Gyermeki jogok a jogterületek határán – 2. rész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A gyermeki jogok fejlődése, a gyermeki jogok védelmének igénye hosszú idő alatt jutott el az önálló deklarációk szintjéig, amely folyamatot a nemzetközi dokumentumok is visszatükröznek. Cikkünk második része.  

A cikk első részét itt olvashatja.

Már a XIX. században elkezdődtek a gyermekek bántalmazástól és kizsákmányolástól való védelmére irányuló erőfeszítések. Eglantyne Jebb, aki a Save the Children szervezet alapítója, külön szabálygyűjteményt dolgozott ki, a Gyermekek Chartáját, amelyet a Népszövetség 1924-ben fogadott el és Genfi Nyilatkozat Néven vált ismertté. A Nyilatkozat a gyermekek jóllétét biztosító alapvető jogokat tartalmazta, azonban a Népszövetség 1946-os feloszlásával elvesztette jogi alapját. Az ENSZ többéves előkészítést követően 1959. november 20-án újabb nyilatkozatot fogadott el a gyermekek jogairól.  Azóta november 20-a a gyermekek jogainak világnapja. A nyilatkozat olyan jogokat ismert el, mint a névhez, az állampolgársághoz vagy az ingyenes alapfokú oktatáshoz való jog. Noha ez már szélesebb körben ismerte el a gyermekek jogait, alkalmazása nem bírt kötelező erővel. A Gyermekjogi Egyezmény tervezetének kidolgozása 1979-ben, a Gyermekek Nemzetközi Évében kezdődött meg.  Az egyezmény megfogalmazására az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága felállított egy, a világ minden régiója képviseletét megjelenítő munkacsoportot.  10 év gondos munkája nyomán 1989-ben az ENSZ Közgyűlése egyhangúan fogadta el a Gyermekjogi Egyezményt (44/25 határozat), melyet Magyarország az 1991. évi LXIV. törvénnyel hirdetett ki.

A Gyermekjogi Egyezmény középpontba helyezi a gyermek legfőbb érdekét, amely a 3. cikkben kerül megfogalmazásra, és amely a gyermekvédelmi feladatok kizárólagos mozgatórugója kell, hogy legyen.  A további cikkek kötelezettséget állapítanak meg az egyes gyerekek legfőbb érdekének figyelembe vételét illetően. Az alapvető jogok, mint az élethez és életben maradáshoz, fajra, színre, nemre, vallásra, származásra való tekintet nélküli egyenlőséghez, névviseléshez, állampolgársághoz, egészséges szellemi, testi és lelki fejlődése érdekében a különleges védelemhez, az ingyenes oktatáshoz, játékhoz, pihenéshez, a kegyetlenséggel, kizsákmányolással szembeni védelemhez való jogok mellett a legfontosabb, hogy a gyermeknek joga van a családban való nevelkedéshez. A gyermeknek születésétől fogva joga van ahhoz, hogy lehetősége szerint ismerje szüleit, valamint ahhoz, hogy ők neveljék szeretetben, megértésben. A gyerekeket szüleiktől elszakítani csakis saját legfőbb érdekükben szabad, és csak tisztességes eljárás útján.  Ha a szülő cselekedetei vagy az elhanyagolás gátolják a gyermek fizikai, pszichológiai vagy intellektuális fejlődését, akkor a szülők nem teljesítik megfelelően kötelezettségeiket. Amennyiben a szülők, a családi környezet alkalmatlansága felmerül, a gyermek legfőbb érdekében indokolt a szüleitől való elválasztása, a családból való kiemelése, ugyanakkor ebben az esetben is joga van a gyermeknek kapcsolatot tartani mindkét szülővel. A szülőké az elsődleges felelősség a gyerek legfőbb érdekeinek biztosításában, továbbá kötelesek az általuk nyújtott támogatás és iránymutatás mértékét folytonosan a gyermek szükségleteihez igazítani. Ennek során figyelembe kell venni a gyermek érdekeit, kívánságait, valamint képességét az önálló döntéshozatalra, és a saját érdekével összhangban álló cselekvésre. A gyermek megfelelő életszínvonalhoz való jogának biztosítása, ezáltal fejlődése állandóan fennálló követelmény, annak érdekében, hogy képességeit a legteljesebb mértékben kibontakoztathassa ez pedig szintén a szülők felelősségén alapszik. Ha a szülő nem képes eleget tenni felelősségének, az államnak kell közbelépnie a gyermek jogainak és szükségleteinek kielégítése érdekében. A 18. cikk a gyermek szüleire és az államra háruló felelősség közti egyensúllyal foglalkozik, és külön hangsúlyozza az állam támogatásának szükségességét a szülők kötelességteljesítése során. Az államnak nagyon fontos feladata, hogy megtegye a megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy a szülők kötelességteljesítése kielégítő legyen.  Kötelessége továbbá, hogy tájékoztassa a szülőket felelősségük tartalmáról és felkészítse őket ezek gyakorlására, e célból folyamatosan fejleszteni kell a szülői készségeket.1

Változásfigyeltetés
Ne maradjon le! Használja Változásfigyeltetés szolgáltatásunkat az Önt érdeklő jogszabályok, jogterületek és tárgyszavak figyeltetésére! Megrendelés >>

Az Egyezményben foglalt jogok körében a hatályos Büntető Törvénykönyv is széles körűen kívánja biztosítani a gyermekek büntetőjogi védelmét. Az emberi jogok különösen súlyos megsértésének büntetőjogi értékelése egyértelmű, ugyanakkor számos olyan esetre is megoldást kell találni, ahol még nem következett be konkrét jogsérelem, nem áll fenn testi, értelmi vagy erkölcsi veszélyeztetés lehetősége sem, viszont a szakemberek a kiskorú számára negatív cselekményként értékelik a történteket.  

Ilyen esetek közé sorolhatóak például a szülők által alkalmazott sajátos nevelési módszerek, amelyek a gyermek számára egész további életére kiható komoly lelki traumát okozhatnak. A kiskorú számára akkor is lehet gyermeki jogokat sértő egy helyzet, ha a szülő látszólag gondoskodóan jár el. Számos olyan magatartás létezik, amelyre ha a kiskorú értelmi, erkölcsi fejlődésének veszélyeztetése nem áll fenn, a büntetőjog nehezen talál alkalmas választ – noha szakemberként, emberként jól érzékelhetően a gyermek számára negatív helyzetben van. Ezek az esetek számos kérdést vetnek fel, különösen arra vonatkozóan, hogy milyen szerepe van a valóságban a lelki, érzelmi bántalmazásnak?  Mindazonáltal a legfontosabb kérdés, hogy valóban szükség van-e a Büntető Törvénykönyv által védett jogi tárgyak körének további kiterjesztésére vagy elegendő a Gyermekvédelmi törvény és az egyéb jogszabályok biztosította védelem.

Gyermekvédelmi törvényünk a Gyermekjogi Egyezményben rögzített szabályok mentén, azok szem előtt tartásával, integrálásával született meg 1997-ben.  A gyermek mindenek felett álló érdekének érvényre jutása alapelvként jelenik meg ebben a törvényben is, amelyet hatósági eljárások során szem előtt kell tartani. A gyermekvédelmi törvényt családközpontú szemlélet, a család többirányú támogatására való törekvés jellemzi. A gyermekek érdekeit és jogainak érvényesítését előtérbe helyezve az elsődleges cél a gyermek családban történő nevelkedésének biztosítása. A Gyvt kimondja, hogy a gyermeki jogok védelme minden olyan természetes és jogi személy kötelessége, aki a gyermek nevelésével, oktatásával és ügyeinek intézésével foglalkozik. Tehát nemcsak a szülő, hanem a gyám, a pedagógus, a bíró, a gyámhivatali ügyintéző, a védőnő és az orvos is köteles a gyermek jogainak védelmében aktívan fellépni. Ők képezik a jelzőrendszert, amelynek 2015-től már a gyermekjogi képviselő is a tagja.  A jelzőrendszer tagjainak törvény általi kötelezettsége, hogy jelezzenek minden olyan esetet, amikor azt tapasztalják, hogy a gyermek veszélyeztetett3 helyzetbe került.

Az, hogy mindennek a gyakorlatban való megvalósulása milyen kérdéseket vethet fel, hogy minden jogi védelem, széleskörű intézményrendszer mellett is előfordulhat a gyermekek sérelme – erre számtalan példa hozható.  Egy konkrét eset rövid ismertetésével szeretném szemléltetni egyrészt a jelzőrendszer működését, tagjai kooperációjának nehézségeit. Másrészt azt, hogy bizonyos esetekben mennyire nehéz megtalálni az adekvát törvényes eljárási, beavatkozási módot akkor, amikor a gyermek veszélyeztetettségének a gyanúja ugyan már fennáll, de a beavatkozást indokló tények még nem állnak rendelkezésre, valamint, hogy a gyermekek védelme mennyire összetett feladat s milyen komoly kihívás a benne dolgozó szakemberek számára.

Az ügy 2000-ig nyúlik vissza, elhúzódó jellegére tekintettel, több alkalommal módosultak a vonatkozó szabályok és kiemelendő, hogy még napjainkban sem zárult le a szülői felügyeleti jogot érintő eljárás.  A család mellé kirendelt családgondozó, valamint az illetékes családsegítő és gyermekjóléti szolgálat munkatársai mindvégig veszélyeztetett helyzetben érezték a családban élő kiskorú gyermekeket, de ennek alátámasztását szolgáló olyan bizonyítékot, amely alapján törvényes eljárást indíthattak volna a gyermekek védelme érdekében, csak hosszú évek kitartó munkájának eredményeként tudtak elérni.  Az ügyben számos anomália húzódik. Elöljáróban meg kell említeni, hogy egy kisváros vonzáskörzetében lévő településen, egy 7 lánygyermeket nevelő családban történt meg ez az eset, ahol az apa agresszív természetű ember, a család feje, aki a büntethetőség feltételeinek pontos tudatában, annak figyelembe vételével követte el cselekményeit. Az anyán enyhe értelmi fogyatékosság jelei mutatkoztak. Az első bántalmazás akkor történt, amikor az anya a 7. gyermekének születésekor a kórházban tartózkodott, ekkor az apa szexuálisan abuzálta a 6 éves Henriett nevű lányát, akinek a cselekmény hatására szétszakadt a hüvelye. Az apát börtönbüntetésre ítélték, továbbá a kiskorú gyermekeket védelembe vették, mivel a szülők nem tettek eleget a szülői kötelezettségeiknek. 2007-ben az apát feltételesen szabadlábra helyezték, ezt követően pártfogó felügyelője több esetben élt jelzéssel az apa indulatos viselkedése miatt. 2008 augusztusában a védőnő szóbeli jelzést kapott, amiben tájékoztatták, hogy az apa agresszív magatartást tanúsított a gyermekekkel és szexuális molesztálásra is utaltak, mely jelzést továbbított a rendőrség felé, majd megindult az ügyben a nyomozás. A jelzőrendszeri tagok bevonásával esetmegbeszélést is tartottak két alkalommal, a második, 2009. február 2-án tartott esetmegbeszélésen bejelentésre került, hogy az ügyészség bizonyíték hiányában megszüntette a nyomozást. 2009. szeptember 28-án a családsegítő és gyermekjóléti szolgálat jelzést kapott az általános iskola igazgatójától, mely szerint az anya a szülői értekezletre kék folttal az arcán jelent meg, de a bántalmazást nem ismerte el.  2010. május 28-án a családsegítő és gyermekjóléti szolgálat telefonon kapott jelzést az Ilona nevű gyermek iskolájának igazgatónőjétől, melyben tájékoztatta a szolgálatot a gyermek terhességének gyanújáról.  Ilona elismerte, hogy egy alkalommal együtt volt egy idősebb férfival, de ő ezt az együttlétet nem akarta. Az anya tagadta, hogy tudott volna lányának terhességéről. 2010. június 1-jén a családsegítő és gyermekjóléti szolgálat úgy ítélte meg, hogy erőszakos közösülés bűntette valósulhatott meg, ezért ismeretlen tettes ellen feljelentést tettek a rendőrségen, és egyidejűleg esetmegbeszélést hívtak össze, amelyen a gyermekek ideiglenes hatályú elhelyezésének lehetősége is felmerült, eredménytelenül. 2010. június 23-án az illetékes rendőrőrs határozatában a feljelentést elutasította, mivel az adatgyűjtés nem hozott eredményt. Az illetékes gyámhivatal környezettanulmányt készítetett, amelyben az anyját, immáron az újszülött gyermek nagyanyját (akire folyamatosan érkeztek a jelzések arra vonatkozóan, hogy elhanyagolja gyermekeit, valamint felszólítás ellenére sem járatta őket napközibe) alkalmasnak ítélte meg arra nézve, hogy az újszülött gyermek gyámja legyen, a családsegítő szolgálat tiltakozása ellenére.  

2012. július 19-én a rendőrség tájékoztatta a családsegítő szolgálatot arról, hogy az apa vérfertőzés bűntettének gyanúja miatt nyomozást folytattak és a nyomozati iratokat a vádemelési javaslattal együtt megküldték az illetékes ügyészségre, továbbá hogy az apa ezen ügy miatt előzetes letartóztatásban van.  Érdeklődésemre a családgondozó elmondta, hogy Ilona gyermekének születésekor a gyermektől DNS-mintát vettek, de annak eredménye csak jóval később vált előttük ismertté, de végül megerősítette a gyanút, amit az apa Ilonának írt levele alapozott meg, amelyben hallgatásra intette lányát gyermekének származását illetően. A levél tartalma közvetetten jutott a rendőrség tudomására, de végre lehetőség nyílt általa a nyomozás lefolytatására. 2012. augusztus 27-én azonban érkezett egy jelzés a Védőnői Szolgálattól, amelyben értesítették a családsegítő szolgálatot a kiskorú, 14. életévét betöltött Ágota nevű gyermek terhességéről. Ágota az apa kilétéről, a teherbeesés körülményeiről nem volt hajlandó információt nyújtani.  Ebben az esetben mivel a családban korábban már felmerült a vérfertőzés, egyértelműen felmerült az anya felelőssége is, valamint az, hogy a szülők súlyosan veszélyeztették gyermekeiket, ezért a családsegítő a gyermekek azonnali ideiglenes hatályú elhelyezését, a szülői felügyeleti jog megszüntetését, valamint a nagymama gyámi tisztségből való felmentését kezdeményezte. A szülők ellen kiskorúak veszélyeztetése és bántalmazása miatt büntetőeljárás is indult.

A gyermekek nevelőszülőkhöz kerültek, ahol a nyugodt, biztonságot jelentő környezet hatására megnyíltak és elmeséltek hogyan erőszakolta meg és bántotta őket az apjuk, anyjuk szeme láttára.  Elbeszéléseik nyomán számos részletre fény derült az üggyel kapcsolatban, amely alátámasztotta a családsegítő szolgálat kezdetektől fogva fennálló gyanúját, amelyet oly sok nehézség árán tudott csak bizonyítani.

Ügyvédvilág hírlevél
Friss hírek, szakmai cikkek, bírósági döntések, jogszabályfigyelő. Kéthetente megjelenő hírlevelünkben összefoglaljuk az elmúlt időszak aktuális változásait, válogatunk értékes szakmai tartalmainkból, valamint tájékoztatjuk a legújabb szakirodalmakról, szolgáltatásokról, képzésekről. Feliratkozás >>

Az eset részleteinek fokozatos megismerésével csak a fent említett kérdések erősödtek bennem: milyen súlya van a lelki, érzelmi bántalmazásnak, hogyan tudják a gyermekek feldolgozni mindazt a lelki terhet, amelyet egy ilyen családon belül elkövetett szexuális bántalmazás magával von, túl a fizikai fájdalmakon.

Egyre sürgetőbb feladat megoldást találni minden hasonló ügy hatékony kezelésére. A gyermekek és fiatalok érzelmi, lelki fejlődésének garantálása mindannyiunk érdeke, hiszen az érzelmileg elhanyagoló, a lelki, testi, erkölcsi fejlődést veszélyeztető magatartások nagyban növelik egyrészt annak valószínűségét, hogy a gyermek a későbbiekben áldozattá válik, másrészt kiválthatják a későbbi bűnelkövetői vagy erőszakos viselkedést is. Úgy gondolom, a Gyermekvédelmi törvény önmagában nem tud kellő súllyal kezelni minden esetet, ezért kívánatos a gyakorlat megerősítése mellett a büntetőjogi szabályozás kiterjesztése a gyermek érzelmi, lelki világának erőteljesebb védelmére.

---