Modernizálják a váltójogi szabályokat

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A kormány a váltójog egységes hazai szabályrendszerének érvényesítése érdekében törvényjavaslatot nyújtott be az Országgyűlésnek, amely a tervek szerint 2018. január 1-től hatályba lép. A Javaslat rendelkezik többek között a váltóperek szabályairól, módosítja a váltódíj mértékét és a fizetés valamint a kiállítás helyét is pontosítja.

A hatályos váltójogi szabályozást az 1930. évi genfi nemzetközi váltójogi egyezményt kihirdető 1965. évi 1. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr.) és az annak felhatalmazása alapján megalkotott, a váltójogi szabályok szövegének közzétételéről szóló 1/1965. (I. 24.) IM rendelet (a továbbiakban: Vár.) tartalmazza. Az egységes nemzetközi szabályozásból következik, hogy a hazai váltójogi szabályok jelentős részét eltérést nem engedő módon állapítja meg a Tvr. A nemzetközi szerződés alapján a magyar jogalkotó az anyagi váltójogi szabályok túlnyomó többségét belső jogszabály formájában fenntartani köteles. Lehetőség van ugyanakkor a váltójogi szabályok modernizálására és pontosítására olyan kérdésekben, amelyeket a genfi egyezmény nem szabályoz, esetleg kifejezetten a nemzeti jogalkotás számára biztosított.

[multibox]

A váltójog eljárási oldalának szabályozása a fentiek alapján teljes egészében a magyar jogalkotó hatáskörébe tartozik. Az anyagi váltószigor érvényesülését magától értetődően befolyásolja, hogy a váltókövetelést milyen keretek között lehet és kell érvényesíteni. A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) előkészítése során a jogalkotó azt a döntést hozta, hogy a váltóperekre vonatkozó különleges eljárási szabályokat külön törvényben helyezi el.

A váltótörvény megalkotása lehetőséget biztosít arra, hogy a fenntartással saját nemzeti jogalkotói hatáskörbe vont kérdéskörökben (ilyen a váltódíj, illetve a biztonság hiánya miatti megtérítési váltókereset jogi előfeltételeinek körülírása) a jogalkotó a hatályos szabályanyagot módosítsa, másrészt olyan kérdéseket, melyeket sem az egyezmény, sem a Vár. nem rendezett, jogszabályi szinten szabályozzon. A váltójogi normatételek törvényi szintű megalkotása azért indokolt, mert a váltópereket szabályozó rendelkezések és az egyes váltójogi szabályok és sok esetben a jogintézmények is eltérnek a Ptk-tól. 

A váltójog a Ptk-ban rögzített egyes kötelmi jogintézményeket speciális tartalmú váltójogi jogintézményekként engedi alkalmazni (például elévülés, váltókamat, váltókezesség). A Tvr-ben kihirdetett egyezménnyel egységes szerkezetű normaszöveg megalkotása a jogalkalmazást hivatott segíteni. A kormány Javaslata (továbbiakban: Javaslat) alapján egyes szabályok más jogszabályban kerülnek elhelyezésre, ilyen például a közjegyzői óvás szabályainak kiegészítése.

A Javaslat megváltoztatja a leszámolóhelyre vonatkozó rendelkezéseket. Az eddigi szabályozás alapján a leszámolóhely kizárólag a Magyar Nemzeti Bank volt. Az új szabályozás értelmében a jogalkotó azt a hitelintézetet minősíti leszámolóhelynek, amely az egyenes váltóadós számára fizetési számlát vezet.

A Javaslat pontosítja a megtérítési igényre vonatkozó rendelkezéseket, amely szerint megtérítési igény érvényesíthető a váltóátruházók, a kibocsátó és a többi kötelezettel szemben, ha a címzett ellen – akár elfogadta a váltót, akár nem – csődeljárás, adósságrendezési eljárás, illetve bírósági határozat alapján a jogutód nélküli megszűnését eredményező eljárás indul, vagy fizetéseit megszünteti, még, ha ez utóbbit bírói határozat nem is állapította meg, avagy ha a vagyonára vezetett végrehajtás sikertelen maradt. A jogi irodalom és a legtöbb elérhető eseti döntés indokolása szerint kényszerfelszámolás elrendelése alatt a felszámolási eljárás megindítását kell érteni. A jogalkotó szerint azonban pontosítani szükséges ezt a fogalmat, hogy ugyanez irányadó legyen például a kényszertörlés és civil szervezetek vonatkozásában a kényszer-végelszámolás eseteire, gyűjtőfogalommal élve bármely bírósági határozat alapján jogutód nélküli megszűnést eredményező eljárásra.

A Javaslat a váltódíj követelés összegét az eddig háromezrelékes díjról egy százalékra, de maximum egymillió forintra emeli. A jogalkotó célja, hogy igazságos fedezetet alakítson ki a kis és nagy összegű váltók megfizetésének elmaradása esetén felmerült költségekre, erősítve a jogintézmény kárátalány jellegét, egyben ellensúlyozva a váltókamat piaci kamatoktól jelentősen elmaradó mértéke esetén a jogosult részére járó alacsonyabb összeget. A váltódíj mértékének növelése a jogalkotó szerint továbbá alkalmas elősegíteni a fizetési fegyelem javulását, amely váltószigor érvényre jutását is erősítheti.

A jogalkotó kitér arra a problémára is, hogy a váltó kiállításának és fizetésének helyeként csak a település kell megjelölni a hatályos szabályok szerint, amely egy esetleges jogvita esetén megnehezítette a felek felkutatását. A Javaslat erre reagálva rögzíti: Mindazon cselekmények, amelyek a jelen törvény szerint a váltóból eredő jogok érvényesítése vagy fenntartása végett valamely személynél teljesítendők, a váltócselekményre megszabott településen belül a természetes személy tartózkodási helyén, ennek hiányában lakóhelyén, jogi személy esetében belföldi székhelyén, ennek hiányában telephelyén teljesítendőek. A Javaslat szerinti a fenti váltócselekmények a teljesítésükre megszabott település más helyiségében csak az érdekelt beleegyezésével teljesíthetők. A beleegyezést a váltóbirtokosnak kell bizonyítania. Óvás esetében azonban az érdekelt beleegyezését megadottnak kell tekinteni, ha az óvásról felvett közokiratból az ellenkezés ki nem tűnik.

Az óvással kapcsolatosan a jogalkotó új részletszabályokat határoz meg. Eszerint ha az óvás felvétele érdekében felkeresendő természetes személy pontos címét a váltóokirat nem tartalmazza, a lakcím, tartózkodási hely megismerése végett a közjegyző a személyiadat- és lakcímnyilvántartást vezető hatóságot keresi meg a szükséges adatok közlése végett. Ha az adatszolgáltatás nem vezet eredményre, a közjegyző e körülményre utalással veszi fel az óvást.

A jogalkotó a váltóperekre vonatkozó a Pp-től eltérő szabályozást is beépíti az új Javaslatba.

A Javaslat szerint váltóperben a bíróság hivatalból veszi figyelembe, ha

a) az okirat jogszabályban meghatározott kötelező kellékek hiányában nem váltó,

b) a megtérítési igény érvényesítéséhez szükséges óvás hiányzik,

c) a beszámítás e törvény alapján kizárt,

d) az anyagi jogi kifogás e törvény alapján nem érvényesíthető.

A Javaslat a beszámítással kapcsolatosan rögzíti, hogy váltóköveteléssel szemben csak

a) végrehajtható határozattal megállapított,

b) közokiratba foglalt,

c) a váltóbirtokos által elismert, vagy

d) lejárt váltón alapuló

követelést lehet beszámítani.

A jogalkotó a váltóperekre a törvényszék kizárólagos illetékességét állapítja meg, amelyet a felperes a váltó fizetési helye szerint illetékes bíróság előtt is megindíthat. Ha a felek a váltóhoz kapcsolódó alapjogviszonyban valamely bíróság illetékességét kikötötték, az a váltóperre nem terjed ki.

A Javaslat a hatályos szabályozáshoz hasonlóan előírja a bíróság számára a soron kívüli eljárást. A váltóperek esetében bíróság által megállapított határidő, meghosszabbítással együtt, sem lehet hosszabb harminc napnál. A jogalkotó egy kivételt határoz meg, ha a szakvélemény elkészítése hosszabb határidőt tesz szükségessé.

A Pp. szabályaihoz képest, váltóperben a szünetelés tartama legfeljebb egy hónap lehet és beavatkozásnak, viszontkeresetnek, valamint egyesítésnek nincs helye. A beszámítást tartalmazó irathoz vagy nyilatkozathoz csatolni kell az ellenkövetelésről kiállított okiratot vagy elismerő nyilatkozatot, váltó esetében annak másolatát.

A Javaslat szerint váltóra alapított keresetet nem váltójogi keresettel nem lehet összekapcsolni.  A keresetlevélhez pedig a váltó másolatát is csatolni kell. Váltóperben nincs helye olyan keresetváltoztatásnak sem, amelyben a fél a keresetével nem váltójogi igényt kíván érvényesíteni.

A jogalkotó az írásbeli ellenkérelem és beszámítást tartalmazó irat előterjesztésére harminc napos határidőt ír elő, amely legfeljebb tizenöt nappal hosszabbítható meg.

A Javaslat szerint a bíróság az írásbeli ellenkérelem kézbesítésével egyidejűleg felhívja a felperest, hogy az eredeti váltót nyolc napon belül csatolja az iratokhoz, amelynek megőrzéséről a bíróság köteles gondoskodni.

A bírósági meghagyással szemben nyolc napos határidő áll rendelkezésre az ellentmondásra, a Pp-ben meghatározott tizenöt nap helyett.

Váltóperben a Javaslat értelmében a tárgyalási időköz nyolc nap lesz, a tárgyalás kitűzésére vonatkozó határidő pedig egy hónap.

A Javaslat rögzíti, hogy ha a bíróság a perfelvételt perfelvételi tárgyalás mellőzésével kívánja lezárni, a felek az erről szóló tájékoztatás kézbesítésétől számított három napon belül kérhetik perfelvételi tárgyalás tartását.

A jogalkotó a Javaslatban a bíróság határozatában megállapított kötelezettség teljesítésére nyolcnapos határidőt szab. A bíróság az ítéletét annak meghozatalától és kihirdetésétől számított tizenöt napon belül foglalja írásba, az ítélet meghozatalát és kihirdetését legfeljebb tizenöt napra halaszthatja el.

A Javaslat értelmében, ha a fellebbezést vagy a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson bírálják el, akkor a bíróságnak a tárgyalást úgy kell kitűznie, hogy a fellebbezésnek az ellenfél részére történő kézbesítése a tárgyalás napját legalább nyolc nappal megelőzze, valamint a tárgyalás az iratoknak vagy az ellenfél tárgyalás tartását kérő nyilatkozatának a másodfokú bírósághoz érkezésétől számított egy hónapon belül megtartható legyen.

A felülvizsgálati kérelemre vonatkozó Pp. szabályoktól úgy tér el a Javaslat, hogy a felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem előterjesztésére harminc napos határidőt állapít meg, amelynek elmulasztása miatt igazolási kérelemnek nincs helye.

---