Jogszabályfigyelő 2024 – 44. hét
Alábbi cikkünkben a 2024/107–108. számú Magyar Közlönyben megjelent szakmai újdonságok és az Országgyűlés honlapján közzétett közlemények közül válogattunk.
Magyar igazságszolgáltatás: strasbourgi intők és a statisztikák árnyékában
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága január óta kétszer marasztalta el Magyarországot. Az elmarasztalás oka mindkét esetben az Emberi Jogok Európai Egyezménye 5. cikkének, azaz a szabadsághoz és biztonsághoz való jog megsértése volt, azon belül is, az előzetes letartóztatás elhúzódása – derül ki az Ars Boni jogi folyóirat írásából.
Az Emberi Jogok Európai Egyezménye 5. cikkének a megsértése miatti elmarasztalás nem jellemező Magyarországra. Az Emberi Jogok Európai Bírósága – saját hivatalos statisztikája szerint – 1959 és 2013 között e jogalapon összesen 26 esetben hozott hazánkkal szemben elítélő határozatot. Eme cikk megsértésének dobogóján 626 elmarasztalással Törökország áll, 549-cel őt követi az Oroszországi Föderáció és 288-cal Lengyelország. A Magyarországra lebontott százalékos statisztika alapján azonban látható, hogy az 5. cikkre alapított kedvezőtlen ítéletek a hazánkat érintő összes elmarasztalásnak csupán a három százalékát teszik ki. Ezzel szemben az összes elmarasztalás 85 százalékát a 6. cikk, azaz a tisztességes tárgyaláshoz való jog megsértése teszi ki, míg két százalékát a szólásszabadság megsértése, míg a fennmaradó kilenc százalékot az összes többi jogsértést foglalja magában.
Egészében nézve azonban megállapítható, hogy a hazánkat érintő, az Emberi Jogok Európai Egyezményének megsértése miatti elmarasztalások 88 százalékát (5. és 6. cikk) a bírósági eljárások elhúzódása és az eljárási hibák adják.
Az idei év első döntése a Nagy Gábor kontra Magyarország ügyben született február 11-én. A Strasbourgi Bíróság összesen 4100 eurós büntetést rótt hazánkra, melyből a kérelmezőnek háromezer euró nem vagyoni kártérítést ítélt meg, további 1100 eurót pedig perköltségként kellett megfizetnie a magyar államnak. A kérelmezőt három gépjárműfeltörés és egy gépjárműfeltörés kísérletének gyanúja miatt 2010. december 6-án a Pesti Központi Kerületi Bíróság (PKKB) előzetes letartóztatásba helyezte, majd ezt újabb bűncselekmény elkövetésének megakadályozása végett 2011. április 13 napjáig meghosszabbította. A Fővárosi Törvényszék azonban megállapította, hogy az újabb bűncselekmény elkövetésének gyanúját nem alapozza meg a gyanúsított munkanélkülisége, így előzetes fogvatartása jogellenes.
A kérelmező a strasbourgi beadványát az 5. cikk (3) bekezdésére és az 5. cikk (4) bekezdésére alapozta, és a bíróság pedig mindkét cikk vonatkozásában elmarasztalta Magyarországot az egyezmény megsértése miatt.
Az 5. cikk (3) bekezdése így szól: „Letartóztatott vagy őrizetbe vett minden személyt haladéktalanul bíró, vagy a törvény által bírói hatáskörrel felruházott más tisztségviselő elé kell állítani, és a letartóztatott vagy őrizetbe vett személynek joga van arra, hogy ésszerű időhatáron belül tárgyalást tartsanak ügyében vagy a tárgyalásig szabadlábra helyezzék.”
Az Emberi Jogok Európai Bíróságának épülete. Vigyázó strasbourgi szemek
Az esztendő második magyar ügyében (Gál kontra Magyarország), 2014. március 11-én hozta meg döntését az Emberi Jogok Európai Bírósága. A kérelmező a VIII. kerületi önkormányzati hivatala gazdasági tanácsának volt a tagja, amikor 2008. november 25-én előzetes letartóztatásba helyezték csalás és más bűncselekmények elkövetésének gyanúja miatt.
A kérelmező kérte, hogy szüntessék meg az előzetes letartóztatást vagy helyezzék házi őrizetbe, azonban a kérelmet a PKKB az elrejtőzés veszélye és a tanúk befolyásolásának/megfélemlítésének, tárgyi bizonyítási eszközök, okirat megsemmisítésének, meghamisításának veszélye miatt a kérelmet elutasította. Ezt a döntést 2008. december 8-án a törvényszék jóváhagyta azzal a kiegészítéssel, hogy az előzetes letartóztatás elsődleges indoka a további bűncselekmény elkövetésének veszélye. A PKKB 2008. december 22-én a kérelmező előzetes fogva tartását a büntetőeljárásról szóló törvény (Be.) 129. paragrafusának (2) bekezdése b) és c) pontjára hivatkozva 2008. március 27-éig meghosszabbította.
Az első fokú döntést a Fővárosi Bíróság (mai nevén Fővárosi Törvényszék) 2009. január 14-én helybenhagyta, ám érvelését kiegészítette a Be. 129. paragrafusának (2) bekezdése d) pontjával, azaz az előzetes letartóztatásba helyezett személy szabadlábon hagyása esetén a megkísérelt vagy előkészített bűncselekményt véghezvinné, vagy szabadságvesztéssel büntetendő újabb bűncselekményt követne el.
A PKKB az előzetes letartóztatást 2009. március 24-én újabb két hónappal meghosszabbította a Be. fentebb említett 129. paragrafusának (2) bekezdése b), c) és d) pontján kívül a várható büntetés súlyosságára és a bűntársakkal történő összejátszás veszélyére való tekintettel.
A magyar igazságszolgáltatás előszeretettel alkalmazza a hosszú, sokszor indokolatlan „előzeteseket”
Az előzetes letartóztatást 2011. május 13-áig újra és újra meghosszabbították, míg végül az első fokú bíróság a kérelmezőt kiskorú gyermekeire tekintettel házi őrizetbe helyezte. Az ügyészség fellebbezése alapján a másodfokú bíróság, a Fővárosi Ítélőtábla az első fokú döntést megváltoztatta és 2011. június 17-én ismételten őrizetbe vetette a kérelmezőt.
Utóbbit 2011. december 16-án, tehát bő három évvel az előzetes letartóztatása után helyezték végül szabadlábra, ám nem sokra rá, 2012. február 24-én bűnösnek találták csalás, korrupció, hűtlen kezelés, hatalommal való visszaélés és magánokirat-hamísítás elkövetésében, és – egyelőre nem jogerősen – nyolc év és hathónapnyi szabadságvesztésre ítélték. A fellebbezést a Kúria még nem bírálta el.
A Emberi Jogok Európai Bírósága az ő esetében Magyarországot az 5. cikk (3) bekezdésének, azaz a letartóztatott azon jogának megsértése miatt elmarasztalta, mivel nem állították ésszerű időn belül bíróság elé, vagy ellenkező esetben nem helyezték szabadlábra. A strasbourgi testület ugyanakkor elutasította a kérelmet a 8. cikk, tehát a családi és a magánélethez, valamint a 6. cikk, azaz a tisztességes tárgyaláshoz való jog megsértése tekintetében.
A bíróság így 3100 euró nem vagyoni kártérítést ítélt meg a kérelmezőnek – az általa indítványozott százezer euró helyett. Az ügy másik érdekessége, hogy az eljárás másik szereplője, Hunvald György ügyében Strasbourg tavaly december 10-én hozott döntést, amelyben szintén elmarasztalta Magyarországot az 5. cikk megsértése miatt. Csakhogy a bíróság a Hunvald által igényelt mintegy 22,1 millió forint vagyoni és tízmillió forint nem vagyoni kár helyett itt is mindössze 2700 euró kártérítést ítélt meg.
Az írás az Ars Boni jogi folyóiratban jelent meg, az ars boni az Ügyvédvilág.hu szakmai partnere. |
|---|
| Az új Ptk.: amit egy munkajogásznak tudnia kell – szakmai előadássorozat |
|---|
Az egyes előadásokra külön-külön is jelentkezhet! A teljes előadássorozat ára magában foglalja az áprilisban megjelenő új Kommentár a Munka törvénykönyvéhez című kiadványt. Helyszín: Best Western Hotel Hungária, 1074 Budapest Rákóczi út 90. Bővebb információk és a teljes előadássorozatra jelentkezés itt |