Különadó-törvény a bíróságokon

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az úgynevezett Különadó-törvény 2013. december 30-áig hatályban volt 10. paragrafusa nemzetközi szerződésbe ütközik, így azt egyetlen, bármely bíróság előtt folyamatban lévő ügyben sem lehet alkalmazni – szól a Kúria eseti döntése. A jogszabály ugyanis, ahogy azt a strasbourgi bíróság több ízben is kimondta, sérti az emberi és alapvető szabadságjogok védelméről szóló egyezmény tulajdonvédelmi rendelkezését.

Ami a tényállást illeti, a felperes kormánytisztviselői jogviszonya 2010. július 15-én közös megegyezéssel megszűnt. Az erről szóló okiratban rögzítették, hogy a munkáltató a felperes számára egyszeri juttatásként bruttó 6 920 500 forint végkielégítést utal át. 2011. március 31-én a volt munkáltató „a magánszemély egyes jövedelmeit 2005. január 1-jétől 2010. december 29-e között terhelő különadó elszámolásához” elnevezésű igazolást bocsátott ki, amelyben rögzítette, hogy a munkavállalónak még 1 705 461 forint különadót kell megfizetnie.

Az első- és másodfokú eljárás

A felperes 2011. szeptember 6-án adóigazgatási eljárás megindítását kezdeményezte, mivel vitatta a különadó megállapításával kapcsolatos eljárást. Álláspontja szerint az Alkotmánybíróság 37/2011. (V. 10.) számú határozatára tekintettel – a különadó tekintetében – adókötelezettsége nem állhatott fenn, így az igazolást vissza kell vonni. Ennek hatására az elsőfokú hatóság a volt munkáltatónál adókötelezettségek teljesítésére irányuló ellenőrzést folytatott le, de arra a következtetésre jutott, hogy az igazolásban szereplő összegek helyesek, és az abban foglaltak szerint a felperest különadó-fizetési kötelezettség terheli.

Álláspontja szerint az Alkotmánybíróság 2011. május 10-ei határozata a különadó-fizetési kötelezettséget nem érintette, mivel az Alkotmánybíróság a törvényhozót feljogosította arra, hogy a különadót 2010-re fenntarthassa. Az erről szóló módosító törvény (2011. évi XLVI. törvény) 2011. május 14-én lépett hatályba, január 1-jére visszamenőlegesen. Megállapítása szerint az igazolás kiállításakor is helytálló volt, ezért visszavonásának nincs indoka.

A fellebbezés nyomán eljárt alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A kereset tartalma és a törvényszék eljárása

A felperes álláspontja szerint az alperes tévesen értelmezte az Alkotmánybíróság döntését, mivel az a Különadó-törvényt (2010. évi XC. törvény) módosító 2011. évi XLVI. törvény hatályba léptető rendelkezésében a visszamenőleges hatálybalépést kimondó rendelkezését visszamenőlegesen semmisítette meg, így arra a keletkezésétől kezdve nem lehetett hivatkozni. Az új jogszabály pedig csak 2011. május 14-én lépett hatályba, ami a felperes szerint a 2010-es jövedelmek adóztathatósága folyamatosságának megszakadását jelenti a módosítás hatályba lépéséig, így a lezárt jogviszonyokat nem érintheti. A keresetet a Fővárosi Törvényszék elutasította.

A Kúria megállapításai

Ezután a felperes felülvizsgálati indítvány nyújtott be, melyben fenntartotta a keresetben foglaltakat, hangsúlyozva, hogy az adóhatóság jelen ügybeli eljárása [mely az Art. 131. § (6) bekezdésén alapul] egy olyan speciális eljárás, melynek hátterében a kifizető és az adózó közötti vita áll, és mellyel összefüggésben az adómegállapítás csak a kifizető vonatkozásában értelmezhető.

Miközben a Kúria előtt feküdt a különadó ügye, az Alkotmánybíróság döntése is besegített. Elbukott passzus

A Kúria felkérte a legfőbb ügyészt, ő is foglaljon állást arról, hogy fennállhatott-e különadó-fizetési kötelezettség a 2010 júliusában kifizetett egyszeri juttatás után, tekintettel a jogszabályi változásokra és az Alkotmánybíróság határozataira, illetve, hogy a különadó-fizetési kötelezettség teljesítéséhez megfelelő dokumentum volt-e a munkáltató által 2011 márciusában kiadott igazolás. Kérdésként merült fel az is, hogy az Art. 131. paragrafusának 6-ik bekezdése szerint megindított eljárásban a dolgozó jogszerűen kötelezhető-e az adó megfizetésére.

A legfőbb ügyész ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a 2010-re vonatkozó személyi jövedelemadó bevallására rendelkezésre álló időtartamban is volt olyan hatályos és az Alkotmánynak megfelelő törvényi rendelkezés, amely a magánszemélyek 2010. január 1-jétől megszerzett jövedelmeire különadó-fizetési kötelezettséget írt elő. Ugyanakkor megállapította, hogy a különadó-fizetési kötelezettség megállapításához a kiállított igazolás nem volt megfelelő, így az adóhatósági határozat törvényessége megkérdőjelezhető.

Az ÚJ Jogtár bemutatja: Ügyvédreggeli 2014.         Készüljünk együtt a Ptk. jelentős változásaira!
2014. 11. 07.:   Vezető tisztségviselők felelőssége az új Ptk.-ban – Dr. Gárdos Péter 2014. 12. 05.:   Adásvételi szerződések – Dr. Kisfaludi András Helyszín: Hilton Budapest Westend, 1062 Budapest Váci út 1-3.

Az eljárás ideje alatt (2014. február 24.) egyedi normakontroll-ügyben született alkotmánybírósági határozatban a taláros testület kimondta, hogy a Különadó-törvénynek a 2010. évi CXXIV. törvénnyel kiegészített, 2013. december 30-áig hatályban volt 10. paragrafusa nemzetközi szerződésbe ütközik, így azt valamennyi, bármely bíróság előtt folyamatban lévő ugyanilyen ügyben alkalmazni nem lehet. A vonatkozó rendelkezés ugyanis, ahogy azt a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága több egyedi ügyben is kimondta, sérti az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló egyezmény tulajdon védelméről szóló rendelkezését. Jóllehet a törvény szövege időközben megváltozott, de az Alkotmánybíróság a hatályon kívül helyezett, de még alkalmazandó jogszabályra alkalmazási tilalmat írt elő.

Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a felülvizsgált ítélet és az adóhatósági határozatok jogszabálysértőek voltak, és az Alkotmánybíróság által előírt alkalmazási tilalomra tekintettel a felperest különadó-fizetési kötelezettség nem terheli.

Az ismertetett döntés (Kúria Kfv. VI. 35.595/2012.) a Kúriai Döntések 2014/9. számában K.32. szám alatt jelent meg.

---