A szerkezetátalakítási eljárás megindításáról gyakorlati szemmel I.
2022. július 1-jétől hatályos az EU Szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi irányelvét átültető magyar törvény.
Különös kártérítések a versenyjogban, a közbeszerzésben és az ügyvédi felelősség körében
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Ha a közjog nem képes biztosítani a megfelelő jogorvoslati rendszert, akkor a magánfelek szükségszerűen a magánjogi eszköztárhoz fognak nyúlni, hogy jogsérelmeiket orvosolhassák.
A Wolters Kluwer Jogi Konferencia délutáni szekcióban elhangzott előadásokat összeköti a tradicionális kártérítési jog alkalmazásának lehetősége. A versenyjogi jogsértések sajátos adottsága, hogy nemcsak a közérdek sérül ilyen esetekben, hanem egyéni jogsérelem, tipikusan kár is keletkezik. Ez utóbbi esetben polgári per indítására van lehetőség, melynek eredményeként a bíróság kártérítést ítélhet meg.
A Különös kártérítések a versenyjogban, a közbeszerzésben és az ügyvédi felelősség körében címmel ellátott szemináriumon a levezető elnök Dr. Simonné Dr. Gombos Katalin bíró, tanszékvezető habilitált egyetemi docens (Kúria, Polgári Kollégium; NKE NETK Európai Köz- és Magánjogi Tanszék) volt. A levezető elnökasszony kiemelte, hogy érdekes szekciónak tartja ezt, hiszen egymástól látszólag különböző mégis összefüggő témákat fognak érinteni az előadók. Olyan határokat igyekeznek feszegetni, ami kimondottan 21. századi problémákat vet fel.
Az első előadó Dr. Tóth András a GVH elnökhelyettese, a Versenytanács elnöke volt, aki a versenyjogi jogsértéseken alapuló kártérítésről, vagyis a versenyjog és a kártérítés házasságáról tartott előadást.
Aki kártérítési joggal foglalkozik, furcsállja, hogy a versenyjogi jogsértéseken alapuló kártérítéseket az elmúlt 15 évben a versenyhatóságok tárgyalják. A versenyjog sine qua non-ja mondhatni az Európai Unió Biróságának (EuB) joggyakorlatán alapszik. Az előadás során ismertetésre került az Európai Parlament és a Tanács 2014/104/EU irányelve, amely a tagállamok és az Európai Unió versenyjogi rendelkezéseinek megsértésén alapuló, nemzeti jog szerinti kártérítési keresetekre irányadó egyes szabályokról rendelkezik. A 2014/104 EU irányelv, csak az EU-s versenyjog két meghatározott passzusába foglalt szabályok megsértésének esetére kívánja a kártérítésre vonatkozó szabályokat megalkotni. Méghozzá kizárólag olyan káreseményekre, amelyek az EUMSz-be ütköznek, illetve annak 101. és 102. cikkébe.
A versenyjogra vonatkozó legmeghatározóbb szabályokat, az Európai Unió Működéséről szóló szerződés (továbbiakban: EUMSz) 101. és 102. cikke tartalmazza.
A 101. cikk a kartelek tilalmát rögzíti, amelynek értelmében a belső piaccal összeegyeztethetetlen és tilos minden olyan vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés és összehangolt magatartás, amely hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelynek célja vagy hatása a belső piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása. E definíció elmeinek tartalmát az EuB határozza meg, így a pontosítást illetően az általa kialakított esetjog a mérvadó.
A 102. cikk az erőfölénnyel való visszaélés tilalmazását taglalja. Ez azt jelenti, hogy a belső piaccal összeegyeztethetetlen és tilos egy vagy több vállalkozásnak a belső piacon vagy annak jelentős részén meglévő erőfölényével való visszaélése, amennyiben ez hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre.
Az európai közösségi jog mellet, a magyar szabályozás is gondoskodik a piac hatékony működéséről, ezt a célt szolgálja a a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (továbbiakban Tptv.) A Tptv. 11. § (3) bekezdését értelmezve érdekes következtetésekre juthatunk, hiszen a törvény szövege szerint (a)zokat a jogkövetkezményeket, amelyeket a Tptv az 11. § (1) bekezdésben meghatározott tilalom megszegéséhez fűz, együttesen kell alkalmazni a Polgári Törvénykönyvben a jogszabályba ütköző szerződésre előírt jogkövetkezményekkel. Jellegbitorlás esetén például párhuzamosan is lehet pert indítani a jogsértővel szemben. Mind közjogi vonalon a Gazdasági Versenyhivatalon keresztül, mind pedig polgári bíróságon, polgári per keretében.
Az új Ptk. is nevesít egy eszközt versenyjogi jogsértések esetére. A Ptk. 6:72. § értelmében „Azzal a féllel szemben, aki gazdasági erőfölényével visszaélve indokolatlanul elzárkózik szerződés létrehozásától vagy fenntartásától, a másik fél követelheti, hogy a szerződést közöttük a bíróság a törvényen alapuló szerződéskötési kötelezettség szabályainak alkalmazásával hozza létre.”
2001-ben a C-453/99 – Courage és Crehan ügyben elismerik, hogy a 101. cikkbe ütköző szerződések alapján kártérítési igény is érvényesíthető. Versenyjogi jogsértéseken alapuló kártérítés a születése pillanatában közjogi jogérvényesítés tűzerejével jelenik meg. Az Európai Unió Bírósága gyakorlatilag a kártérítésért való jogot, a közérdek nevében, használatra alkalmasnak találja.
Az Egyesült Államokban a jogsértések 90%-át magánjogi úton kívánják orvosolni, így magánjogi perek révén kényszerítődnek ki a versenyt biztosító szabályok. Teljesen más a kultúra és más a szabályozási környezet is. Az USA-ban, a magánfél átveszi a public prosecutor szerepét, s így élvezi mind azon jogokat, amelyeket a „hatóság” is, ennek következményeként például kérhet bizonyíték feltárást az ügy során. Az USA-ban többszörös büntető kártérítések (ún. exemplary damages vagy punitive damages) megítélésére is van mód. Azon jogsértő felek, akik segítik a magánfeleket, mentesülnek a többszörös kártérítés felelőssége alól, s így „csak” egyszeri kártérítést követelhetnek tőlük a jogukban megsértettek. Az Európai Unió ezzel szemben tiltja a túlkompenzációt és nem kívánja követni az amerikai szabályozást.
A Courage ügyben kikristályosodott elvek nagy hatást gyakoroltak a nemzeti jogokra. Magyarországon 2009-ben a Tptv. -be is bekerültek azok az előremutató rendelkezések, amelyek az európai uniós szabályozásban megmutatkoznak. Kartelek esetén a kárvélelem, vagy az engedékenységi kérelmezők esetén különböző vélelmek, amelyek például védik a kis és középvállalkozásokat. Az üggyel kapcsolatosan két irányelv is kirajzolódott, az egyik az egyenértékűség elve, a másik pedig a hatásosság elve.
A magyar szabályozással kapcsolatosan faramuci helyzet áll fenn a bíróságok illetékességét tekintve, ugyanis első fokon versenyjogi ügyekben a járási titkárok járnak el nem peres eljárás keretében. Előfordulhat – mint ahogyan az osztrák Siemens-sel kapcsolatos jogvitában elő is fordult – hogy egy késedelmi kamat befizetésre vonatkozó követelést egy járási titkár ügykezelt, pedig a követelés értéke majdnem 1 milliárd forint volt, és amely a járási titkár tévedése miatt elévült. A tévedés abban állt, hogy úgy értékelte a jogvitát, hogy az nem közigazgatási hatáskör, amely állítást később az Európai Unió Bírósága megcáfolt, azonban addigra a GVH-nak már nem volt lehetősége a végrehajtást kezdeményezni az elévült követelésen.
Az előadás során szó volt a vezető tisztségviselők felelősségéről is, amelyet az új Ptk. szabályoz. A szabályozás értelmében az ügyvezetési tevékenysége során a jogi személynek okozott károkért a szerződésszegéssel okozott kárért való felelősség szabályai szerint felel a vezető tisztségviselő jogi személlyel szemben.
A második előadó Dr. Dezső Attila ügyvéd (CHSH Dezső & Partners Ügyvédi Iroda) és választott bíró (MKIK mellett szervezett és a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság, a Közbeszerzési Kutatóintézet Alapítvány) volt. Előadásának a témája pedig a kártérítések a közbeszerzésben címet viselte.
Az alapkérdés ebben a témakörben, hogy a jogorvoslati rendszerek hozzájárulnak-e ahhoz, hogy tisztábbak legyenek a közbeszerzési folyamatok. Az ügyvéd úr nézőpontja szerint nem nagyon. A közjogi jogorvoslati rendszer önállóan nem tudja biztosítani a közbeszerzések tisztaságát. A közbeszerzések egyértelműen a közjog világába tartoznak, azonban a nyertesekkel kötött szerződések egyértelműen magánjogi jellegűek, így itt is egy érdekes keverékkel találkozunk, főleg egy kis kártérítéssel fűszerezve. Ha ugye a közjog nem képes biztosítani a megfelelő jogorvoslati rendszert, akkor a magánfelek szükségszerűen a magánjogi eszköztárhoz fognak nyúlni, hogy jogsérelmeiket orvosolhassák.
A bekövetkezett kár megállapításához általában két-három dolog bizonyítása szükséges, amennyiben ez elmaradt jogi értelemben vett kárról nem tudunk beszélni s így a bíróság nem tud mit értékelni. Mit jelent ez a közbeszerzések esetén? Előfordulhat, hogy a tender olyan feltételekkel van meghirdetve, hogy ott kizárólag 1-2 szereplő tud indulni, így a többi szereplő még el sem tud indulni a versenyben, így fogalmilag a versenykorlátozás bizonyítása is nagyon nehézkes. Károkozás fordulhat elő a közbeszerzések terén, ha például meghirdetik a versenyfeltételeket, van aki kvalifikálódik, de nem ez alapján választják ki a nyertest és ítélik oda a szerződést. Ilyenkor vagy a jogot, vagy pedig a versenyeztetési feltételeket alkalmazzák nem megfelelően. Amikor odaítélték a szerződést akkor is lehet sérelmet okozni. Hiszen például aki nyert, nem azt a szerződést teljesíti, vagy nem úgy, ahogyan megállapodtak, nem annyiért és így tovább. Az egész kiválasztási folyamat nem transzparens és ez sok problémát okoz a gyakorlatban. A kérdés nagyjából mindig ugyan az, van-e kár, s lehet-e érvényesíteni. Vannak, akik egyszerűen kívánják ezt a kérdést megválaszolni, s úgy gondolják, hogy hát ez a vállalkozói lét kockázata, de talán ez nem olyan egyszerű. Főleg nem egy olyan „korszakban” ahol az uniós források, állami megrendelések, közszolgáltatás szervezések elárasztják a piacot, és mindenhol alkalmazni kell egy végtelenül komplikált és kazuisztikus szabályrendszert. Sokszor felmerül az állami kárfelelősség kérdése, amely rendkívül összetett. Egy elgondolkodtató válasz lehet Lord McDougles angol bíró szavai, aki azt mondta, „Everything is possible, nothing is sure”, vagyis minden lehetséges, de semmi sem biztos. Biztos csak az, hogy szinte minden nyugat európai országban különböző utakon és technikákon keresztül eljutnak a teljes kártérítésig. Tehát az elmaradt haszon megtérítésére is kiterjedően, hiszen a közbeszerzések terén ez az igazán kulcsfontosságú, mondhatnánk, hogy erről szól a sztori.
A közbeszerzési szabályozás semmi más, mint az uniós belső piaci jogalkotásnak egy másolata, illetve fordítása magyarra, ugyanis ez egyszerűbb volt a megjelenése idején, hiszen ekkor még Magyarországon nem volt ennek kultúrája. Az uniós normákat közbeszerzések esetén csak egy bizonyos értékhatár fölött kell alkalmazni. Az uniós közbeszerzési jog tartalmazza az alapvető koncepciókat, amely arról szól, hogy az Unión belül le kell bontani a négy szabadság akadályait, tehát a vámokat és illetékeket. Az ügyvéd úr a szabályozási rezsim tekintetében mondhatni unortodox álláspontot képvisel, mert az Ő nézőpontjában versenyjog egy nagyobb halmaz, ugyanis a közbeszerzések is a piac részét képezik és ezért a közbeszerzéseknek is meg kell felelniük a Tptv. szabályainak.
A harmadik előadó Dr. Bartal Géza (Kúria, Polgári Kollégium, tanácselnök) volt, aki az „Árnyékperek” címmel tartott előadást, amely során különböző „árnyékpereket” hozott a közönség számára, és világított rá az ügyvédi felelősség egyes kérdésköreire.
Az egyik bírósági döntésen keresztül bemutatásra került, hogy az ügyvéd ellen indított kártérítési perben nincs lehetőség arra, hogy bíróság más ügyben hozott anyagi jogerős ítéletet felülbíráljon. Továbbá, hogy jogorvoslati jogtól való megfosztás személyhez fűződő jogot sért és alapot ad a nem vagyoni kártérítésre, mai kifejezéssel élve, sérelemdíjra. Egy másik esetben a megbízási szerződést vizsgálta a tanácselnök úr. A bírósága döntésben azt állapította meg, hogy amennyiben az ügyvéd az ügyfelével között megbízási szerződést megszegte, akkor, ha ellene a kártalanítási igényt, 6 hónapos jogvesztő határidőn túl terjeszti elő, és ezzel megfosztja ügyfelét az igény érvényesítésének e lehetőségétől, s ezáltal sérül a félnek azon alkotmányos joga, hogy bírósághoz fordulhasson és jogait a törvény által felállított független és pártatlan bíróság elbírálhassa, akkor kártérítésre jogosult. Ez a bíróság értelmezésében olyan immateriális hátránynak minősül, mely kellő alapul szolgál a személyiségi jogok megsértésének a megállapításához és ennek alapján nem vagyoni kártérítés megítéléséhez, tehát sérelemdíjra való jogosultságnak van helye. A bírósági döntések mellet Alkotmánybírósági határozatok is terítékre kerültek a beszélgetés során.