Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Szakkérdésnek minősül, hogy a per tárgyát képező fényképek fotóművészeti alkotásoknak tekintendők-e egyéni, eredeti jellegük alapján – a Kúria eseti döntése.
Ami a tényállást illeti, a 2007-ben és 2008-ban összesen 11 alkalommal megjelent „Bor és Piac” című szaklap vonatkozásában a felperes nem kapott az alperestől ellenszolgáltatást a főszerkesztői teendők ellátásáért, illetve a lapban megjelent cikkekért, fotókért. Keresetében felperes 2 835 500 forint szerzői jogdíj (jogdíjat a cikkek, a címlapfotók, a lapban megjelent egyéb fotók után) és 1 650 000 forint megbízási díj (a főszerkesztői tevékenység ellátása miatt), valamint késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes vitatta, hogy a felek között megbízási jogviszony jött létre, vitatta továbbá a felperes szerzőségét a képek vonatkozásában, és a követelt összegeket is.
Az első- és másodfokú eljárás
Az elsőfokú bíróság összesen 2 616 700 forintot és ennek késedelmi kamatának megfizetésére kötelezte az alperest, mivel megállapította a fotók 80%-a esetében a felperes szerzőségét. A bíróság a lapot az alperes álláspontjával szemben folyóiratnak tekintette, mivel az egy éven belül többször időszakosan jelent meg. Mindennek az jelentősége, hogy bár a felek közt írásbeli szerződés nem készült, de így alkalmazhatóvá válik a szerzői jogi törvény azon korlátozása, amely szerint a felhasználói szerződést nem kötelező írásba foglalni napilapban vagy folyóiratban történő közzétételre kötött szerződés esetén [45. § (2) bekezdés]. A honorlista „nem fizetendő” megjegyzését nem fogadta el a díjazásról való lemondásnak, mert az viszont csak írásban érvényes.
A másodfokú bíróság teljesen elutasította a felperes keresetét. Az ítélőtábla szerint annak ellenére, hogy a felperes szerzősége megállapítható és nem keltett észszerű kételyt az alperesi fotóarchívum sem, így a felperes érvényesíthetne szerzői jogi igényt nemcsak az alperes által sem vitatottan, az általa írt cikkek, hanem a fotók tekintetében is. Ugyanakkor arra a következtetésre jutott, hogy a felek között szóbeli és ingyenes felhasználási szerződés jött létre a felperesi műveknek a folyóiratban való felhasználására. Az ítélőtábla szerint helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a lap folyóiratnak minősül. Kiemelte ugyanakkor, hogy a felperes nem kapott és nem is kért ellenszolgáltatást a cikkekért és a fotókért az együttműködés idején, ezzel az igénnyel csak a felek kapcsolatának megromlása és a lap kiadásának befejezése után állt elő. A peradatok alapján a másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felek abban állapodtak meg és így is cselekedtek, hogy azokat a munkákat, amihez értettek, maguk végezték el ellenszolgáltatás nélkül, annak érdekében, hogy a lapból nyereséges lapot csináljanak. Ezt tükrözi az alperes e-mailje, ahol ingyenes munkavégzésről ír, és amit válaszában a felperes nem tett kérdésessé.
Az ítélőtábla szerint, mivel folyóiratról van szó, aminek körében a szerzői mű felhasználásához nem kell a feleknek írásban megállapodniuk, az a körülmény, hogy a felperes az együttműködés idején nem élt díjigénnyel, a „nem fizetendő” kitétel fényében szintén alátámasztja a szerződés ingyenességét, a díjigényről való kifejezett lemondását. Az ítélőtábla szerint a periratok alapján megállapítható volt az az általános gyakorlat, hogy amennyiben a szerzők felé fizetést teljesített az újság, akkor minden esetben volt szerződés és számla is. Azonban a felperes ilyet nem tudott felmutatni és egyéb módon sem cáfolta az alperes ingyenességre vonatkozó állítását. Mindezek alapján az ítélőtábla arra a meggyőződésre jutott, hogy a felperes kifejezetten lemondott a szerzői jogdíjról, a lapban való ingyenes felhasználásra engedélyt adott.
A főszerkesztői tevékenysége után követelt díjazással kapcsolatban kiemelte, hogy a felek ennek elvégzésére sem kötöttek írásbeli szerződést, de a körülmények együttes értékeléséből arra lehet következtetni, hogy szóban megállapodtak abban, hogy szaktudására tekintettel a jövőbeni nyereség reményében azt a felperes végzi. Tehát e feladatok elvégzését is ingyenesen vállalta a felperes, ezért díjazásra nem tarthat igényt.
A felülvizsgálati kérelem tartalma
A felperes továbbra is 2 835 500 forint szerzői díj és 1 650 000 forint megbízási díj és ezen összegek törvényes mértékű kamata szerint kérte marasztalni az alperest.
A Kúria megállapításai
A Kúria kiemelte, hogy a szerzői jogi törvény alapján, amikor a szerző engedélyt ad művének felhasználására, a felhasználó pedig köteles díjat fizetni. A jogosult a díjazásról csak kifejezett nyilatkozattal mondhat le, ami akár szerződésben, akár egyoldalú nyilatkozatban megtörténhet. Azt a tényt, hogy a szerző a díjazásról lemondott, a felhasználónak kell igazolnia. Kiemelte ugyanakkor azt is, hogy a szerzői jogi védelem illeti meg a fotóművészeti alkotásokat, mégpedig a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege alapján. Hibásnak tartotta a Kúria, hogy az ügyben eljárt bíróságok nem vizsgálták, hogy a per tárgyát képező fényképek fotóművészeti alkotásnak minősülnek-e, csupán elfogadták, hogy a fotók után a felperes szerzői jogdíjra tarthat igényt. Annak megítélése, hogy az adott fényképfelvételek rendelkeznek-e olyan egyéni eredeti jelleggel, ami fotóművészeti alkotássá teszi őket, szakkérdésnek minősül, és a Szerzői Jogi Szakértői Testület kompetenciájába tartozik, ezért kirendelésük indokolt lett volna. Csak amennyiben a fényképek szerzői jogi védelem alatt állnak, abban az esetben van jelentősége annak, hogy a felperes lemondott-e a díjigényéről. Ha a fotók nem élveznek szerzői jogi oltalmat, akkor felhasználásukra nem alkalmazhatók a szerzői jogi törvény szabályai, ezért a felperes nem igényelheti a szerzői jogi jogsértés esetére alkalmazandó szankciókat, hanem megbízási, illetve vállalkozói díj megfizetésére tarthat igényt.
A főszerkesztői tevékenységgel kapcsolatban azt hangsúlyozta a Kúria, hogy a jogról való lemondásnak mindig kifejezettnek, határozottnak kell lennie. Egyértelműen ki kell derülnie a megállapodásból, nyilatkozatokból, hogy a jogosult ingyen vállalta az adott tevékenység ellátását. Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. IV. 21.390/2016.) a Kúriai Döntések 2017/7. számában 223. szám alatt jelent meg.
