Legújabb bírósági döntések: hitelezői igények a felszámolási eljárásban

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Jelen cikk azoknak a 2016-ban közzétett bírósági döntéseknek a rövid bemutatását és összegzését adja, amelyek a felszámolási eljárás lefolytatásával összefüggésben a hitelezői igények bejelentésére vonatkozóan tartalmaznak megállapításokat.

Bejelenthető követelések köre

Az EBH 2016. G.5. szám alatt közzétett határozat a csődtörvény (Cstv.) 4. § (3) bekezdésének e)-f) pontjával összefüggésben rögzíti, hogy a felszámolás kezdő időpontja előtt a munkavállaló munkabéréből levont, de meg nem fizetett közteher nem tartozik az adós felszámolás hatálya alá eső vagyonába. Tekintettel arra, hogy a munkavállaló munkabéréből a felszámolási eljárás kezdő időpontjában már levont, de még meg nem fizetett közteher ténylegesen a munkavállaló adó- és jövedelemterhe, amelyhez kapcsolódóan a jogszabályi előírások csupán a levonási, bevallási és továbbutalási kötelezettséget telepítették a munkáltatóra, az – tulajdonjogi szempontból – nem minősíthető az adós vagyonába tartozó vagyonelemnek, hiszen eredendően sem tartozott oda. A jogalkotó a Cstv. fentiekben hivatkozott kifejezett rendelkezése folytán ki akarta zárni annak lehetőségét, hogy az adós vezetője – egy esetlegesen elrendelt felszámolási eljárás esetén – a munkavállaló munkabéréből levont, de meg nem fizetett közterheket jogellenesen visszatartsa, amennyiben az adós egyébként pénzeszközökkel rendelkezik. Ha az adós az adóelőleget korábban levonta, de nem fizette be és annak fedezetét tekintve a felszámolás elrendelésének időpontjában pénzeszközzel nem rendelkezik, akkor ez esetben a hitelező kártérítési jellegű kötelmi igényként érvényesítheti követelését az adós egyéb vagyontárgyaival szemben. Ez esetben a hitelező igényét a Cstv.-ben foglaltak szerint köteles a felszámolónak bejelenteni, valamint a kapcsolódó nyilvántartásba vételi díjat megfizetni (vö. BDT2016. 3587.). A követelés kielégítésére a Cstv. 57. §-ában foglalt kielégítési sorrend figyelembe vételével kerülhet sor. Az ilyen követelésre nem alkalmazható tulajdonjog-fenntartással értékesített eszközök felszámolás alatti kezelésével kapcsolatos bírósági gyakorlat, valamint a Cstv. 26. § (5) bekezdésében foglalt céltartalék-képzési kötelezettség sem, hiszen az csak az adós vagyonába tartozó pénzeszközök terhére képezhető.

[htmlbox BDT]

A Kúria a bejelentett követelések tekintetében a BH 2016. 311. számú határozatában értelmezte azt is, hogyan minősíthető a felszámolásra irányadó rendelkezések fényében az az eset, ha a hitelező főkövetelés nélkül csak a kapcsolódó kamat- és egyéb járulékkövetelések megfizetése érdekében tesz bejelentést. A polgári perrendtartás (Pp.) rendelkezéseinek mögöttes alkalmazási kötelezettségéből az következik, hogy a főkövetelés nélkül, önállóan érvényesített kamat- és egyéb járulékkövetelés a felszámolási eljárásban önálló főkövetelésnek minősül, amely után a hitelezőnek nyilvántartásba-vételi díjat kell fizetni.

A Kúria a BH 2016. 17. szám alatt közzétett határozatában azt vizsgálta, hogy a hitelező közigazgatási határozatainak felülvizsgálata iránt folyamatban lévő peres eljárás, amelyben a közigazgatási határozatok végrehajtását az eljárás jogerős befejezéséig felfüggesztették, milyen jelentőséggel bír a felszámolási eljárásban a hitelezői igények nyilvántartásba vétele szempontjából. E tekintetben a Kúria megállapította, hogy ha a felszámolási eljárásban bejelentett követelés olyan közigazgatási határozaton alapul, amely ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti per van folyamatban és a támadott közigazgatási határozat végrehajtását felfüggesztették, akkor a felszámoló helyesen jár el, ha a követelést vitatott igényként veszi nyilvántartásba anélkül, hogy elbírálás végett a felszámolást elrendelő bíróság elé terjesztené.

Nyilvántartásba-vételi díj megfizetésének határideje

A BH 2016. 311. számú döntés a hitelezői igényekhez kapcsolódó nyilvántartásba-vételi díj befizetési határidejére vonatkozóan értelmezi a kapcsolódó jogszabályi rendelkezéseket. A hitelezőnek, ha ilyen minőségében a felszámolási eljárásban részt akar venni, a bíróság cégközlönybeli felhívásának megfelelően nem csak a hitelezői igényt kell a törvényben meghatározott határidőn belül bejelentenie, hanem a nyilvántartásba-vételi díjat is be kell fizetnie. Ha a hitelező a nyilvántartásba-vételi díj befizetését csak az igénybejelentésre nyitva álló határidőn túl, de a jogvesztő határidőn belül teljesíti, úgy követelését határidőn túli hitelezői igényként kell nyilvántartásba venni. Ezzel szemben, ha a hitelezői igény bejelentésére a 180 napos jogvesztő határidőn belül sor kerül ugyan, de a nyilvántartásba-vételi díj megfizetése elmarad, akkor a hitelező nem válik a felszámolási eljárás szabályai alapján hitelezővé. A bíróság felszámolás elrendeléséről szóló, a Cégközlönyben közzétett határozata egyértelműen meghatározza a nyilvántartásba-vételi díj befizetésének határidejét is, amely belföldi székhelyű hitelezők számára irányadó. Más tagállami hitelező esetében a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendeletének 40. cikke alapján kell a felszámolónak eljárnia, amely az eltérő tagállamban székhellyel rendelkező hitelező felé közvetlen értesítési kötelezettséget ír elő.

A Pp. mögöttes alkalmazási kötelezettségéből az következik, hogy a főkövetelés nélkül, önállóan érvényesített kamat- és egyéb járulékkövetelés a felszámolási eljárásban önálló főkövetelésnek minősül, amely után a hitelezőnek nyilvántartásba-vételi díjat kell fizetni

Behajthatatlansági igazolás

A felszámolási eljárásban előreláthatólag megtérülést nem nyerő követelések tekintetében meg kell különböztetni egymástól a behajthatatlansági igazolás két csoportját aszerint, hogy az a jogosult vagy a hitelező részére lett-e kiállítva. A Cstv. 46. § (8) bekezdésében foglalt, a jogosult részére kiállított behajthatatlansági igazolás esetén a jogosult nem akar bejelentett hitelezőként részt venni a felszámolási eljárásban; a részére kiállított behajthatatlansági igazolás a társaságiadó-alap csökkentésére szolgál, illetve számviteli következményekkel jár amellett, hogy követelését a továbbiakban – bejelentett hitelezői igény hiányában – az adóssal szemben már nem tudja érvényesíteni, az megszűnik. A Cstv. 46. § (7) bekezdésében foglaltak szerint azonban abban az esetben, ha a behajthatatlansági igazolás kiállítását egyben olyan hitelező kéri a felszámolótól, aki követelését a felszámolási eljárásban megfelelő határidőn belül bejelentette és a nyilvántartásba vételi díjat megfizette, akkor a hitelező számviteli elszámolási kötelezettségei függetlenek az adóssal szembeni, polgári jogi alapon érvényesített igényétől. Ha a hitelező nem tesz kifejezetten hitelezői igényt visszavonó nyilatkozatot, a bíróság nem tekintheti úgy, hogy a hitelező az anyagi jogi igényéről lemondott azért, mert számviteli szempontból behajthatatlansági igazolás kiállítását kérte. A hitelező ez esetben az ilyen követelést veszteségként leírhatja, de könyveiben mérlegen kívüli tételként köteles nyilvántartani, mert olyan követelésről van szó, amelyet határidőn belül a felszámolási eljárásban megfelelően bejelentettek, így a polgári jog szabályai szempontjából az még az adóssal szemben fennálló követelésnek minősül, és a felszámolási eljárás befejezéséig, vagy utólag egy háttérfelelőssel szembeni fellépés eredményeként lehetővé válhat annak kiegyenlítése. Az ilyen követelést a beszámoló mellékleteiben is ki kell mutatni (BH 2016. 212).

Jogorvoslati lehetőség

A BDT2016. 3536. szám alatt közzétett eseti döntés a hitelező igények besorolásával összefüggésben rögzíti, hogy ha a hitelező a hitelezői igények nyilvántartásba vételével nem ért egyet, akkor kifogást vagy észrevételt nyújthat be az eljáró bírósághoz. A hitelezői igény besorolásával szemben benyújtott kifogás jogerős elbírálása után a felszámoló által készített közbenső mérleg megfelel a kapcsolódó jogszabályi követelményeknek, ha valamennyi gazdasági eseményt tartalmazva tényszerű és valóságnak megfelelő tájékoztatást adva a jogerősen elbírált kifogásnak megfelelően tünteti fel a hitelezői igényt.

---