Házastársi vagyonközösség megszüntetése és helyreállítása házassági életközösség alatt – Bpnp. I.


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az alábbi cikk a bírósági polgári nemperes eljárásokról szóló törvényhez íródott kommentárt idézve, a házastársi vagyonközösség házassági életközösség alatti megszüntetéséről és helyreállításáról szól.

Csaknem öt év telt el a bírósági polgári nemperes eljárások szabályait tartalmazó kódex (Bpnp., lásd: 2017. évi CXVIII. törvény) hatálybalépése óta, így számos, a mindennapos jogalkalmazói munka során felmerült kérdésre szükséges választ adni. A Wolters Kluwer Kiadó gondozásában megjelenő kompakt kommentár alapvető célja a jogalkalmazók munkájának a megkönnyítése, ezért valamennyi törvényi rendelkezés magyarázata során a gyakorlati kérdések elemzése mellett az azokra adható lehetséges válaszokat is tartalmazza. Az alábbiakban a kommentárból kiragadva a házastársi vagyonközösségnek a házassági életközösség alatti megszüntetéséről és helyreállításáról olvashatnak.

Áttekintés

E nemperes eljárás már korábban is szabályozott eljárás volt, részletszabályait a Ppék. 7–9. §-ai rendezték házastársi vagyonközösség megszüntetése cím alatt, aminek anyagi jogi jogalapját a Csjt. 31. § (1) bekezdése biztosította, amely szerint a vagyonközösséget a házassági életközösség fennállása alatt a bíróság fontos okból bármelyik házastárs kérelmére megszüntetheti. Amíg a Csjt. 31. § (1) bekezdése alapján bármelyik házastárs kérelmére sor kerülhetett a vagyonközösség megszüntetésére, addig a Ppék. [105/1952. (XII. 28.) MT rendelet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) hatálybaléptetése folytán szükséges rendelkezések tárgyában, a szerk.] 7. § (2) bekezdése közös kérvényt követelt meg, azaz egyértelmű ellentmondás állt fenn az anyagi jog és az eljárásjog között.

A Bpnp. hatálybalépésével a jogalkotó egységesítette az anyagi jog és az eljárásjog normarendszerét, és ennek megfelelően a Ptk. 4:53. §-a a házastársi vagyonközösség megszűnésének esetei között továbbra is nevesíti azt a lehetőséget, amikor a bíróság a házassági életközösség fennállása alatt azt megszünteti (Bpnp. 19–20. §-ához fűzött részletes indokolás). A Ptk. 4:53. § b) pontja rögzíti ugyanis, hogy a vagyonközösség megszűnik, ha a bíróság azt a házassági életközösség fennállása alatt megszünteti.

„A Ppék. 7. § (2) bekezdése szerint »a kérelmet a házastársak csak közös kérvényben terjeszthetik elő«, mely rendelkezés nem állt összhangban a Ptk. 4:54. § (1) bekezdésében foglaltakkal, mely szerint a bíróság a vagyonközösséget bármelyik házastárs kérelmére a házassági életközösség fennállása alatt indokolt esetben megszüntetheti. Az eltérés oka, hogy a Csjt. [1952. évi IV. törvény a házasságról, a családról és a gyámságról, a szerk.] 1953. évi hatálybalépésekor a 31. § (1) bekezdése – egészen az 1974. évi I. törvénnyel történő novelláris módosításig – akként rendelkezett, hogy »A vagyonközösség megszüntetését a házassági életközösség fennállása alatt a házastársaknak fontos okból előterjesztett közös kérelmére a bíróság mondhatja ki«, és ehhez igazodott a Ppék. 7. § (2) bekezdése, ami szintén csak közös kérvényre tette lehetővé a nemperes eljárás igénybevételét. Az 1974. évi I. törvény módosította akként a Csjt. 31. § (1) bekezdését, ami már lehetővé tette, hogy bármelyik házastárs egyoldalúan is kérhesse a házastársi vagyonközösség bíróság által történő megszüntetését, de a Ppék. idézett szabályát változatlanul hagyta. A Ptk. kodifikációja során nem dőlt el a kérdés, hogy a bíróság a házastársi vagyonközösség életközösség alatti megszüntetéséről peres vagy nemperes eljárás keretében döntsön, így a törvény megszünteti a hatályos anyagi jogi és eljárásjogi szabályozás között feszülő ellentmondást, és világos helyzetet kíván teremteni. A Bpnp. egyértelművé teszi, hogy e törvény szerinti nemperes eljárásban csak akkor kérhető a házastársi vagyonközösség életközösség alatti megszüntetése, ha azt a házastársak közösen kérik, e tekintetben e nemperes eljárás a házassági vagyonjogi szerződés alternatívájaként is felfogható. Ha azonban csak az egyik házastárs kéri egyoldalúan a vagyonközösség megszüntetését az életközösség fennállása alatt, akkor pert kell indítania ennek érdekében a másik házastárs ellen. A törvény azon elvi megfontolás mentén tereli peres útra ezt az eljárást, mert azt feltételezi, hogy ha a házastársak között nincs konszenzus a vagyonközösség jövőre nézve történő megszüntetésében, azt az egyik házastárs nem kívánja, vagy kifejezetten ellenzi, akkor ez olyan jogvitás helyzetet jelent és az eljárás során olyan irányú és terjedelmű bizonyítást igényelhet – már akár a házassági életközösség fennállása vagy fenn nem állásának bizonyítása is – ami mindenképpen meghaladja egy nemperes eljárás kereteit” (Bpnp. 19–20. §-ához fűzött részletes indokolás).

Értelmezéssel kapcsolatos jogi problémák

a) Mindezek alapján tehát nemperes eljárásban kizárólag a házastársak közös kérelmére kerülhet sor a vagyonközösség megszüntetésére, azaz a nemperes eljárás – ténylegesen – egyoldalú (ex parte) eljárás, a felek között a vagyonközösség megszüntetésének kérdésében nincs jogvita. Ezzel szemben, ha csak az egyik házastárs akarja a vagyonközösség megszüntetését, úgy erre csak peres eljárásban kerülhet sor, hiszen ez esetben a felek között a megszüntetés körében jogvita áll fenn. Ezt egyértelműsíti a Bpnp. 19. § (2) bekezdése, amikor is deklarálja, ha a házastársi vagyonközösség megszüntetését kizárólag az egyik házastárs kéri, a bíróság a kérelem visszautasításával egyidejűleg tájékoztatja a kérelmezőt a polgári peres eljárás megindításának lehetőségéről. A bíróságnak célszerű a végzése indokolásában ezt a tájékoztatást megtennie.

Kérdés lehet, ha erre tekintettel utasítja vissza a bíróság a kérelmet, úgy miként alakul a fellebbezési jog. Figyelemmel arra, hogy a kérelem eljárást megindító beadványnak minősül, a Bpnp. 1. § (1) bekezdése alapján alkalmazható ebben az esetben a keresetlevél visszautasításának szabályrendszere. Azaz érvényesül a Pp. 177. § (1) bekezdése, amely általánosságban biztosítja a jogorvoslatot a visszautasítás esetén, így e körben is indokolt arra az álláspontra helyezkedni, hogy a Pp. 177. § (1) bekezdése alapozza meg a fellebbezési jogot. Hangsúlyozandó, hogy a Bpnp. 19. § (2) bekezdése esetén értelemszerűen hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve történik a visszautasítás.

b) Kiemelendő, hogy ebben a nemperes eljárásban felek kizárólag a házastársak lehetnek, így, ha esetlegesen nem házastársak nyújtanak be ilyen kérelmet, úgy aktív eljárásjogi perbeli legitimáció hiánya miatt a kérelem visszautasítandó [Pp. 176. § (1) bekezdés g) pont]. A közös kérelemre tekintettel a kérelmezetti oldal, így a passzív eljárásjogi perbeli legitimáció és annak hiánya nem értelmezhető.

c) A Bpnp. 19. § (3) bekezdése rögzíti, hogy a kérelmet más kérelemmel nem lehet összekapcsolni. Azaz a nemperes eljárásban halmazat (kérelmek halmazata) nem lehetséges, figyelemmel arra is, hogy ebben a nemperes eljárásban egy jogállítás értelmezhető: a vagyonközösség megszüntetésére irányuló alanyi jog, mint kérelemmel érvényesített jog. A Bpnp. 19. § (3) bekezdése értelmében pedig sem a kérelmek, sem a jogállítások halmazata nem lehetséges.

d) A Bpnp. 19. § (4) bekezdése meghatározza a hatásköri és az illetékességi szabályokat. Az eljárásra a járásbíróság hatáskörének kimondása azért volt indokolt, mert eltérően a Bpnp.-ben szabályozott egyéb nemperes eljárásoktól, ez az eljárás nem érinti a házastársak személyi állapotát, így egyértelművé kívánja tenni a törvény, hogy az eljárást nem tekinti az eljárás tárgya értékétől függő eljárásnak, ahol a bíróság hatáskörét a házastársi közös vagyonból egy házastársat megillető hányad értéke vagy a teljes vagyon értéke alapozhatná meg. Tekintettel arra, hogy ebben az eljárásban nem kerül sor a közös vagyon megosztására, hanem a házastársi vagyonközösség jövőre nézve történő megszüntetése annak a tárgya, ezért a Bpnp. az eljárást olyan vagyonjogi ügynek tekinti, amelynek az értéke nem meghatározható, és mindig a járásbíróság hatáskörébe tartozik. A Bpnp. szerint a házastársak konszenzusán alapuló kérelem sem indokolja a törvényszéki hatáskörbe utalást (Bpnp. 19–20. §-ához fűzött részletes indokolás).

Mindez azt is jelenti, hogy nemperes eljárás tárgyának az értéke nem határozható meg, azaz a kérelem benyújtásakor leróvandó illeték körében az eljárás tárgyának értékeként 200 000 forintot kell figyelembe venni [Itv. 39. § (3) bekezdés a) pont], ennek megfelelően az illeték mértéke 6000 forint [Itv. 42. § (1) bekezdés g) pont].

„Az illetékesség tekintetében a törvény lehetővé teszi, hogy bármelyik házastárs lakóhelye szerinti bíróság eljárjon. Figyelemmel arra, hogy a házastársak életközössége fennáll, így vélelmezhető, hogy közös lakóhellyel rendelkeznek, így a házastársak egyikének lakóhelyére alapított illetékesség célszerűségi szempontot is szolgál” (Bpnp. 19–20. §-ához fűzött részletes indokolás).

A Bpnp. 19. § (4) bekezdésében írt illetékességi szabály körében figyelemmel kell lenni arra is, hogy a Bpnp. 2. § a) pontja alapján nincs helye illetékességi kikötésnek.

A kötet szerzője dr. Völcsey Balázs.

A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.


Kapcsolódó cikkek

2024. február 26.

Jogszabályfigyelő 2024 – 8. hét

Alábbi cikkünkben, tekintve, hogy a 2024/18-20. számú Magyar Közlönyben szakmai közérdeklődésre számot tartó újdonság nem jelent meg, az Országgyűlés honlapján megjelent közlemények és benyújtott törvényjavaslatok közül válogattunk.