Jóerkölcsbe ütközik, ha a kifizetés más teljesítésétől függ

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik az a szerződéses kikötés, amelyben az alvállalkozó díjának megfizetését szerződéses partnere a saját megrendelőjének teljesítésétől teszi függővé – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, az alperes mint alvállalkozó alvállalkozási szerződést kötött egy építőipari céggel (a továbbiakban: Zrt.) az M35-ös elkerülő út egyes építési munkáinak elvégzésére. Az építés-kivitelezési feladatok ellátásához az alperes maga is alvállalkozókat vett igénybe, köztük a felperest. A felek között létrejött alvállalkozási szerződésben a felperest megillető alvállalkozói díjat az alperes a munkavégzés befejezése után, a végszámla kiállítását követően 90 napon belül vállalta megfizetni, ha a Zrt. is megfizette az alperesnek az alvállalkozói díjat, amely őt ezen építési munkával összefüggésben illeti meg. Az építési munka elvégzését követően az alperes a felperes által felszámított alvállalkozói díjat maradéktalanul nem fizette meg.

Az első- és másodfokú bíróság eljárása

A felperes 12 469 500 forint alvállalkozói díj és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes ellenkérelmében elsődlegesen a per megszüntetését, másodlagosan pedig a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes követelése idő előtti, hiszen az érintett munkafeladattal kapcsolatban az ő megrendelője sem fizette meg részére az őt megillető alvállalkozói díjat.

Az elsőfokú bíróság helyt adott az alperes keresetének, a másodfokú bíróság azonban az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a pert megszüntette. Álláspontja szerint a felperest megillető alvállalkozói díj megfizetését a felek a köztük létrejött szerződésben ahhoz a feltételhez kötötték, hogy az alperes megrendelője is teljesítse az alperessel szemben fennálló alvállalkozói díj-fizetési kötelezettségét. Mivel ez a feltétel még nem következett be, a felperes követelése idő előttinek minősül.

 

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felperes álláspontja szerint az, hogy az őt megillető alvállalkozói díj megfizetését az alperes megrendelőjének teljesítéséhez mint felfüggesztő feltételhez kívánják kötni, egyrészt a Ptk. azon rendelkezésébe ütközik, mely szerint a díj (ha jogszabály kivételt nem tesz) a vállalkozás teljesítésekor esedékes, másrészt pedig a jóerkölcsbe ütközik, ezért semmis.

A Kúria megállapításai

Az 1959-es Ptk. rendelkezése, amely szerint a vállalkozói díj a vállalkozás teljesítésekor esedékes [397. § (1) bek.], diszpozitív szabály, amelytől a felek egyező akarattal eltérhetnek. A Kúria szerint ilyen eltérő megállapodás megkötésére kerül sor a gyakorlatban tipikusan akkor, ha a megrendelő előleget fizet a vállalkozó részére, vagy ha a megrendelő a vállalkozói díj egy részét a felek megállapodása alapján az átadás-átvételt követően hosszabb, a szerződésben rögzített ideig visszatartja, és a visszatartott díjrészt csak az elkészült mű hibátlansága esetében fizeti ki a vállalkozónak (garanciális visszatartás). De előfordulhat, hogy a felek a vállalkozói díj fizetésére más ésszerű teljesítési határidőt állapítanak meg. A szerződés tartalmának szabad megállapítására vonatkozó jogukat azonban a felek alapvetően csak a jóerkölcs, a tisztesség követelményének keretei között gyakorolhatják.

A Kúria meglátása szerint az alvállalkozási szerződésben nem egyszerűen a Ptk. szabályaitól eltérően határozták meg a felperest megillető alvállalkozói díj esedékességét, hanem olyan bizonytalan feltételtől tették függővé a felperes díjazását, amelynél az is előfordulhat, hogy a felperes még a saját szerződésszerű teljesítése esetében sem juthat hozzá elvégzett munkája ellenértékéhez.

Az ilyen szerződéses kikötések a Kúria értelmezésében önmagukban is sértik az üzleti tisztesség követelményét, hiszen annak a kockázatát, hogy az alvállalkozót igénybe vevő vállalkozónak a saját megrendelője fizet-e, az abban a jogviszonyban nem részes alvállalkozóra hárítják át. Az alvállalkozó megrendelőjének az ilyen kikötés lehetőséget biztosíthat arra, hogy olyankor, ha saját megrendelője nem teljesít, a jó viszony megőrzése, további megrendelések megszerzése érdekében még jogos igénye esetében is elkerülje a tőkeerős, nagyobb gazdasági befolyással rendelkező megrendelővel szembeni fellépést, és az alvállalkozója munkavégzésének eredményét ellenszolgáltatás fizetése nélkül megtartva, a gazdasági szempontból legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő alvállalkozóra hárítsa veszteségét.

A Kúria szerint ezért a perbeli szerződéses kikötés ellentétes az általánosan elfogadott erkölcsi normákkal, súlyosan sérti az üzleti tisztesség követelményét, így nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik és semmis.

A Kúria arra a következtetésre jutott, hogy a másodfokú bíróságnak a nyilvánvaló semmisséget hivatalból is észlelnie kellett volna, és a jogvitát a részleges érvénytelenség szabályainak alkalmazásával, a felperest megillető díj megfizetését az alperes saját megrendelőjének teljesítésétől függővé tevő kikötést figyelmen kívül hagyva kellett volna elbírálnia, ezért a Kúria a jogerős végzést hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. V. 21.690/2014.) a Kúriai Döntések 2015/11. számában 302. szám alatt jelent meg.

---