Ha sokat egyezkedünk, elveszhet a szavatossági igény

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A szavatossági igény nyugvása legfeljebb addig állapítható meg, amíg a jogosult minden olyan információ birtokába jut, ami alapján az általa észlelt hiba okait is figyelembe véve meg tudja határozni a kötelezettel szembeni szavatossági igényt. A szakcég az általa értékesített termék vonatkozásában az áru valamennyi lényeges tulajdonságáról köteles a vásárlót tájékoztatással ellátni, elvárható tőle, hogy a termék minden lényeges tulajdonságával tisztában legyen akkor is, ha arra szabvány előírása nem vonatkozik – a Kúria eseti döntése.

A tényállás

A felperesek 2006 októberében 1 287 000 forintért 110 m2 mázatlan padlóburkoló lapot vásároltak az alperestől épülő lakásuk konyhájának és étkező helyiségének burkolására. A burkolólapok letétele után a felperesek 2007 nyarán költöztek be a lakásba. Ezt követően észlelték, hogy a padlóburkolat helyenként homályos, az arra kiömlő erősebb szennyeződések nem távolíthatóak el. Többféle tisztítószert próbáltak ki, eredménytelenül, ezért 2010. július 12-én írásban szólították fel az alperest a hiba kijavítására, illetve a burkolólapok kicserélésére. Az alperes által felkért szakértő megállapította a burkolólapok hibáját.

Az első- és másodfokú eljárás

A felperesek 4 779 863 forint javítási költség, illetve kártérítés megfizetésére kérték kötelezni az alperest, aki ellenkérelmében a felperes szavatossági igényének elévülésére hivatkozott. Álláspontja szerint a foltállósággal kapcsolatosan tájékoztatási kötelezettség nem terheli, mivel a vonatkozó szabvány előírást erre nem tartalmaz.

Az elsőfokú bíróság mind a szavatossági igényt, mind a kártérítési kérelmet megállapíthatónak ítélte. Meglátása szerint a követelés nem évült el, a hibás teljesítést pedig a szabvány hiánya ellenére megállapíthatónak találta. A bíróság szerint az alperes a hibátlan teljesítés érdekében nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, mivel a burkolólapok foltállóságáról nem adott megfelelő tájékoztatást.

A másodfokú bíróság a felperesek keresetét teljes egészében elutasította. A szavatossági igénnyel kapcsolatban úgy ítélte meg: az, hogy a felperesek a foltosodási problémával kapcsolatosan rendszeresen keresték az alperest, a hibajelenség ismeretét mutatja, így az érvényesítésre rendelkezésre álló idő eltelt. A kártérítéssel kapcsolatban megfelelőnek találta a bíróság az alperes kimentését. Meglátása szerint az, hogy a foltosodásra való hajlam nem került feltüntetésre, szabványi előírás hiányában nem róható az alperes terhére. Az alperest ezért külön bevizsgálási kötelezettség nem terhelte, az utóbb jelentkező hibáról az értékesítéskor nem kellett tudnia.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kérték.

A Kúria megállapításai

A Kúria a szavatossági igény tekintetében osztotta a másodfokú bíróság álláspontját, a kártérítéssel kapcsolatban azonban már nem. Hangsúlyozta, hogy a hibás teljesítéssel kapcsolatos szavatossági igény elévülése nyugszik akkor, ha a jogosult a követelést menthető okból nem tudja érvényesíteni, így különösen, ha a hiba jellegénél vagy a dolog természeténél fogva az elévülési határidőn belül nem volt felismerhető.

A hiba felismerését pedig az jelenti, ha a jogosult tudomást szerez mindazokról a hibával kapcsolatos tényekről, amelyek ismerete szükséges a hiba miatti szavatossági igény érvényesítéséhez: tehát a hibajelenség észlelése mellett felismeri a hiba okát, terjedelmét, jelentőségét és következményeit is. Az igényérvényesítési akadály megszűnését követően a jogosult három hónapos jogvesztő határidőn belül érvényesítheti a szavatossági igényét bíróság előtt [régi Ptk. 326. § (2) bekezdés]. Az ügyben a Kúria a hiba felismerésének időpontját 2010. július 12-ére, a felperesek igényérvényesítő reklamációjának elküldésének napjára datálta. Ekkor kerültek a felperesek a követelés érvényesíthetőségének helyzetébe. A felek között folyó tárgyalások elhúzódása pedig azt eredményezte, hogy három hónapon belül nem került sor a bíróság előtti igényérvényesítésre, ezért a szavatossági igény elévült.

A kártérítéssel mint a hibás teljesítés szubjektív jogkövetkezményével kapcsolatban a másodfoktól eltérő következtetésre jutott. A Kúria álláspontja szerint az nem szolgálhat a kimentés alapjául, hogy nem volt szabvány a burkolólap foltosodásával összefüggésben. Mivel az alperes burkolólapok értékesítésével foglalkozó szakcég, a Kúria szerint elvárható tőle, hogy a vásárló vételi szándékát jelentősen befolyásoló körülményeket illetően a termék lényeges tulajdonságaival tisztában legyen, ezzel kapcsolatosan teljes körű, megfelelő tájékoztatással lássa el a vásárlóit, különösen olyan esetekben, amennyiben az értékesítésre kerülő burkolólap ára jelentősen meghaladja az átlagos mértéket. A mentesüléshez a Kúria megítélése szerint nem elegendő az általános tájékoztatás, különösen, mert a burkolólap szerkezetéből adódó foltosodási hajlam, tisztíthatósági problémák a termék lényeges tartalmához tartoznak, akkor is, ha e tulajdonságát szabvány nem rendezi. A Kúria szerint a szabvány hiányára hivatkozva az alperes a kárfelelősség alól nem tudta magát kimenteni.

Miután szakértői vélemény alapján megállapítható volt, hogy az alperes által szolgáltatott termék hibás, a termék szerkezeti hibája okozza a felperesek kárát, és az alperes magát kimenteni nem tudta, a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. V. 21.298/2013.) a Kúriai Döntések 2015/2. számában 35. szám alatt jelent meg.

---