Kötelező a pénzügyi zsargon ismerete?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Elvárható a fogyasztótól, hogy a nagyösszegű és hosszabb távra szóló pénzügyi ügylet jellegéhez, a vállalt kockázat mértékéhez igazodóan tájékozódjon a szerződés megkötése előtt. A pénzügyi kötelmekben a szakkifejezések használata elkerülhetetlen, azok nem tisztességtelenek önmagában azért, mert megértésük a szerződés elmélyültebb tanulmányozását, esetleg szakember segítségének igénybevételét teszi szükségessé – mondta ki a Szegedi Itélőtábla.

Fogyasztói szerződés esetén a világos és érthető megfogalmazás szempontjából mérlegelni kell, hogy a fogyasztó a gazdasági vagy szakmai tevékenysége körén kívül eső célból szerződést kötő személy, aki különleges szakismerettel és szakértelemmel nem rendelkezik, az ügyletkötés kockázata viszont őt is terheli.

Előzmények, kereseti kérelem és ellenkérelem

A felperes pénzügyi lízingszerződést kívánt kötni az alperessel egy gépkocsira, amelyet az A. Kft-től lehetett megvásárolni 6 500 000 Ft vételárért. Ennek érdekében finanszírozási kérelmet nyújtott be az alpereshez devizaalapú személygépjármű-hitel igénybevétele céljából. Ebben rögzítették a lízingelni kívánt gépjármű adatait, annak vételárát, a felperes által fizetendő önrészt, az igényelt összeget, a törlesztési ütemtervet havi azonos összegű törlesztőrészletekkel, valamint az összes törlesztőrészlet összegét. Tartalmazta továbbá az okirat az ügyleti kamat mértékét, a THM-et, emellett mértékadó devizanemként a svájci frankot jelölték meg, mértékadó árfolyamként pedig 148,96 Ft-ot az igénylés napjára vonatkozóan.

Az alperes ezt követően ún. tájékoztató ajánlatot tett a felperesnek, amely a finanszírozási kérelemhez képest kisebb ügyleti kamatot tartalmazott, s a kérelemben szereplőtől eltérő, alacsonyabb mértékben határozta meg az összes törlesztőrészlet összegét.  Ugyanezen a napon azonos tartalommal került sor a finanszírozási kérelem visszaigazolására, amely alapján a peres felek megkötötték a blankettáris formájú egyedi lízingszerződést.

A szerződés 1. pontja rögzíti, hogy az egyedi lízingszerződésben nem szabályozott kérdéseket az alperes gépjármű lízing tevékenységre vonatkozó Üzletszabályzata tartalmazza, amely a szerződés elválaszthatatlan részét képezi. 

A 2. pont szerint a lízingbevevő kijelenti, hogy az egyedi lízingszerződésben, valamint az Üzletszabályzatban foglaltakat megismerte, megértette és azt a szerződés aláírásával magára nézve kötelezőnek ismeri el, valamint az Üzletszabályzat átvételét a szerződés aláírásával nyugtázza.

A 3. pont mértékadó devizanemként a svájci frankot (CHF) tünteti fel.

A 4. pont a következőket tartalmazza: „A lízingbevevő által választott kamatváltozás I. és kamatváltozás II. (árfolyamváltozás) elszámolási mód: normál deviza alapú finanszírozás (normál deviza konstrukció). A kamatváltozás I-et és kamatváltozás II-t (árfolyamváltozás) a lízingbevevő a lízingbeadó hirdetménye szerinti gyakorisággal köteles megfizetni”.

A 6. pont forint devizanemben feltüntetve tartalmazza egyebek mellett az első lízingdíj összegét, a havi lízingdíjak összegét és a törlesztések számát, a tőketartozást, valamint az összes lízingdíj összegét.

Az alperes egyedi lízingszerződéshez kapcsolódó Üzletszabályzatának I. pontja rögzítette az Üzletszabályzatban alkalmazott fogalom-meghatározásokat.

A felperes kezdeményezésére a peres felek a szerződést a későbbiekben módosították akként, hogy a korábbi negyedéves árfolyam-elszámolással szemben az ún. fix konstrukció elszámolási mód került alkalmazásra. A felperes konstrukcióváltás iránti kérelmében feltüntette a megkötött szerződésre vonatkozó egyes adatokat, így devizanemként CHF-t, árfolyam-elszámolási módként negyedéves árfolyam-elszámolást jelölt meg.

A felperes keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy kizárólag az alperessel kötött lízingszerződés 6. pontján alapul a fizetési kötelezettsége. A perbeli szerződés fogyasztási szerződésnek minősül, amely általános szerződési feltételeket tartalmaz. E szerződési feltételek közül az egyedi lízingszerződés 3. és 4. pontja tisztességtelen, mert ellentmond a 6. pontban foglaltaknak.

Ez utóbbiból ugyanis az tűnik ki, hogy a finanszírozás forintalapú, hiszen forintban határozza meg fizetési kötelezettségeit, kamatkikötést pedig nem tartalmaz. Ehhez képest értelmezhetetlen a 3. pont svájci frank devizanemre, valamint a 4. pont kamat- és árfolyamváltozásra utaló kitétele. Véleménye szerint a szerződés 3., 4. és 6. pontja között olyan jelentős az ellentmondás, amely a 3. és a 4. pontban rögzített  általános szerződési feltételt a Ptk. 209. § (4) bekezdése alapján tisztességtelennek minősíti. Állította, hogy a szerződésben írtaktól eltérően az Üzletszabályzatot az alperes nem adta át a részére, az abban foglaltakat vele nem ismertette, így az Üzletszabályzat nem vált a szerződésük részévé.

Álláspontja szerint az egyedi szerződés 2. pontjának az Üzletszabályzat megismerésére és elfogadására vonatkozó kitétele ugyancsak általános szerződési feltételnek minősül, ezért a bizonyítási kötelezettség e tekintetben az alperest terheli.

Másodlagos kereseti kérelmében a szerződés érvénytelenségének a megállapítását a Ptk. 200. § (2) bekezdésére és 239/A § (1) bekezdésére hivatkozással kérte. Érvelése szerint a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. tv. (Hpt.) 203. § (6) és (7) bekezdésének megsértésével kötötte az alperes a szerződést. A szerződéskötés időpontjában hatályos jogszabályi rendelkezések ugyanis a devizahitel nyújtására irányuló szerződés esetén a pénzügyi intézmény számára előírták, hogy tárja fel a szerződéses ügyletben az ügyfelet érintő kockázatot, s ennek tudomásulvételét az ügyfél aláírásával kellett igazolnia. A kockázatfeltáró nyilatkozatnak tartalmaznia kellett az árfolyamkockázat ismertetését, valamint annak a törlesztőrészletre gyakorolt hatását. Az alperes e jogszabályi rendelkezésnek nem tett eleget. Mindez álláspontja szerint azt jelenti, hogy a deviza-elszámolás nem lett érvényesen kikötve a szerződésben, ezért az erre vonatkozó valamennyi szerződéses rendelkezés érvénytelen.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy a perbeli szerződés fogyasztási szerződésnek minősül. Hangsúlyozta, hogy a szerződéskötés folyamata a felperes által benyújtott finanszírozási kérelemmel vette kezdetét, amely a részéről történő ajánlatkérésnek tekintendő, erre tett ajánlatot, amely tartalmazza a pénzügyi lízingkonstrukció paramétereit: a teljes hiteldíj mutatót, az ügyleti kamat éves százalékos mértékét, továbbá a rendszeres törlesztőrészletek összegét is. Az általános szerződési feltétel tisztességtelenségére alapított kereset kapcsán a megtámadás elkésettségére hivatkozott. Kiemelte, a felperes a szerződésből kitűnően az annak elválaszthatatlan részét képező Üzletszabályzatot átvette, azt aláírásával nyugtázta. A felperes által igényelt lízingkonstrukció a kérelemből kitűnően devizaalapú finanszírozás, amelynek lényege, hogy a lízingbeadó a finanszírozott összeget forintban folyósítja, de azt devizában tartja nyilván, a lízingbevevő pedig a törlesztést, a kamatot és a kapcsolódó díjakat forintban fizeti az aktuális devizaeladási árfolyamon, így a szerződés 3. és 6. pontja között ellentmondás nem tapasztalható.

A lízingszerződés 4. pontjában megjelölt kamatváltozás I. és kamatváltozás II. (árfolyamváltozás) elszámolási módjának meghatározása kapcsán utalt arra, hogy a szerződésben rögzítésre került, az elszámolási mód a lízingbevevő választása szerint normál devizakonstrukcióban került megállapításra, amelynek fogalmi meghatározását a felperes a szerződés megkötésekor az Üzletszabályzatban rögzítettek szerint megismerte. Hangsúlyozta, a szerződés módosításra került, éppen az elszámolási mód tekintetében, ezért a lízingszerződés 4. pontját érintő megtámadási jogát a felperes elveszítette, mert a szerződésmódosítással az általa támadott lízingszerződésbeli rendelkezést megerősítette.

Az elsőfokú bíróság megállapításai

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Határozatának indokolásában rámutatott, a felek között a Hpt. 2. számú mellékletének 11. pontjában meghatározott egyedi pénzügyi lízingszerződés jött létre, amelyre a Hpt. 203. § (6) és (7) bekezdésének a rendelkezései nem alkalmazhatók, következésképp a felperes által hivatkozott tájékoztatási kötelezettség az alperest nem terhelte.

A felperes teljes bizonyító erejű magánokiratban nyilatkozott akként, hogy az Üzletszabályzat tartalmát megismerte, azt átvette az alperestől, ennek ellenkezőjét a perben bizonyítani nem tudta. Utalt arra, a felperesnek módjában állt az Üzletszabályzat beszerzése, ha azt valóban nem kapta meg.

Osztotta a felperes azon álláspontját, miszerint a szerződés fogyasztói szerződésnek minősül. Nem találta azonban megalapozottnak a megjelölt általános szerződési feltételek tisztességtelenségére való hivatkozást.

A felek az esedékes havi díj összegét az Üzletszabályzatból kitűnően meghatározták, annak nyilvántartása svájci frank alapú. A lízingszerződés 4. pontja, valamint az Üzletszabályzat I. pontjának 12. és 20. b-c) pontjának egybevetésével megállapítható, hogy a svájci frank alapú elszámolás esetén a lízingdíj mértéke az előre forintban meghatározott összegen felül a svájci frank, illetőleg a forint árfolyam-változásától is függ. Az árfolyam-változás nem kizárólag az alperes számára lehet előnyös, a forint árfolyamának erősödése a felperesnek jelent előnyt. Nem talált ellentmondást a szerződés 3., 4. és 6. pontja között, mivel az Üzletszabályzatból következően a lízingdíj nyilvántartása történik svájci frank alapon, nem pedig a lízingügylet finanszírozása.

Mindezen túl rámutatott, a felperes maga nyújtott be svájci frank alapú finanszírozási kérelmet, ha nem lett volna tisztában ezzel a típusú és elszámolású szerződéses konstrukcióval, nem kezdeményezte volna svájci frank alapú lízingszerződés megkötését sem. Nem volt akadálya ugyanis annak, hogy forint alapú elszámolású lízingszerződést kössön.

A másodfokú bíróság megállapításai

Az ítélet ellen benyújtott fellebbezésében a felperes elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását, másodlagosan az elsőfokú ítélet keresete szerinti megváltoztatását kérte.

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállással, az abból levont jogi következtetésével, érdemi döntésével és annak kifejtett indokaival is egyetértett, ezért ítéletét annak helyes indokai szerint helybenhagyta, a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel kiemelve az alábbiakat.

A másodfokú eljárásban már nem volt vitás, hogy a peres felek által kötött pénzügyi lízingszerződés fogyasztói szerződés (Ptk. 685. § e) pont), s az sem, hogy a felperes által támadott szerződési kikötések általános szerződési feltételeknek minősülnek a Ptk. 205/A. § (1) bekezdésében foglaltak alapján.

A felperes módosított keresete szerint csak másodlagosan hivatkozott a szerződés semmisségére. Utalt az ítélőtábla arra, ha a fél keresetében semmisségi okra hivatkozik, a bíróságnak a kereseti kérelmek sorrendjétől függetlenül elsőként a semmisségi okokat kell vizsgálnia. Ennek megfelelően járt el az elsőfokú bíróság is, amikor a felperes 4. sorszámú keresetmódosítást tartalmazó beadványától függetlenül elsőként a semmisségre alapított keresetet bírálta el.

A Ptk. 205/B. § (1) bekezdése szerint két feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy az általános szerződési feltétel a szerződés részévé váljon, nevezetesen, hogy az általános szerződési feltétel tartalma megismerhető legyen, és azt a másik fél elfogadja.

A GK 37. számú állásfoglalás szerint akkor minősül megismerhetőnek az általános szerződési feltétel, ha a feltétel alkalmazója a feltételeket rendelkezésre bocsátja, vagy a közzétett feltételek megjelenési helyét megjelöli, az elfogadás pedig ráutaló magatartással is megvalósulhat.

Tény, hogy a felperes a szerződésben foglalt fizetési kötelezettségének mindvégig eleget tett. Lényeges, hogy a szerződés a felperes kezdeményezésére módosításra került, mégpedig az elszámolási mód tekintetében. A korábbihoz képest az elszámolási mód konstrukciója változott. Ahhoz, hogy a felperes a szerződésmódosítást kérje, nyilvánvalóan ismernie kellett a szerződéskötéskor választott, illetve a módosított elszámolási mód lényegét. Mindezek alapján helytállóan foglalt az elsőfokú bíróság állást abban a kérdésben, hogy az alperes Üzletszabályzata a szerződés részét képezi.

Az általános szerződési feltétel tisztességtelenségét a Ptk. 209. § (4) bekezdése szerint önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem világos, vagy nem érthető. Fogyasztói szerződés esetén a világos és érthető megfogalmazás körében kiinduló pont az, hogy a fogyasztó a gazdasági vagy szakmai tevékenysége körén kívül eső célból szerződést kötő személy. Az általános fogyasztó nem rendelkezik különleges szakismerettel és szakértelemmel, az ügyletkötés kockázata viszont őt is terheli. A szerződés megkötése során ugyanakkor a fogyasztónak is a jóhiszeműség és tisztesség követelményének, az együttműködési kötelezettségnek megfelelően úgy kell eljárnia, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható [Ptk. 4. § (1) bek., (4) bek.]. Elvárható a fogyasztótól, hogy a nagy összegű és hosszabb távra szóló ügylet jellegéhez, nagyságrendjéhez, a vállalt kockázat mértékéhez igazodóan tájékozódjon a szerződés megkötése előtt.

A szerződési feltételeket tartalmazó okiratot – az átlagfogyasztótól elvárható gondossággal – át kell tanulmányoznia, és ha a szerződésben olyan rendelkezéseket észlel, amelyeket nem ért, megfelelő magyarázatot igényelhet. Szükség esetén határidőt kérhet a szerződés áttanulmányozásához, és adott esetben igénybe veheti jogban jártas szakember közreműködését, kikérheti véleményét.

Lényeges, hogy a pénzügyi kötelmekben – az átlagfogyasztó által nem feltétlenül ismert – szakkifejezések használata, adott esetben matematikai formulák, képletek alkalmazása elkerülhetetlen, éppen ezért azok használata önmagában nem tisztességtelen pusztán azért, hogy megértésük a fogyasztó számára a szerződés elmélyültebb tanulmányozását, esetleg szakember segítségének igénybevételét teszi szükségessé. 

Tény, hogy a perbeli szerződés szakkifejezéseket tartalmaz, az egyedi lízingszerződés az alkalmazott szakkifejezések tartalmát nem fejti ki, annak fogalom-meghatározásait az Üzletszabályzat rögzíti. E kettő egybevetésével azonban már megállapítható a felperes által választott lízingkonstrukció tartalma. Lényeges, hogy a szerződéskötés időpontjában már széles körben elterjedt a devizaalapú finanszírozás. Köztudomásúnak volt mondható, hogy ez esetben devizában nyilvántartott, de forintban teljesítendő  szolgáltatásról van szó, amely esetben a törlesztő részletek mértékét befolyásolhatja az árfolyam-, illetve kamatváltozás. Kiemelendő, a felperes maga sem állította, hogy a szerződés áttanulmányozására hosszabb időt kért volna – esetleg jogban jártas személy véleményének kikérése érdekében -, de erre azért nem volt módja, mert az alperes arra nem adott lehetőséget (BH2012. 247.).

A Ptk. 207. § (2) bekezdése kisegítő szabályt állapít meg az általános feltételek és a fogyasztási szerződések értelmezésére. Az in dubio contra proferentem szabálya az általános szerződési feltétel meghatározójával szerződő fél, illetve a fogyasztó számára mondja ki a kedvezőbb értelmezés elvét. A felperes álláspontja szerint e jogszabályi rendelkezésre alapítottan – tekintve, hogy a szerződés 3-4. pontja ellentétben áll a 6. pontban írtakkal – a szerződésnek a deviza alapú elszámolásra, s ezzel összefüggésben kamat- és árfolyamváltozásra vonatkozó rendelkezéseit figyelmen kívül hagyva kell a szerződés tartalmát értelmezni.

Az előzőekben kifejtettek alapján azonban a Ptk. 207. § (2) bekezdése szabályainak alkalmazásával sem lehet a szerződést a felperes keresetének megfelelő tartalommal értelmezni, nevezetesen, hogy fizetési kötelezettsége az egyedi lízingszerződés 6. pontjában foglaltak szerint állapítható meg.

Az egyedi szerződés 3. pontja egyértelmű abban a kérdésben, hogy a lízingügylet keretében nem forint, hanem devizaalapú hitelezés történt. Ennek lényege, hogy a kölcsön folyósítása és törlesztése forintban történik, devizában történő pénzmozgás ténylegesen nincs, az aktuális devizaárfolyam csupán az elszámolás alapját adja. A devizaalapú hitel tehát forinthitel értékállandósági kikötéssel: az adós mindig az aktuális devizaárfolyam  átszámításával köteles forintban törleszteni a tartozását. Az ilyen típusú ügyletek létrejöttét az motiválta, hogy a pénzpiacokon a devizahitelek kamata (többnyire lényegesen) alacsonyabb, mint a forinthitelé, ennélfogva – a költségeket és díjakat is figyelembe véve – a kölcsönbevevő alacsonyabb ügyleti kamat mellett juthat kölcsönhöz. E hitelkonstrukciónak ugyanakkor értelemszerű velejárója, hogy a törlesztőrészletek egyrészt az adott devizanemre irányadó pénzpiaci kamatváltozást, másrészt az aktuális devizaárfolyamot követik, azon történik az elszámolás, következésképpen a kamatláb illetve a devizaárfolyam kedvezőtlen alakulása növeli, az árfolyam erősödése vagy a kamatláb csökkenése pedig csökkenti a törlesztőrészletek nagyságát (BDT 2012/7-8/131. számú jogeset).

A szerződési szabadság Ptk. 200. § (1) bekezdésében megfogalmazott elvéből következően – jogszabály tiltó rendelkezésének hiányában – nincs, s a szerződéskötés időpontjában sem volt akadálya annak, hogy a felek devizaelszámolású lízingügyletet kössenek. A perbeli szerződés – az Üzletszabályzatban foglaltakat is figyelembe véve – a fenti tartalomnak megfelelő devizaalapú hitelkonstrukciónak felel meg.

A szerződés gondos áttanulmányozása alapján ez a szerződési tartalom a felperes számára is felismerhető volt, s egyben érthető lehetett számára az is, hogy az egyedi szerződés 6. pontjában rögzített forintösszegek a svájci frankra a szerződéskötés időpontjában irányadó londoni bankközi piacon jegyzett referencia-kamatláb és az e deviza forinthoz viszonyított szerződéskötéskori árfolyama alapján kerültek meghatározásra. Tudnia kellett ugyanakkor, hogy ezek az összegek csak tájékoztató jellegűek olyan értelemben, hogy akár a referencia-kamatláb, akár az árfolyamváltozás a törlesztőrészletek összegének növekedésével vagy csökkenésével jár.

Az ismertetett döntés (Szegedi Ítélőtábla Pf. II. 20 486/2012.) a Bírósági Döntések Tára 2013/4. számában 55. szám alatt jelent meg.

---