Kúria: terítéken az első félév munkája

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Kúria jogegységi funkciója révén iránymutatásai a magyar jogrendszer részévé váltak, lehetővé téve, hogy a polgárok jobban eligazodhassanak a hatályos jogban. A joggyakorlat-elemző csoportok tematikáját a Kúria elnöke határozza meg, idén eddig hét témában született összefoglaló vélemény.

Darák Péter, a Kúria elnöke július 7-én délelőtt sajtóreggeli keretében tájékoztatta a média képviselőit a legfőbb bírói fórum első félévi tevékenységéről. A Múzeum Kávéházbeli sajtótájékoztatón a Kúria elnöke mellett az egyes kollégiumok vezetői és az elnökhelyettes is szót kapott.

Darák Péter, a Kúria elnöke

Az egyik kiemelt téma a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés – közismertebb nevén a TÉSZ – problematikája volt, mely Európát is megjárta. Ezzel a kérdéssel jogegységi határozat is foglalkozott, mivel az Emberi Jogok Európai Bírósága döntésében kimondta, hogy 40 év elteltével kötelező a felülvizsgálat, ugyanis az európai emberi jogi egyezménynek a kínzást, embertelen, megalázó bánásmódot tiltó rendelkezésébe ütközik az olyan életfogytiglani büntetés, amely esetében az elítélt nem tudhatja, mikor kerülhet sor büntetése felülvizsgálatára, továbbá, hogy ehhez milyen feltételeknek kell megfelelnie. (Grád András, a strasbourgi emberi jogi bíráskodásról szóló kézikönyvében kitér arra, hogy a bíróság gyakorlatának megfelelően az embertelen bánásmódnak el kell érnie egy minimális szintet ahhoz, hogy a 3. cikk hatálya alá tartozzon. Ennek a minimum szintnek a meghatározásakor az eset összes körülményeit figyelembe veszik: a kifogásolt bánásmód időtartamát, annak fizikai és mentális hatásait, továbbá az áldozat nemét és egészségi állapotát is. Az államnak biztosítania kell, hogy a fogva tartási körülmények ne sértsék az emberi méltóságot és a büntetés végrehajtása ne okozzon a szükségesnél nagyobb szenvedést. Érdekes megállapítása a bíróságnak, miszerint a megalázás szándékának hiánya nem zárja ki a jogsértés megállapítását – a szerk.)

Visszatérve a jogegységi határozatra, ennek értelmében, bár továbbra is lehet alkalmazni a tényleges életfogytiglani szabadságvesztést hazánkban, mivel ez a jogintézmény az alkotmányos jogrend részét képezi, de a strasbourgi döntés következtében a tényleges életfogytiglanra ítéltek esetében 40 év után, majd ezt követően kétévente rendszeresen lesz lehetőség felülvizsgálatra, s ennek megfelelően feltételes szabadságra is bocsátható az elítélt. Az emberi jogi bíróság egy másik magyar üggyel kapcsolatos döntése szerint a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának 40 évben történő meghatározása nem egyezménysértő.

A sajtótájékoztató többek között érintette a Kúria jogegységi funkcióját, melynek értelmében a testület iránymutatásai a magyar jogrendszer részévé váltak. Ennek köszönhetően lehetővé teszik, hogy a polgárok jobban eligazodhassanak a hatályos jogban. Az eseti döntések, az elvi bírósági határozatok és a jogegységi döntések mellett egyre fontosabb szerepet tölt be a joggyakorlat-elemzés. A bírósági joggyakorlat-elemző csoport feladata – a jogszabály alapján – az ítélkezési gyakorlat vizsgálata. Az elemezési tárgyköröket évente a Kúria elnöke határozza meg. A bírósági joggyakorlat-elemző csoport a vizsgálat eredményéről összefoglaló véleményt készít. Az idei első felében az alábbi témákban született összefoglaló vélemény:
–    a kölcsönszerződéseknél az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazhatóságáról;
–    a „párhuzamosan” megindított szerződés érvénytelenségének megállapításáról és a végrehajtás megszüntetése (korlátozása) iránti perekről;
–    a szakértői bizonyításról a bírósági eljárásban;
–    a felmondásokról és azonnali hatályú felmondások gyakorlatáról;
–    a közigazgatási bírságokról;
–    a bírósági eljárásban a védői jogokról;
–    a kisajátítási perek gyakorlatáról.

A Kúria épülete

A sajtóreggelin kitértek az eljárásjogi kodifikációt érintő kérdésekre, valamint szóba kerültek a Kúria nemzetközi kapcsolatai is.

A népszavazási ügyekkel összefüggésben az érintett, közigazgatási kollégium vezetője, Kalas Tibor kifejtette, hogy ezen a területen az eljárás sikerességének a kulcsa a népszavazásra feltenni szándékozott kérdés helyes megfogalmazása. Ha ez hiányzik, akkor a jogorvoslati szűrökön nem jut át. A közigazgatási bíráskodás átalakítása is felmerült: az önálló eljárási szabályozás és a jelenleg hiányzó, köztes fellebbezési fórum, a közigazgatási felső bíróság létrehozása elengedhetetlen.

Bírósági Döntések Tára
A folyóirat egyfelől publikációs fórumot kíván biztosítani a megyei, illetve az ítélőtáblai döntések számára, másfelől azzal, hogy a mértékadó bírósági döntések közül válogat, a jogalkalmazás egységességét kívánja támogatni. További információ és megrendelés >>

A Kúria elnökhelyettese, Kónya István megemlítette azt a jogegységi döntést, melynek értelmében a másodfokú bíróság elsőfokú határozatot hatályon kívül helyező és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasító végzése ellen a legfőbb ügyész az ügy elhúzódásának elkerülése érdekében jogorvoslatot jelenthet be. Utalt továbbá arra is, hogy a bíróság jogerős és törvényes döntése ellen a legfőbb ügyész a Kúriánál jogorvoslatot nyújthat be a törvényesség érdekében azzal a feltétellel, hogy a megtámadott döntéssel szemben más jogorvoslattal nem lehet élni.

A polgári kollégium vezetője, Wellmann György a devizahiteles ügyekről számolt be, míg Székely Ákos, a büntető kollégium vezetője kitért azokra az atrocitásokra, melyek az eljáró bírókat érik. Ezek hátterében az a cél áll, hogy az érintett bíró ne tudja befejezni az ügyet. Az ilyen jellegű megnyilvánulások sajnos elszaporodtak az elmúlt időszakban.

A bírákat ért támadásokról

Korábban Bárd Károly is foglalkozott a pártatlan bíróhoz való jog kapcsán a bírákat ért támadásokkal (Bárd Károly: Emberi jogok és büntető igazságszolgáltatás Európában. A tisztességes eljárás büntetőügyekben – emberijog-dogmatikai értekezés). A nemzetközi egyezmények bár fontosnak tartják, és kiemelt helyen említik a véleménynyilvánítás szabadságának jogát, a bíróságok tekintélyének védelme viszont olykor indokolja, hogy ezt a jogosultságot korlátozzák. Az Alkotmánybíróság korábbi határozatai ugyanakkor kimondják, hogy a hivatalos személyekkel és a közszereplőkkel szembeni gyalázkodások esetében magasabb a tűrési szint. Bárd Károly említett könyvében kitér arra a kérdésre, miszerint vajon a bírák esetében lehetséges-e, hogy eltérjenek a többi hivatalos személlyel és a közszereplőkkel szemben megállapított védelmi szinttől? A 36/1994. (VI. 24.) AB-határozatban megemlített lehetőség ugyanis, miszerint a kormány és a közhivatalt betöltők helyzetüknél fogva más módon is tudnak választ adni az őket ért kritikákra, a bírák esetében nem lehetséges. Az Európai Emberi Jogi Egyezmény szerint nemcsak és kizárólag a jó hírnév védelme érdekében korlátozható a véleménynyilvánítás szabadsága, hanem a bíróságok tekintélyének és pártatlanságának fenntartása is indok lehet.

---