Harmóniában az élettel

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Karrierje hajósként indult, majd néptáncos lett, ám végül az ügyvédi pályát választotta dr. Jakab Béla, aki elégedett emberként büszkén mesél hivatásáról és gyermekei ígéretes jövőjéről is.
 

A „karriered” hajósként indult, majd a néptánc következett és ezt követően jött az ügyvédi pálya.

Igen, a hajózás valójában egy ifjúkori szerelem volt, a középiskolai tanulmányaimat az ország egyetlen Hajózási Szakközépiskolájában végeztem el, 1974-től pedig a MAHART Folyamhajózási Üzemigazgatóságánál dolgoztam hajógépészként, de azután hamar rájöttem, hogy valami mást, többet kellene csinálnom, mert ez szellemileg nem elégít ki. 1978-tól már a MAHART Igazgatási és Jogi Osztályon dolgoztam először előadóként, majd osztályvezető-helyettesként, ahol többek ­között a MAHART teljes tevékenységével kapcsolatos jogi ügyek képezték feladataimat. 1983-ban, az egyetem elvégzése után váltottam, az IBUSZ Rt. Jogi Osztályán helyezkedtem el jogtanácsosként, ahol munkám döntően a külföl­diek magyarországi beutaztatásával –, a belföldi fizetővendéglátással –, és a nagy nemzetközi utazási partnerekkel történő kapcsolattartás jogi feladatainak intézése volt. 1988-tól a kétszintű bankrendszer keretében létrejövő Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. (OKHB Rt.) osztályvezető jogtanácsosaként vittem az Általános Jogi Osztály feladatait, majd 1989-ben az OKHB Rt. Ingatlanfejlesztési Önálló Osztályának helyettes vezetője lettem, végül ­1990–1991-ben a Bank Kétes Kinnlevőségek Főosztályán dolgoztam osztályvezető jogtanácsosként. 1991-ben már szűknek éreztem a banki kereteket, így – otthagyva a biztos és perspektivikus banki pályát – megalapítottam egyéni ügyvédi irodámat, ahol először főként polgári ügyekkel ­foglalkoztam, több hazai és külföldi céget képviseltem. Ügyfélköröm az elmúlt évek folyamán fokozatosan bővült, amelyben ma döntően német tulajdonú magyarországi cég, nemzetközi konzor­cium, bank, biztosítótársaság és építőipari vállalkozás található. Jelenlegi ügyvédi munkámból és korábbi banki tevékenységemből adódóan érdeklődésem a társasági jog, a társasági jog gazdasági életben felértékelődött szerepe, illetve az ingatlanfejlesztés magyarországi megvalósulási lehetőségei, továbbá a hazai idegenforgalmi fejlesztések nemzetközi tendenciákba történő beillesztése felé fordult, amely területen már nem csak ügyvéd­ként, hanem ingatlanfejlesztőként is kamatozta­tom eddig megszerzett elméleti és gyakorlati ismereteimet. Az általános ügyvédi praxis mellett jelenleg a víz-, és termálvíz-hasznosítás területén működő társaságok jogi képviselőjeként járok el.

(Fotó: Balkányi László)

 

Előéletedből adva van egy szenvedélyed, nevezetesen a néptánc. Ha jól tudom a családban is fontos szerepet játszott a tánc.

Igen, hatéves koromtól aktívan táncolok magyar néptáncot, büszke vagyok rá, hogy tagja lehettem a Bihari János Táncegyüttes egykori „legendás” férfikarának. 1980-ban kiszerződtem Barcelonába, majd hazatérésem után sajnos végképp abba kellett hagynom a táncot, mert térdeim – korábbi többszöri térdműtéteim következtében – nem bírták már a fizikai terhelést. Feleségem, Dr. Jakabné Dr. Zórándi Mária, – aki sajnos 2010-ben tragikus hirtelenséggel beteg­ségben elhunyt – is nagyszerű táncos volt. Táncművészként a Magyar Állami Népi Együttes és a Budapest Táncegyüttes szólistája –, majd már 28 éves korától a Balettintézet Néptánc Tanszékének vezetője –, végül 2009-től – első néptáncosként – a Magyar Táncművészeti Főiskola Rektora volt, s párhuzamosan látta el az Előadóművé­szeti Tanács Tánc Kollégiumának Elnöki tisztét. Szakmai pályafutását, művészetét, táncpedagógiai munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el (­Harangozó-díj, Nívódíj, Lőrinc György-díj, a Magyar Köztársaság Lovagkeresztje). A lányaim is az én volt együttesemben, a Bihariban táncoltak. Hobbiszinten ma is aktívan táncolok, egy szenior együttesben hetente kétszer próbálok, fellépéseink vannak, a tánc művelése ma is nagy örömet jelent számomra. 2011-ben felkértek a Magyar Táncművészeti ­Főiskola Gazdasági Tanácsának vezetésére, amit – rövid gondolkodás után – elvállaltam, így igény esetén a Főiskola jogi dolgaiban is tanácsot adok, mindamellett, hogy aktívan részt veszek a táncos közélet ügyeiben.

Sokat jelentett számodra a tánc, a szereplés, a színpad?

Az előbbiekben elmondottak miatt ez a kérdés meglehetősen akadémikusnak tűnik, igen, számomra nagyon sokat jelent a tánc. De – visszatérve a jog világába – nekem valahol a tárgyalóterem is egy színpad, egy tárgyalás pedig egy fellépés, ahol a meglévő szakmai tudásod alapján mindig maximálisat kell nyújtani. Azt szoktam mondani, hogy ha valaki 100%-os tudással rendelkezik, de abból csak 30%-ot tud előadni, átadni, az én tudásom pedig 50%, de abból 99%-ot át tudok adni, akkor én vagyok a nyerő. Fontos, hogy a saját magunkban lévő tartalmat mennyire tudjuk az ügyfelekre, a bíróságra kivetíteni, álláspontunkat elfogadtatni.

Nagyon büszke vagy gyermekeidre, joggal, hiszen az egyik lányod ügyvéd, a másik operaénekesnőnek készül és a fiad előtt is fényes jövő áll.

Bármit is csinál az ember, csak úgy és csak akkor tudja jól csinálni, ha megfelelő harmonikus családi háttér van mögötte. Szilvia lányom 27 évesen szakvizsgázott ügyvéd, jelenleg alkalmazott ügyvédként – de teljesen önállóan – dolgozik, szakmailag és emberileg is nagyon rátermett lány. Ildikó lányom 2010-ben a Luciano Pavarotti Nemzetközi Ifjúsági Énekverseny 260 versenyzője közül harmadik helyezett lett, jelenleg utolsó éves a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem operaénekesi mesterszakán. Mesternője, Marton Éva operaénekesnő szerint Ildiben nemzetközi szinten is nagy lehetőség van. Levente fiam 22 éves, jelenleg kint él Bristolban, az ottani egyetemen euroatlanti gazdasági és politikai integráció kérdéskörrel foglalkozik posztgraduális képzés keretében, beszél angolul, spanyolul, németül, azt gondolom, hogy előtte is ígéretes karrier áll.

Elégedett ember vagy?

Igen, talán elmondhatom, hogy – imádott feleségem elvesztésén kívül – elégedett ember vagyok, magam döntöm el, hogy mivel foglalkozzak, úgy az ügyvédi pályán, mint a magánéletemben. A pálya és a lehetőség mindenki előtt ott van, nyitva áll, a saját képességei és befektetett energiái határozzák meg az eredményt, hozzák meg a várt sikert. Mindig egyéni ügyvédként dolgoztam, de ennek semmiféle hátrányát nem éltem meg a praxisom során, ezért nem értek egyet azokkal az ügyvéd kollegákkal, akik szerint a mai felgyorsult és egyre specializálódó világban mindenképpen közös ügyvédi irodában kell dolgozni. Az ügyvédi pálya, az ügyfelekkel való kapcsolattartás számomra egy bizalmi ügy, s azt tapasztalom, hogy az ügyfelek igenis igénylik a személyes kapcsolattartást, ha már belém helyezték bizalmukat. Ha az emberben megvan a kellő spiritusz és a lendület, akkor ennek egyénileg is meg lehet felelni, amely estben meg tudom teremti azt, hogy sikereimet a saját sikereimnek éljem meg, persze ebben az esetben az esetleges kudarcok tekintetében sincs másképp, azaz, azok szintén és kizárólag az én kudarcaim. Hála Istennek, ilyenre azért ritkán van példa. Szerintem így harmonikus az egész. Összegezve elmondhatom, van egy felépített világom: az ügyvédi pálya, a kialakult ügyfélköröm, a tánc szeretete, művelése, a táncos közéletben való részvétel, a vadászat, a vízzel, a termálvízzel való aktív foglalkozás. Ha az elkövetkező időkben ezeket a nem igazán összeillő dolgokat megfelelő korrelációban tudom egymással párhuzamosan működtetni és élvezni, akkor azt gondolom, hogy nem kell további újabb célokat keresnem. Zalában van egy birtokom, egy régi malomépületet újítottam fel, a Zala folyón egy saját szigettel rendelkezem, imádok kint lenni a természetben, a friss levegőn, az Őrség egy egészen más világot, igazi megnyugvást jelent. Számomra így teljes az élet.

dr. Jakab Béla 1954-ben született Budapesten. 1984-ben a szegedi József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán diplomázott. 1974-től a MAHART Magyar Hajózási Rt. ­Folyamhajózási Üzemigazgatóságánál hajógépészként, majd 1978-tól az Igazgatási és Jogi Osztályon dolgozott előadóként, majd osztályvezető-helyettesként. 1983-tól az IBUSZ Rt. Jogi Osztályán dolgozott jogtanácsosként. 1988-tól a kétszintű bankrendszer keretében létrejövő Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. (OKHB Rt.) Osztályvezető jogtanácsosa. 1989-ben az OKHB Rt. Ingatlanfejlesztési Önálló Osztályának helyettes vezetője. 1990–1991-ben a Bank Kétes Kinnlevőségek Főosz­tályán dolgozott osztályvezető jogtanácsosként. 1991-től egyéni ügyvédi irodáját vezeti. Szakterülete a társasági jog, ingatlanjog, polgári jog, gazdasági jog. Szabadidejében szeret utazni, táncolni és vadászni.

 

---