Gyülekezési jog a gyakorlatban III. rész

A polgári jogi jogvédelem sajátossága

A polgári jogi személyiségvédelmi jogviszony abszolút szerkezetű. A polgári perben a rendőri intézkedés révén elszenvedett személyiségi jogsérelmeket lehet érvényesíteni.

A régi Ptk. alapján a kérelem a személyiségi jogi jogsérelem megállapítása mellett objektív jogkövetkezmények alkalmazására, és akár önállóan, akár más jogkövetkezménnyel együtt a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésére vonatkozhatott.

A személyhez fűződő jog megsértéséből következhet a jogsértő alperes közhatalmi tevékenységére tekintettel, a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésének kötelezettsége is. Az ilyen kártérítési ügyekben a bírói joggyakorlatban a személyhez fűződő jogok megsértésének dogmatikája kell, hogy domináljon.

A polgári jogi jogorvoslatok a személyiségvédelemben

A személyiségvédelem polgári jogi szankciói részben objektív jellegűek, részben a polgári jogi kártérítési felelősség szabályai szerint követelhetőek.

„A helyreállító jellegű objektív személyiségvédelmi eszközök igénybevételét a nem vagyoni kárigény körében kell vizsgálni.”

A joggyakorlat szerint a bíróság a perben nem léphet a hatóság helyébe és nem mérlegelheti azt, hogy az elmaradt hatóság előtti jogorvoslat alkalmas lett volna-e a kár elhárítására, az igény kielégítésére.

A közigazgatási  jogorvoslati  lehetőségek  kimerítése  a  polgári  bírósági gyakorlatban

A kialakult bírói gyakorlat értelmében a jogorvoslati lehetőségek kimerítésénél mindig csak az adott jogsérelem orvoslására alkalmas jogorvoslati eszköz vehető figyelembe. Amennyiben pedig a vonatkozó jogszabályban írt jogorvoslati lehetőség a kár elhárítására alkalmatlan, igénybevételének elmaradása nem eredményezi a jogérvényesítés sikertelenségét, vagyis a közigazgatás kárfelelőssége ilyen esetben is megállapítható a perben.

A polgári bírói gyakorlat értelmében a Gytv. hatálya alá tartozó rendezvények feloszlatása során, az intézkedésekkel okozott személyiségi jogsérelem azonnal bekövetkezik, amellyel szemben a sértett panasza alapján lefolytatott közigazgatási hatósági eljárás és az annak alapján meghozott közigazgatási határozat, a Független Rendészeti Panasztestület vizsgálati eljárásában elfogadott állásfoglalása nem minősül hatékony jogorvoslatnak.

Kapcsolódó eljárások

A polgári bírósági gyakorlat értelmezte a büntető peres, a közigazgatási hatósági és közigazgatási peres, valamint a szabálysértési eljárásokban meghozott hatósági és bírói határozatok kötőerejének kérdését, valamint a személyiségi jogi igényeket elbíráló polgári bírósági eljárás viszonyát.

A polgári bírónak azt kell megítélnie, hogy az intézkedés idején felmerült konkrét tények ismeretében a rendőrség intézkedése jogszerű, szükséges és arányos volt-e.

A kialakult gyakorlat értelmében a jogerős büntető ítélet a polgári bíróságot csak a bűnösség kérdésében köti, tehát a polgári perben a bíró megállapíthat eltérő tényállást is az ügyben.

A rendőrség vagy más hatóság közigazgatási eljárásban meghozott jogerős határozata, avagy a nyomozó ügyészség határozata a polgári bíróságot saját döntése meghozatalakor nem köti, mivel a polgári per a szabad bizonyítás elvére épül.

A szabálysértési felelősség tárgyában utóbb született jogerős bírói döntés nem befolyásolhatja visszamenőlegesen a rendőri intézkedés jogszerűségének megítélését.

A Gytv. hatálya alá tartozó gyülekezés feloszlatásának jogszerűségét megállapító közigazgatási bírósági ítélet nem dönti el a személyiségi jogi kereset jogalapját. A polgári bírónak a feloszlatás módját abból a szempontból kell értékelnie, hogy a felperessel szemben alkalmazott egyedi kényszerintézkedés indokolt volt-e vagy sem. A Rtv-ben meghatározott törvényi szabályok feljogosítják az intézkedés sértettjét ugyanazon sérelmezett intézkedés közigazgatási és emellett személyiségi jogi per megindítására is. Jelenleg az ilyen polgári és közigazgatási perek, valamint bírói döntések között a törvényi szabályok nem teremtenek kapcsolatot.

A személyiségi jogok megsértésére alkalmas rendőri intézkedések a polgári bírósági gyakorlatban

A rendőri intézkedésnek az eredményességen kívül célhoz kötötten szükségesnek és arányosnak kell lennie, valamint meg kell valósítania az intézkedések közötti fokozatosság elvét.

Olyan fizikai erő alkalmazása, amit a személy magatartása nem tett szükségessé, sérti az emberi méltóságot. Ha a rendőri intézkedés, művelet végrehajtása megalázó és azzal összefüggésben a kérelmező súlyos sérüléseket szenved el, az embertelen és megalázó bánásmódnak minősül. Az alkalmazott erőszak túlzott mértéke, sérülés, szenvedés okozása szintén megalázó bánásmódnak minősül.

A személyhez fűződő jogok megsértése – nem vagyoni kártérítés szempontjai

A régi Ptk. alapján a nem vagyoni kártérítés alapvető funkciója a személyiségi jogsérelem kompenzálása a kártérítés eszközeivel. A bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy sérültek-e a károsult személyhez fűződő jogai és ha igen, úgy a személyi sérelem súlyát, hatását, az elszenvedett hátrányok pénzzel való kiegyenlítésének lehetőségét vizsgálva kell meghatározni a nem vagyoni kártérítés mértékét.

A jelenlegi töretlen bírósági gyakorlat értelmében a jogsértés megállapítása önmagában nem alapozza meg a nem vagyoni kártérítés iránti igényt. A károsult kizárólag akkor tarthat igényt nem vagyoni kártérítésre, ha bizonyítja, hogy a jogellenes és felróható magatartással okozati összefüggésben olyan hátrány is érte, amelynek csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez indokolt és szükséges nem vagyoni kártérítés megítélése. A bíróságnak a felperesnél jelentkező összes, tényleges hátrány mérlegelése alapján kell meghatározni, hogy az milyen mértékű vagyoni kárpótlással kompenzálható.

Személyiségi jogsértés esetén azt kell vizsgálni, hogy a sérelmezett magatartás mennyiben járt olyan következménnyel, hogy az adott személyről kedvezőtlen értékítélet alakuljon ki, és ez mennyiben hatott ki társadalmi megítélésére.

A nem vagyoni kártérítés összegének meghatározásakor azt kell mérlegelni, hogy az arányban álljon a jogsértéssel okozati összefüggésben keletkezett hátránnyal.

A Pp. alapján pedig külön bizonyítás nélkül is elfogadható olyan hátrány bekövetkeztése, amely köztudomású ténynek tekinthető. Köztudomású tényként értékelhető, hogy az adott személy életminőségét, társadalmi megítélését, elfogadottságát nyilvánvaló módon kedvezőtlenül érinti a jogosulatlanul alkalmazott szabadságkorlátozás.

Köztudomású tény, hogy a személyes szabadság megsértése az érintett személy számára súlyos hátrányt jelent.