Jogszabályfigyelő 2024 – 44. hét
Alábbi cikkünkben a 2024/107–108. számú Magyar Közlönyben megjelent szakmai újdonságok és az Országgyűlés honlapján közzétett közlemények közül válogattunk.
Így kerülhető ki a kötelesrész
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A kötelesrész megfizetése nem mindig kötelező. Öröklési szerződésnél – amennyiben a teljes vagyon az eltartót illeti – az örökhagyónak a törvényes örökösöket megillető kötelesrész nyújtására nincs kötelezettsége.
Öröklés során bár a végintézkedő akaratának érvényesülése az elsődleges, mégis a hagyaték bizonyos hányadát a jogszabályok az örökhagyó legközelebbi rokonainak és házastársának kívánják juttatni. Erre a kötelesrész intézménye szolgál, amely egyfajta minimumrészesedés az örökhagyó vagyonából.
Ha a végintézkedő nem szeretne kötelesrészt juttatni, ennek komoly feltételei vannak, például törvényben meghatározott okok esetén kitagadhatja az örököst az öröklésből. Ennél fogva kétségtelenül az örökhagyó akaratával szembehelyezkedő szabály a kötelesrész intézménye, azonban a törvény mégis tartalmaz olyan szabályt is, amellyel bár nem zárja ki az örököst, mégsem kell kötelesrészt juttatni a számára. Ilyen például az öröklési szereződés, amelyre vonatkozó szabályokat a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény Hetedik Könyve tartalmazza, ahogy az öröklésre vonatkozó egyéb rendelkezéseket is. Eszerint kötelesrész illeti meg az örökhagyó leszármazóját, házastársát és szülőjét, ha az öröklés megnyílásakor az örökhagyó törvényes örököse, vagy végintézkedés hiányában az lenne.
Öröklési szerződés
Az öröklési szerződés lényege, hogy az örökhagyó a vele szerződő felet tartás, életjáradék, illetve gondozás ellenében örökösévé nevezi, a másik fél pedig kötelezettséget vállal a tartás, életjáradék, illetve gondozás teljesítésére. Mindezt egy írásbeli szerződésben rögzítik, amelybe az örökhagyó bármilyen végrendeleti rendelkezést tehet, azonban az örökhagyóval szerződő félnek (eltartónak, gondozónak) az öröklési szerződésbe foglalt végrendeleti rendelkezése érvénytelen.
Az öröklési szerződés tipikus esetben meghatározott – egy vagy több – vagyontárgyra jelöli ki az örököst, azonban lehetőség van arra is, hogy az örökhagyó a teljes vagyonára örökösnek nevezze meg eltartóját, vagyis a vele szerződő személyt. Utóbbi szempontból érdekes a kötelesrész intézménye, ugyanis ebben az esetben – amennyiben a teljes vagyon az eltartót illeti – a törvényes örökösöket megillető kötelesrész nyújtására nincs kötelezettsége.
Az öröklési szerződés tartalma
Az öröklési szerződésnek kettős jellege van, mivel bár tartalmát tekintve tartási (életjáradéki, gondozási) szerződés, azonban végintézkedés formájában jelenik meg. Ez a kettős jelleg jelenik meg az öröklési szerződés szabályozásában is, amely például a tartalmi elemeire vonatkozó rendelkezésekben is felfedezhető.
Az öröklési szerződésnek vannak kötelező tartalmi elemei, amelyek a következők:
1.) örökösnevezés
2.) örökhagyó vagy harmadik személy tartására (megfelelő eltartás vagy életjáradék) vonatkozó kötelezettségvállalás
Az öröklési szerződésnek (ahogy a végrendeletnek is) tehát elengedhetetlen része az örökhagyó általi örökösnevezés. Az öröklési szerződés ezért nem állhat például kizárólag hagyományrendelésből vagy kizárásból, kitagadásból stb., az örököst (vagyis az eltartásra kötelezett személyt) minden esetben egyértelműen meg kell neveznie az örökhagyónak.
Ahogy az örökhagyó oldaláról, úgy a szerződéses örökös részéről is van szükségszerű tartalmi eleme a szerződésnek. Ez pedig nem más, mint az örökhagyó tartására (életjáradék fizetésére, gondozására-ápolására) történő kötelezettségvállalás a leendő örökös részéről.
Az öröklésnek a szerződés tekintetében lényeges feltétele, hogy az örökhagyó szerződő partnere (az eltartó vagy életjáradékot, gondozást-ápolást nyújtó személy) túlélje az örökhagyót. Ezt pedig a szerződésben is rögzíteni kell oly módon, hogy egyértelműen a jogutódlás feltételévé kell tenni azt. Egyébként ennek hiányában a szerződés öröklési szerződésként nem értelmezhető.
Polgári Jog: havonta megjelenő online folyóirat |
|---|
|
|
Mi kell az érvényességéhez?
Ahogy az öröklési szerződés tartalmára, úgy az érvényességére vonatkozóan is fontos figyelembe venni az öröklési szerződés kettős természetét, vagyis tartási szerződés és végintézkedés jellegét. Az érvényesség tekintetében ugyanazok a szempontok merülnek fel, mint a nem halál esetére szóló szerződéseknél és a végrendeleteknél, azzal, hogy ebben az esetben a végrendeleti jelleg dominál.
Eszerint az öröklési szerződés érvényességéhez az alábbiak elengedhetetlenek:
1.) az örökhagyó végintézkedési képességgel rendelkezzék
2.) az öröklési szerződést az előírt alakszerűségi követelményeknek megfelelően kössék meg
3.) az örökhagyó az öröklési szerződésben a végintézkedési nyilatkozatot személyesen (és ne képviselő útján) tegye meg
4.) a szerződés tartalma ne ütközzék a szerződési jog kógens (kötelezően betartandó) szabályaiba
Az első három követelmény mibenlétét alapvetően a végintézkedés jelleg, a negyediket a szerződésjelleg határozza meg.
A fentieken kívül a törvény meghatároz további érvényességi követelményt is a korlátozottan cselekvőképes kiskorú és a cselekvőképességében vagyoni jognyilatkozatai tekintetében részlegesen korlátozott nagykorú örökhagyó öröklési szerződésére vonatkozóan is. Eszerint ennek érvényességéhez a törvényes képviselő hozzájárulása és a gyámhatóság jóváhagyása szükséges.
Végül az alakszerűségi követelmények szempontjából is találunk érvényességi szabályt a Ptk-ban. Az öröklési szerződés érvényességére ugyanis az írásbeli végrendeletre vonatkozó szabályokat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a szerződésnek akkor is a más által írt végrendelet alaki érvényességi feltételeinek kell megfelelnie, ha az valamelyik fél saját kézírásával készült.
Az öröklési szerződést módosítani és megszüntetni érvényesen a tartási és az életjáradéki szerződésre vonatkozó szabályok szerint lehet. Alaki követelményeire pedig szintén az öröklési szerződés létrejöttére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
Változásfigyeltetés |
|---|
|
Ne maradjon le! Használja Változásfigyeltetés szolgáltatásunkat az Önt érdeklő jogszabályok, jogterületek és tárgyszavak figyeltetésére! Megrendelés >> |
Az örökség biztosítva van
Az öröklési szerződésben a tartás vagy gondozás fejében átruházni kívánt ingatlan az örökhagyó szerződő partnerének biztosítéka lehet akkor, ha arra elidegenítési és terhelési tilalmat jegyeznek be az ingatlan nyilvántartásba. Az új Ptk. egyébként változtatott ezen a rendelkezésen abból a szempontból, hogy míg a régi Ptk. kötelezővé tette a bejegyzést, az új Ptk. már csak lehetőségként rendelkezik róla. Ennek oka volt az is, hogy a régi Ptk. bár nem érvényességi feltételként kívánta rögzíteni a bejegyzést, mégis a szövegezés számos esetben félreértelmezésre adott okot.
Azonban ezzel összefüggésben fontos tudni azt is, hogy amíg az ingatlanynyilvántartási bejegyzés nem történt meg, addig ha az örökhagyó az öröklési szerződést figyelmen kívül hagyva eladja az ingatlant (vagy ingót) egy harmadik személynek, akkor bár ez a rendelkezése semmisnek tekinthető, azonban a jóhiszemű és visszterhesen (ellenértékkel) szerző személy szerzése érvényes lesz. Ekkor a szerződéses örökös már a szerződés ellenére sem tud elindegenítési és szerzési tilalmat bejegyeztetni, annyit tehet csupán, hogy igényt támaszt a vagyontárgyát kétszer átruházó örökhagyóval szemben.
Szerencseszerződés várakozási idővel
Az öröklési szerződést szerencseszerződésnek is felfoghatjuk, mivel önmagában egy olyan visszterhes (ellenszolgáltatással bíró) szerződés, amelyben a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás aránya a szerződés megkötésekor fogalmilag nem vizsgálható, mivel ekkor még nem lehet tudni azt, hogy a tartás/életjáradék és az örökség értéke az örökhagyó halálakor hogyan viszonyul egymáshoz. Akár az is lehetséges, hogy hosszú ideig eltart az örökhagyó tartása, így az örökség értéke nem éri el a tartás értékét, de amennyiben az örökhagyó korán elhalálozik, akkor fennállhat az az eset is, hogy töredékét sem éri el a tartás értéke az örökség értékének.
A szerencseszerződés jellegén túl az első két év egyfajta várakozási időnek is felfogható, mivel a szerződés megkötésétől számított két éven belül megnyílt öröklés esetén a kötelesrész alapjához hozzá kell számítani az öröklési, tartási, életjáradéki vagy gondozási szerződéssel elidegenített vagyon értékének a ténylegesen nyújtott tartás, életjáradék, illetve gondozás értékével nem fedezett részét. Vagyis kellő ellenszolgáltatást nem nyújtó, rövid ideig fennálló tartás, illetve gondozás „árán” nem lehet megfosztani kötelesrészüktől az örökhagyó legközelebbi hozzátartozóit.