Morális tiltottság – szégyenlős legalizálás

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Tamási Erzsébet kriminológus a fővárosi utcai prostitúciót rendészeti szempontból vizsgálta. Mint az a jogászok körében köztudott, a prostitúciós tevékenységet két törvény szabályozza, a Btk. és a szabálysértésekről szóló törvény, a Szbtv.

Az üzletszerű kéjelgés 1993-óta nem bűncselekmény, a prostitúcióra kényszerítés, a hozzá kapcsolódó erőszak, drogkereskedelem, pénzmosás, adócsalás és számos más bűncselekmény viszont a Btk.-ba ütközik. A szexuális célú emberkereskedelem áldozatainak száma minden évben kétmillióval emelkedik. Súlyos gondot jelent, hogy a prostitúcióra kényszerítettek nagy része a 18. életévét még nem töltötte be.

Európa egyes országaiban eltérően szabályozzák a prostitúciót, egyes helyeken tiltják, máshol pedig, ha feltételekkel is, de megengedik. Hazánkban a védett területeken kívül, az ún. türelmi zónákban megengedik. Az Szbtv.-ben szereplő szabályozást ugyanakkor jogosan nevezi Kántás Péter a szabálysértési törvény magyarázatában „szégyenlős legalizálás”-nak, mivel a törvény részben legalizálja a prostitúciót, hiszen a pénz ellenében történő szexuális aktus ma már nem ütközik jogszabályba, közrendvédelmi szempontból ugyanakkor léteznek tilalmak, melyek leginkább az aktus helyére és módjára vonatkoznak. Utóbbiak tekintetében két tényállás valósulhat meg a szabálysértési kódex értelmében: a tiltott prostitúció és a kliensek esetében a szexuális szolgáltatásra felhívás. Mindkettő esetében súlyos pénzbírság szabható ki, meg nem fizetése esetén pedig elzárás. Tamási Erzsébet szerint a „befizetési hajlandóság” évről-évre romlik, és a kriminológus által vizsgált esetek között több olyan elzárását töltő nő szerepel, aki a gyerekét egyedül neveli. Az élettársi kapcsolatban élőknél pedig többször előfordult, hogy a nő „párját” kitartottságért elítélték.

Tamási Erzsébet szerint a megkérdezettek nagy része abbahagyná ezt a tevékenységet, de megélhetési okok miatt erre rászorul. Az egyik interjúalany az alábbiakat mondta:

„Én biztosan abbahagynám, de csak ha megnyerném a lottót, ha tudom azt, hogy a családomnak mindene meglenne. Ha a gyerekem részesülne mindabból, amiből én kimaradtam.”

Egy másik nő szerint pedig:

„Ha lenne háttérben segítségem, ha lenne jó, fix munkahelyem, akkor abbahagynám. Mert azért a nőknek ehhez kell segítség. Mi alapból elesett nők vagyunk, azt se tudjuk, mit kezdjünk az életünkkel. Ha nincs strici mellettem, akkor be vagyok tojva, hogy mit csináljak. Kell a biztos háttér, aki igenis terelget. Ezért választják sokan a striciket és a madamokat.”

Titkos adatgyűjtés a büntetőeljárásban
Kis László kötete a büntetőeljárás egy nagyon vékony, ám annál szerteágazóbb kérdésének, a titkos adatgyűjtésnek próbálja felfedni minden vonulatát. További információ és megrendelés >>

A prostitúcióhoz kapcsolódó bűncselekmények (kerítés, kitartottság, prostitúció elősegítése és gyermekprostitúció kihasználása, továbbá emberkereskedelem) esetében azt állapította meg a kutatás, hogy magas a látencia. Ez pedig a felderítések alacsony hatékonyságában és a „lanyha feljelentési hajlandóságban érhető tetten”. A bűncselekmények statisztikában való megjelenése csökkenő tendenciát mutat, és a megindult nyomozások fele pedig bizonyítékok hiánya miatt megszüntetéssel végződik. „A nyomozások sikertelensége mögött a tanúvallomásokból szerezhető információk igazolhatatlansága, a vallomások bizonytalansága, visszavonása, megmásítása áll. A részletekbe menő nyomozás idő-, emberi- és költségigényes, a nagyobb sikerekkel kecsegtető fedett nyomozásra alig van lehetőség.”

Tamási Erzsébet a legnagyobb problémának azt tartja, hogy a prostitúció szabályozása morális kérdéssé vált, és a hazai szabályozásnak kevés köze van ahhoz, hogy a szexmunka elterjedt vagy sem. A klienseket büntető svéd modell nálunk nem működik, az ügyfél kriminalizálása nem szüntette meg a szexmunkát.

„Ráadásul minden, ami a szexualitás körül forog, kitüntetett figyelmet kap az emberi társadalomban, és egyike a legkeményebben és legkonzervatívabban ellenőrzött tevékenységnek. A szemérmesség, az intimitás igénye azonban nem mindig és nem mindenkinél egyeztethető össze a szexuális vágyakkal, igényekkel és lehetőségekkel. Így bármit teszünk is a prostitúció ellen, szemben, mellett vagy éppen egyes szereplői védelmében, a morális stigmákat eltüntetni nem áll módunkban. Ugyanakkor tapasztalhatóan bele is törődtünk a létezésébe, amit csak sajátságosan álságos és képmutató módon vagyunk képesek kezelni. Úgy tiltunk, hogy közben megtűrjük. Lényeg, hogy ne lássuk, ezért eltüntetjük törvénnyel, szabályokkal, azaz erővel és erőszakkal – a szem előtt. Áldozatként tekintünk a prostituáltra, és erőszaktevőként a kliensére, miközben mindkettő megvetjük, elítéljük.”

Tamási Erzsébet szerint magukat az érintett nőket kellene megkérdezni és bevonni a jogpolitika alakításába, de hazánkban még az is gondot jelent, hogy a meglévő törvényben foglaltakat sem tartják be, mivel sok helyen elmaradt a türelmi zónák kijelölése.

CEDAW

CEDAW: A Nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény (elfogadása 1979. New York, hatálybalépése 1981., hazai ratifikálás 1982.) értelmében a Részes Államok kötelesek minden megfelelő intézkedést megtenni a nőkkel szemben alkalmazott megkülönböztetés kiküszöbölésére. Az Egyezmény végrehajtásának ellenőrzésére a Részes Államok 1982-ben létrehozták az úgynevezett CEDAW Bizottságot, jelentést készített Magyarországról, melyben az aggodalmának adott hangot: „A Bizottság aggodalommal veszi tudomásul a szexuális célú kizsákmányolás gyerekáldozatainak megbélyegzésére vonatkozó információkat. A Bizottság aggodalmát fejezi ki a szexmunkások elleni hátrányos megkülönböztetés miatt is, és amiatt, hogy a Részes Állam nem biztosít biztonságos munkakörülményeket és kilépési lehetőségeket azok számára, akik ezt a tevékenységet abba akarják hagyni.” Továbbá arra kérte hazánkat, hogy „hozzon intézkedéseket a szexmunkásokkal szembeni hátrányos megkülönböztetés megakadályozására és biztosítsa, hogy biztonságos munkakörülményekhez való joguk jogszabályilag garantálva legyen nemzeti és helyi szinten egyaránt.”

 

---