Hiperlink a nyilvánossághoz

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Európai Unió Bírósága meghatározó jelentőségű ítélete arról, hogy nyilvánossághoz közvetítésnek minősül-e egy olyan egyéb internetes oldalakra vagy helyekre mutató hiperlink elhelyezése, amelyeken a jogosultak engedélye nélkül feltöltött olyan művek jelennek meg, amelyekhez a felhasználó a hiperlinkre történő egyetlen kattintással elér.

A szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló 2001/29/EK irányelv védelmezi a szerzők azon jogát, hogy az információs társadalomban a műveik nyilvános közvetítését engedélyezzék. E jog gyakorlását azonban megzavarhatják az egyik weboldalról a másikra mutató linkek vagy kapcsolatok, ha nem valósul meg a szellemi alkotások tiszteletben tartása és az információs társadalom szabad fejlődése közötti szükséges egyensúly.

Az Európai Unió Bírósága (EUB) nemrég meghatározó jelentőségű ítéletet hozott annak tisztázására, megvalósul-e az irányelv értelmében vett nyilvánossághoz közvetítés egy olyan egyéb internetes oldalakra vagy helyekre mutató hiperlink elhelyezésével, amelyeken a jogosultak engedélye nélkül feltöltött olyan művek jelennek meg, amelyekhez a felhasználó a hiperlinkre történő egyetlen kattintással elér. Az alábbi ügyben nem saját weboldalon helyeztek el hiperlinkeket, hanem a hiperlinkeket tartalmazó kiegészítőket médialejátszóra telepítették.

Kérdés: fennáll-e a nyilvánossághoz közvetítés, olyan szoftverváltozatot tartalmazó multimédia lejátszó forgalmazása esetén, amellyel a szerzői jog jogosultjának hozzájárulása nélkül a végső felhasználót digitális tartalmakat terjesztő weboldalak felé irányítják tovább?

Az Európai Unió Bíróságán a Stichting Brein kontra Jack Frederik Wullems-ügyben[1] az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet olyan multimédia-lejátszók értékesítése tárgyában folyó jogvitában terjesztették elő, amelyek a szerzői jog jogosultjainak engedélye nélkül a szerzői jogi védelem alatt álló audiovizuális digitális tartalmakhoz szabad hozzáférést biztosítottak. Az EUB ítélete újfent az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22 i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: irányelv) rendelkezéseinek értelmezésére vonatkozik[2].

A tényállás

J. F. Wullems, alperes, a www.filmspeler.nl címen elérhető, saját weboldalán egy multimédia-lejátszó különböző modelljeit kínálta eladásra. A „filmspeler” (filmlejátszó) néven értékesített készülék valamely kép vagy hangforrás és egy televízióképernyő közötti kapcsolatot létrehozó eszközként működik. E lejátszóra J. F. Wullems olyan nyílt forráskódú szoftvert telepített, amely strukturált menük segítségével lehetővé teszi fájlok olvasását, és azokba módosítás nélkül olyan interneten rendelkezésre álló, mások által készített, kiegészítő modulokat épített, amelyek közül némelyik kifejezetten olyan weboldalakra mutat, ahol – a szerzői jogi jogosultak engedélye nélkül – védelem alatt álló műveket bocsátanak az internetezők rendelkezésére.

Ezek a modulok olyan linkeket tartalmaznak, amelyek a multimédia-lejátszó távirányítójával történő aktiválásuk esetén harmadik személyek által üzemeltetett, megszakítás nélküli adatfolyam (flux) útján közvetítő weboldalakra irányítanak, amelyek esetenként a szerzők engedélyével vagy engedélyük nélkül nyújtanak hozzáférést digitális tartalmakhoz. A kiegészítő modulok szerepe az, hogy a felhasználók a kívánt tartalmakból válogathassanak, és hogy azokat a tévéképernyővel összekötött multimédia-lejátszón elindíthassák. J. F. Wullems úgy reklámozta a multimédia-lejátszót, hogy annak segítségével többek között az interneten jogellenesen elérhető audiovizuális tartalmak tekinthetők meg – ingyenesen és egyszerűen – a tévéképernyőn.

A felperes, a Stichting Brein, a szerzői jogok jogosultjainak érdekvédelmét ellátó holland alapítvány 2014. május 22 én felszólította J. F. Wullems-et e filmlejátszó értékesítésének abbahagyására, majd 2014. július 1 jén a Rechtbank Midden Nederland (midden nederlandi elsőfokú bíróság, Hollandia) elé idézte J. F. Wullems-et, annak érdekében, hogy e bíróság rendelje el a „filmspeler”-hez hasonló multimédia-lejátszók értékesítésének és a felhasználók számára védelem alatt álló művekhez jogellenes hozzáférést biztosító hiperlinkek kínálásának abbahagyását. Arra hivatkozott, hogy J. F. Wullems szerint, a „filmspeler” multimédia-lejátszó értékesítésével „nyilvánossághoz közvetítést” valósított meg, és ez az 2001/29 irányelvet a holland jogba átültető szerzői jogról[3], valamint a szomszédos jogokról szóló törvényi előírásokba ütközik[4].

J. F. Wullems arra hivatkozott, hogy a szerzői jogi védelem alatt álló, jogellenes forrásból származó műveknek megszakítás nélküli adatfolyam útján történő közvetítése a szerzői jogról szóló törvény kivételei alá tartozik, amelyet a 2001/29 irányelvkivételek és korlátozások szabályaira tekintettel kell értelmezni[5].

A kérdést előterjesztő Rechtbank Midden Nederland szerint az a körülmény, hogy az EUB még nem rendelkezett a 2001/29 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett „jogszerű felhasználás” követelményének fogalmát illetően nem teszi lehetővé annak a kérdésnek a teljes bizonyossággal történő megválaszolását, hogy az eset körülményei alapján valóban nyilvánossághoz közvetítésről van e szó. E körülmények között az eljárást felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjesztett az EUB elé.

Az EUB álláspontja és ítélete az előterjesztett kérdésekről

A holland elsőfokú bíróság az EUB által együttesen vizsgált első két kérdésével arra szeretett volna választ kapni, hogy a 2001/29 irányelv[6] értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítés” fogalmát úgy kell-e értelmezni, hogy az kiterjed az olyan multimédia-lejátszó értékesítésére is, mint az alapügy tárgyát képező, amelyre előzetesen olyan, interneten is elérhető kiegészítő modulokat telepítettek, amelyek a nyilvánosság számára szabadon hozzáférhető olyan weboldalakra mutató hiperlinkeket tartalmaznak, amelyeken szerzői jogi védelem alatt álló műveket tesznek hozzáférhetővé e jog jogosultjainak engedélye nélkül.

Az irányelvből következik, hogy a tagállamoknak a szerzők számára kizárólagos jogot kell biztosítaniuk műveik közvetítésének engedélyezésére, illetve megtiltására. E rendelkezés alapján a szerzőket olyan preventívjellegű jog illeti meg, amely lehetővé teszi számukra, hogy a nyilvánossághoz közvetítés megtiltása érdekében műveik lehetséges felhasználói és a felhasználók által esetlegesen tervezett nyilvánossághoz közvetítés közé álljanak[7].

A 2001/29 irányelv célja, hogy a szerzők számára műveik felhasználása – többek között a nyilvánossághoz közvetítés esetén – megfelelő díjazást biztosító oltalmat hozzon létre. Ebből következően, hogy a „nyilvánossághoz közvetítés” fogalmát tágan kell értelmezni[8], mely fogalom azonban minden esetben egyedi értékelést igényel[9].

A „nyilvánossághoz közvetítés” fogalma két együttes elemet ötvöz, a mű „közvetítésének cselekményét” és a mű „nyilvánossághoz” közvetítését[10].

Annak megítélése érdekében, hogy egy felhasználó nyilvánossághoz közvetítést valósít-e meg, több, nem önálló jellegű, egymástól függő, kiegészítő kritériumot kell figyelembe venni, amelyeket egyenként és egymással kölcsönhatásban is alkalmazni kell[11].

E kritériumok közül az EUB először is a felhasználó megkerülhetetlen szerepét emelte ki. A felhasználó közvetítést valósít meg akkor, amikor magatartása következményeinek teljes tudatában, közvetítőként jár el ügyfelei irányában a védelem alatt álló művek hozzáférhetővé tételével, főként olyan esetben, amikor e beavatkozás hiányában ügyfelei elvileg nem tudnák a sugárzott művet élvezni. A „nyilvánosság” kifejezés meghatározatlan számú lehetséges címzettet jelent, amely egyébként viszonylag jelentős számú egyént foglal magában[12]. A „nyilvánossághoz közvetítésnek” való minősüléshez az szükséges, hogy a védelem alatt álló műveket az addig alkalmazottaktól eltérő, speciális technikai módon közvetítsék egy „új közönség”, azaz egy olyan közönség részére, melyet a szerzői jog jogosultjai nem vettek figyelembe, amikor az eredeti nyilvánossághoz közvetítést engedélyezték[13].

E körben nem irreleváns a nyilvánossághoz közvetítés haszonszerzési jellege sem[14]. Kérdés, hogy a tényállásbeli multimédia-lejátszók értékesítése közvetítésnek minősül-e? Mivel a „közvetítés” fennállásához többek között elegendő, ha a művet úgy bocsátják a közönség rendelkezésére, hogy annak tagjai ahhoz hozzá tudjanak férni, anélkül hogy meghatározó lenne, hogy éltek-e, vagy sem e lehetőséggel[15].

Az EUB korábbi ítéletében már kimondta, hogy egy internetes oldalon olyan védett művekre mutató kattintható linkek szolgáltatása, melyeket más internetes oldalon mindenféle korlátozás nélkül közzétettek, az oldal ügyfeleinek közvetlen hozzáférést kínál az említett művekhez[16]. Ugyanez az eset áll fenn a tényállás szerinti multimédia-lejátszók értékesítésekor.

A 2001/29 irányelv szerint a közvetítés lehetővé tételét vagy megvalósítását szolgáló berendezések egyszerű biztosítása önmagában véve nem képez „közvetítést”. A tényállás szerinti esetben azonban nem a közvetítést lehetővé tevő vagy annak megvalósítására szolgáló tárgyi eszközök „egyszerű” rendelkezésre bocsátásáról van szó. J. F. Wullems célzottan végezte az olyan kiegészítő moduloknak az általa forgalmazott „filmspeler” multimédia-lejátszóra történő előzetes telepítését, amelyek kifejezetten lehetővé teszik annak megvásárlói számára, hogy hozzáférjenek a megszakítás nélküli adatfolyam útján közvetítő weboldalakon a szerzői jogi jogosultak engedélye nélkül közzétett védett művekhez, és megjelenítsék e műveket a televízió-képernyőjükön. E művelet közvetlen kapcsolat létesítését tette lehetővé a jogellenesen másolt műveket közvetítő weboldalak és az említett multimédia-lejátszó megvásárlói között. E nélkül a vásárlók csak nehezen tudnának hozzáférni a védett művekhez.

[htmlbox eu_jog_alkalmazasa]

Az EUB ítélete szerint a tényállás szerinti olyan multimédia-lejátszó rendelkezésre bocsátását, amely az előzetesen rátelepített kiegészítő modulokra tekintettel, strukturált menük segítségével olyan, modulok által tartalmazott linkekhez való hozzáférést tesz lehetővé, amelyeket ha e multimédia-lejátszó távirányítója segítségével aktiválnak, annak felhasználói számára közvetlen hozzáférést nyújt a szerzői jogi jogosultak engedélye nélkül közzétett, védelem alatt álló művekhez, a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítésnek” kell tekinteni[17].

Ahhoz hogy a közvetítés a „nyilvánossághoz közvetítés” fogalma alá tartozzon szükséges, hogy a védett műveket ténylegesen a nyilvánossághoz közvetítsék[18].

Az EUB ítéletében pontosította, hogy a „nyilvánosság” fogalma egy bizonyos számbeli minimumot jelent, ami kizárja e fogalomból az érintett személyek túlságosan alacsony, vagy elenyésző számát. E szám meghatározásához azt a halmozódó hatást kell figyelembe venni, amely a műveknek a lehetséges címzettek számára történő hozzáférhetővé tételéből következik. Ily módon nemcsak annak van jelentősége, hogy egyidejűleg hányan, hanem annak is, hogy közülük egymás után hányan férnek hozzá ugyanahhoz a műhöz[19].

A „filmspeler” multimédia-lejátszót viszonylag sokan vásárolták meg. A közvetítés e lejátszó potenciális vevőinek egészét veszi célba, vagyis mindazokat, akik internetkapcsolattal rendelkeznek. Ezen személyek a védett művekhez egyidejűleg hozzáférhetnek, a szóban forgó műveknek az interneten keresztül történő megszakítás nélküli adatfolyam útján történő közvetítése keretében. Ily módon e közvetítés meghatározatlan számú lehetséges címzett felé irányul, és viszonylag jelentős számú egyént foglal magában[20].

Feltehető a kérdés, hogy e műveket „új” közönség részére közvetítették-e? Az EUB szerint ilyen közönség alatt az a közönség értendő, amelyet a szerzői jog jogosultjai az eredeti közvetítés engedélyezésekor nem vettek figyelembe, hiszen az irányelv 3. cikkének (1) bekezdése éppen azt írja elő, hogy a szerzői jog jogosultjának a mű nyilvánossághoz közvetítésére irányuló minden egyes cselekményt engedélyeznie kell.

Ugyanis a valamely internetes oldalon olyan védett művekhez vezető hiperlinkek elhelyezése, amelyeket egy másik internetes oldalon a mű szerzői jogi jogosultjának engedélyével tettek hozzáférhetővé, nem minősíthető az irányelv értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítésnek”. Attól kezdve, hogy e mű szabadon hozzáférhető azon az internetes oldalon, amelyhez a hiperlink hozzáférést biztosít, úgy kell tekinteni, hogy amikor e mű szerzői jogi jogosultjai e közvetítést engedélyezték, az internetezők egészét vették figyelembe közönségként, és így a kérdéses közvetítési cselekmény nem új közönség felé irányult[21].

Az EUB először is kimondta, hogy amikor megállapítják, hogy az a személy, aki védett művekhez kínál közvetlen hozzáférést, tudta vagy tudnia kellett, hogy az általa elhelyezett hiperlink az interneten jogellenesen közzétett műhöz nyújt hozzáférést, úgy kell tekinteni, hogy e link elhelyezése a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítést” képez. Ugyanez a helyzet olyan esetben, amikor e link lehetővé teszi azon internetes oldal használói számára, amelyen e link található, azoknak a műszaki intézkedéseknek a megkerülését, amelyeket az az oldal léptetett életbe, ahol a védett mű található, annak érdekében, hogy a hozzáférés lehetőségét kizárólag az előfizetői részére korlátozva biztosítsa, hiszen ilyen esetben a link elhelyezése szándékos beavatkozásnak minősül, amely nélkül az említett felhasználók nem tudnának a művekhez hozzáférni. Végezetül rámutatott, hogy amikor a hiperlinkek elhelyezését haszonszerzési célból teszik, az ilyen elhelyezést megvalósító személytől elvárható, hogy elvégezze a szükséges ellenőrzéseket annak érdekében, hogy meggyőződjön arról, az érintett mű nem jogellenesen lett-e közzétéve azon az internetes oldalon, amelyre az említett hiperlinkek vezetnek, és ily módon vélelmezhető, hogy ezen elhelyezés teljesen tudatosan történt, az említett mű jellegénél és annak interneten való közzétételét illetően a szerzői jogi jogosult esetleges engedélyének hiányánál fogva. E körülményekre tekintettel, amennyiben e vélelmet nem sikerül megdönteni, az a cselekmény, ami abból áll, hogy az interneten jogellenesen közzétett műhöz vezető hiperlinket helyeznek el, a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítésnek” minősül[22].

A tényállás szerint nem vitás, hogy a „filmspeler” multimédia-lejátszó értékesítését azon körülmény tudatában végezték, hogy a lejátszókra előzetesen telepített, hiperlinkeket tartalmazó kiegészítő modulok az interneten jogellenesen közzétett művekhez biztosítanak hozzáférést. Az e multimédia-lejátszóra vonatkozó reklámok kifejezetten említették, hogy annak segítségével többek között az interneten jogellenesen hozzáférhető audiovizuális tartalmak tekinthetők meg – ingyenesen és egyszerűen – a tévéképernyőn.

Egyébként nem vitatható, hogy a multimédia-lejátszókat azzal a céllal kínálták, hogy abból hasznot húzzanak, hiszen az e lejátszó áraként megfizetett összeget főként a megszakítás nélküli adatfolyam útján közvetítő oldalakon a szerzői jogi jogosultak engedélye nélkül rendelkezésre álló, védett művekhez való közvetlen hozzáférés fejében utalják át. A vásárlók számára éppen ebben rejlik az ilyen multimédia-lejátszó fő vonzereje.

Az EUB megállapítása szerint az ilyen multimédia-lejátszók értékesítése a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítést” képez. Ítéletében foglalt válasza szerint a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítés” fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az kiterjed az olyan multimédia-lejátszó értékesítésére is, mint a tényállásbeli lejátszó, amelyre előzetesen olyan, interneten is elérhető kiegészítő modulokat telepítettek, amelyek a nyilvánosság számára szabadon hozzáférhető olyan weboldalakra mutató hiperlinkeket tartalmaznak, amelyeken szerzői jogi védelem alatt álló műveket tesznek hozzáférhetővé, e jog jogosultjainak engedélye nélkül.

A Rechtbank Midden Nederland további kérdéseivel arra keresett választ, hogy a 2001/29 irányelv 5. cikke (1) és (5) bekezdésének rendelkezéseit úgy kell-e értelmezni, hogy harmadik feleknek a szerzői jogi védelem alatt álló műveiket a szerzői jogi jogosult engedélye nélkül kínáló weboldaláról megszakítás nélküli adatfolyam útján való közvetítés révén multimédia lejátszóra történő időleges többszörözésére irányuló cselekmények eleget tesznek-e az irányelv eme rendelkezéseiben foglalt feltételeknek.

A 2001/29 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése szerint valamely többszörözési cselekmény kizárólag akkor képez a többszörözési jog alól kivételt, ha:  e cselekmény időleges; közbenső vagy járulékos; valamely műszaki eljárás elválaszthatatlan és lényeges részét képezi; ezen eljárás kizárólagos célja, hogy lehetővé tegye egy mű vagy más védelem alatt álló teljesítmény harmadik személyek között közvetítő szolgáltató által végzett hálózati átvitelét vagy jogszerű felhasználását, és az említett cselekmény önálló gazdasági jelentőséggel nem bír.

E feltételek konjuktívak, szigorú értelmezést kívánnak, és kizárólag olyan különös esetekben alkalmazhatók, amelyek nem sérelmesek a mű vagy más, védelem alatt álló teljesítmény rendes felhasználására, és indokolatlanul nem károsítják a jogosult jogos érdekeit[23].

Kérdés, hogy e cselekmények kizárólagos célja az-e, hogy lehetővé tegye valamely védelem alatt álló mű vagy más védelem alatt álló teljesítmény jogszerű felhasználását? Az EUB a 2001/29 irányelvet korábban értelmező Football Association-ítéletéből kitűnően a felhasználás akkor minősül jogszerűnek, ha azt az érintett jogosult engedélyezi, illetve az alkalmazandó szabályozás nem korlátozza[24].

Így, mivel a szóban forgó művek felhasználását a szerzői jogi jogosultak nem engedélyezték, meg kell vizsgálni, a cselekmények arra irányultak-e, hogy lehetővé tegyék a művek olyan felhasználását, amelyet az alkalmazandó szabályozás nem korlátoz. Az értékelésnek figyelembe kell vennie, hogy a 2001/29 irányelv 5. cikkében említett kivétel csak olyan különleges esetekben alkalmazható, amelyek nem sérelmesek a mű rendes felhasználására, és nem károsítják indokolatlanul a jogosult jogos érdekeit.

A tényállásbeli körülmények között, különös figyelemmel a multimédia-lejátszóra vonatkozó reklámok tartalmára és arra, hogy a lejátszók fő vonzereje a potenciális vásárlók számára éppen a kiegészítő modulok azokra való előzetes telepítésében rejlik, meg kell állapítani, hogy a lejátszók értékesítése kifejezetten annak tudatában történt, hogy az azt megvásárlók ingyenesen és engedély nélkül védelem alatt álló művekhez férnek majd hozzá.

Az EUB ACI Adam-ítéletében foglaltak szerint harmadik feleknek szerzői jogi védelem alatt álló műveiket a szerzői jogi jogosult engedélye nélkül kínáló weboldaláról megszakítás nélküli adatfolyam útján való közvetítés révén megszerzett műveknek a multimédia-lejátszóra történő időleges többszörözésére irányuló cselekmények sérelmesek lehetnek e művek rendes felhasználására, és indokolatlanul sérthetik a jogosultak jogos érdekeit, hiszen, annak eredményeként általában csökken az e művekre vonatkozó jogszerű ügyletek száma, ami indokolatlanul károsítja a jogosult jogos érdekeit[25]. Ebből következően az EUB megállapította, hogy e cselekmények nem tesznek eleget a 2001/29 irányelv 5. cikke (1) és (5) bekezdésében említett feltételeknek. Ítélete szerint harmadik feleknek szerzői jogi védelem alatt álló, a szerzői jogi jogosult engedélye nélkül kínáló weboldaláról megszakítás nélküli adatfolyam útján való közvetítés révén megszerzett műveknek a tényállásbeli multimédia-lejátszóra történő időleges többszörözésére irányuló cselekmények nem felelnek meg az irányelvben foglalt feltételeknek.

Lábjegyzetek:

[1] 2017. április 26-i C 527/15. sz. Stichting Brein kontra a Filmspeler nevében eljáró Jack Frederik Wullems-ügy ECLI:EU:C:2016:938 [2] 2001/29/EK irányelv 3. cikk (1) bekezdés, 5. cikk (1) és (5) bekezdés.) [3] Az Auteurswet, a szerzői jogról szóló holland törvény, 1. és 12. cikk. [4] Auteurswet 2., 6., 7a. és 8. cikk. [5] Auteurswet 13a. cikk, 5. cikk, (1) bekezdés. [6] 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése [7] 2016. május 31 i Reha Training-ítélet, C 117/15, EU:C:2016:379, 30. pont; 2016. szeptember 8 i GS Media-ítélet, C 160/15, EU:C:2016:644, 28. pont. [8] 2016. május 31 i Reha Training ítélet, C 117/15, EU:C:2016:379, 36. pont; 2016. szeptember 8 i GS Media ítélet, C 160/15, EU:C:2016:644, 30. pont. [9] 2016. szeptember 8 i GS Media-ítélet, C 160/15, EU:C:2016:644, 33. pont. [10] 2016. május 31 i Reha Training-ítélet 37. pont; 2016. szeptember 8 i GS Media-ítélet 32. pont. [11] 2012. március 15 i SCF-ítélet, C 135/10, EU:C:2012:140, 78. és 79. pont; 2012. március 15 i Phonographic Performance Ireland-ítélet, C 162/10, EU:C:2012:141, 30. pont; 2016. szeptember 8 i GS Media-ítélet 34. pont. [12] Reha Training-ítélet 35., 46. pont; GS Media-ítélet, 35. pont. [13] 2013. március 7 i ITV Broadcasting és társai-ítélet, C 607/11, EU:C:2013:147, 32. pont; Reha Training-ítélet, 41. pont; GS Media-ítélet, 36. pont. [14] Broadcasting-ítélet, 26. pont; 2014. február 13 i Svensson és társai-ítélet, C 466/12, EU:C:2014:76, 24. pont; GS Media-ítélet, 37. pont. [15] 2011. október 4 i Football Association Premier League és társai-ítélet, C 403/08 és C 429/08, EU:C:2011:631, 204. pont; ITV Broadcasting-ítélet, 42. pont; GS Media-ítélet, 38. pont. [16] 2014. február 13 i Svensson és társai-ítélet, C 466/12, EU:C:2014:76, 19. pont. [17] Svensson és társai-ítélet, C 466/12, EU:C:2014:76, 18. pont. [18] Ítélet 42.pont. [19] Broadcasting-ítélet, 31. pont. [20] 2012. március 15 i Phonographic Performance Ireland-ítélet, C 162/10, EU:C:2012:141, 35. pont; 2014. február 27 i OSA-ítélet, C 351/12, EU:C:2014:110, 28. pont; Reha Training-ítélet, 43. pont. [21] Broadcasting-ítélet, 35. és 36. pont. [22] GS Media-ítélet, 42. és 43. pont. [23] Ítélet 49. pont, GS Media-ítélet, 49–51. pont. [24] 2009. július 16 i Infopaq International-ítélet, C 5/08, EU:C:2009:465, 58. pont. [25] 2011. október 4 i Football Association Premier League és társai-ítélet, C 403/08 és C 429/08, EU:C:2011:631, 168. pont; 2012. január 17 i Infopaq International-végzés, 42. pont. [26] ACI Adam-ítélet, 39. pont.

---