Mikor igényelhető az ujj- és tenyérlenyomat bűnügyi nyilvántartásból való törlése?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Ha az ujj- és tenyérlenyomat jogellenesen szerepel a bűnügyi nyilvántartásban, a károsult az eredeti állapot helyreállítása körében kérheti az adatkezelőtől az ujj- és tenyérnyomatának törlését.

A tényállás

P. F. és D. A. feljelentése alapján a felperes ellen eljárás indult a Cs. Rendőrkapitányságon. A feljelentés tartalma szerint a felperes nevezetteket 2009. október 5. napján félelemkeltés céljából megfenyegette, kijelentve: „elvágom a torkotok, leszúratlak a k.-i cigányokkal”. 

P. F. arra figyelemmel is feljelentést tett a felperessel szemben, mert állítása szerint 2009. november 17-én a közös tulajdonú ingatlanuk előtt vele a felperes szóváltásba keveredett, amely alkalommal őt és D. A.-t a fenti tartalommal ismét megfenyegette.

A nyomozóhatóság a felperest 2009. november 4-én, november 26. napján és december 2. napján védője jelenlétében gyanúsítottként kihallgatta. A gyanú közlését követően a felperes kizárólag a december 2. napján vele közölt gyanúsítással szemben élt panasszal. A Cs. Városi Ügyészség határozatával e panaszt elutasította.

A Cs. Rendőrkapitányság a feljelentések tartalma és a lefolytatott eljárás alapján alaposan gyanúsíthatónak ítélte a felperest 4 rendbeli zaklatás vétségének elkövetésével. A Cs. Városi Ügyészség a 2010. március 9. napján kelt határozatával a nyomozást megszüntette arra hivatkozva, hogy bűncselekmény elkövetése nem állapítható meg, és az eljárás folytatásától sem várható eredmény.

A felperes keresetében 100 000 Ft és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket személyiségi jogai megsértésére tekintettel. Keresete indokai szerint a nyomozóhatóság őt megalapozott gyanú hiányában hallgatta ki gyanúsítottként, álláspontja szerint először tanúkénti meghallgatását kellett volna foganatosítani. Minderre „cigány” származása miatt került sor. Az emberi méltósághoz fűződő személyiségi joga sérelmét eredményezte, miszerint őt a büntetőeljárás során „lerabosították”, azaz fényképfelvételt készítettek róla és ujjlenyomatot is vettek tőle. Az I. r. alperes jogsértő magatartását abban látta megvalósulni, hogy az ügyészség a II. r. alperest érintő felügyeleti jogkörét nem gyakorolta, így a felelőssége a II. r. alperesével egyetemleges. Kiemelte, mind a Cs. Rendőrkapitányság, mind a Cs. Városi Ügyészség más ügyben a személyére tekintettel elfogultságot jelentett be, így a per tárgyát képező ügyben sem járhattak volna el.

Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az I. r. alperes által kifejtettek szerint a nyomozás során a hatóság a jogait rendeltetésszerűen gyakorolta, a felperes gyanúsítottkénti kihallgatása és az általa bejelentett panasz elutasítása személyiségi jogot nem sért, így személyiségvédelmi igényt sem alapozhat meg. A perbeli esetben a nyomozást a Cs. Rendőrkapitányság önállóan, nem ügyészi rendelkezés alapján végezte, így a kihallgatás körülményeivel kapcsolatos felperesi kifogások nem az I. r. alperes tevékenységébe tartoznak. Az ügyészség a felperes gyanúsítást érintő panaszának elutasításáról jogszerűen döntött, miután a tanúk egybehangzó vallomása a bűncselekmény elkövetésére vonatkozó megalapozott gyanút alátámasztotta. A nyomozás ugyanakkor megszüntetésre került, miután a felperes terhére rótt cselekmény elkövetésének kétséget kizáró bizonyítása nem volt lehetséges, így az I. r. alperest sem a panasz elutasítása, sem a további intézkedések megtétele kapcsán felróhatóság nem terheli.

A II. r. alperes kiemelte, a felperes kizárólag a 2009. december 2. napján tartott meghallgatás során közölt gyanúsítással szemben élt panasszal, amely elutasításra került. A nyomozást lefolytató hatóság megalapozottan és jogszerűen döntött a nyomozás elrendeléséről és nem sértett jogszabályt akkor sem, amikor a felperest gyanúsítottként hallgatta meg. A felperes arcképének, illetve ujjlenyomatának rögzítése során a 2009. évi XLVII. törvény rendelkezéseinek betartása mellett járt el, így jogellenes és felróható magatartás hiányában felelőssége megállapítására nincs mód.

Ptk. Mustra – Borest és szakmai találkozó
Az exkluzív boresten új megközelítésből hallgathatják meg ügyfeleink a Ptk. újdonságait. A sorozat rendezvényei:                         Kártérítési felelősség 2014.10.02.  Családjog – Dr. Lábady Tamás, Katonáné Dr. Pehr Erika 2014.11.13.  Szerződéses biztosítékok – Dr. Bodzási Balázs 2014.12.11.  Szerződések érvénytelensége – Dr. Menyhárd Attila 2015.01.08.  Engedményezés, jogátruházás, szerződésátruházás  – Dr. Leszkoven László 2015.02.05.  Fogyasztóvédelem – Lévayné Dr. Fazekas Judit Amennyiben a teljes sorozatra jelentkezik, az ár magában foglalja a Tanulmányok az új Polgári Törvénykönyvhöz című kötetet is. Bővebb információ és jelentkezés>>

Az elsőfokú bíróság ítélete

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Határozata indokolása szerint a Cs. Rendőrkapitányság a feljelentésben foglaltak valóságtartalmának kiderítése érdekében – egyéb eljárási cselekmények foganatosítása mellett – a felperest az 1998. évi XIX. tv. (a továbbiakban: Be.) 75. § (1) bekezdés és 76. § (1) bekezdésében foglaltakkal összhangban gyanúsítottként hallgatta meg, s miután a feljelentések alapján a felperessel szemben az alapos gyanú megléte a bűncselekmény elkövetésével összefüggésben megállapítható volt, így a gyanúsítottkénti kihallgatással a II. r. alperes jogellenes magatartást nem tanúsított. A Be. nem tartalmaz olyan rendelkezést, miszerint a bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható személy elsőként csak tanúként hallgatható ki, így ennek kapcsán az alperesek polgári jogi felelőssége nem állapítható meg. 

A felperes „rabosításával” összefüggő igényét illetően kiemelte, a kihallgatás időpontjában hatályban levő 2009. évi XLVII. tv. 6. § (1) bekezdése kötelezővé teszi a nyomozóhatóság számára azon személyek arcképmásának nyilvántartását, akiket bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja miatt büntetőeljárás alá vontak, így a fényképfelvétel készítése és annak nyilvántartásba helyezése kapcsán a II. r. alperes törvényesen járt el, a felperes személyiségi jogai nem sérültek. Rámutatott, hogy a gyanúsított ujj- és tenyérlenyomatának rögzítésére a hivatkozott jogszabály 44. § (1) bekezdés a) és b) pontja alá tartozó esetekben kerülhet sor, s miután a felperessel szemben indult nyomozás alapját képező bűncselekmény ide nem sorolható, ennek kapcsán a II. r. alperes a jogszabály rendelkezéseit megsértette. A felperes azonban nem jelölt meg ezzel okozati összefüggésben nála keletkezett olyan immateriális jellegű hátrányt, amely nem vagyoni kártérítéssel kompenzálható, így kártérítési igényét megalapozatlannak ítélte. Utalt továbbá arra, miszerint a peradatok alapján arra sem lehetett következtetni, hogy a felperest roma származása miatt bármilyen hátrány érte volna, emellett a nem vagyoni kárigényét az eljáró rendőrkapitányság, illetve ügyészség felperessel szemben indult más ügyben tett elfogultsági kifogása sem tehette megalapozottá.

A fellebbezés tartalma

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, kérve annak részbeni megváltoztatásával az alperesek egyetemleges kötelezését 50 000 Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére. Fellebbezése indokai szerint miután a nyomozás tárgyává tett cselekményt nem követte el, a Cs. Rendőrkapitányság jogellenesen vett tőle ujj- és tenyérlenyomatot, ezek nyilvántartása sérti személyes adatainak védelmét, emellett számára megalázó, s ez eredményez olyan immateriális hátrányt, amely a nem vagyoni kártérítésre alapot szolgáltat.

A Szegedi Ítélőtábla megállapításai

Az elsőfokú bíróság a tényállást javarészt helyesen állapította meg, az abból levont jogi következtetéseivel és érdemi döntésével az ítélőtábla egyetért, ezért ítélete fellebbezéssel érintett rendelkezéseit – az alábbiakban kifejtendő, részben eltérő indokokkal – a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.

A Ptk. 75. § (1) bekezdésében rögzítettek szerint a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok a törvény védelme alatt állnak. A személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti – egyebek mellett – az emberi méltóság megsértése (Ptk. 76. §), illetve az érintett személy adatainak kezelésére vonatkozó szabályok megsértése is [Ptk. 83. § (1) bek.].

Az ujj- és tenyérlenyomat – mint az érintett személy azonosítására alkalmas, s így vele kapcsolatba hozható adat – az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 3. § 2. pontja értelmében személyes adat, amely akkor kezelhető, ha ahhoz az érintett hozzájárul, vagy azt törvény vagy – törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben – helyi önkormányzat rendelete közérdeken alapuló célból elrendeli [5. § (1) bek.]. Jelen esetben a felperes az ujj- és tenyérnyomatának nyilvántartásához nem járult hozzá, következésképpen, amennyiben annak a 2009. évi XLVII. törvényben írt feltételei nem állnak fenn, a nyilvántartás mint adatkezelés jogellenes, ezért sérti a felperes információs önrendelkezési jogát.

Akit személyhez fűződő jogában megsértenek, a Ptk. 84. § (1) bekezdés d) pontja szerint a polgári jogi felelősség szabályai szerint követelhet kártérítést. Ennek megfelelően a felelősség megállapíthatóságához igazolnia kell a Ptk. 339. § (1) bekezdésében részletezett feltételek teljesülését, azaz, hogy a károkozó jogellenes magatartásával okozati összefüggésben kára keletkezett. E körülmények bizonyítottsága esetén a károkozó a károsult valamennyi kárát, így a nem vagyoni kárát is köteles megtéríteni [Ptk. 355. § (1) és (4) bek.], a bírói gyakorlat azonban egységes abban, hogy a személyiségi jogaiban sérelmet szenvedett fél nem vagyoni kárpótlásra csak akkor tarthat igényt, ha olyan – objektív szankciókkal el nem hárítható – hátrány bekövetkezését bizonyítja, amelynek csökkentéséhez, vagy kiküszöböléséhez indokolt és szükséges a nem vagyoni kártérítés megítélése. Ebből következően a felperesnek a fellebbezésével érintett igényéhez kapcsolódóan azt kellett volna a perben bizonyítania, hogy az ujj- és tenyérnyomatának nyilvántartásba vétele olyan immateriális hátrányt okozott számára, ami a „kár” fogalmát kimeríti, és amely egyéb jogi eszközökkel nem elhárítható. Amint azonban azt az elsőfokú bíróság is helytállóan megállapította, ilyen hátrányt a felperes nem igazolt, pontosan meg sem jelölte kára mibenlétét.

Jelen esetben – amennyiben valóban jogellenesen szerepel a bűnügyi nyilvántartásban – a felperes kérheti az adatkezelőtől ujj- és tenyérnyomatának törlését a 2009. évi XLVII. tv. 87. § (1) bekezdése, valamint a 2011. évi CXII. tv. 14. § c) pontja, továbbá 17. § (2) bekezdés a) és b) pontja alapján, kérelme elutasítása esetén pedig a bírósághoz fordulhat jogorvoslatért [22. § (1) bek.]. Mivel a felperes személyes adatainak bűnügyi nyilvántartásból való törlésével a felperes által hivatkozott jogsértés, és az azzal okozott nem vagyoni hátrány teljes egészében elhárítható, a pénzbeli kártérítésre irányuló kereset abban az esetben is megalapozatlan, ha a kártérítési felelősség törvényi feltételeinek fennállását a felperes bizonyítani tudná.

Az ismertetett döntés (Szegedi Ítélőtábla Pf. II. 20 369/2012) a Bírósági Döntések Tára folyóirat 2014/4. számában 56. szám alatt jelent meg.

---