Megregulázzák a kamara fegyelmi szabályzatát

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Várhatóan alapos átalakításon esik át a Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi szabályzata, mely egyebek mellett eltörölné az ügyegyesítésről vagy -elkülönítésről szóló határozatok elleni fellebbezés jogát, bővítené a vallomásmegtagadás körét, rögzítené a különvélemény jogintézményének szabályait és bevezetné a pénzbírságok részletfizetési előírásait. A tervezetet szeptember 9-én tárgyalja meg első olvasatban a köztestület elnöksége, s a tervek szerint jövő tavasszal léphet hatályba.

Elkészült és átfogó módosításokat tartalmaz a Magyar Ügyvédi Kamara (MÜK) új Fegyelmi szabályzata, melyet a MÜK főtitkára, a Budapesti Ügyvédi Kamara fegyelmi bizottságának elnöke, Fekete Tamás jegyez, az egységes, véglegesített szövegbe pedig beépültek a szervezet vezetőinek, szakértőinek az ajánlásai is. A reform számos új elemet tartalmaz, melyet az idő múlása, s a felmerült problémák orvoslása indokol. A jelenleg hatályos Fegyelmi szabályzat az 1998-ban elfogadott ügyvédi törvény alapján született 1998-ban, majd kétszer, 2002-ben és 2009-ben lett „korrigálva”. Az azóta eltelt csaknem tizenöt esztendő alatt egy sor megoldandó kérdés halmozódott fel olyan területeken, melyeket eddig lényegében csak a szokásjog működtetett, ezért jóval többről van szó egyszerű ráncfelvarrásnál. A pontosítások egyik lényege, hogy kiküszöböljék a téves jogértelmezéseket a fegyelmi eljárások során.

Az Ügyvédvilág megkeresésére Fekete Tamás elmondta, a tervezetet szeptember 9-én tárgyalja meg első olvasatban a MÜK elnöksége. Ha a kamara októberi teljes ülése jóváhagyja, még szükség lesz a köztestület szabályzatai felett törvényességi felügyeletet gyakorló Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) áldására is. Ha pedig az elfogadáshoz szükséges procedúra lezárul, a főtitkár reményei szerint a szabályzat 2014 tavaszán léphet hatályba. Azt tudni kell, hogy a jelenleg hatályos dokumentum alapján is működőképes a rendszer, ezért nincs szükség egy teljesen új szabályzatra, csupán az eredeti alapos reformjára. A részletekről szólva a főtitkár kifejtette, tíz-tizenegy azoknak a tartalmi intézményeknek a száma, melyekkel kiegészül, ezáltal sokkal pontosabbá, egyes eljárásokban konkrét határidőket rögzítve, egyértelművé és naprakészebbé válik a szabályzat. A dokumentum tartalmazza például a személyes – így az ügyvéd, a tanú és az ügyfél, valamint az ügyvédi titok körébe tartozó – adatok fokozott védelmét. A tervezet az ügyvédekkel szembeni panaszkivizsgálások és fegyelmi eljárások gyorsítása érdekében több ponton is határidőket rögzít. Az illetékes kamara elnökének a törvény alapján ugyan három hónap áll rendelkezésére, hogy döntsön az eljárás elrendeléséről vagy megtagadásáról, ám az új szabályzat ennél szigorúbb lenne: ha az elnök két hónap alatt nem dönt, akkor el kell indítani az eljárást. Erre azért van szükség, mert a fellebbezési határidők miatt gyakran ésszerűtlenül sokáig, akár 4-5 hónapig is elhúzódnak az ügyek, míg megszületik a jogerős, másodfokú kamarai határozat.

Szintén az eljárások rövidülést szolgálja az a javaslat, miszerint a fegyelmi bizottság elnökének 15 napja lesz arra, hogy kijelölje az adott ügyben eljáró háromtagú fegyelmi tanács tagjait s annak elnökét. Eddig ez nem volt határidőhöz kötve, így akár hetekig, hónapokig is csúszhatott az érdemi tárgyalás elindítása. Fekete Tamás arra kérdésünkre – a reformmal szankcionálják-e, ha e határidőknek az adott vezető nem tesz eleget – úgy vélekedett: mivel a kamarai elnököket, a fegyelmi bizottságok tagjait az ügyvédek maguk közül, többséggel választják, ismerve őket egyben feltételezik is róluk a szakmai alkalmasságot, felkészültséget és tisztességet. Ez tehát inkább bizalmi kérdés, semmint szabályozandó előírás. Szankcióra tehát nincs szükség.

Bár egyelőre a reform-előkészítők között nincs teljes egyetértés róla, szintén az ésszerű határidők miatt a tervezet megszüntetné a fellebbezés lehetőségét abban az esetben, amikor egy ügyvéd esetleges több ügyének egyesítéséről vagy elkülönítéséről dönt az első fokon eljáró fegyelmi tanács. Ezzel lényegében elejét vennék az ügyvédek „házon belüli” taktikázásának. Jelenleg ugyanis a kamara berkein belül zajló fegyelmi eljárások során sokan az időhúzás miatt élnek e jogukkal, így az elsőfokú tárgyalás mindaddig el sem indulhat, amíg csak e témában nem születik jogerős döntés. Fekete Tamás szerint is fontos demokratikus érv a fellebbezéshez való jog, csakhogy a javaslat megfogalmazásakor a polgári és a büntetőeljárásokban alkalmazott előírásokat és gyakorlatot vették alapul. Ezek esetében sem ismerik a vonatkozó törvények a fellebbezési jogot. Magyarán: az ügyegyesítés kérdésében hozott elsőfokú bírói verdikt végleges és megkérdőjelezhetetlen. A főtitkár szerint egyébként nem véletlenül van ez így, hiszen a törvényalkotó is az ésszerűséget helyezte előtérbe, amivel nem csorbulnak az alapvető jogok.

A demokratikus alapjogokat erősíti viszont, hogy a tervezetben egy fontos tétellel kiegészültek a vallomásmegtagadási szabályok: ha elfogadják, nem csak az az ügyvéd tagadhatja meg a vallomást, aki önmagát vagy családtagját bűncselekménnyel, hanem az is, aki ugyan őket fegyelmi vétséggel vagy szabálysértés elkövetésével vádolná meg.

Több ponton konkrétabbá tennék magát a fegyelmi bizottságok munkáját is. Az egyik egy úgynevezett nyomatékosító szabály, mely szerint olyan alapossággal kell előkészíteni az adott eljárást, hogy az egy tárgyalással lezárható legyen. Ennek szintén racionális oka van Mivel az ügyvédi munka a szaporodó és részletes joganyaghoz igazodva egyre szerteágazóbb és bonyolultabb, a kifogásolt tevékenység megítélése is nehezebb. Emiatt gyakran három-négy tárgyalási nap is szükségeltetett a határozat meghozatalához, ami minden alkalommal nehezítette a háromtagú bizottság összehívását, lévén szó gyakorló ügyvédekről, akik a szabadidejükben, tiszteletdíj nélkül áldoznak erre a feladatra. Nehéz újból és újból mindenkinek megfelelő időpontot találni, ami az ügyek indokolatlan elhúzódásához vezet. Ezért tehát az előkészítésre helyeznék át a hangsúlyt, ami az alaposabb feltárásra is lehetőséget ad. Az eljárásba vont ügyvédnek is az az érdeke, hogy mielőbb tisztázódjon, de legalábbis pont kerüljön az ügy végére. Bár kisebb jelentőségű, de szintén idetartozik, hogy ezentúl a jegyzőkönyvvezető is csak ügyvéd lehet, aminek egyfelől az ügyvédi titok fokozottabb védelme, másfelől az eljárás szakszerűbb lefolytatása a célja.

Fekete Tamás fontos újításnak nevezete a különvélemény jogintézményének a szabályozását. Eddig ugyanis teljesen esetleges, sok esetben vitatott volt, hogy ha a háromtagú bizottság nem jutott egyetértésre, azaz a határozat nem egyhangúlag született, azt miképp jelenítsék meg hivatalosan. Ez utóbbi leginkább egyfajta szokásjog, analógia alapján történt. Az új gyakorlat az lenne, hogy a különvéleményt egy zárt borítékba helyezik, azt pedig csak a másodfokú tanács bonthatja fel. Ezzel szavatolják azt is, hogy az eljárás alá vont ügyvéd nem tudhatja meg, ki volt mellette és ki ellene. Épp ezért ezek a különvélemények természetesen a jogerős határozat után sem lesznek nyilvánosak, ezek a döntések és különvélemények ugyanis értelemszerűen nem állíthatók párhuzamba az alkotmánybírósági gyakorlattal.

Lényeges változás lesz, hogy a leendő szabályzatba beépítik az idén július elsejével módosított ügyvédi törvénynek a fegyelmi határozatok visszavonására, módosításra vagy kiegészítésére vonatkozó passzusát. Ennek lényege, hogy a bíróság által el nem bírált határozatot annak meghozója egy éven belül visszavonhatja, módosíthatja vagy kiegészítheti. Jelenleg erre nincs lehetőség, azaz hiába jön rá időközben a másodfokú fegyelmi tanács, hogy valamely okból tévedett, s hibásan döntött, nincs lehetősége az önkorrekcióra. Az ügyvéd az esetleges törvénysértő határozat megsemmisítése érdekében nem tehet mást, mint bírósághoz fordul, a fegyelmi bizottság pedig kénytelen kivárni annak ítéletét. Az eljárás így feleslegesen leterheli a bíróságokat, az egész eljárást körülményessé teszi, ráadásul az ügyvéd akár évekig is bizonytalanságban maradhat.

Várhatóan egyértelműsítik a részletfizetési szabályokat is: az elmarasztalással záruló fegyelmi ügyek többsége általában pénzbírsággal végződik, ám az ügyvédek sokszor csak a pénzbeli végrehajtási eljárás megindításakor nyújtják be a kamarához a részletfizetési kérelmet. Ezzel akár évekre is megakadhat az összeg behajtása, mivel sem a határidő, sem a részletek száma nem szabályozott. Az új rendszerben a kérelem benyújtására legfeljebb hat hónap áll majd rendelkezésre, s a részletfizetés időtartamát legalább kettő, de legfeljebb 12 hónapban lehet megállapítani. Tekintve a legmagasabb pénzbírság hatszázezer forintos összegét, úgy egy ilyen büntetés is havi ötvenezer forintjával egy év alatt letudható lesz.

---