Kúria: Érvényessé nyilváníthatóak a devizahitel-szerződések

Az Európai Unió Bírósága (EuB) előzetes döntéshozatali eljárás keretében foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy az árfolyamkockázatról szóló tájékoztatás hiánya vagy nem megfelelősége miatt érvénytelen devizahitel-szerződések érvényessé nyilvánításának a Kúria által meghatározott módszerei összeegyeztethetők-e az uniós joggal. A C-705/21. számon folyamatban volt eljárásban az EuB a fenti kérdésre nemleges választ adott, azonban a Kúria egy előtte lévő ügyben rögzítette, hogy az érvénytelen devizahitel-szerződések továbbra is érvényessé nyilváníthatóak, egyben meghatározta a jövőben alkalmazandó, az érvényessé nyilvánításra vonatkozó metódust.

1. Előzmények

Korábbi cikkünkben írtunk róla, hogy a Győri Ítélőtábla előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett az EuB-nál abban a kérdésben, hogy az árfolyamkockázatról szóló tájékoztatás hiánya vagy nem megfelelősége miatt érvénytelen devizahitel-szerződések érvényessé nyilvánításának a Kúria által meghatározott módszerei összeegyeztethetők-e az uniós joggal. A Civilisztikai Kollégiumvezetők 2015. november 9-10. napján tartott Országos Értekezletén (CKOT) kidolgozott, és a Kúria Konzultációs Testületének 2019. június 19-i tartott ülésén elfogadott állásfoglalásában megerősített módszerei, azaz a forintosítás és az árfolyammaximálás az elmúlt években a bírói gyakorlatban következesen alkalmazott metódusok voltak. Az előzetes döntéshozatal során az EuB azt vizsgálta, hogy a két módszer összeegyeztethető-e a 93/13/EGK Irányelv 6. cikk (1) és 7. cikk (1) bekezdéseivel. 

2. Az EuB döntése

Az EuB 2023. április 27-én hozta meg az ítéletét, melyben kimondta, hogy az Irányelv fenti bekezdéseit úgy kell értelmezni, hogy „e rendelkezésekkel ellentétes az, hogy a devizában nyilvántartott, de nemzeti pénznemben törlesztett kölcsönszerződést – ha az abban szereplő, az árfolyamkockázatot a fogyasztóra terhelő kikötés tisztességtelen jellege e szerződés érvénytelenségét eredményezi – érvényesnek nyilvánítják, és a fogyasztó említett kikötésből eredő kötelezettségeinek tartalmát az említett szerződés pénznemének és az abban rögzített kamatlábnak a módosítása vagy e deviza maximált árfolyama révén kiigazítják.” 

Ezen túl az EuB kimondta, hogy a fenti rendelkezésekkel „ellentétes az, hogy a devizában nyilvántartott, de nemzeti pénznemben törlesztett kölcsönszerződést – ha az abban szereplő, az árfolyamkockázatot a fogyasztóra terhelő kikötés tisztességtelen jellege e szerződés érvénytelenségét eredményezi – a megkötésétől a devizában nyilvántartott kölcsönszerződések nemzeti pénznemre történő átváltásának a nemzeti jogszabály által előírt időpontjáig terjedő időszakban fenntartják hatályában, és az említett kikötést a nemzeti jog általános jellegű rendelkezéseivel helyettesítik, amennyiben a nemzeti jog ilyen rendelkezései nem léphetnek hatékonyan ugyanezen kikötés helyébe a nemzeti bíróság által oly módon végzett puszta behelyettesítés útján, amely nem tesz szükségessé e bíróság részéről az említett szerződésben foglalt tisztességtelen kikötés tartalmi módosításának minősülő beavatkozást.” 

Az EuB az indokolásában többek között rögzítette, hogy a tisztességtelen (azaz az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő) szerződéses feltétel joghatást nem fejthet ki, az érvénytelenség megállapítása olyan jogi és ténybeli helyzetet kell, hogy eredményezzen, amelyben a fogyasztó a kikötés nélkül lett volna. A pénzügyi szolgáltató tehát köteles a kikötés alapján beszedett pénzösszeget jogalap nélküli gazdagodás címén visszatéríteni. 

3. A Kúria döntése

A Kúria előtti eljárásban az elsőfokú bíróság a deviza alapú szerződést ítélethozatalig hatályossá nyilvánította. Az ítéletet a másodfokon eljárt Budapest Környéki Törvényszék részben megváltoztatta, és a szerződést árfolyammaximálással érvényessé nyilvánította, kimondva, hogy a fogyasztó 30%-os árfolyamváltozást köteles viselni. 

A Kúria a felülvizsgálati eljárása során, 2022. május 22. napján született, Gfv.VI.30.206/2023/2. számú és BH2023. 193. számon közzétett precedensképes határozatában, figyelembe véve az EuB fenti döntésében foglaltakat, a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Végzésében a lentieket mondta ki. 

Elsősorban rögzítette, hogy az Irányelvben nem szabályozott kérdésekben, mint amilyen az érvénytelenség jogkövetkezményének levonása is, továbbra is a tagállami anyagi és eljárásjogi szabályok irányadók. Így a régi Ptk. 237. § (2) bekezdése alapján, figyelembe véve az Irányelv 6. cikk (1) bekezdésében foglalt célkitűzést is, a bíróságnak arra kell törekednie, hogy a felek közötti egyensúly helyreállítását a szerződés érvényességének fenntartásával, nem pedig a teljes szerződés semmissé nyilvánításával érje el. Ennek módja pedig a 6/2013. PJE határozat 4. pontjában foglaltak szerint a szerződés érvényessé nyilvánítása. 

A Kúria kifejti, hogy az érvényessé nyilvánítás nem ellentétes a C-705/21. EuB döntéssel, ugyanis a deviza alapú hitelek esetén, amennyiben a megfelelő kockázatfeltárás hiányzott, az érvénytelenség oka az árfolyamkockázat fogyasztó általi viselése hatásának átláthatatlansága volt, mely teljes egészében megszüntethető az érvényessé nyilvánítás keretében. A fogyasztó ugyanis ezzel végső soron olyan helyzetbe kerül, mint amelyben akkor lett volna, ha a tisztességtelen feltétel soha nem létezett volna. Ez pedig úgy érhető el, ha az árfolyamkockázatot a fogyasztó egyáltalán nem viseli, az alól teljes mértékben mentesül, azt teljes egészében a pénzintézet viseli. 

A devizahitelek esetén tehát az érvényessé nyilvánítás során az 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény 8. pontjában foglalt elvek, mely szerint egyik fél sem kerülhet a másikkal szemben aránytalanul kedvezőbb helyzetbe, nem irányadók, ehelyett egyfajta szankciós jelleg kerül előtérbe: a felek közötti egyensúly helyreállítását a tisztességtelen feltétel, azaz a kockázat fogyasztóra telepítése elhagyásával kell biztosítani. 

4. Az elszámolási módszer

A Kúria a döntésében meghatározta az érvényessé nyilvánítás módszerét. Eszerint az érvénytelen kikötés elhagyása mellett a szerződés nem érvénytelen rendelkezései továbbra is kötik a feleket. A szerződés kirovó pénzneme tehát az abban megjelölt deviza, a kamat a felek által meghatározott mértékű, a tőkeösszeg és a járulékok visszafizetésére a folyósításkori árfolyamon kerül sor. Ez a módszer megfelel a korábbi, árfolyammaximálási metódusnak, annyi eltéréssel, hogy jelen esetben a bíróság a fogyasztó által viselendő árfolyamkockázat mértékét nem állapítja meg %-os mértékben (pl. 20%-ban), hanem azt egy konkrét árfolyamon, mégpedig a folyósításkori árfolyamon rögzíti. Ennek eredményeképp a fogyasztó élvezi a deviza alapú hitelre jellemző alacsony kamatszintet (melyre tekintettel a devizahitelt választotta a forint hitellel szemben), és mentesül a tisztességtelen kikötés valamennyi következményétől, azaz árfolyamkockázata egyáltalán nem merül fel. 

Amennyiben a szerződés hitelintézeti felmondásra tekintettel megszűnt, úgy a 4/2021. PJE alapján meg kell vizsgálni, hogy az elszámolás eredményeképp a felmondáskor állt-e fenn tartozás, azaz a felmondás jogszerű volt-e. Amennyiben igen, úgy a szerződést ebben az időpontban megszűntnek kell tekinteni, és az árfolyamkockázatból eredő tartozással el kell számolni. Amennyiben a felmondás nem volt jogszerű, úgy az árfolyamkockázatból eredő tartozás elszámolását követően a jövőbeni törlesztőrészletek összegét újra kell számolni a futamidő végéig. 

A döntés kimondja továbbá azt is, hogy a fogyasztó jogosult úgy dönteni, hogy a tisztességtelenségre nem kíván hivatkozni, illetve hogy lemond a hátrányos jogkövetkezményekkel szemben őt megillető védelemről. Amennyiben azonban nem mond le a védelmi rendszer igénybevételéről, úgy a jogkövetkezmények levonásának módja nem a fogyasztó akaratán, hanem a bíróság mérlegelési jogkörén alapul.  

---