Gondolatok a keresetváltoztatás jogintézményéről az új Pp. szellemében

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A CEPEJ (European Commission for the Efficiency of Justice) 2006. évi ajánlása szerint az eljárások hatékonysága érdekében az eljárásoknak (tárgyalásoknak) a lehető legkoncentráltabbnak kell lenniük. 

Egy tipikus eljárást nem több mint két tárgyaláson be kellene fejezni, melyből az első egy előkészítő tárgyalás, míg a második a bizonyítás lefolytatását szolgálja, és ha lehetséges, az érdemi döntés meghozatalát. 

Az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. Cikk 1. pontja alapján mindenkinek (értsd: felperes és alperes) joga van arra, hogy ügyét a bíróság tisztességesen és ésszerű időn belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogai és kötelezettségei tárgyában. Ezen nemzetközi tézisek felállításának hátterében a minden államban – kisebb vagy nagyobb mértékben – örökzöldnek számító polgári perek tartamára vonatkozó kritikák, a gyors és olcsó per eljárásjogi eszközökkel való megvalósításának – kisebb vagy nagyobb sikerrel járó – útkeresései állnak. Az új Pp. lehetséges szabályozási tartalmának kialakításakor e szempontokból kiindulva szükséges górcső alá venni a keresetváltoztatás és korlátozásának problematikáját, ahol éppoly súllyal esik latba, hogy a per (kereset) az anyagi jog érvényesítésének eszköze.

A Kormány által 2015. január 14-én elfogadott Új Polgári Perrendtartás Koncepciója szabályozási célként és elvként határozta meg a perhatékonyság rendszerszintű megvalósítását, a perkoncentráció elvének hangsúlyos érvényesítését, és ennek egyik eszközeként az osztott perszerkezet bevezetést. A hatályos Pp. egységes perszerkezetén való változtatás olyan perstruktúra kialakítását célozza, ami meggátolja a per elhúz(ód)ására, széttöredezésére alkalmas jogintézmények, percselekmények alkalmazását és tisztességes eljárás keretében biztosítja a per ésszerű időn belüli elbírálását. Az osztott tárgyalási rendszerben a peres eljárás időben és funkcióját tekintve is két szakaszra kerül felbontásra: az előkészítő (perfelvételi) szakra és az érdemi tárgyalási (bizonyítási) szakra. A per két szakasza között a választóvonalat (percezúra) a bíróság előkészítő szakot lezáró végzése húzza meg. Az előkészítő szakban a feladat a jogvita tárgyának, mibenlétének meghatározása és ezáltal a jogvitáról való döntés előkészítése. Az előkészítő szakasznak így az a célja, hogy az eljárás e meghatározott szakaszában a peres felek valamennyi tény- és jogállítást, kérelmet, bizonyítási indítványt kölcsönösen előadják, és ezek megvitatásra kerüljenek. Az eljárás következő fázisának az a szerepe, hogy az előkészítő szakaszban azonosított jogvita vonatkozásában – ha szükséges – a releváns bizonyítás lefolytatásra kerüljön, és a per érdemében döntés szülessen.

Keresetváltoztatás korlátlansága és korlátai a hatályos Pp.-ben

Az elsőfokú eljárás során a keresetváltoztatásnak – ideértve a viszontkereset, beszámítás változtatását is – a hatályos Pp.-ben évtizedekig fennállt (szinte) korlátlansága nagyban összefügg a bíróságnak az igazság kiderítésére, valamint az ügynek az igazság alapján való eldöntésére vonatkozó kötelezettségével, a bíróság paternalista szerepével. Mai szemmel nézve idegennek hat, hogy a több mint 40 évig, 1995-ig hatályban volt Pp. 146. § (3) bekezdés alapján a bíróságnak kötelessége volt a felperest figyelmeztetni, ha kereseti kérelme nem meríti ki az őt megillető jogokat, valamint arra, hogy a 146. § (1)-(2) bekezdése alapján keresetét jogában áll megváltoztatni, illetve további alperest perbe vonni. A Pp. 4. § alapján a bíróság a felek által előterjesztett kérelmekhez, jognyilatkozatokhoz csak általában volt kötve, de a fél méltányos érdekeivel ellentétben álló joglemondást, jogelismerést, illetve egyezséget akkor sem volt köteles figyelembe venni, ha azt a fél a bíróság tájékoztatása és figyelmezetése ellenére is fenntartotta.

Az 1995. és 1999. évi reformok következtében módosult bírósági feladatkör és szerep ellenére csak az utóbbi öt évben történt a keresetváltoztatás szabályozásában a korlátozás irányába mutató változás. A hatályos Pp. alapján azonban változatlanul az a fő szabály, hogy a felperes a keresetét a tárgyalás berekesztéséig bármikor megváltoztathatja és a kereset, viszontkereset, beszámítás változtatását mind időben, mind tartalmában csak részben és viszonylag szűk mértékben korlátozza. Nem határozza meg azonban a Pp. magának a keresetváltoztatásnak a fogalmát, hanem erre csak negatív megközelítést ad [Pp. 146. § (5) bekezdés: „nem keresetváltoztatás az, ha a felperes…”, ill. Pp. 391/A. § (4) bekezdés: „nem zárja ki, hogy a felperes …”]. A viszontkereset, beszámítás vonatkozásában nincs visszautaló rendelkezés a korlátozás körében a kereset szabályaira és csupán a Pp. 147/A. § (2) bekezdés tartalmaz némi időbeli korlátot, sajátos módon itt a viszontkereset, beszámítási kifogás „módosíthatósága” kifejezést használva. Az új alperesek perbevonásával megvalósuló keresetkiterjesztés is főszabály szerint a tárgyalás berekesztéséig történhet [Pp. 146. § (2) bekezdés], korlátok csak a kis perértékű ügyeknél [Pp. 391/A. § (6) bekezdés], illetve bizonyos magasabb pertárgyértékű ügyeknél [Pp. 146/A–B. §] vannak, feltéve, hogy a személyi keresetkiterjesztést egyáltalán keresetváltoztatásnak tekintjük. A Pp. nem tekinti keresetváltoztatásnak a peres felek személyének a jogutódlás esetein kívüli változásait sem (Pp. 63–64. §). Időbeli korlátot is csak a téves alperes perlésére [Pp. 64. § (2) bekezdés] és a pertárs jogán való felperesi perbelépésre [Pp. 64. § (3) bekezdés] szab, ami az elsőfokú eljárás során egészen a tárgyalás berekesztéséig lehetséges. Nincs szabály a látszólagos (eshetőleges) keresethalmazat létrehozását eredményező perbeli cselekményre, azaz amikor a felperesnek eredetileg egy keresete van, majd az alperesi védekezésre vagy egyéb okra tekintettel az eredeti kereset fenntartása mellett másodlagos, harmadlagos stb. keresetet terjeszt elő. Arra sincs kifejezett szabály, ha a felperes az eshetőleges kereseti kérelmeinek sorrendjét változtatja meg, vagy csak a sorrendben hátrébb álló valamelyik kereseti kérelmét változtatja meg.

Az „ellenkérelem-változtatás”, annak korlátozása pedig lényegében máig szabályozatlan és ismeretlen jogintézmény a Pp. fogalomrendszerében, így az alperes gyakorlatilag az elsőfokú eljárás során bármikor megváltoztathatja érdemi védekezését.

II. Wolters Kluwer Jogi Konferencia
2016. május 11-12. között kerül megrendezés a II. Wolters Kluwer Jogi Konferencia, melynek fő témái között az új Ptk. gyakorlata, valamint az új polgári perrendtartás szerepel. Előjelentkezési akciónk keretében 2015. december 31-ig 149 990 Ft (+ áfa) helyett 128 990 Ft-ért (+ áfa) jelenkezhet. Részletes program és jelentkezés >>

A keresetváltoztatás jövőbeni korlátozásának okai és a korlátozás kiterjesztése az érdemi ellenkérelemre

A keresetváltoztatás tilalmának, korlátozásának igénye a perkoncentráció, az eljárás hatékonyságának növelése iránti érdektől vezérelve egyrészt azon alapul, hogy az alperes és a bíróság alappal várhatja el, hogy a felperes a keresetét megfelelően készítse elő és egy bizonyos ponton túl a jogvita kereteit lezártnak tekinthesse, ne kelljen a felperes új tényelőadásait, jogállításait, érveit, kérelmeit követnie. Ugyanezen elvárás az ellenkövetelést – viszontkeresetet, beszámítást – érvényesítő alperes vonatkozásában a felperes részéről éppoly jogosnak tekinthető, bármilyen különbségtételnek dogmatikai indoka nem állhat fenn. Ugyanakkor e követelmény – a fegyveregyenlőség elvére is figyelemmel – nem lehet egyoldalú, csak az igényt érvényesítő féllel szemben támasztott korlátozás, mert méltánytalan és tisztességtelen eredményekre vezet az, ha az egyik félre beállott korlát ellenére az ellenérdekű fél számára még nyitva áll az ellenkérelem, a védekezés tartalma, iránya megváltoztatásának joga.

Emellett a korlátozást az is indokolja, hogy az eljárás ily módon való elhúz(ód)ása megakadályozható, és ezáltal az eljárás ésszerű időn belül befejezhető legyen.

A kereset és ellenkérelem megváltoztatásának fogalma – tartalmi és  időbeli  korlátja

A keresetváltoztatás témakörének szabályozásához először is szükséges, hogy a leendő Pp. számára egyértelműen meghatározzuk magát a keresetváltoztatás fogalmát. Ez egyrészt azért szükséges, mert a hatályos Pp. ezzel adós maradt, és mind a jogtudományban, mind a jogalkalmazásban vitás, hogy mi minősül keresetváltoztatásnak. Csupán abban tekinthetők egységesnek az álláspontok, hogy a keresettel érvényesített jog megváltoztatása keresetváltoztatásnak minősül, de már az „érvényesített jog” fogalma körében is vannak eltérő álláspontok. Másrészt azért szükséges a definiálás, mert a keresetváltoztatás időbeli és tartalmi korlátai, valamint a törvényi kivételek csak akkor szabályozhatók egyértelműen, ha a kiindulási alap világosan meghatározásra kerül. A preklúziós hatás, a keresetváltoztatási tilalom érvényesüléséhez a gyakorlati alkalmazás számára tehát elengedhetetlen a tilalom érvényesülési tartományának az egyértelmű kijelölése. Nem tartható fenn a jelenlegi negatív meghatározás („nem keresetváltoztatás az, ha”), főként, hogy a törvény által itt felsoroltak jó része egyértelműen annak minősül. A hatályos törvény által nem keresetváltoztatásnak tekintett esetek valójában és helyesen a keresetváltoztatásnak a törvény által megengedett esetei (vagyis a kivételek), és ekként is jelenítendők meg az új Pp.-ben.

A keresetváltoztatás definíciója kialakításakor, a tartalmi és időbeli korlátok meghúzásához ajánlatos a keresetváltoztatás korlátozásának fentebb kiemelt két indokából kiindulni, vagyis hogy a korlátozás célja egyrészt a jogvita kereteinek egy bizonyos ponton való rögzítése (lezárása), másrészt az eljárás elhúzódásának megakadályozása. Alapvetően tehát nem a dogmatikai megközelítésre, hanem a gyakorlati megközelítésre indokolt a hangsúlyt fektetni.

A perben a bíróságnak érdemi határozatában arról kell dönteni, hogy a felperes által állított tények alapján őt megilleti-e a keresettel érvényesített jog és annak alapján támasztott igénye az alperessel szemben, vagy az alperes védekezésében felhozottak miatt igénye megalapozatlan. A jogvita elbírálásához a bíróságnak rendelkeznie kell a releváns információkkal, azaz ismernie kell teljes körűen a tényeket és azokat az adatokat, amelyek alapján megállapítható, hogy mely tények relevánsak. A felek számára ez éppúgy nélkülözhetetlen az igény, illetve a védekezés körében pro és contra érveik előterjesztéséhez. Ha az eljárási szabályok lehetővé teszik a releváns információk „csöpögtetését”, akkor a felek a tény- és jogállításaikat, jogi érveiket, kérelmeiket az eljárás során részletekben, szétszórtan, a történeti időrendhez képest összevissza szolgáltathatják, módosíthatják vagy kiegészíthetik. Ez azzal járhat, hogy egyrészt a bíróság szükségképpen később kerül a releváns információk birtokába, a per óriási vargabetűket, holtágakat vetve, a kiinduláshoz képest többszöri irányváltással hosszan kígyózik. Minden egyes újabb ténybeli, jogi elemet, jogi érvet, kérelmet, ami menet közben felmerül, a bírónak el kell helyezni az addig rendelkezésre álló peranyagban, újabb kérdéseket vethet fel, vagy bizonyítási cselekményeket kell megismételni, kiegészíteni, vagy éppen már lefolytatott bizonyítás válik szükségtelenné. Másrészt a fél által felhozott új elemeket közölni kell az ellenféllel, lehetővé kell tenni az arra való nyilatkozatát és az új elemek a bíróságéhoz hasonló feladat elé állítják az ellenfelet is. Gyakorlati oldalról nézve tehát nem csak a keresettel érvényesített jog megváltoztatása minősül olyannak, aminek az eljárás meghatározott pontján történő kizárása szükséges és elegendő a korlátozás céljának eléréséhez. Ezt mutatja egy olyan eset, amikor például a márciustól júliusig terjedő szolgáltatási időszakban alperesi késedelem tényére alapítottan kártérítést érvényesítő felperes az alperesi védekezés körében részben vagy egészben lefolytatott bizonyítás után igényének megalapozására „újabb” vagy „kiigazított” tényként (Pp. 146. § (5) bekezdés a) pont) arra hivatkozik, hogy januártól májusig volt késedelem. Nyilvánvaló, hogy az alperesi védekezést be kell szerezni január-február vonatkozásában, és további bizonyításra lesz szükség – ami esetleg az eredeti hónapokra vonatkozó bizonyítással együtt megejthető lett volna –, míg a június–július hónapra szükségtelen volt a védekezés felvétele, bizonyítás lefolytatása. Nincs különbség a per alakulását tekintve, ha az előbbi esetet az alperesi védekezésre vetítjük, amikor változatlan kereset mellett a bizonyítás későbbi szakaszában hivatkozik arra az új tényre az alperes, hogy a felperes volt a teljes időszak vagy egy része alatt jogosulti késedelemben vagy elévülési, érvénytelenségi kifogást terjeszt elő. Itt a felperes nyilatkozatát kell beszerezni és ezen tényekre bizonyítást vezetni, míg az új alperesi védekezés fényében utólag fölöslegessé válhat a késedelem tényére, mértékére, a kárra, egyéb kimentési okra vonatkozóan lefolytatott bizonyítás.

A Koncepció ezen gyakorlati szempontokkal összhangban az előkészítő szakasz céljaként azt határozza meg, hogy ott előadásra, megvitatásra és véglegezésre kerüljenek a tényállítások, jogállítások, kérelmek. Az előkészítő szak lezárásával rögzül a kereset, viszontkereset, beszámítás, ezek változtatására, bővítésére később csak kivételesen kerülhet sor. A fent kifejtettek szerint mindezeket a követelményeket és korlátokat szükséges a keresettel – ideértve a viszontkeresettel, beszámítással – szembeni ellenkérelemre is alkalmazni.

E megfontolások kijelölik a keresetváltoztatással kapcsolatos szabályozási tartalmat és időbeli korlátot. A tartalmat tekintve a kereset (viszontkereset, beszámítás) érdemi elbírálásához három alapvető elem rögzülése szükséges az előkészítő szak lezárásával, amelyek egyben a kereset kötelező kellékei is:

1. a mennyiségében és tartalmában határozott kereseti kérelem (petitum), azaz a kereset tartalma;

2. A keresettel érvényesített jog, a kereseti igény jogi alapja (jogállítás), azaz a kereset tárgya;

3. és ezek ténybeli alapja, azaz a tényállás.

Bármelyik elemnek, bármely mértékben, módon való megváltozása befolyásol(hat)ja az igény érdemi elbírálását, szükségessé teszi az ellenérdekű féllel való közlését, nyilatkozattétele lehetővé tételét, esetleg egyéb eljárásjogi cselekményeket. Az érdemi elbírálást még inkább befolyásolja, ha ugyan megmarad az eredeti kereset, de az bármelyik részében kiterjesztésre (kiegészítésre, bővítésre) kerül, vagyis további ténybeli alapokra helyeződik, további alanyi (anyagi) jogból eredeztetik, további igény kerül megfogalmazásra. Ezekkel egy tekintet alá esik a látszólagos keresethalmazat létrehozása és a személyi keresetkiterjesztés. Végül a témához szorosan kapcsolódik és korlátozást igényel a felek személyében történő – jogutódláson kívüli – változások esetei.

Kommentár a polgári perrendtartáshoz Szerkesztő: dr. Wopera Zsuzsa
Részletesen bemutatja a polgári eljárásjog hazai bírósági gyakorlatát, a magyar szabályozásra szerves hatással bíró uniós szabályozást, valamint a perek elhúzódósára tekintettel az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatát is. Előrendelés 20% kedvezménnyel! Megrendelés >>

Kereset – ideértve viszontkeresetet és beszámítást is – megváltoztatásnak minősül tehát, ha a fél az előkészítő szak lezárásával rögzült

1. tényállításaihoz képest eltérő vagy további tényre, vagy

2. jogállításához képest eltérő vagy további érvényesíteni kívánt jogra hivatkozik, vagy

3. kérelméhez képest összegszerűségében, tartalmában eltérő vagy további kérelmet terjeszt elő. A tényállítás, jogállítás és kérelem megváltoztatásán túl keresetváltoztatásnak minősül – a perbeli jogutódlás esetét kivéve – az előkészítő szak lezárását követően más vagy új alperes, illetve felperes perbe vonása, perbe lépése.

Az ellenkérelmen – ideértve a viszontkeresettel, beszámítással szembeni ellenkérelmet is – itt a keresettel szembeni alaki védekezést és érdemi védekezést értjük. Az érdemi védekezés lényegében a kereset negatívja, ellenpárja, így annak megváltozatására is a keresettel azonos tartalmi és időbeli korlát felállítása indokolt. Ennek megfelelően az érdemi védekezés megváltoztatásának azt kell tekinteni, ha a fél az előkészítő szak lezárásával rögzült

1. tényállításaihoz képest eltérő vagy további tényre hivatkozik, vagy

2. jogállításaihoz képest eltérő vagy további, a vele szembeni igény érvényesíthetőségét kizáró, megszüntető, gátló anyagi jogi kifogásra hivatkozik, vagy

3. tényállítást, jogállítást, kérelmet részben vagy egészben elismerő, illetve azokat nem vitató nyilatkozatát visszavonja. Az alaki védekezés vonatkozásában a kérelemre figyelembe vehető pergátló kifogások vonatkozásában már a hatályos szabályozás is alapvetően az alperes érdemi perbe bocsátkozása időpontjához kapcsolja a preklúziót (pl. joghatósági, illetékességi, választottbírósági kifogás), amelyen nem célszerű változtatni.

Az előkészítő szak lezárását követően a kereset-, viszontkereset, beszámítás és az ezekkel szembeni érdemi védekezés megváltoztatásának lehetőségét főszabály szerint ki kell zárni (preklúzió).

A kereset és ellenkérelem megváltoztatásának kivételes esetei

A kereset- (viszontkereset-, beszámítás-) és ellenkérelem-változtatás fogalma, korlátozása és a preklúzió alóli kivételes esetek szabályozása nem függhet attól, hogy törvényszéki vagy járásbírósági perről, azon belül mekkora pertárgyértékű ügyről, vagy jogi képviselővel eljáró félről van szó. A hatályos szabályozás ezt meglehetősen kaotikusan kezeli. Alapvetően önkényesnek tűnik, hogy pl. egy vállalkozói díj megfizetése iránti pernél, ha a követelt díj 1 millió Ft alatti, akkor a kisértékű perben jogi képviselő nélkül eljáró fél az első tárgyaláson változtathatja meg keresetét, ám ha a díj 1–30 millió Ft, akkor a járásbíróságon jogi képviselővel vagy anélkül eljáró fél a tárgyalás berekesztéséig élhet keresetváltoztatással. Ugyanakkor, ha a díj 30–200 millió Ft, a törvényszéken jogi képviselővel eljáró fél az alperes érdemi ellenkérelmének előadásától számított 30 napon belül, míg ha a díj meghaladja a 200 millió Ft-ot, akkor ugyanezen fél – azonos módon a járásbíróságon jogi képviselő nélkül eljáró féllel – egészen a tárgyalás berekesztéséig élhet keresetváltoztatással.

A bírósági szinttől, pertárgyértéktől, jogi képviselettől függetlenül minden ügyre kiterjedő, azaz általános változtatási tilalom és a háromtagú pertárgy fogalom mindhárom elemére (tény, jog, kérelem) kiterjedő, azaz széles körű változtatási tilalom első hallásra aggályosnak tűnhet. Az előkészítő szak azonban – szükség szerinti bírói anyagi pervezetés mellett – teret ad a feleknek az esélyegyenlőségi elv betartásával a kereset (viszontkereset, beszámítás) és ellenkérelem minden elemére kiterjedő előadására és megvitatására. A megfelelően gondos és felkészült felek számára lehetőséget biztosít a jogvita végleges kereteinek kialakítására. Az eljárás e szakasza az írásbeli és tárgyaláson való szóbeli előkészítés eszközeivel, az ügy és ügyfelek sajátosságaihoz igazítható feszes, de rugalmas szabályozással, az előkészítő szak lezárására való előzetes bírói figyelmeztetéssel eljárásjogi garanciákat nyújt az igények érvényesítésére. Kiemelendő, hogy az előkészítő szak lezárásáig alapvetően lehetősége van a feleknek a kereset (viszontkereset, beszámítás) és az ellenkérelem elemeit módosítani. Mindezzel tehát az eljárásjogi szabályozás megteremti a feleknek a saját ügyükért való felelősség vállalásának és viselésének a tisztességes és reális hátterét.

Azt is szükséges látni, hogy az előkészítő szak lezárását követően megengedett kereset (viszontkereset, beszámítás), ill. ellenkérelem-változtatás szükségszerűvé teszi az előkészítő szak (szóváltás időszakának) ismételt megnyitását, akár új vagy más ténybeli, jogi hivatkozás vagy petitum, esetleg új peres fél az oka, hiszen az ellenérdekű fél számára biztosítani kell nyilatkozatai megtételére a lehetőséget. Ez pedig nyilvánvalóan bizonyos (hosszabb-rövidebb) mértékben a pertartam növekedésével fog járni.

A korlátozás célja az előzőekben kifejtettek szerint egyrészt az, hogy egy bizonyos ponton a bíróság és az ellenérdekű fél is véglegesen rögzültnek tekinthesse a jogvita keretét és tartalmát, ezt követően a rögzült állítások alapján már csak a bizonyítási eljárás és az érdemi döntés meghozatala történjen. A korlátozás másik indoka, hogy megakadályozza a per elhúzódását. Mindezekből pedig az következik, hogy az előkészítő szak lezárásával beálló változtatási tilalom alól olyan feltételek teljesülése esetén lehet kivételt engedni, amelyek e célokat a lehető legkisebb mértékben veszélyeztetik és a célokhoz képest vagy ellenére is ésszerűnek, méltányolandónak tekinthető.

A keresetváltoztatás mindhárom fajtája – azaz tényállítás, jogállítás, kérelem megváltoztatása – akkor lehet megengedett, ha az a fél önhibáján kívüli okhoz kapcsolódik. A preklúzió feloldásának e megközelítése egyben biztosítja azt is, hogy ne szolgálhasson egy későbbi esetleges perújítás alapjául olyan ok, amelyet a fél az előkészítő szak lezárása miatt már nem tudott felhozni az eljárásban. Az önhibán kívüli körbe egyrészt az előkészítő szakban rögzültekhez képest olyan eltérő vagy további tények tartoznak, amelyekről a fél nem tudott és megfelelő gondossággal eljárva nem is tudhatott. Másrészt idetartoznak azok a tények, amelyek az előkészítő szak lezárást követően következtek be, hiszen az anyagi jog által szabályozott életviszonyok az eljárás előkészítő szakaszának lezárásával nem állnak meg, előfordulhat, hogy később keletkeznek a fél jogérvényesítési lehetőségeire kihatással lévő tények. A peres felek személye vonatkozásában a változást a lehető legszűkebb mértékre kell szorítani. A perben – a jogutódot kivéve – az új jogalany megjelenése ugyanis szükségszerűvé teszi az ő jogaihoz és kötelezettségeihez képest mind a kereset, mind az ellenkérelem vonatkozásában a jogvita ténybeli és jogi alapjának, a petitumnak a felülvizsgálatát és újbóli megvitatását. Erre tekintettel a perbe új alperes vagy felperes – a jogutódlás esetét kivéve – akkor vonható be, illetve léphet be, ha az ő perben állása kötelező, hiszen nélküle a peres felek közti jogvita elbírálása nem lehetséges. Végül a keresetváltoztatás fogalmának fentebb kifejtett tartalma alapján keresetváltoztatásnak minősül valamely teljesen elhatárolható kereseti követelés összegszerűségének leszállítása. Ennek kizárása azonban nem indokolt, mivel a követelés mennyiségének leszállítása nem járhat a per elhúzódásával és az ellenfél érdeksérelmével sem. Érdemes viszont a tervezett Pp. szabályozásában újraértelmezni az elállás és leszállítás fogalmát akként, hogy nem leszállításnak, hanem részleges elállásnak kezeljük – ezáltal részleges permegszüntetésnek van helye –, ha a fél a valódi vagy látszólagos (tárgyi vagy személyi) keresethalmazatban álló, egymástól teljesen elhatárolható keresetét „nem tartja fenn”. A leszállítás ugyanis az ellenfél hozzájárulása hiányában is gyakorolható, így a felperesnek lehetősége van több, egymástól elhatárolható kereseti kérelmei valamelyikétől, eshetőleges kérelmektől, jogcímektől – akár az azokra lefolytatott bizonyítás után – lényegében elállni, míg az alperesnek nincs lehetősége a hozzájárulás megtagadásával az igény jogerős elbírálását elérni.

Az ellenkérelem változtathatóságát – a jogintézmény jellegének megfelelő alkalmazással – azonos feltételek teljesüléséhez szükséges kötni, mint a keresetváltoztatást. Az ellenkérelmet tehát a fél önhibáján kívül utóbb tudomására jutott, illetve bekövetkezett tényekre alapítottan lehet változtatni, valamint ugyanilyen tények alapján engedhető meg a korábbi elismerő vagy nem vitató nyilatkozat visszavonása. Végül nyilvánvalóan megengedhető, hogy az alperes utóbb – korábbi elutasítás iránti ellenkérelmét, vitatásra irányuló nyilatkozatát megváltoztatva – elismerő nyilatkozatot tegyen.

A keresetváltoztatás fent említett feltételei valamelyikének teljesülése esetére további szűrőt indokolt beépíteni a korlátozási célok elérése érdekében. Így a keresetváltoztatás általános feltétele, hogy a megváltoztatott kereset ugyanabból a jogviszonyból eredjen, arra is fennálljon a bíróság hatásköre és illetékessége, valamint a fél a változtatásra okot adó tényről való tudomásszerzést követően haladéktalanul előterjessze változtatásra irányuló nyilatkozatát.

Korlátozza-e a kereset- és ellenkérelem-változtatás korlátozása az anyagi jogot

A kereset és ellenkérelem változtatásának korlátozásával szembeni egyik szokásos ellenvetés, hogy az eljárásjog nem korlátozhatja az anyagi jogot. A preklúziós szabály azonban a perbeli késedelem eljárásjogi jogkövetkezménye, ami a későn előterjesztett perbeli nyilatkozatok perbeli kizárásával fenyeget. Ez azonban nem azonos az „anyagi igazság” kiderülésének kizárásával. Az anyagi jogi igényét perben érvényesítő fél és perbeli védekezésre kényszerített ellenfél anyagi jogait az eljárásjogi szabályok szerint érvényesítheti nemcsak a keresetváltoztatást tekintve, hanem valamennyi más szempontból. A fentebb részletezett garanciális eljárásjogi szabályok alapján lehetősége van a feleknek anyagi jogaik, igényeik maradéktalan érvényesítésére, de az anyagi jog érvényesítésének terhét a jogvita mikénti eldöntésében érdekelt feleknek kell vállalni és viselni. A keresetváltoztatás korlátozásának bevezetésétől az eddigi rövid időszak gyakorlati tapasztalatai azt mutatják, hogy a felek viszonylag hamar alkalmazkodtak az új szabályokhoz, a preklúziós szabályt a gyakorlatban ritkán alkalmazzák, tehát önmagában a szabályozás generál preventív hatást vált ki. Egyedi esetben vezethet ez a szabályozási tartalom érdeksérelemhez, de rendszerszinten el kell fogadni a rendszer egészének gyors működése érdekében.

A szerző Dr. Zsitva Ágnes IM beosztott bíró

---