Jogtalan jogos védelmi helyzet

Ami a tényállást illeti, a terhelt vagyonőrként dolgozott az autóbusz-állomáson. Este negyed 11 körül többször felszólította az ittas sértettet a váróterem elhagyására, aki az egyik környező utca irányába távozott. A terhelt ezután bezárta a váróterem ajtaját, majd elindult a taxiállomás felé, amikor észlelte, hogy a sértett ismét a buszállomás felé tart. A terhelt a sértett felé indult, és felszólította, hogy ne térjen vissza az állomás területére. Amikor testközelbe kerültek, a sértett felemelte karjait és a terhelt felé gesztikulált, mire a terhelt a vele szemben álló sértett fejét mindkét karjával olyan erővel megütötte, hogy a sértett az ütésektől hanyatt esett, és feje védekezés nélkül az úttest betonjának csapódott. A sértett ennek hatására 8 napon túl gyógyuló, súlyos, közvetlen életveszélyes, sérülést szenvedett. Az elszenvedett sérülések kapcsán a sértettnél fennállt a halálos eredmény reális lehetősége is, ez azonban a terhelt azon magatartása miatt maradt el, hogy azonnal értesítette a mentőszolgálatot, így a szakszerű és célirányos egészségügyi ellátás idejében megkezdődött. 

Az első- és másodfokú eljárás 

A törvényszék bűnösnek találta a terheltet testi sértés bűntettében. A fellebbezés során eljárt ítélőtábla helybenhagyta az ítéletet. 

A felülvizsgálati kérelem tartalma 

A terhelt a 4/2013. BJE határozatra hivatkozva kiemelte, hogy a közvetlenül fenyegető támadás önmagában megalapozza az azzal szembeni jogszerű védekezés lehetőségét. Közvetlenül fenyegető a támadás akkor, ha megkezdésétől azonnal vagy igen rövid időn belül reálisan tartani lehet. Érvelése szerint jelen esetben valóban kilépett a sértett elé, de addigra a sértett már méterekre megközelítette a buszállomást, ahol egyáltalán nem tartózkodhatott volna. Kamerafelvétel is tanúskodik arról, hogy a sértett támadt elsőként táskája lendítésével. A támadás éjszaka történt, azt pedig senki nem tudta, hogy mi lehet a sértett táskájában, vagy akár a kezében. 

Álláspontja szerint nincs bizonyíték arra, hogy a sértett elesése az ő ütéseinek következménye, azt egyensúlyvesztés is okozhatta. De úgy vélte, ha ő is okozta a sértett sérülését, a jogos védelmi helyzet megállapítását nem lehetett volna mellőzni. Mivel munkaköre folytán naponta érték atrocitások, és aznap már többször is találkozott a sértettel, alappal tarthatott a támadásától. Így elítélésére büntethetőséget kizáró ok ellenében került sor. 

A Kúria megállapításai 

A Kúria nem találta alaposnak az indítványt. Kiemelte, hogy a jogos védelem nem belső gondolat, hanem külső magatartás. Ezért a támadó magatartás elsőbbsége perdöntő. Ebből a szempontból kiemeltnek tartotta, hogy a terhelt a sértett felé indult, hogy testközelbe érvén a sértett felemelte karjait, és a terhelt felé gesztikulált, és hogy ezt követően a terhelt a vele szemben álló sértett fejét előbb a jobb, majd a bal karjával megütötte. Azzal, hogy a terhelt a sértett felé indult, nem vesztette el az esetleges jogos védelemhez való jogát, hiszen ez önmagában még sem támadásnak, sem a támadás kiprovokálásának, sem kihívásnak nem tekinthető. Ugyancsak közömbös viszont a felemelt karral való gesztikulálás, mert az sem értékelhető támadásként, és önmagában a támadás közvetlenül fenyegető veszélyét sem hordozza magában. A harmadik mozzanat (a sértettnek kétszeri megütése) azonban kétségkívül erőszak, személy elleni támadás, amit ekként a sértett részéről támadás, vagy támadással való közvetlen fenyegetés nem előzött meg. A Kúria meglátása szerint a sértett megütésével a teljes eseménysor folyamán a terhelt szegett első ízben büntetőjogi tilalmat, és valósított meg elsőként büntetőjogilag tényállásszerű magatartást. 

Az ún. „szituációs jogos védelem” szabályai azt mondják ki, miszerint a jogtalan támadást úgy kell tekinteni, mintha az a védekező életének kioltására is irányult volna. A jogos védelem esetei kivétel nélkül feltételezik a jogtalan támadás megvalósulását. A jogtalan támadás rendszerinti erőszakossága és az elhárítás kényszerűsége ezekben az esetekben is előfeltétele a védekezés jogszerűségének. Jogtalan támadás hiányában azonban a jogos védelmi helyzet kérdése fel sem merülhet, akkor sem, ha az elkövetés éjszaka történt. Jelen ügyben a Kúria szerint a sértett részéről nem állt fenn jogtalan támadás. 

A tényállás nem tartalmaz olyan körülményt, ami akár a terhelt jogos védelmi helyzetét, akár a terhelt arra vonatkozó téves tudatát ténybelileg megalapozná. A felülvizsgálati eljárásban tévedésre mint büntethetőséget kizáró okra hivatkozni csak akkor lehet, ha az irányadó tényállás tartalmaz olyan ténybeli körülményeket, amelyek alkalmat adhatnak ilyen jogkövetkeztetés levonására, és valamely büntethetőséget kizáró ok hiányára vont következtetés helyessége is kizárólag az irányadó tények alapulvételével vitatható, ilyen azonban nem állt fenn. 

Mindezek alapján a Kúria a megtámadott határozatokat hatályában fenntartotta. 

Az ismertetett döntés (Kúria Bfv. III. 910/2017.) a Kúriai Döntések 2018/4. számában 103. szám alatt jelent meg.