Gondolatok a megbízhatósági vizsgálatról

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Érdekes tanulmány jelent meg a Belügyi Szemlében még 2012-ben Bejczi Alexától*, melyből kiderül: több probléma is adódik a megbízhatósági vizsgálattal kapcsolatban. Az akkor felvetett kérdések ma is érvényesek, jogszabályi megoldás azonban még nem született ezen a területen.

A megbízhatósági vizsgálat szabályait a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) 7-7/G. paragrafusa és a 293/2010. (XII. 22.) számú kormányrendelet tartalmazza. Az ehhez kapcsolódó ügyészi feladatokat pedig az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény 29. paragrafusának (6) bekezdése és a 3/2012. (I. 6.) LÜ- (legfőbb ügyészségi) utasítás VII. fejezete határozza meg.

Vajon milyen csapdák vannak a hazai szabályozásban, s ezen túlmenően, mi a probléma a jogszabály gyakorlati alkalmazásakor? Az Rtv. 7/A. paragrafusának (1) bekezdése szerint a megbízhatósági vizsgálat során az azt végző szerv a valóságban is előforduló, illetve feltételezhető mesterséges élethelyzetet hoz létre. A cél annak vizsgálata, hogy vajon a védett állományba tartozók eleget tesznek-e hivatali kötelezettségeiknek.

Az Rtv. idézett szakaszának b) pontja részletesen felsorolja, hogy kik tartoznak a védett állomány körébe. A jogszabályi felhatalmazás alapján a Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) eljáró tagja bűncselekményt is elkövethet. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy például aktív vesztegetést követ el, s ezzel úgymond ellenőrizni akarja a védett állományba tartozó személy megbízhatóságát. Természetesen az aktív vesztegetést elkövető NVSZ-tag esetében büntetőeljárás lefolytatására nem kerül sor, illetve feljelentés elutasításának, vagy nyomozás megszüntetésének van helye abban az estben, ha a megbízhatósági vizsgálat végzése során valóban bűnmegelőzési és bűnfelderítési érdekből járt el.

Problémák a joggyakorlatban

Az átlagos mindennapokban az ügyész csak olyan mesterséges élethelyzet jóváhagyását engedélyezi, amelyben a kapcsolatfelvétel a munkakörhöz kapcsolódóan történik meg. Ugyanakkor ne feledkezzünk el arról se, hogy a védett állományhoz tartozók egy részénél – ilyen terület a büntetés-végrehajtás és a polgári titkosszolgálat – nincs reális lehetőség arra, vagy csak nagyon korlátozottan, hogy a munkakörrel összefüggésben kialakítható bizalmi viszony legyen kiépíthető.

Az egyik legfontosabb felvetés: mi az eljárási rend egy „sikeres” akció esetén? Gondoljunk arra az esetre például, ha a célszemély elfogadja az NVSZ eljáró tagja által felajánlott pénzt azért, hogy közlekedési szabályszegés miatt ne tegyenek feljelentést. Ki teszi meg ebben az esetben a feljelentést a célszemély ellen? Hol? Mikor? A célszemélyt vajon nyomban őrizetbe kell-e venni? Ha igen, ki veszi őrizetbe? Ne feledjük, rendőr elkövető esetén a nyomozás lefolytatására a nyomozó ügyészségnek van hatásköre, de neki viszont nincs tudomása a megbízhatósági vizsgálatról, s benne az akcióról. Ez egyből fel is veti azt a kérdést, hogy az ügyészségen belül ez miért a közérdekvédelemhez tartozik, miért nem a nyomozó ügyészségekre.

További kérdések

Ki fogja el és ki veszi őrizetbe a célszemélyt? Nyilvánvaló, hogy az NVSZ eljáró tagja nem foghatja el, hiszen ő nem is rendelkezik hatósági jogosultságokkal, de az is lényeges szempont, hogy fel sem fedheti magát a célszemély előtt, ugyanis, ha felfedné magát, akkor ő később már nem lesz bevethető egy megbízhatósági vizsgálati akcióba.

A másik kérdéscsoport, mely felmerül a témával kapcsolatban: sikertelen akció esetén mi az eljárási rend? Gondoljunk bele, a célszemély nemcsak nem fogadja el a pénzt, hanem az aktív vesztegetőt, mivel bűncselekmény elkövetésében tetten éri, halaszthatatlan nyomozati cselekményként őrizetbe veszi. Az őrizetbe vett NVSZ-tagot (akiről a célszemély nem is tudja, hogy NVSZ-tag) az illetékes nyomozó ügyész vagy az ügyeletes ügyész utasítása alapján veszik-e őrizetbe? Gondoljunk csak arra, hogy az ügyészek egyike sem tud a megbízhatósági vizsgálatról, ezen belül a konkrét akcióról. Netán halaszthatatlan nyomozati cselekményként a célszemély (aki rendőr) őrizetbe veheti?

Az elemzett jogintézmény más problémái

Kinek, mikor és milyen módon kell értesítenie az eljáró ügyészt, hogy az őrizetbe vett személy NVSZ-tag, aki szolgálati feladatait teljesítette a vesztegetéssel? Ha az NVSZ-taggal szemben eljár az ügyész, akkor ki szünteti meg a nyomozást? Nálunk, sajnos, az eljáró ügyész ezt nem teheti meg, még a Büntetőeljárási törvényben (Be.) szabályozott, eljárást megszüntető ok ellenére sem, mert arra a 11/2003. (ÜK. 7.) LÜ-utasítás 59. paragrafusának (3) bekezdése szerint a megbízhatósági vizsgálatot engedélyező főügyészség székhelyén lévő helyi ügyészség vezetője (vagy megyei bíróság hatáskörébe tartozó ügyben a főügyész) jogosult.

A harmadik kérdéscsoporton belül az egyik legjelentősebb probléma, hogy az eljárás kapcsán ki és milyen minősített adatokat ismerhet meg.

Titkos adatgyűjtés a büntetőeljárásban
Kis László kötete a büntetőeljárás egy nagyon vékony, ám annál szerteágazóbb kérdésének, a titkos adatgyűjtésnek próbálja felfedni minden vonulatát. További információ és megrendelés >>

Nánási Gábor szerint a megbízhatósági vizsgálat hatályos szabályozása értelmében a hatóság eljáró tagjai a jogszabály felhatalmazása alapján a felbujtói magatartást jogszerűen tanúsíthatják, ezért véleménye szerint ez a szabályozás „korlátok nélkül, jogállami keretek között nem állhat helyt. Az ilyen jellegű cselekményeket tehát csak szűk körben és megfelelő, szigorú garanciák mellett követhetné el mind a hatóság eljáró tagja, mind pedig a felderítés és büntetőeljárás során alkalmazott fedett nyomozó, így például akkor, ha a nyomozóhatóságnak már rendelkezésre állnának olyan információk, amelyek a lebuktatni szándékozott elkövető, illetve elkövetői kör „bűnös” tevékenységét alátámasztják. A nyomozóhatóság ilyen tevékenységét ezért csak szoros ügyészi felügyelet, esetleg bírói kontroll mellett tartom elképzelhetőnek”. (Nánási Gábor: Gondolatok a megbízhatósági vizsgálatról és a fedett nyomozóról. http://www.arsboni.hu/nanasicikk.html)

A jövő feladatai közé tartozik a megbízhatósági vizsgálat részletes eljárási szabályainak kidolgozása, ezek ugyanis a hatályos szabályozásból még hiányoznak. A legfontosabb kérdések: ki, mikor, mit, hogyan tehet. Ezek nélkül ezt a jogintézményt szakszerűen és jogszerűen alkalmazni nem lehet. Ne feledjük az Alaptörvény B) cikkének (1) bekezdését, mely azt a követelményt fogalmazza meg, miszerint a jogszabályoknak világos normatartalommal kell rendelkezniük azért, hogy alkalmazásuk következményei kiszámíthatóak legyenek. (Ehhez a témához egyébként érdemes lehet áttekinteni még a 2/2007. (I. 24.) AB-határozatot is.)

Lábjegyzet

*(Bejczi Alexa: Célpontban a megbízhatósági vizsgálat. Belügyi Szemle, 2012. 6. szám, 24-65. o.)

---