koncertjegyek, külföldi nyaralások, tánctábor, táncoktatás, táncruha finanszírozása, valamint a zsebpénz biztosítása, a gyerekek részére vásárolt mobiltelefon, illetve az internetköltség finanszírozása.

Az első- és másodfokú eljárás

Az eset körülményeit mérlegelve az elsőfokú bíróság a lány gyermek tartására 2013. november 1-től kezdődően 100 000 forint összegű gyermektartásdíj megfizetésére kötelezte az alperest.

A másodfokú bíróság ezzel szemben 2009. június 1. és 2014. március 31. közötti időszakra rendelte el az alperes tartásdíj fizetési kötelezettségét, annak mértékét havi 50 000 forintra leszállítva (ezzel megállapította, hogy az alperesnek 2 900 000 forint hátraléka keletkezett). Ennek oka egyrészt az az időközben beállt változás volt, hogy a gyermek 2014 márciusától az alpereshez költözött mivel abban a városban folytatja tanulmányait, így a felperes 2009. június 1-je és 2014. március 31-e között érvényesíthet tartásdíj iránti igényt. Másrészt, mivel a gyermek havi szükséglete 200 000 forint, ami az alperes 100 000 forint mértékű tartásdíj fizetési kötelezettségét alapozná meg, ugyanakkor úgy értékelte a bíróság, hogy az alperes természetben 50 000 forint összegben hozzájárult a gyermek tartásához, ezért a fennmaradó különbözet volt a bíróság által megállapított tartásdíj. A bíróság szerint bár tény, hogy az alperes a gyermek tartására a felperesnek közvetlenül pénzt nem adott át, ugyanakkor értékelni kellett, hogy a gyermek oktatási, tanulmányi, szabadidős költségeinek részbeni viselésével a tartáshoz hozzájárult.

Megjelent

Kommentár a polgári perrendtartáshoz

Szerkesztő: dr. Wopera Zsuzsa

Részletesen bemutatja a polgári eljárásjog hazai bírósági gyakorlatát, a magyar szabályozásra szerves hatással bíró uniós szabályozást, valamint a perek elhúzódósára tekintettel az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatát is.

Megrendelés >>

A felülvizsgálati kérelem tartalma

Az alperes kérelme arra irányult, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül és a rendelkezésre álló iratok alapján meghozott új határozatában a felperes keresetét utasítsa el. A kérelem magát a bírói mérlegelést támadta.

A Kúria megállapításai

A Kúria ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy a mérlegelésen alapuló jogerős határozat megalapozatlansága a felülvizsgálati eljárásban csak akkor állapítható meg, ha a tényállás feltáratlan maradt, vagy a megállapított tényállás iratellenes, okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó mérlegelésen alapul (BH1996. 973.). Nincs lehetőség a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére. Hangsúlyozta, hogy csak az minősíthető nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésnek, amikor a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni (BH2013. 119. II.). Ezt a Kúria ebben az eljárásban nem találta megállapíthatónak.

Kiemelte azonban, hogy az alkalmazandó családjogi törvény [1952. évi IV. törvény 69/A. § (2) bekezdés] kifejezetten deklarálja a különélő szülő pénzbeni tartási kötelezettségét (a gyermeket gondozó szülő a tartást természetben, a különélő szülő elsősorban pénzben szolgáltatja). Lehetőség van azonban arra, hogy a gyermek tartásának módjáról a törvény előírásától eltérően is megállapodhassanak a szülők [1952. évi IV. törvény 69/B. §], ennek hiányában azonban a különélő szülőnek nincs lehetősége a tartás természetbeni módját választani. A Kúria szerint ez ugyanis azt jelentené, hogy az általa szubjektíve a gyermek szükségletének ítélt dolgok megvásárlásával a gyermek egyéb, hétköznapi életviteléhez szükséges kiadások finanszírozása alól mentesülne, illetve a gondozó szülő számára a költségek finanszírozása kiszámíthatatlanná válna.

A Kúria végkövetkeztetése szerint helyesen foglalt állást a bíróság akkor, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a kapcsolattartás alatti természetbeni ellátás nem mentesítik a tartásra kötelezett szülőt a tartásdíjfizetési kötelezettsége alól, és okszerűen jutott arra a következtetésre is, hogy az alperes a gyermek szükséges kiadásaihoz részben hozzájárult. Egyetértett a Kúria, hogy az alperesnek a szükséges kiadások körében hozzájárulása havonta legfeljebb 50 000 forint összegben vehető figyelembe, függetlenül attól, hogy a gyermek részére önként további kiadásokat is finanszírozott. A tényállásban is említett kiadások a Kúria szerint sem tekinthetőek az alapszükségletek költségeihez való hozzájárulásnak, a tartási kötelezettsége teljes körű megfizetésének, így a felülvizsgálati kérelmet elutasította.

 

Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. II. 20.331/2015.) a Kúriai Döntések 2016/2. számában 36. szám alatt jelent meg.


Kapcsolódó cikkek

2024. november 4.

Jogszabályfigyelő 2024 – 44. hét

Alábbi cikkünkben a 2024/107–108. számú Magyar Közlönyben megjelent szakmai újdonságok és az Országgyűlés honlapján közzétett közlemények közül válogattunk.

2024. október 30.

A kriptoeszközök szabályozásának jelenlegi helyzete Magyarországon

A 2024. évi VII. törvény és a MiCA A magyar jogi szabályozás alapja a 2024. évi VII. törvény a kriptoeszközök piacáról, amely részletesen szabályozza az egyes kriptoeszközök kibocsátását és a hozzájuk kapcsolódó egyes szolgáltatásokat. Ezen túlmenően, az Európai Unióban a kriptoeszközökre vonatkozó szabályozást a MiCA Rendelet (Markets in Crypto Assets; az EURÓPAI PARLAMENT ÉS A […]