Kötelező közvetítés családjogi perekben

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az új Ptk. Családjogi Könyve alapján a bíróság indokolt esetben kötelezheti a szülőket, hogy a szülői felügyelet megfelelő gyakorlása és az ehhez szükséges együttműködésük biztosítása érdekében közvetítői eljárást vegyenek igénybe. A bíróság – a gyermek érdekében – ezt akkor fogja kezdeményezni, ha a felek konfliktusa oly mértékű, hogy nem képesek kommunikálni és a vitájuknak kis részét sem rendezni.

A közvetítés szerepe

A közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény megfogalmazásában a közvetítés olyan sajátos permegelőző vagy bírósági, illetve hatósági eljárás befejezését elősegítő, egyeztető, konfliktuskezelő, vitarendező eljárás, amelynek célja a vitában érdekelt felek kölcsönös megegyezése alapján a vitában nem érintett, harmadik személy (közvetítő) bevonása mellett, a felek közötti vita rendezésének megoldását tartalmazó írásbeli megállapodás létrehozása.

A közvetítő (vagy más néven mediátor) tehát egy teljesen semleges fél, aki abban nyújt segítséget a feleknek, hogy megoldják vitájukat és közös megegyezésre jussanak. Egyfajta békéltető szerepet is elláthat egy közvetítő, azonban feladata alapvetően a megállapodás aláírásáig terjed. Ugyanakkor a mediáció mégis több mint egyfajta egyezségközvetítés. Nem csak azért, mert felkészíti a feleket a jövőbeni együttműködésre és megtanítja őket a párbeszédre, hanem azért is, mert a konfliktus okait, forrásait igyekszik feltárni. És valljuk be őszintén, ez az, ami igazán segítséget nyújthat ahhoz, hogy megértsük a másik fél indokait, és kitaláljunk egy új utat a jövőbeni együttműködésre is. Ezért tud a mediáció valóban véget vetni a konfliktusnak, mert feloldja a felekben azokat az általában mélyen gyökerező és kimondatlan sérelmes helyzeteket, amelyekből a pereskedés csak még többet teremtene.

A fent bemutatott közvetítés általában a felek kölcsönös elhatározásán alapul, azonban vannak olyan esetek, amelyekben a bíróság egy adott perben kötelezően is elrendelheti a közvetítő igénybevételét.

Milyen esetekben lehet elrendelni a kötelező közvetítést?

A 2014. március 15-étől hatályos polgári törvénykönyv (Ptk.). Családjogi Könyvének (Csjk.) rendelkezései vezették be a kötelező közvetítés intézményét. A Ptk. 4:172.§ alapján a bíróság indokolt esetben kötelezheti a szülőket, hogy a szülői felügyelet megfelelő gyakorlása és az ehhez szükséges együttműködésük biztosítása érdekében – ideértve a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartást is – közvetítői eljárást vegyenek igénybe. Ezek szerint tehát a fenti esetekben a bíró elrendelheti, hogy a felek próbálják meg a közvetítés által rendezni vitájukat.

A felek megegyezésére a tárgyalóteremben is van lehetőség, amelyre számos esetben van is precedens. Azonban a bíróság a közvetítői eljárást akkor fogja kezdeményezni, ha a felek oly mértékű konfliktusban állnak egymással, hogy nem képesek kommunikálni és a vitájuknak kis részét sem rendezni. Mivel a gyermek érdeke legnagyobb súllyal kell, hogy az eljárásban érvényesüljön, így a kötelező közvetítés különösen fontos olyan szülői felügyeleti ügyekben, ahol a felek nem hajlandóak megvitatni egymás álláspontját és minden erejükkel ragaszkodnak a saját akaratukhoz és elvárásaikhoz.

A fenti kötelező eseteken kívül a házasság felbontása iránti perekben a bírónak lehetősége van arra, hogy közvetítői eljárásra ajánlja a feleket, azonban ilyen esetekben nincs kényszer a felek részéről a közvetítőhöz fordulásra.

A bíróság felfüggeszti a pert

A kötelező eseteken kívül a házasság felbontása iránti perekben a bírónak lehetősége van arra, hogy közvetítői eljárásra ajánlja a feleket, ám ez nem kényszer a mediációra

Ha a bíró kötelező közvetítői eljárás igénybevételére kötelezi a feleket, ezzel egyidejűleg a per tárgyalását felfüggeszti. A bíróság a közvetítői eljárásra kötelező és tárgyalást felfüggesztő határozatában felhívja a feleket arra is, hogy a bírósági közvetítés lefolytatása iránti közös kérelmüket nyolc napon belül terjesszék elő a bíróságon vagy a közvetítői eljárás igénybevételére kötelező végzés másolatát csatolják a közvetítőhöz intézendő felkéréshez. Tehát a feleknek (a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény szerint) 8 napjuk van arra, hogy a közvetítői eljárást közösen megindítsák. Ha valamelyik fél jogi képviselő nélkül jár el a tárgyaláson, abban az esetben a bíró a kötelező közvetítői eljárás kezdeményezésének törvényben meghatározott szabályairól is tájékoztatást nyújt a félnek.

A felfüggesztett tárgyalást ezt követően csak bizonyos esetekben lehet folytatni. Egyrészt ha a közvetítői eljárás bármilyen eredménnyel lezárult, másrészt amennyiben az első közvetítői megbeszélés megtörtént, de az eljárás nem indult meg, valamint ha már legalább két hónap eltelt a bírósági kötelező határozat közlése óta.

Az utóbbi határidő azonban meghosszabbítható, amennyiben a felek legalább a határidő lejárata előtt nyolc nappal közlik a bírósággal, hogy a közvetítői eljárás várhatóan nem fejezhető be a megadott két hónapos határidőn belül. Ekkor a per egészen a közvetítői eljárás befejezéséig nem folytatódik, azonban ehhez a feleknek hitelt érdemlően kell bizonyítaniuk azt, hogy a közvetítői eljárás valóban folyamatban van.

A kötelezés csak az első részvételre szól

Fontos tudni azonban, hogy a kötelezés tehát nem arra irányul, hogy a feleknek mindenképpen részt kelljen venniük a közvetítői eljárás folyamatában, és főként nem arra, hogy feltétlenül megegyezés szülessen közöttük. A bírósági kötelezés tehát csak azt írja elő a felek számára, hogy közösen közvetítőhöz forduljanak és az első közvetítői megbeszélésen részt vegyenek. Azonban tekintettel arra, hogy a közvetítés intézménye teljes egészében önkéntességen alapul, így az eljárás megindításáról már szabadon dönthetnek. Nem is lehetne ez másképp, ha arra gondolunk, hogy a közvetítés eredménye egy olyan közös megállapodás a felek részéről, amely mindkettejük valódi szándékát tükrözi. Ennél fogva közös megegyezést létrehozni kötelező erővel nem lenne lehetséges. A felekre tehát az első megbeszélésen túl további kötelezés nem róható, amennyiben nem ismerik fel a közvetítésben rejlő lehetőségeket és pozitívumokat (például hogy saját életükről ők dönthetnek), és ezáltal nem indítják meg a közvetítői eljárást, abban az esetben hátrány nem érheti őket a per további folytatásában.

Azonban ha a kötelezés ellenére a közvetítő felkérése vagy az első közvetítői megbeszélés megtartása a fél önhibából eredő mulasztása miatt meghiúsul, akkor a bíróság a felet pénzbírsággal sújtja. Az önhiba hiányát a közvetítő igazolhatja.

Cél a közös megegyezés

Akár szabad elhatározásból fordulnak a felek közvetítőhöz vitájuk rendezése céljából, akár a bíróság kötelezi őket erre, minden esetben a közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvényt kell alapul vennünk a közvetítői (vagy mediációs) eljárás lefolytatásának szabályai tekintetében.

A közvetítőhöz fordulásra kettő lehetősége is van a feleknek, miután a bíróság kötelezte őket arra. Egyrészt választhatják a bíróságon belül működő közvetítést, valamint az Igazságügyi Minisztérium hivatalos közvetítői névjegyzékében szereplő mediátorokat. Tekintettel arra, hogy a perköltség részét képezi a közvetítő díjazása is, így a választást nagyban befolyásolja, hogy a bírósági közvetítés jelenleg ingyenes formában működik. Azonban a névjegyzékből történő választás esetén sem kell óriási összegekre számítani, mivel a közvetítői eljárás óradíja itt sem haladhatja meg a jogi segítőre vonatkozó, a központi költségvetésről szóló törvényben megállapított óradíj és a felek számának szorzatát.

Miután megtörtént a közvetítő kiválasztása és az első megbeszélés is, a feleknek dönteniük kell arról, hogy akarják- e megindítani a közvetítői eljárást. Ha az első közvetítői megbeszélésen a felek kérik a mediációs eljárás lefolytatását, ezt a tényt a mindkét fél és a közvetítő aláírását tartalmazó írásos nyilatkozatban rögzítik.

Tekintettel arra, hogy az egyezségre már nincsenek kötelezve a felek az eljárásban, ha nem állapodnak meg, abban az esetben a per folytatásával a bíróság dönt a vitás kérdésekről.

A kötelező közvetítői eljárás azonban célját tekintve nem különbözik az egyéb közvetítői eljárástól, vagyis ebben az esetben is a felek közös megállapodásának megszületése jelenti a sikeres befejezést. Ha egyezségre vezet az eljárás, abban az esetben a megállapodást a mediátor írásba foglalja, majd a felek, valamint a közvetítő is aláírja. Ezt követően kell benyújtani a bírósághoz jóváhagyás végett. A bíróság az egyezség jóváhagyásának kérdésében a gyermek érdekének elsődlegessége mellett hoz döntést.         

---