Gyermekvállalás egyedülállóként

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A jól ismert magyar filmes történet után, amikor a 30-as főhősnő elsétál a spermabankba apukát találni, sokan gondolták azt: miért ne? Ám hamar szembesültek a valósággal, egészséges fiatal nőként senki nem vehet részt Magyarországon reprodukciós eljárásban.

A hatályos egészségügyi törvény szerint egyedülálló nő esetében a reprodukciós eljárás akkor végezhető el, amennyiben a nő életkora vagy egészségi állapota (meddőség) következtében gyermeket természetes úton nagy valószínűséggel nem vállalhat. Vagyis orvosi papírok vagy 40 éve kelt születési anyakönyv nélkül nem sok esély van a fogantatás mesterséges módjára. Ráadásul, ha valaki az életkorára hivatkozik, neki a beavatkozás nem ingyenes, kb. 300-350 ezer Ft-ba kerül.

Van olyan igény is, hogy a gyermek az „apját” megismerhesse, ha majd nagykorú lesz. Erre a magyar szabályok nem adnak lehetőséget, viszont külföldön léteznek olyan spermabankok, ahol nem csak fényképeket és bemutatkozó videókat nézegethet a válogató nő, hanem választhat olyan férfit, aki később hajlandó találkozni  a gyermekkel – persze jogi kapcsolat soha nem lesz közöttük ebben az esetben sem.

Érdekesség, hogy reprodukciós eljárásban házaspárok és olyan élettársak vehetnek részt, aki e kapcsolatukat közjegyzői okiratban megerősítik. Ha egy pár egyikre sem hajlandó, hiába meddő a nő, csak a spermabankból anonim donortól származó hímivarsejtet kaphat, a párjáét nem.

Egyedülállóként a gyermekvállalás másik formája az örökbefogadás. A gyakorlatban azonban a házaspárokat, élettársakat preferálja a rendszer, így csecsemőre egy egyedülálló nőnek esélye sincs. A gyermekeket 6 éves korukig általában örökbe tudják adni, míg 12 éves korukig még a nemzetközi örökbefogadás is lehetőség.

Az örökbe fogadni szándékozóknak kb. 10 %-a egyedülálló – 1-2 kivételtől eltekintve nő. Ezen esetek felében fog az örökbefogadás ténylegesen létre jönni. A leendő szülők pszichológiai, egészségügyi vizsgálaton esnek át, környezettanulmányt végeznek náluk és egy felkészítő tanfolyamot is el kell végezniük. Ha valaki csak azért akar gyermeket, hogy ne legyen egyedül, hogy gondoskodhasson valakiről és a gyermek majd milyen hálás lesz neki, az nem sok sikerre számíthat, hiszen a gyermekvállalás ennél összetettebb folyamat, rengeteg fizikai, anyagi és lelki áldozattal jár, amit fel kell tudni vállalni és reálisan kell látni.

A jogszabályi helyzet bonyolultsága miatt a többség a régi, jól bevált módszerhez folyamodik, és egy ismerőstől „véletlenül” teherbe esik. Azonban ennek a módszernek is megvannak a kockázatai, mindkét részről. Mi van, ha az „apa” többet szeretne mint a donor szerepkör? Bizony megítélik neki a kapcsolattartási jogot az egy éjszakás kaland után is. Ha pedig az anyának támad jó ötlete, hogy tartásdíjat szeretne, egy férfi se védekezhet azzal, hogy csak baráti szívesség volt a gyerek.

Összességében tehát elmondható, nincs jó megoldás. Azt pedig csak félve említem meg, hogy a pszichológia tudomány jelenlegi állása szerint egy gyermek felneveléséhez még mindig egy nő és egy férfi kell, hogy egészségesen fejlődjön a személyisége. Bár sok a válás és az élettársi kapcsolatok még bomlékonyabbak, egy gyermeknek azt követően is lesz apja akivel találkozhat, akire számíthat, aki támogatja mind lelkileg, mind anyagilag, és aki példakép lehet. Persze vannak esetek, ahol valamilyen tragédia folytán a gyermek mellett nem lesz apa, de – szerintem – más egy ilyen helyzetbe belesodródni, és teljesen más szándékosan előidézni. Bár ügyvédként én is láttam több ilyen esetet, egyikre se mondanám hogy követendő példa, inkább a „kényszerhelyzet” az, ami eszembe jut róluk.

---