Igénybejelentési határidő-mulasztás a felszámolásban

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A hitelezői igénybejelentés előterjesztésére előírt 40 napos határidő eljárásjogi jellegű határidő, melynek elmulasztása esetén igazolásnak van helye. Az igazolási kérelem elbírálásának határidői a kérelemnek a felszámolóhoz történő benyújtásától számítandók, az igazolás tárgyában a bíróság határoz.

Az adós gazdálkodó szervezet felszámolását az elsőfokú bíróság 2012. január 23-ai kezdő időponttal rendelte el. Az adós felszámolója az elsőfokú bírósághoz beterjesztette a hitelező 2012. május 11-én érkezett és a 2012. május 21-én kelt és postázott, a felszámolóhoz 2012. május 22-én érkezett levélben, mindösszesen 11 050 000 forint összegű igénybejelentését az egyidejűleg előterjesztett igazolási kérelem elbírálása iránt.

A hitelező a 2012. január 23-án megnyílt és 2012. március 5-én lejárt 40 napos határidőn túl, 2012. május 11-én előterjesztett, utóbb módosított hitelezői igénybejelentésének határidőben érkezettkénti visszaigazolását igényelte. Igazolási kérelmében késedelmének indokaként arra hivatkozott, hogy a hitelező felszámolás alá került és a felszámoló csak a terjedelmes iratanyag áttanulmányozását követően kerülhetett abba a helyzetbe, hogy az igényét az adós felszámolójánál bejelentse.

A felszámoló az igazolási kérelem teljesítését ellenezte.

Az elsőfokú bíróság végzése

Az elsőfokú bíróság a 2013. szeptember 9-én kelt végzésével a hitelező igazolási kérelmének helyt adott és a felszámolót arra kötelezte, hogy a „hitelező által bejelentett igényeket” határidőn belül érkezettként vegye nyilvántartásba.

Határozatának indokolásában rámutatott arra, hogy az igazolási kérelem elbírálása során méltányosan járt el és kiemelte, hogy ugyan a hitelező a rendelkezésére nyitva álló határidőn túl, de igazolható módon mulasztva nyújtotta be igényét. Hangsúlyozta, az a körülmény, hogy a hitelező felszámolás alatt áll és nagy mennyiségű iratanyagot kellett a felszámolónak kezelnie, olyan tény, amely indokolttá tette azt, hogy az elsőfokú bíróság az igazolási kérelemnek helyt adjon. A hitelezői igénybejelentés határidőbeni bejelentésére nyitva álló határidő utolsó napja 2012. március 5-e volt, ehhez képest május 21-én érkezett a felszámolóhoz a hitelezői igénybejelentés, utóbb május 23-án kelt a módosított hitelezői igénybejelentés, amely nem tekinthető olyan hosszú időnek, amely a késedelem igazolhatóságát kizárttá tenné.

A felszámoló fellebbezése

Az elsőfokú bíróság végzése ellen az adós felszámolója nyújtott be fellebbezést, melyben az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával a hitelező igazolási kérelmének elutasítását és a felszámolót a határidőn belüli nyilvántartásba vételre irányuló kötelezésének mellőzését indítványozta.

Fellebbezésének jogi indokául a csődeljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Csődtv.) 28. § (1) bekezdés f) pontját és 37. § (1) bekezdését hívta fel.

Kifejtett álláspontja szerint, a hitelező igazolási kérelmének alapos jellegét nem igazolta és jogtalanul jutna előnyhöz, ha a határidőn belül bejelentkező hitelezők között lenne nyilvántartva az igénye. A törvény a 40 napos határidőt „egyértelmű időbeli választóvonalként” írta elő a 40 napon túli bejelentések eltérő kezelésének előírásával, az utólagos méltányossági elbírálások az „időbeli választóvonal átlépését senki számára nem teszik lehetővé”. Jogorvoslati kérelmének összegzése szerint az elsőfokú bíróság méltányossági alapon meghozott döntése törvénysértő.

A hitelező a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását indítványozta.

A Fővárosi Ítélőtábla megállapításai

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészíti az alábbiakkal.

Az igénybejelentést és igazolási kérelmet felszámolója útján előterjesztő hitelező 2011. november 22-ei kezdő időponttal felszámolás hatálya alatt áll. Az elsőfokú bíróság határozata e tényállásbeli kiegészítéssel érdemben felülbírálhatóvá vált.

A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.

A hitelezői igényeket a felszámolásra vonatkozó közlemény megjelenésétől számított 40 napon belül kell a Csődtv. 28. § (2) bekezdés f) pontja alapján bejelenteni. A jogszabályban írt 40 napos határidő nem jogvesztő, hanem eljárásjogi jellegű határidő, így annak elmulasztása esetén igazolásnak van helye. Az igénybejelentési határidő fent kifejtett jellegével összefüggésben az ítélkezési gyakorlat egyértelmű [Legfelsőbb Bíróság (jelenleg: Kúria) Fpk. VIII. 30 519/1999/2., Fővárosi Ítélőtábla 15. Fpkf.43 900/2004/3., 15. Fpkf. 44 176/2008/3.].

A Kúria aktuális és a jelen eljárásban iránymutató ítélkezési gyakorlatát foglalja össze Gfv. VII. 30 310/2013/11. végzésében, így kiemelte – többek között – az alábbiakat:
– abban a kérdésben, hogy a hitelező az igénybejelentés során önhibájából mulasztott-e, avagy sem, csak a bíróság hozhat határozatot;
– a határidők számításánál az eljárás sajátosságaira tekintettel az igazolási kérelem felszámolóhoz történő benyújtásának időpontját kell figyelembe venni;
– a felszámolási eljárásban a hitelező igazolási kérelmének elfogadása befolyásolja a többi, határidőben bejelentkezett hitelező követelésének kielégítését, mert helyzetük hátrányosabbá válhat, ezért csak eme szempont figyelembevételével vizsgálható a mulasztás vétlensége.

A jogszabályhely és a kapcsolódó ítélkezési gyakorlat alapján egyértelmű, hogy nem volt elzárva a hitelező attól, hogy igénybejelentéssel összefüggő késedelmével kapcsolatban igazolási kérelmet terjesszen elő.

A Csődtv. 6. § (3) bekezdése a felszámolási eljárások során a Polgári perrendtartás (Pp.) részletszabályait mögöttes jogszabályként rendeli alkalmazni. Ebből következően a Pp. igazolási kérelemre vonatkozó rendelkezései – a nemperes eljárás sajátosságainak megfelelő alkalmazása mellett – irányadóak a hitelező kérelmének elbírálása során is.

A Pp. 107. § (1) bekezdése szerint az igazolási kérelmet tizenöt napon belül lehet előterjeszteni. Ezt a határidőt az elmulasztott határnaptól, illetőleg az elmulasztott határidő utolsó napjától kell számítani. Ha azonban a mulasztás csak később jutott a félnek vagy képviselőjének tudomására, vagy az akadály csak később szűnt meg, az igazolási kérelem határideje a tudomásszerzéssel, illetőleg az akadály megszűnésével veszi kezdetét. A mulasztástól számított három hónap eltelte után igazolási kérelmet előterjeszteni nem lehet.

A Pp. 109. § (3) bekezdése szerint az igazolási kérelem előfeltételeinek fennálltát méltányosan kell elbírálni.

A Pp. 110. § (1) bekezdése szerint az igazolási kérelmet elutasító határozat ellen fellebbezésnek van helye, míg a (2) bekezdés szerint az igazolási kérelemnek helyt adó határozat ellen külön fellebbezésnek helye nincs, és az az ügyet befejező határozat elleni fellebbezésben is csak akkor támadható meg, ha a bíróság olyan igazolási kérelemnek adott helyt, amelyet érdemi vizsgálat nélkül el kellett volna utasítania [109. § (2) bek.].

Helytállóan mutatott rá az elsőfokú bíróság arra, hogy az igazolási kérelmet, valamint előfeltételeinek fennálltát méltányosan kell elbírálni, azonban eljárása során figyelmen kívül hagyta a Pp. 107. § (1) bekezdését.

A hitelező az igazolási kérelem előterjesztésére nyitva álló tizenöt napos határidőt jelentősen túllépve terjesztette elő igazolási kérelmét is a 2012. május 21-én kelt és a felszámolóhoz 2012. május 22-én érkezett beadványával, hiszen a március 5-én lejáró hitelezői igénybejelentési határidőhöz képest 2012. március 20-án volt az igazolási kérelem előterjeszthetőségére nyitva álló 15 napos határidő utolsó napja.

Az igazolási kérelmet előterjesztő fél azonban nem is valószínűsítette, hogy csak később jutott tudomására a mulasztás, ügydöntő jelentősége van annak, hogy az igazolási kérelmet előterjesztő képviselő (felszámoló) már az adós felszámolásának közzétételét megelőzően 2 hónappal felszámolóként a hitelező képviselője volt, és ekként tudnia kellett (volna) az adóssal szembeni utóbb késedelmesen bejelentett igény jogalapjáról és összegszerűségéről egyaránt.

A kifejtettek szerint az elsőfokú bíróság elmulasztotta a Pp. 109. § (2) bekezdésének alkalmazásával az igazolási kérelem elkésettkénti elutasítását és a kérelmet érdemben bírálta el.

Bírósági Döntések Tára
A folyóirat egyfelől publikációs fórumot kíván biztosítani a megyei, illetve az ítélőtáblai döntések számára, másfelől azzal, hogy a mértékadó bírósági döntések közül válogat, a jogalkalmazás egységességét kívánja támogatni. További információ és megrendelés >>

A Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 110. § (2) bekezdése – nemperes eljárás sajátosságainak megfelelő – alkalmazásával az igazolási kérelemnek helyt adó elsőfokú határozatot felülbírálta és miután megállapította, hogy az elsőfokú bíróság olyan igazolási kérelemnek adott helyt, amelyet érdemi vizsgálat nélkül el kellett volna utasítania, így a késedelem következményét levonta és a Pp. 109. § (2) bekezdése alapján a hitelező igazolási kérelmét érdemi vizsgálat nélkül elutasította és mellőzte az igazolási kérelemnek helyt adó határozat továbbutalásaként meghozott, felszámolót kötelező elsőfokú rendelkezést is.

A kifejtettek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Csődtv. 6. paragrafusának (3) bekezdése és a Pp. 259. paragrafusa értelmében megfelelően alkalmazandó Csődtv. 6. § (3) bekezdése a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta.

Az ismertetett döntés (Fővárosi Ítélőtábla 15. Fpkf. 43 239/2014/3.) a Bírósági Döntések Tára folyóirat 2015/1. számában 12. szám alatt jelent meg.

---