Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A közjegyző – mint hatóság által – a felek nyilatkozata szerint nyilvántartott élettársi kapcsolat a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény szerinti hatóság előtt regisztrált élettársi kapcsolattal azonos. A törvényi hatály elismerése nem zárja ki, hogy a hatóság az élettársi kapcsolat valós tartalmát érdemben vizsgálja – a Kúria egyedi döntése.
Ami a tényállást illeti, a koszovói állampolgár felperessel szemben a rendőrség 2013. február 22-én, kiutasítása mellett, 36 hónapos beutazási és tartózkodási tilalmat rendelt el. Ennek ellenére a felperes 2014. január 4-én Magyarország területére lépett, majd élettársi kapcsolatot létesített egy magyar nővel, melyet egy, a közjegyző által kiállított Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásába való felvételről szóló végzéssel igazolt. Ezt követően, áprilisban a felperes magyar állampolgár harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagjaként tartózkodási kártya kiállítása iránti kérelmet terjesztett elő. Bár az idegenrendészeti hatóság a kérelmet befogadta, de ezzel egyidejűleg idegenrendészeti eljárást indított a felperessel szemben.
Eme eljárásban a hatóság – mivel álláspontja szerint a felperes a magyarországi tartózkodási feltételeket nem teljesítette – őt Koszovó területére kiutasította és három év beutazási tilalmat rendelt el vele szemben. A szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény (szabad mozgásról szóló törvény) szabályai szerint Magyarország biztosítja a szabad mozgás és tartózkodás jogát annak az EGT-állampolgárt vagy a magyar állampolgárt kísérő vagy hozzá csatlakozó személynek, aki a magyar állampolgár eltartottja vagy vele legalább egy éve háztartásban él. A hatóság szerint a felperes az élettársi kapcsolata révén nem tartozik e szabály hatálya alá.
Az elsőfokú bíróság eljárása
A Kúria szerint az, hogy a felperes megszegve a harmadik országbeliek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvényben foglaltakat, mi több, a rá vonatkozó beutazási tilalmat elrendelő SIS-rendszer hatálya alatt lépett Magyarország, illetve a schengeni térség területére, jogszerű magyarországi tartózkodását egyenesen kizárja
A bíróság álláspontja szerint a felperes magyar állampolgár családtagjának minősül, a törvény értelmében ugyanis a magyar állampolgár harmadik országbeli állampolgár élettársa, amennyiben magyar hatóság vagy az Európai Unió más tagállamának hatósága előtt regisztrált élettársi kapcsolatot létesített családtagnak tekintendő. A közjegyzői nyilvántartásba vett élettársi kapcsolat pedig megfelel ennek a definíciónak. A bíróság szerint mind a közjegyző által nyilvántartott, mind az anyakönyvvezető által bejegyzett élettársi kapcsolat beleesik a családtag fogalmába, mivel ezzel ellentétes értelmezés sem a jogszabály céljából, sem szövegéből nem következik. A bíróság mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a közjegyző által bejegyzett élettársi kapcsolat a felperes számára családtagi státust teremt, a szabad mozgásról szóló törvény hatálya alá tartozik, ennél fogva és a tartózkodási kártya kiadásának folyamatban létére tekintettel, rendelkezett tartózkodási jogcímmel, így kiutasítása jogsértő.
A felülvizsgálati kérelem tartalma
A hatóság szerint a bíróság ítélte hibás jogértelmezésen alapul, téves és okszerűtlen megállapításokat tartalmaz.
A Kúria megállapításai
A Kúria szerint az, hogy a felperes megszegve a harmadik országbeliek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvényben foglaltakat, érvényes tartózkodási engedély nélkül, mi több, a rá vonatkozó beutazási és tartózkodási tilalmat elrendelő SIS figyelmeztető jelzés hatálya alatt utazott be Magyarország, illetve a schengeni térség területére, s ehhez nem kérte az elrendelő hatóság külön engedélyét, olyan körülmény, amely a felperes jogszerű magyarországi tartózkodását nem egyszerűen megkérdőjelezi, hanem egyenesen kizárja. Mindezek alapján a Kúria szerint nem tekinthető jogsértőnek, a felperes ismételt kiutasítása.
A Kúria rámutatott arra is: a tartózkodási kártya iránti kérelem hatósági előterjesztésénél az átvétel ténye a felperes számára nem keletkeztetett jogosultságot a tartózkodásra, még ideiglenes jelleggel sem. Figyelembe véve, hogy a felperes, mivel beutazási és tartózkodási tilalom hatálya alatt álló személy, sem belépésre, sem magyarországi tartózkodásra nem jogosult, ezért részére a hatóság nem adott ki és nem is adhatott ki ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolást.
Abban a kérdésben, hogy a felperes élettársi kapcsolata mennyiben tartozik a szabad mozgásról szóló törvény hatálya alá, a Kúria a bírósággal értett egyet. Ugyanakkor álláspontja szerint önmagában a törvényi hatály elismerése nem zárja ki, hogy a hatóság az élettársi kapcsolat valós tartalmát érdemben vizsgálja, tekintve, hogy a közjegyző az előtte megtett nyilatkozat valós, tényleges tartalmát nem ellenőrzi, azt csupán nyilvántartja.
Mindezek ellenére hibásnak ítélte a Kúria a bíróság ítéletét, mert a felperes tartózkodási kérelmének befogadása és az azzal kapcsolatos eljárási kötelezettség nem fosztja meg attól a hatóságot, hogy a korábbi beutazási, tartózkodási tilalomra, az ezt sértő, súlyosan jogellenes felperesi magatartásra tekintettel, a felperessel szemben alkalmazandó idegenrendészeti kényszerintézkedés kérdésében döntsön. Mérlegelheti ugyan a kiutasítási eljárás felfüggesztését, de ez számára nem kötelező.
|
Bírósági Döntések Tára |
|---|
|
A folyóirat egyfelől publikációs fórumot kíván biztosítani a megyei, illetve az ítélőtáblai döntések számára, másfelől azzal, hogy a mértékadó bírósági döntések közül válogat, a jogalkalmazás egységességét kívánja támogatni. |
Mivel a felperes által beadott, a családtagi státusra alapított kérelem nem írja, nem írhatja fölül a felperes korábban rögzült jogi helyzetét, a beutazási és tartózkodási tilalom fennállásának tényét, a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a felperes megalapozatlan keresetét elutasította.
Az ismertetett döntés (Kúria Kfv. II. 37.894/2014.) a Kúriai Döntések 2015/7. számában K.27. szám alatt jelent meg.
