Hitel- és számlajogviszonyok az új Ptk.-ban

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az I. Wolters Kluwer Jogi Konferencia hitel- és számlajogviszonyokkal foglalkozó szemináriumán az előadók a banki ügyleteket érintő egyes fontosabb szabályozási kérdésekkel foglalkoztak.

Dr. Eörsi Márton, a Morley Allen & Overy Iroda ügyvédje az új Polgári Törvénykönyv (Ptk.) átmeneti rendelkezéseinek gyakorlati következményeiről és a portfólió-átruházások szabályozásában bekövetkezett legfontosabb változásokról, dr. Csere Bálint, az OTP Bank vezető jogtanácsosa az általános szerződési feltételek (ÁSZF) hiteljogviszonyokban való alkalmazásáról, annak problémáiról, a takarékbetét-törvény és az új Ptk. viszonyáról, valamint a fizetési számlaszerződésekről tartott előadást. Dr. Lajer Zsolt, a Lajer Ügyvédi Iroda ügyvédje a pénztartozásokra vonatkozó általános szabályokkal, illetve a banki ügyletek egyes szabályaival kapcsolatban osztotta meg gondolatait.

Eörsi Márton előadása első részében kifejtette, hogy az új Ptk. hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013-as törvény (új Ptké.) nem részletezi túlságosan, mely esetekben kell a régi, és mely esetekben az új kódexet alkalmazni. Főszabályként a Ptké. az 1. paragrafusban kimondja: az új Polgári Törvénykönyvet annak hatálybalépése után keletkezett tényekre és jogviszonyokra, illetve az után megtett jognyilatkozatokra kell alkalmazni, tehát: amelyek ezelőtt keletkeztek, főszabály szerint a régi Ptk. hatálya alá tartoznak. A kötelmekkel kapcsolatosan az 50. paragrafus (1) bekezdése főszabályként kimondja, hogy az új Ptk. hatálybalépésekor fennálló kötelmekkel kapcsolatos, a törvénykönyv hatálybalépése után keletkezett tényekre, megtett jognyilatkozatokra – ideértve az e tények, illetve jognyilatkozatok által keletkeztetett újabb kötelmeket is – a régi Ptk.-t kell alkalmazni. A Ptké. 49. paragrafusa alapján pedig az új Ptk. hatálybalépését megelőzően megkötött zálogszerződéssel alapított zálogjog továbbra is a régi Ptk. hatálya alatt marad.

E szabályok alapján azonban meglehetősen tág értelmezésre van lehetőség. Eörsi több példát vázolt annak szemléltetésére, mennyire problémás lehet adott esetben egy, az új Ptk. hatálybalépése előtt keletkezett jogviszonnyal kapcsolatos, a hatálybalépés után keletkezett jognyilatkozatokra, újabb kötelmekre alkalmazandó jogszabály megállapítása. Példaként hozta többek között egy 2013-as hitelkeret-szerződés alapján 2015-ben lehívott kölcsön esetét, illetve egy 2013-as hasonló kontraktus alapján 2015-ben kibocsátott garancia esetét. Eörsi szerint az elsőben – tekintetbe véve a hitel-megállapodás előszerződési jellegét, amely miatt a lehívás eredményeként létrejött kölcsönszerződés fennálló kötelemmel kapcsolatos újonnan létrejövő kötelemnek minősül – a Ptké. szabályozása alapján a jogviszonyra a régi Polgári Törvénykönyv alkalmazandó. A második esetben azonban már nem lehet ezt a sémát alkalmazni, méghozzá azért nem, mert a hitelkeret-szerződés alapján létrejövő új jogviszony más személyek között jön létre, mint az alapjául szolgáló kötelem.

Különösen problémás lehet az a módosítás, mely új jogviszony kötése helyett a régi Ptk. alá tartozó jogviszony feltételeit változtatja meg alapjaiban, továbbá az új Ptk. alapján már érvényesen nem megköthető biztosítéki célú vételi jog meghosszabbításának az esete. Eörsi szerint ezekkel az eszközökkel vélhetően nem lehet kikerülni az új Ptk. szabályait.

Ez után előadásában azt elemezte, hogy az egyes biztosított hiteljogviszonyok kapcsán történő portfólió-átruházások kapcsán fennmaradnak-e a biztosítékok. Erre vonatkozóan az új Ptk. szerződés-átruházási szabályai egyértelműbb viszonyokat teremtettek, amikor is a kódex kimondja, hogy a szerződés-átruházással az azt biztosított biztosítékok megszűnnek. Látszólag nem történt jelentős változás annyiban, hogy a tartozásátvállalással kapcsolatban hasonló szabály érvényesült a régi Ptk. alapján is. Eörsi azonban rámutatott, hogy a bankok tartozásai jellemzően nem biztosított követelések az ügyfelek felé, míg az ügyfelek fizetési kötelezettségei, melyek jellemzően biztosítottak, az engedményezés szabályai szerint szálltak át a portfólió-átruházáskor.

Eörsi szerint a portfólió-átruházás esetében fennmaradnak a biztosítékok, például egy bilaterális lehívott határidős kölcsön esetén, egy szindikált lehívott kölcsön esetén, ha a szindikátus tagja az átruházó, illetve egy szindikált határidős kölcsön esetén is, ha az ügynök mond le. Ezzel szemben megszűnnek a biztosítékok például, ha egy bilaterális rulírozó vagy szabad hitelkerettel rendelkező kölcsönről van szó, valamint egy szindikált rulírozó vagy szabad hitelkerettel rendelkező kölcsön esetén, ha a szindikátus tagja az átruházó, illetve egy szindikált rulírozó vagy szabad hitelkerettel rendelkező kölcsön esetén, ha az ügynök mond le.

Csere Bálint előadásában először az új Ptk. 6:78. § (2) bekezdésének fényében elemezte az ÁSZF-ek alkalmazását a hiteljogviszonyokban. A kódex kérdéses bekezdése alapján külön tájékoztatni kell a másik felet arról az általános szerződési feltételről, amely lényegesen eltér a jogszabályoktól vagy a szokásos szerződési gyakorlattól, kivéve, ha megfelel a felek között kialakult gyakorlatnak. Külön tájékoztatni kell a másik felet arról az általános szerződési feltételről is, amely eltér a felek között korábban alkalmazott feltételtől. Az ilyen feltételek a (3) bekezdés alapján csak a másik fél tájékoztatása után és az ő kifejezett egyetértésével válik a szerződés részévé.

Ez után az előadó a bekezdés lényeges fogalmi elemeinek a körülhatárolására vállalkozott. Az első kérdés, hogy mit is jelent a „jogszabályoktól való lényeges eltérés”. A GK 37. állásfoglalás alapján a diszpozitív rendelkezésektől való lényeges eltérések jönnek itt szóba. A bírói gyakorlatalapján ilyennek tekinthető az elévülési határidő lényeges rövidítése és a jogviszony megszűnéséből fakadó elszámolási kötelezettség határidejének lényeges kitolása.

Arra a kérdésre, mi tekinthető a szokásos szerződési gyakorlattól való lényeges eltérésnek, Csere szerint szintén a régi Ptk. alapján kialakult joggyakorlathoz fordulhatunk, ahol kimondta a bíróság, hogy a választottbírósági kikötések vagy a bérleti szerződésben a futamidő végi maradványérték devizakockázatának viselésével kapcsolatos rendelkezések lényeges eltérésnek tekinthetők a szokásos szerződéses gyakorlattól.

Nehezen eldönthető kérdés továbbá az is, hogy mi tekinthető szokásos szerződési gyakorlatnak. Hány banki ÁSZF képes létrehozni egy szerződéses gyakorlatot? Állíthatjuk-e például, hogy egy túlnyomó piaci részesedéssel rendelkező bank ÁSZF-jei önmagában képesek „szokásos szerződési gyakorlatot” kialakítani? Ezen kérdések mellet az mindenesetre valószínűnek tűnik, hogy az egyes szokványok megfelelő bizonyítékul szolgálhatnak a szokásos szerződési gyakorlat tekintetében. Csere külön felhívta a figyelmet, hogy a bekezdés második mondatában a Ptk. már nem a lényeges eltérésekről beszél, hanem azt mondja ki, hogy a felek között korábban alkalmazott feltételektől való mindegyik (tehát nem csak a lényeges) eltérést jelezni kell az ügyfélnek.

Új elemként jelenik meg, hogy az új Ptk. alapján a tájékoztatási kötelezettség nem áll fenn, ha a kérdéses feltétel megfelel a felek között korábban kialakult gyakorlatnak. A „felek között kialakult gyakorlat” magában foglalja a „felek között korábban alkalmazott feltételeket”, azonban annál tágabb halmaznak tekinthető. A Ptk. a 6:63. § (5) bekezdésében utal még a felek között kialakult gyakorlatra, így vélhetően az e szakasz alapján kialakuló új bírói gyakorlat is segítségül lehet a fogalom tartalmának tisztázásában.

Csere mindezek mellett beszélt a takarékbetétek szabályozásának az új Ptk. hatálybalépése kapcsán történt legfontosabb változásairól, amelyek az elhalálozási rendelkezést és a zálogjog alapítását érintették.

Kluwer International Nemzetközi jogi e-könyvek   Egy kattintásra Öntől!   Rendelje meg most és 5 percen belül már olvashatja! »

Lajer Zsolt többek között az előtörlesztéssel kapcsolatban a bank által érvényesíthető költségek problematikáját mutatta be. Az új Ptk. a 6:131. paragrafusban kimondja, hogy a fogyasztói szerződésekben nem lehet kizárni a pénztartozás idő előtti teljesítését, illetve azzal kapcsolatban nem lehet a fogyasztóra az idő előtti teljesítésből közvetlenül fakadó költségeken túl terheket róni. De ezen szabály alapján a banknak továbbra is van joga az előtörlesztés következményeként kártalanításra. A Ptk. alapján azonban kártalanítás esetén a kártérítéshez hasonlóan a károsultnak kárenyhítési kötelezettsége áll fenn.

A az előtörlesztésből fakadó károk enyhítésével kapcsolatban azonban a felmerülő kérdés az, hogy milyen szintű kártalanítás várható el a bankoktól, azaz: az előtörlesztés során kapott pénzösszeget milyen módon fektessék be, így a kérdés hogy a bankot jogosan megillető kártalanítás mértéke a szerződéses kamat összege az újra kihelyezési kamat összegével csökkentve (aktív-aktív technika), vagy a szerződéses kamat összege a kockázatmentes betéti kamat összegével (aktív-passzív technika). Az előbbi elvet követi a fogyasztói hitel-megállapodásokkal foglalkozó 2008/48/EK Irányelv 16. cikkelyének (4) bekezdése, míg az utóbbi elvet fejtette ki a magyar bíróság az EBH2000. 328. számon közzétett határozatában.

---