Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Precedensjogi olvasnivaló: előadóinkat kérdeztük webináriumi témájukkal kapcsolatban – ebben a részben Dr. Bánáti János, Prof. Dr. Trócsányi László, és Dr. Somssich Réka válaszait ismerhetik meg.
Jövő szerdán kerül megrendezésre az „1 éves a korlátozott precedensrendszer” című webinárium, melyben neves szakemberek járják körül a precedensjog témáját és osztják meg az eddigi tapasztalatokat. Feltettünk az előadóknak néhány rövid kérdést az előadásuk témájához kapcsolódóan – a mai részben Dr. Bánáti János, Prof. Dr. Trócsányi László, és Dr. Somssich Réka válaszait olvashatják ízelítőként a webináriumhoz.
Az online eseményre itt lehet regisztrálni.
Milyen előzmények emelhetőek ki a magyar jogi hagyományokból a precedensrendszert illetőleg?
Dr. Bánáti János: Az egységes ítélkezés biztosítása érdekében a Királyi Kúria döntvényalkotási joga az 1881. évi LIX. törvény kihirdetése óta hivatalosan is része a bírói precedensképzésnek. Eredetét tekintve pedig nem az angolszász precedensekben, hanem a magyar jogalkotásra és jogalkalmazásra mindig is erősen ható porosz jogalkalmazásban alakult ki.
Vegytiszta formában a Királyi Kúria megszűnését követően (1949) – leszámítva a zavaros és mértékadónak semmiképpen nem tekinthető időszakot – sem létezett az a sarkos elképzelés szerinti állapot, hogy a bírót még elvileg sem köti az ugyanolyan jogkérdésben elfoglalt felsőbírósági álláspont. A Legfelsőbb Bíróságon már az 1950-es évek elejétől megjelentek az alsó bíróságok felé erős legitimációs erővel bíró „kollégiumi állásfoglalások”, amelyektől a belső hierarchia túlzott tisztelete (hogy más tényezőket ne említsünk) folytán a bírák évtizedeken át akkor sem tértek el, ha éppen nem (vagy már nem) politikai tartalmú jogértelmezést tartalmaztak. (Jelzem, ettől még az ítélkezési gyakorlatban akkor is voltak kilengések.)
Mindeközben a történelmi jelentőségű folyóirat: a „Bírósági Határozatok” a különböző korokban egyre bővülő terjedelemben tartalmazta a legjelentősebb, válogatott szerkesztésben megjelenő legfelsőbb bírósági, majd kúriai eseti döntéseket, és ezek „közeli rokonait”, de a publikált esetjog súlya sem volt egységes. Egyre nagyobb számban jelentek meg az – ügyszakonként csoportosított – Elvi Döntések, kollégiumi állásfoglalások, majd vélemények (mint erős ajánlások), elvi iránymutatást tartalmazó EBH-k. Utóbb ennek a közlönynek a magánkiadású változatai, a KGD-k és BDT-k is bővítették a palettát, újabb- és újabb esetkörökre tematizált jogesettárak megjelentetésével. A bírósági szervezeti törvény, majd a Bszi. – egyes kivételektől eltekintve (pl. kollégiumi állásfoglalás) – azt ugyan nem rögzítette, hogy ezeknek a változatos eseti jogtáraknak „kötelező” ereje lenne, de a valóságban az ítélkezési gyakorlat jórészt ezekre épült, nem annak kötelező, hanem meggyőző ereje folytán.
Milyen jellegű új feladatokkal számolhatnak az ügyvédek ennek bevezetésével?
Dr. Bánáti János: Azzal, hogy a kritikus mennyiségi határ túllépésével eljutottunk az „algoritmus” alapú joggyakorlathoz, ám úgy, hogy ennek feltételei csak egy szűk kör számára elérhetők, valójában az ügyvédek is elérkeztek a teljesítőképességük határára.
A korlátozott precedensrendszer bevezetése megkerülhetetlenné teszi annak a kérdésnek a megválaszolását, hogy a magyar jogrendben a precedensjog működésének infrastruktúrája jelenleg biztosított-e és ha igen, hogyan.
Az angolszász precedensjogrendszer egyik eleme, hogy a bíró alkotta jog éppúgy alapvető jogforrása a jogrendnek, mint a törvényekben megfogalmazott jog. A fél részére a hatékony jog előkutatását a nyomtatott esetgyűjtemények sokasága produkálta, melyek közötti eligazodást évtizedek folyamatos fejlesztésével kialakított felhasználóbarát online keresőfelületek biztosítják jól felismerhető rendező elvek szerint. Azt már csak halkan teszem hozzá, hogy mindez szervesen beépült ott a jogászképzésbe is.
Hazánkban a korlátozott precedens rendszer alapját képező esetjog felépítése kialakulóban van, és csak remélni tudjuk, hogy az OBH által fejlesztés alatt álló keresőrendszer megoldja azokat a problémákat, melyek jelenleg megnehezítik az ügyvédi munkát, mint pl. az a helyzet, hogy a kiadott találatok nem tartalmazzák az ügy által érintett jogkérdés lényegi összegfoglalását, ezért a kiadott találatokat egyenként kell megnyitni ahhoz, hogy a határozat tény és jogtartalmát megismerjük.
Vajon várható-e, hogy „elangolszászosodik” a magyar jogrendszer, azaz az eddigi kontinentális jogfelfogás jelentősebben átalakul a magyar jogrendszerben?
Prof. Dr. Trócsányi László: Az európai integrációt eredendő feszültség övezi: a tagállamok szuverenitásával áll szemben az uniós jog elsőbbsége. Ennek feloldásához nélkülözhetetlen az Európai Bíróság és a nemzeti felső-, illetve alkotmánybíróságok közötti párbeszéd. Más alkotmánybíróságokhoz hasonlóan a magyar Alkotmánybíróság is meghatározó, precedensértékű döntéseket hozott ezen a téren, amellyel kifejezte elkötelezettségét az európai alkotmányos párbeszéd építése iránt.
A világ természetes velejárója, hogy a sajátos jellemvonásokkal rendelkező jogcsaládok nem teljesen szigetelődnek el egymástól, hanem közöttük van kölcsönhatás és párbeszéd. Különösen igaz ez az információs globalizáció korában, illetve az európai kontinensen, ahol a jogi kultúrák és a bíróságok közötti párbeszédnek gyakorlatilag nincsen alternatívája. Ezt „interaction”, „Wechselwirkung”, vagy „cross-fertilization„-nek nevezzük. Egyfelől – a híres amerikai főbíró, Louis Brandeis nyomán – a jogi kultúrák egyfajta „laboratóriumként” működnek, és a jó vagy hatékony megoldások átvétele mindig megfontolandó. Ugyanakkor ez nem jelenti, jelentheti a jogcsaládok vagy jogrendszerek feloldódását, hiszen a jog mindig egy sajátos kultúra talapzatára épül. Az egészséges kölcsönhatás és párbeszéd eredményeként tehát nem átalakul, hanem hatékonyabb megoldásokkal gazdagodik jogi kultúránk.
Milyen változást tesz szükségessé a jogi oktatásban a korlátozott precedensrendszer bevezetése, mely tárgyaknak juthat ebben kiemelt szerep?
Dr. Somssich Réka: A korlátozott precedensrendszer megértése értelemszerűen feltételez dogmatikai és gyakorlati előismereteket, felkészítést is. A hallgatóknak egyrészt ismerniük kell hozzá a hagyományos common law precedensrendszereket, és el kell tudni határolni ezektől a kúriai határozatok kötelező erején alapuló hazai szisztémát. Ez az elméleti jogi alapozó tárgyak feladata, rögtön a képzés elején. Másrészről nagyon fontos gyakorlati szempontból az is, hogy a hallgatók tudják, hogy hogyan találhatják meg azokat a határozatokat, amelyeket figyelembe kell venni. Így a jogi adatbázisok használatának ismerete is elengedhetetlen. Emellett természetesen valamennyi tételes jogi tárgy esetében megjelenik a jogesetmegoldás során a kötelező erejű kúriai határozatok figyelembe vétele mind módszertani, mind pedig tartalmi szempontból.
Eltolódik-e a számonkéréseknél a hangsúly a jogesetek felé a jogszabályi szövegek felől?
Dr. Somssich Réka: A jogeset alapú oktatás és számonkérés a korszerű jogi oktatásban egyébként is kiemelt szerepet kell, hogy kapjon, hiszen elsődleges cél a hallgatók ügy-megoldó, probléma-megoldó képességének kialakítása, fejlesztése. Amióta a joganyagok egyébként rendkívül egyszerű módon kereshető formában elektronikusan és rendszerezetten rendelkezésre állnak, ez még inkább igaz. A korlátozott precedensrendszer nyilvánvalóan egy erős lökést ad ennek a tendenciának és erősíti a jogesetek feldolgozásának, értelmezésének módszertani oktatását, gyakorlati alkalmazását.
A további előadók és a részletes tematika itt tekinthető meg.
A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.
