A szerkezetátalakítási eljárás megindításáról gyakorlati szemmel I.
2022. július 1-jétől hatályos az EU Szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi irányelvét átültető magyar törvény.
Fokozott figyelem! Gyalogos-átkelőhely
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Annak megítélésénél, hogy a gyalogos-átkelőhely megközelítése „fokozott óvatossággal és mérsékelt sebességgel” történt-e, figyelembe kell venni a gyalogos-átkelőhely teljes terjedelmét, nem csak annak a jármű haladási sávjába eső részét – a Balassagyarmati Törvényszék eseti döntése.
A tényállás
A vádlott 2010. december 30-án kora délután, jó látási viszonyok között közlekedett autójával. Alacsony sebességgel, kb. 29-33 kilométer/órával közelítette meg az útkereszteződésben található kijelölt gyalogos-átkelőhelyet. A vádlottal szemközti sávban közlekedő személygépkocsi a kijelölt gyalogátkelőhely előtt megállt, hogy a jobb oldalán, tehát a vádlott menetirány szerinti másik (bal) oldalán a járdáról lelépő gyalogosnak elsőbbséget adjon. Az elsőbbséget kapott gyalogos lelépett, majd lassan elindult a gyalogos-átkelőhelyen. A vádlott oldalán közlekedő gyalogos (sértett) észlelve az éppen a másik oldalról átkelő gyalogost, bízva abban, hogy ő is elindulhat, pont akkor lépett le anélkül, hogy balra, az érkező vádlott irányába tekintett volna, amikor a vádlott gépkocsija legfeljebb 10 méterre lehetett tőle. A sértett az ütközés következtében 8 napon túli gyógytartamú sérülést szenvedett el, ami végül maradandó fogyatékosságot okozott (25% egészségkárosodás).
Az elsőfokú eljárás
A járásbíróság a vádlottat közúti baleset gondatlan okozásának vétsége [régi Btk. 187. §] miatt 1 évi időtartamra próbára bocsátotta. A bíróság hangsúlyozta: szabály szerint a járművel kijelölt gyalogátkelőhelyen a gyalogosnak mindig elsőbbséget kell adni [KRESZ 43. § (1) bek.], ezért a jármű vezetőjének csak olyan sebességgel szabad megközelítenie azt a helyet, ahol a gyalogosnak elsőbbsége van, hogy elsőbbségadási kötelezettségének eleget tudjon tenni [KRESZ 43. § (2) bek.], tehát, ha szükséges, a gyalogos-átkelőhely előtt meg kell tudnia állni. A bíróság szerint a szabály kétfajta követelményt támaszt. Amennyiben a gyalogos már a gyalogátkelőhelyen halad, úgy a járművezetőnek meg kell állnia, amennyiben nem, de a gyalogos-átkelőhely közelében gyalogos várakozik, úgy olyan sebességgel kell megközelítenie, hogy meg tudjon állni akkor is, ha a gyalogos megindul. A bíróság szerint a vádlottnak észlelnie kellett volna, hogy az ellenkező sávban két személygépkocsi áll a gyalogos-átkelőhely előtt, és egy gyalogos (akit a vádlott saját állítása szerint nem észlelt) már a zebrán volt, amikor a vádlott a gyalogos-átkelőhelyre ért. Emiatt a bíróság álláspontja szerint a vádlott nem fokozott óvatossággal közelítette meg a kijelölt gyalogátkelőhelyet. A bíróság szerint a vádlott által választott sebességet nem lehet alapvetően túlzottnak tekinteni, de a gyalogátkelőhelyhez érve eleget kellett volna tennie elsőbbségadási kötelezettségének, tehát észlelnie kellett volna a másik gyalogos zebrára lépését és mérsékelnie kellett volna a sebességét.
|
||||||||
A bíróság ugyanakkor a sértett szabálysértését is megállapította, mivel a gyalogos csak akkor léphet az úttestre, ha meggyőződött annak veszélytelenségéről [KRESZ 21. § (6) bek.], azaz nem léphet váratlanul az úttestre. E kötelezettségének a sértett nem tett eleget, a bíróság szerint könnyelműen bízott abban, hogy mivel a másik autó elsőbbséget biztosított, ezért azt a vádlott is meg fogja adni neki.
A gyalogos-átkelőhely megközelítése szempontjából megfelelő sebesség kérdésében arra az álláspontra helyezkedett a bíróság, hogy arra konkrét sebességhatár nem adható, nem lehet egyértelműen számszerűsíteni. A bíróság szerint a 30 km/h sebesség önmagában eltúlzottnak semmiképpen nem tekinthető, de a vádlott nagyfokú figyelmetlensége mellett e sebesség a gyalogos-átkelőhelyre érkezéskor már eltúlzott, mivel a vádlott nem észlelte elsőbbségadási kötelezettségét és változatlan sebességgel haladt.
A fellebbezés tartalma
A felmentésre irányuló fellebbezésben a vádlott és védője arra hivatkozott, hogy a baleset kizárólag azért következett be, mert a sértett saját figyelmetlensége miatt, féktávolságon belül lépett le a gyalogátkelőhelyre, így a vádlott a sértett elütését már nem tudta elkerülni.
A törvényszék megállapításai
A törvényszék nem osztotta a védelem álláspontját, mivel egyrészt a sértett akkor lépett le az úttestre, amikor a másik gyalogos a szemközti forgalmi sávnak a közepére ért, ráadásul nem is folyamatosan haladt, a járdáról lelépve az úttest szélén, a járdaszegély előtt megállt. A törvényszék a tényállás alapján megállapította, hogy amikor a másik gyalogos a járdáról lelépett, a vádlott mintegy 32–33 méterre volt az elütési ponttól. Ha észlelte volna őt vagy a már megállt autókat és megadja neki az elsőbbséget, a baleset elkerülhető lett volna, hiszen 29–33 km/h sebességhez az adott útfelületen 16–26 méter intenzív fékezési féktávolság tartozik, vagyis a vádlott még az elütési pont előtt a gépkocsival megállhatott volna. Mivel nem észlelte a szemközti forgalmi sávban haladó gyalogost, sebességét nem mérsékelte, ezért változatlan sebességgel ütötte el a sértettet (akinek vonatkozásában a törvényszék sem vitatta, hogy féktávolságon belül, figyelmetlenül lépett az úttestre, vagyis nem győződött meg az átkelés veszélytelenségéről).
A törvényszék szerint a vádlottnak észlelnie kellett volna a másik gyalogost, majd mérsékelnie a sebességét és megállni a gyalogátkelőhely előtt, hogy elsőbbséget biztosítson neki. Mivel ez nem valósult meg, helytállónak találta az elsőfokú bíróság maradandó fogyatékosságot eredményező közúti baleset gondatlan okozása vétségét megállapító döntését.
Az ismertetett döntés (Balassagyarmati Törvényszék 3. Bf. 271/2013.) a Kúriai Döntések 2015/1. számában B.8. szám alatt jelent meg.