Hibás teljesítés és az elévülés

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Hibás teljesítésre alapított kártérítési igény elévülése megítélésének szempontjai – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, a felperes oktatási épület bővítése, belső átalakítása és felújítása érdekében fővállalkozási szerződést kötött az alperessel. Az alperes pedig a II. rendű alperessel az építési munkák engedélyezési terveinek elkészítésére szerződött. A tervek szerinti munkák kivitelezése 1994. nyarán fejeződött be. A felperes 2002-ben észlelte, hogy az oktatási épület szerkezetileg károsodott. A kirendelt szakértők alapozási hibákra vezették vissza a károsodást. A statikai szakvéleményben megállapították, hogy a károsodás kialakulásához a II. rendű alperes tervezési hibája vezetett. Az alultervezettségen kívül azonban megállapítható volt az is, hogy a faltartó teherbírása a tervezett szintet sem érte el, az alperes által kivitelezett faltartók vasalása még a terveknek sem felelt meg. A szükséges javítási munkákat a felperes 2012. augusztus 15-ére végeztette el, 70 661 939 forintért.

A felperes keresetében 73 892 139 forint és kamatai egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket a hibás teljesítésből eredő kárának megtérítése érdekében (a II. rendűt csak a megismételt eljárásban). Mindkét alperes a kereset elutasítását kérte, a II. rendű alperes arra hivatkozott, hogy a felperes vele szembeni követelése elévült.

 

Az első- és másodfokú eljárás

Az elsőfokú bíróság először elutasította a keresetet, mivel álláspontja szerint a követelés elévült, majd a megismételt eljárásban egyetemlegesen kötelezte az alpereseket a 73 858 539 forint és kamatai megfizetésére. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet II. rendű alperesre vonatkozó rendelkezéseit megváltoztatta és a vele szemben előterjesztett keresetet teljes egészében elutasította, mivel szerinte a II. rendű alperessel szembeni követelés elévült. A felperes igénye csak a szakvéleményről való tudomásszerzés időpontjáig, illetve az ez alapján folytatott egyeztetések végéig nyugodhatott, ugyanakkor a felperes a II. rendű alperessel szemben késedelmesen, csupán 2009. április 29-én terjesztett elő igényt, ekkor pedig az igényérvényesítése már elkésett.

 

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felperes az elsőfokú ítélet II. rendű alperesre vonatkozó rendelkezésének a helybenhagyását kérte.

 

A Kúria megállapításai

A régi Ptk. szerint az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé vált, az esedékesség pedig arra az időpontra tehető, amikor a kötelezett teljesítésre köteles, a jogosult pedig köteles a teljesítést elfogadni. A Kúria szerint helyesen állapította meg a bíróság, hogy a követelés esedékessé válása az alperes 1994-es teljesítésének időpontjában bekövetkezett, a teljesítés hibája már ekkor fennállt, hiszen a visszterhes szerződés alapján szolgáltatott dolog nem felelt meg a törvényes tulajdonságoknak. A felperes hibás teljesítésből eredő igényeinek érvényesítése azonban egészen addig akadályba ütközött, amíg az addig rejtett hibák észlelhetővé nem váltak, a felperes e hibákat fel nem ismerte. Ezen időpontig az igény érvényesíthetősége nyugodott. A hiba felismerése abban az időpontban állapítható meg, amikor a jogosult tudomást szerez mindazokról a hibával kapcsolatos tényekről, amelyek ismerete szükséges a hiba miatti szavatossági igény érvényesítéséhez: felismeri a hiba okát, terjedelmét, jelentőségét és következményeit is. Az elévülés nyugvásának megszűnése akkor következhet be, amikor a jogosult a követelése érvényesíthetőségének helyzetébe került.

A bírói gyakorlat az elévülés nyugvását előidéző körülménynek fogadja el azt a helyzetet is, ha a felek a hiba felismerését követően a hibás teljesítés peren kívüli orvoslása érdekében komoly egyeztetéseket, egyezségi tárgyalásokat folytatnak egymással, illetve a kötelezett olyan magatartást tanúsít, amely alapján a jogosult alapos okkal bízhat abban, hogy a kötelezett a követelést önként teljesíteni fogja. A hiba II. rendű alperes magatartására való visszavezethetőségének felismerését követően a peres felek között egyeztető tárgyalások indultak, amelyek alapján addig, amíg a felperes bízhatott a II. rendű alperes önkéntes teljesítésében, az igényérvényesítési jogosultsága változatlanul nyugodott. Ez az igényérvényesítési akadály azonban legfeljebb addig az észszerű időpontig állt fenn, amíg a felek között érdemi és a jogvita valós rendezését célzó, igazolható egyeztető tárgyalások folytak, azok befejeződése után a felperesnek a törvényi határidő állt csak rendelkezésére igényei bíróság előtti érvényesítésében. Az egyeztető tárgyalások folytatását legfeljebb 2007. július 4-ig lehetett megállapítani. Ekkortól a felperes már alappal nem bízhatott abban, hogy a II. rendű alperes a felperesi követelést önként teljesíti.

A felperesi igényérvényesítés elévülési határideje nyugvásának megszűnését követően a felperesnek lehetősége lett volna arra, hogy az alperessel szemben már folyamatban lévő perben kereseti kérelmét a korábban beavatkozóként eljáró II. rendű alperesre kiterjessze, erre azonban csupán az egyéves törvényi határidő leteltét követően került sor. Mivel a határidő jogvesztő, így a nyugvás befejeződését követően nyitva álló egyéves határidőt sem megszakítani nem lehet, sem pedig az elévülés további nyugvása nem állapítható meg, így a Kúria szerint helyesen állapította meg a másodfokú bíróság a II. rendű alperessel szembeni kártérítési követelés elévülését.

Alaptalannak tartotta a Kúria a felperes azon hivatkozását, hogy csak akkor került kártérítési igénye tekintetében az igényérvényesítés helyzetébe, amikor a javítási munkák elvégzésére közbeszerzési eljárás eredményeként megkötötte a tervezési, építési, vállalkozási szerződéseket. A felperes kártérítési igénye meghatározásához az ezen szerződésekből nyert adatok bizonyítékként szolgálhattak, de a szerződések megkötése nem volt előfeltétele a kereset előterjesztésének. A kártérítési perben a II. rendű alperessel szembeni kereseti igény összegét a már lefolytatott szakértői bizonyítás eredménye alapján lehetséges volt meghatározni, így a konkrét javítási munkák elvégzéséhez szükséges szerződések megkötését nem lehet az igényérvényesítési lehetőség megnyílásának időpontjaként figyelembe venni.

 

Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. V. 21.854/2015.) a Kúriai Döntések 2017/6. számában 184. szám alatt jelent meg.

---