Ki felel a hírnévsértésért?


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A jogi személy képviseletében nyilatkozó, képviseleti jogkörét túl nem lépő, a szervezet álláspontját kinyilvánító természetes személlyel szemben a jogsértést megvalósító valótlan tényállítás miatt a jogkövetkezmények nem alkalmazhatók.


Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a II. r. alperes az N. című napiap 2013. január 9-ei lapszámában A gyógyszertár bezárásáról címmel megjelent közleményben valótlanul híresztelte, hogy a felperesek ellen folyó büntetőeljárás az ügyészségen vádemelés előtt áll, s ezzel a felperesek jó hírnévhez fűződő személyiségi jogát megsértette.

A bíróság kötelezte a II. r. alperest, hogy elégtételként 15 napon belül a 2013. január 9-én megjelent közleménnyel egyező helyen az alábbi szövegű közleményt tegye közzé: „A 2013. január 9-ei lapszámban A gyógyszertár bezárásáról címmel megjelent közleményben valótlanul állítottuk a K. utcában működő gyógyszertárban dolgozó gyógyszerész házaspárról, hogy az ellenük folyó büntetőeljárás az ügyészségen vádemelés előtt áll. Ezzel szemben a való tény az, hogy az ügyben az ügyészség további nyomozati cselekmények elvégzéséről rendelkezett.”

Ezt meghaladóan a törvényszék a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a V.-i „J”. Gyógyszertárat a J. Patika Kft. működtette, amelynek tagjai az I. r. felperes és a Dr. S. és T. Kft. voltak. Ez utóbbi gazdasági társaság ügyvezetője az I. r. alperes. A patika vezetője személyi jogos gyógyszerészként az I. r. felperes házastársa, a II. r. felperes volt, az I. r. felperes pedig gyógyszerészként állt ugyanitt alkalmazásban. A patika működtetésével kapcsolatban elszámolási vita alakult ki a II. r. felperes és az I. r. alperes között.

2012. május 2-án a Dr. S. és T. Kft. feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, mely alapján a V.-i Rendőrkapitányság jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntettének megalapozott gyanúja miatt folytatott nyomozást az I. r. és II. r. felperesek ellen. A személyi jogos gyógyszerész II. r. felperes személyi jogáról lemondott, ezért a V. Megyei Kormányhivatal Népegészségügyi Szakigazgatási Szerve a „J”. Patika bezárásáról határozott. Ezt követően 2012 augusztusától a felperesek V. megyében gyógyszerészként elhelyezkedni nem tudtak. 2013 februárjában az I. r. felperes a korábbi megyei tiszti főgyógyszerész közbenjárásával gyógyszertárvezetői állást kapott.

A kereseti kérelemben sérelmezett, a II. r. alperes kiadásában megjelenő N. című napilap 2013. január 9-ei lapszámában A gyógyszertár bezárásáról címmel megjelent közlemény az I. r. alperes mint a gyógyszertárat működtető kft. ügyvezetője nyilatkozataként többek között azt tartalmazta, hogy a gyógyszertárban korábban dolgozó házaspár ellen folyó büntetőeljárás az ügyészségen vádemelés előtt áll. A törvényszék rögzítette, hogy a közlemény megjelenésének időpontjában a felperesek ellen folyó büntetőeljárás nyomozati szakban volt, mivel a rendőrség vádemelési javaslatát követően a V. Járási Ügyészség 2012. november 23. napján további nyomozati cselekmények elvégzéséről rendelkezett.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperesek ismeretségi körébe tartozó személyek közül – a per tárgyát képező közlemény alapján – a felperesek többek számára egyértelműen beazonosíthatóvá váltak. Az újságcikket megismerő betegek, ismerősök többsége a közleményből szerzett tudomást a felperesek elleni büntetőeljárás tényéről, s ez többekben megdöbbenést, felháborodást váltott ki, mivel az a felperesek szakmai teljesítménye és emberi tulajdonságai alapján kialakult korábbi pozitív megítélésükkel összeegyeztethetetlen volt.

A törvényszék a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. tv. (1959-es Ptk.) 75. § (1) bekezdésében, valamint az 1959-es Ptk. 78. § (1) és (2) bekezdésében írtakra figyelemmel rögzítette, az megfelelt a valóságnak, hogy a közlemény megjelenésének időpontjában az újságcikk alapján beazonosítható felperesek ellen büntetőeljárás volt folyamatban. Hangsúlyozta, hogy a büntetőfeljelentés megtétele az EBH2002. 624. eseti döntésben írtakra figyelemmel személyiségvédelmi per megindítására nem ad alapot, s nem sért személyhez fűződő jogot az sem, ha a sajtó a nyilvánosságot egy büntetőeljárás megindításáról tájékoztatja (BH2000. 194.). Ugyanakkor a V. Járási Ügyészség B.2790/2012/11-I. számú irata alapján valótlannak bizonyult az a tényállítás, mely szerint a közlemény megjelenésének időpontjában a felperesek ellen folyamatban lévő büntetőeljárás az ügyészség előtt vádemelési szakban volt. A törvényszék rámutatott, hogy a szavak szakmai és általánosan elfogadott köznyelvi jelentése alapján is nyilvánvaló, hogy a II. r. alperes által közzétett közlemény a vádemelési szakot illetően valótlannak minősült, s ez a valótlan állítás objektíve alkalmas volt az érintett személyek hátrányos társadalmi megítélésének kiváltására.

A felpereseknek az I. r. alperessel szemben előterjesztett kereseti kérelmét arra tekintettel utasította el, hogy álláspontja szerint a jogi személy tevékenységi körében eljáró természetes személy magatartása a jogi személynek betudódik, márpedig a perbeli nyilatkozatot az I. r. alperes a „J”. Patika Kft. ügyvezetőjeként tette. Ebből következően a jogi személy képviseletében eljáró I. r. alperes mint természetes személy polgári jogi felelőssége nem állapítható meg az általa okozott kárért, személyiségi jogsértésért – a BDT2010. 2192. eseti döntés alapján – az általa képviselt jogi személy tartozik felelősséggel.

A II. r. alperes ellen előterjesztett kereseti kérelmet a törvényszék részben találta alaposnak. E körben hangsúlyozta, hogy a korábbiakban kifejtettek szerint megvalósult jogsértés szempontjából irreleváns, hogy a felpereseknek utóbb a szerkesztőséghez intézett kérelme mennyiben felelt meg a sajtó-helyreigazítási kérelem jogszabályi feltételeinek, mert a felperesek a jelen perben személyiségi jogsértésre alapított és nem a sajtójogi felelősség alapján fennálló szankciók alkalmazását kérték. Mindezekre figyelemmel megállapította, hogy a II. r. alperes megsértette az I. r. és II. r. felperesek jó hírnévhez fűződő személyiségi jogát.

Az 1959-es Ptk. 84. § (1) bekezdés c) pontja szerinti elégtétel szövegét a felperesek által kérttől eltérően állapította meg akként, hogy abból kitűnjön, a II. r. alperes által híresztelt tények közül melyek voltak valótlanok, és ezzel szemben melyek a való tények. A megbánásra vonatkozó és a hírnévrontás törvényi tényállásához szorosan nem kapcsolódó vonatkozások tekintetében az elsőfokú bíróság mellőzte a II. r. alperes elégtételadásban történő marasztalását.

Az I. r. és II. r. felpereseknek a II. r. alperessel szemben előterjesztett személyenként 500 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére irányuló kereseti kérelmét a törvényszék alaptalannak találta. Kifejtette, hogy a személyhez fűződő jogok megsértésének igazolása önmagában nem alapozza meg a nem vagyoni kártérítés iránti igényt, e vonatkozásban a kereseti kérelem csak akkor lehet alapos, ha a felperesek olyan hátrány bekövetkeztét bizonyítják, amely csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez a nem vagyoni kárpótlás szükséges. Rámutatott, hogy a lefolytatott bizonyítási eljárás során a tanúvallomások alkalmatlanok voltak annak az állításnak a bizonyítására, mely szerint a személyhez fűződő jogok megsértésével okozati összefüggésben a felpereseket hátrányok érték volna. K. A. J. és B. L. tanúvallomásából nyilvánvaló volt, hogy a tanúk nem a per tárgyát képező, hanem egy másik újságcikkről számoltak be, s a per tárgyát képező eseményekről B. L. révén tudomást szerző É. Gy. tanúvallomása sem támasztotta alá a felperesi előadást. Utalt arra, hogy az egyes tanúvallomások bizonyító erejének mérlegelésekor nem lehetett figyelmen kívül hagyni azt, amit a felperesi jogi képviselő is felkészítésként aposztrofált, nevezetesen, hogy a tanúk vallomásaik megtételekor papírral érkeztek a tárgyalásra, emlékezetüket felfrissítendő. Rámutatott, hogy a tanúk elfogulatlanságával szemben felmerülő ésszerű kételytől eltekintve sem bizonyították a felperesek a nem vagyoni kártérítés ténybeli alapja körében tett állításaikat, mert álláskeresési nehézségeik már az újságcikk megjelenése előtt is fennálltak, s a 2013. január 9-ei közlemény után 2013 februárjában az I. r. felperes gyógyszertárvezetői álláshoz jutott.

A fellebbezés

A sajtótermék, a valótlan tényállítás, a jogi és a természetes személy. A kérdés: ki miért mikor és hogyan felel egy nyilatkozatért?

Az elsőfokú ítélet ellen a II. r. felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását, a kereseti kérelemnek való teljes körű helyt adást kért. Álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az I. r. alperes képviselőként tett nyilatkozatát illetően helytállónak találta azt a védekezést, hogy a közleményben megjelentekért az I. r. alperes semmilyen felelősséggel nem tartozik. Hangsúlyozta, hogy a „J.”Patika Kft. 2013. január 9-én már nem működő, felszámolásra váró társaság volt. A patikabezárás sértettjének a Dr. S. és T. Kft., illetőleg az I. r. alperes tekinthető, ezzel kapcsolatban vagyoni hátrány e személyeket érte. Ebből következően az I. r. alperes nyilatkozatát saját személyében tette meg. Ezt meghaladóan utalt arra, hogy a jogi személy cselekvő magatartást nem tud tanúsítani, nyilatkozatot nem tud tenni, így az ügyvezetőként kifejtett tevékenységért az I. r. alperes tartozik felelősséggel. Hivatkozott a BH2004. 180. és az EBH2010. 2126. eseti döntésben foglaltakra. Támadta az elsőfokú ítéletet azzal is, hogy a felperesek az indokolásban írtakkal ellentétben a nem vagyoni kárpótlás iránti keresetük alapjául szolgáló tényállást bizonyították. Hangsúlyozták, hogy az ítélet szerint is a felperesek szakmai, társadalmi megítélése korábban pozitív volt, s ezen az ellenük folyó büntetőeljárás tényének köztudottá válása változtatott. A fellebbezés rögzítette, hogy a felperesek elhelyezkedési nehézségének teljes folyamata valóban nem hozható ok-okozati összefüggésbe a január 9-ei újságcikkel, de abban közrejátszott a sérelmezett közlemény.

A fellebbezési ellenkérelmek

Az I. r. alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Hangsúlyozta, hogy nyilatkozatát nem magánszemélyként, hanem a „J”. Patika Kft. ügyvezetőjeként, a gazdasági társaság képviseletében eljárva tette meg, így azért saját személyében felelősséggel nem tartozik. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtettekkel egyezően hivatkozott arra, hogy magatartása a jogi személynek tudódik be. Ezt meghaladóan kifejtette, hogy a vádemelési szakra vonatkozó valótlan tényállítás nem volt sértő tartalmú, mert a laikus olvasóközönség a büntetőeljárás egyes szakaszai között nem tesz lényeges különbséget. Utalt arra, hogy a felperesek megítélésén nem a büntetőeljárás vádemelési szakba jutása, hanem önmagában a büntetőeljárás megindításának ténye változatott.

A II. r. alperes fellebbezési ellenkérelmében ugyancsak az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a felperesek nem vagyoni kárpótlás iránti igénye nem foghat helyt, mert az elsőfokú bíróság azt helyesen állapította meg, hogy az annak alapjául szolgáló hátrányok nem nyertek bizonyítást. Kiemelte, hogy a felperesek álláskeresése 2012 augusztusa és 2013 februárja közötti időszakra tevődik, a perbeli cikk megjelenésének dátuma pedig 2013. január 9-e volt, így az e vonatkozásban állított ok-okozati összefüggés fennállta sem állapítható meg.

A Győri Ítélőtábla megállapításai

Az ítélőtábla II. r. alperesi és I. r. felperesi fellebbezés hiányában az elsőfokú ítéletet a Pp. 253. § (3) bekezdése alapján a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között bírálta felül, s megállapította, hogy a fellebbezés az alábbiak szerint részben alapos:

Az elsőfokú bíróság a szükséges és egyben elégséges körben a bizonyítási eljárást lefolytatta, a rendelkezésére álló bizonyítékokat egyenként és összességükben helyesen, okszerűen, a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelően mérlegelve helyes tényállást állapított meg, s abból túlnyomórészt helytálló jogi következtetésre jutott.

 

Patikusok. Jogorvoslat mint gyógyszer

Osztja a Győri Ítélőtábla az elsőfokú bíróság álláspontját azt illetően, hogy a kereseti kérelemben sérelmezett közlemény a valóságtól eltérően számolt be a felperesek ellen folyamatban lévő büntetőeljárásról, nevezetesen arról, hogy az vádemelési szakban áll, s ez a közlemény önmagában is alkalmas volt a felperesek személyiségi jogának megsértésére.

Az I. r. alperessel szemben előterjesztett kereseti kérelmet illetően kétségtelen, hogy a fellebbezési eljárásban hivatkozott eseti döntések (BH2004. 180., EBH2010. 2126.) szerint a sérelmet szenvedett félnek választási lehetősége van azzal kapcsolatban, hogy a jogi személy képviseletének eljáró természetes személy jogsértő nyilatkozata esetén igényeit – az objektív szankciókat illetően – a jogi avagy a természetes személlyel szemben érvényesíti-e. A bírói gyakorlat azonban e kérdésben nem egységes. Az elsőfokú bíróság által elfoglalt állásponttal egyezően a BDT2011. 2507., a BDT2012. 2719., a BDT2010. 2288., a BDT2010. 2213., a BDT2010. 2192. döntések azt fejtik ki, hogy a jogi személy tevékenységi körében eljáró természetes személy magatartásának joghatásai a jogi személyre nézve állnak be.

Az ítélőtábla álláspontja szerint a jelen ügyben releváns tényállás alapján az állapítható meg, hogy az I. r. alperes a nyilatkozatát kifejezetten a „J”. Patika Kft. Ügyvezetőjeként, a patika működtetésével, illetőleg bezárásával, vagyis a kft. tevékenységével összefüggésben tette. Ekként a gazdálkodó szervezet képviseletében nyilatkozó, képviseleti jogkörét túl nem lépő, ügyvezetői minőségét a nyilatkozat során egyértelműen ismertté tévő, a gazdálkodó szervezet álláspontját kinyilvánító, következésképp a kft. képviseletében megnyilvánuló I. r. alperessel szemben a jogsértést megvalósító valótlan tényállítás kapcsán sem az objektív, sem a szubjektív jogkövetkezmények nem alkalmazhatók (Győri Ítélőtábla Pf. V. 20 110/2011/4.). Erre tekintettel helyesen döntött a törvényszék, amikor az I. r. alperessel szemben előterjesztett kereseti kérelmet elutasította.

Az elsőfokú ítélet szerinti, az 1959-es Ptk. 78. § (1) bekezdésében meghatározott jogsértés a II. r. alperes részéről megvalósult, annak szankcióit az 1959-es Ptk. 84. § (1) bekezdése tartalmazza.

A felperesek az elsőfokú eljárásban 17. sorszám alatt pontosított kereseti kérelmükben az 1959-es Ptk. 84. § (1) bekezdés c) pontjára alapítottan az alábbi közlemény közzétételére kérték kötelezni az I. r. és II. r. alpereseket: „Megbántam, hogy olyan tartalmú nyilatkozatot tettem közzé az N. 2013. január 9-ei számában, melyből az tűnt ki, hogy a K. utcai patikában dolgozó gyógyszerész házaspár ellen különféle vagyonelleni bűncselekmények elkövetésének alapos gyanúja miatt büntetőeljárás folyik. Tévesen állítottam – s ilyen irányú tájékoztatást sem a rendőrségtől, sem az ügyészségtől nem kaptam – hogy az eljárás az ügyészségen vádemelés előtt áll. Valótlanul állítottam továbbá, hogy ezek a körülmények összefüggtek volna azzal a közigazgatási hivatali határozattal, amely helybenhagyta a „J”. Patika bezárására vonatkozó elsőfokú szakhatósági határozatot.”

A II. r. felperes fellebbezése arra irányult, hogy az elsőfokú bíróság által megállapítottól eltérően az elégtételadás szövegét az ítélőtábla a kereseti kérelemben foglaltaknak megfelelően határozza meg.

Az elsőfokú bíróság helyesen döntött, amikor az elégtételadást úgy szövegezte meg, hogy abból egyértelműen kiderül, melyek a közleményben valótlanul állított tények, s ezzel szemben mi a valóság. Ugyanakkor tévesen mellőzte a II. r. alperes megbánására vonatkozó kitételt. A korábban az 1959-es Ptk. 79. § (1) bekezdésében, majd a 2010. évi LIV. törvény 12. paragrafusában szabályozott sajtóhelyreigazítás körén belül valóban elégséges annak közzététele, hogy a sérelmezett közleményben mely tények voltak valótlanok, megalapozatlanok, illetőleg a sajtószerv mely tényeket tüntetett fel hamis színben, s ehhez képest melyek a valós tények. Az 1959-es Ptk. 84. § (1) bekezdés c) pontja szerinti szankció (elégtételadás) a sajtóhelyreigazítástól annyiban különbözik, hogy az elégtételadás körén belül a sérelmet okozó fél sajnálkozását fejezi ki az általa elkövetett jogsértés miatt. Erre tekintettel az ítélőtábla e vonatkozásban az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, s az elégtételadás szövegét úgy határozta meg, hogy abból kiderüljön: a II. r. felperessel szemben a II. r. alperes sajnálkozását fejezi ki a történtek miatt.

A törvényszék helytállóan rögzítette, hogy a tanúvallomások alapján az volt megállapítható: a felperesekről kialakult vélekedést a II. r. felperes megítélését nem a perbeli újságcikk valótlan állítása (nevezetesen, hogy a büntetőeljárás vádemelési szakba jutott) váltotta ki, hanem az a tény, hogy a felperesek ellen büntetőeljárás folyik. Ez a közlés azonban a valóságnak megfelelt. Helytállóan utalt arra is az elsőfokú bíróság, hogy a felperesek – így a II. r. felperes – álláskeresési nehézségével a 2013. január 9-ei újságcikk nem hozható ok-okozati összefüggésbe. Osztja az ítélőtábla a törvényszék álláspontját azt illetően, hogy erre tekintettel a nem vagyoni kárpótlás alapjául szolgáló körülményeket a felperesek nem bizonyították, különös tekintettel arra, hogy a tanúvallomások alapján a cikk nem volt azonosítható a tanúk tudomásszerzésének forrásaként sem. Ebből következően okszerűen került sor a II. r. felperes nem vagyoni kárpótlás iránti kereseti kérelmének elutasítására, ezért a fellebbezés e körben nem adott kellő alapot az elsőfokú ítélet megváltoztatására.

Mindezekre figyelemmel a Győri Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét annak megfellebbezett részében részben megváltoztatta [Pp. 253. § (2) bek.].

Bírósági Döntések Tára

A folyóirat egyfelől publikációs fórumot kíván biztosítani a megyei, illetve az ítélőtáblai döntések számára, másfelől azzal, hogy a mértékadó bírósági döntések közül válogat, a jogalkalmazás egységességét kívánja támogatni.

További információ és megrendelés >>

Az ismertetett döntés (Győri Ítélőtábla Pf. I. 20 019/2014/6.) a Bírósági Döntések Tára folyóirat 2015/1. számában 2. szám alatt jelent meg.


Kapcsolódó cikkek

2024. június 25.

Egy éves az építményi jog – mik a tapasztalatok?

Egy évvel ezelőtt, 2023. június 24-én lépett hatályba a Polgári Törvénykönyv új fejezete, amely az építményi joggal kapcsolatos szabályokat tartalmazza. Dr. Kiss Dávid ügyvéd segítségével megnéztük, hogy egy év alatt miként alakult ennek az új jogintézménynek az alkalmazása, miként viszonyulnak hozzá a hatóságok és milyen értelmezési kérdések merültek fel az alkalmazás során, valamint összeszedtünk, hogy a különböző jogszabályok milyen bizonytalanságokat tartalmaznak és milyen előnyöket biztosítanak az építményi jog alkalmazása esetén.  

2024. június 21.

Az üzletrész öröklése és átszállása a jogutódra

A kft. tagjának halálával az örökös tulajdonosává válik az elhunyt tag hagyatékába tartozó üzletrésznek. A kft.-nek nincs jogszabályi kötelezettsége az örökös tulajdonába került üzletrész megváltására, megvételére – a Kúria eseti döntése.