Omladozó pláza, tapadó kár

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A hibás teljesítéssel okozott, a szerződéses szolgáltatás hibájában álló ún. tapadókár a teljesítés időpontjában következik be, így az ilyen kár megtérítése iránti követelés is a teljesítéskor válik esedékessé. Ha a hiba csak később ismerhető fel, a kártérítési követelés elévülése e hiba felismeréséig nyugszik – a Kúria eseti döntése.

A tényállás

A felperes és az alperes 2004-ben vállalkozási szerződést kötöttek egy üzletközpont kivitelezési munkáinak elvégzésére. Az alperes a vállalt munkafeladatot teljesítette. A műszaki átadás-átvételi eljárás 2004. október 28-án kezdődött, az üzletközpont ténylegesen 2004 decembere óta üzemelt, a felperes az épületet a hibák kijavítását követően 2005. június 7-én vette át. Mivel 2010 nyarán az üzletközpont homlokzatán több helyen, nagy felületen folyamatosan vált le a vakolat,  a felperes 2010. szeptember 14-én tájékoztatta az alperest a hibáról, és hibás teljesítés miatt a hibák javítására szólította fel az alperest [régi Ptk. 306. § (1) bekezdés a) pont]. Az alperes ennek nem tett eleget, ezért a felperes 2011. szeptember 27-én keresetet terjesztett elő elsődlegesen kijavítási költség megfizetése, másodlagosan kártérítés érdekében.

Az első- és másodfokú eljárás

Az alperes a felperes szavatossági és kártérítési igényének elévülésére hivatkozott, érvelését mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság elfogadta. A régi Ptk. szabályai szerint a kijavítási költség megfizetése iránti követelés a teljesítéstől számított 6 hónapos, a szolgáltatás hibájában álló kár megtérítése iránti igény pedig 5 éves elévülési időn belül érvényesíthető. A kétféle igényérvényesítésnek az alapja, hogy a hibás teljesítés (tehát, amikor a visszterhes szerződés alapján szolgáltatott dolog a teljesítés időpontjában nem felel meg a jogszabályban vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak) folytán a jogosultnak többféle vagyoni érdeksérelme keletkezhet. Ez lehet egyrészt olyan, hogy maga a szerződéses szolgáltatás hibás (tapadókár), de a hibás teljesítés elindíthat egy olyan oksági folyamatot is, amelynek következtében a jogosult egyéb vagyontárgyai károsodhatnak, illetve a vagyoni hátrány elhárítása érdekében kiadásai keletkezhetnek, vagy jövedelemtől, haszontól eshet el (következménykárok).

A hibát a felperes csak 2010. szeptember 14-én ismerte fel, így a követelések elévülése eddig a napig nyugodott. Ezt követően a szavatossági igény érvényesítésére 3 hónapos jogvesztő határidő [régi Ptk. 326. § (2) bekezdés], a kártérítési követelés érvényesítésére pedig 1 éves, szintén jogvesztő határidő állt rendelkezésre. Mivel a keresetlevél benyújtására e határidők elteltét követően került sor, a bíróság a keresetet elutasította.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, álláspontja szerint a döntésekben foglaltak sértették a régi Ptk. előírásait. Véleménye szerint az igényérvényesítésre rendelkezésre álló idő elévülése a kár bekövetkezésekor, tehát a vakolat omlásakor kezdődött.

A vezető tisztségviselő felelőssége
A kézikönyv bemutatja a legfontosabb polgári jogi szabályokat, a polgári jogi felelősség alapjait és a jogágakon átívelve, közérthetően összefoglalja a téma által érintett különböző területek szabályozását is. Lapozzon bele kiadványunkba. További információ és megrendelés >>

A Kúria megállapításai

A Kúria eltérő időpontot állapított meg az elévülés kezdő időpontjaként. Az elévülés ugyanis akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé vált, kártérítés megfizetése esetén a kár bekövetkezésekor. A tapadókár minden esetben a teljesítés időpontjában következik be, hiszen hibás teljesítésből fakad, hibás teljesítésről pedig eleve csak akkor lehet szó, ha a hiba oka már a teljesítéskor megvolt a szerződéses szolgáltatásban. Ha a szolgáltatás a teljesítést követően felmerült okból hibásodik meg, hibás teljesítés mint szerződésszegés eleve kizárt. Ezek alapján a Kúria álláspontja szerint az öt éves elévülési határidőt a teljesítéstől kell számítani.

Ugyanakkor az, hogy a szolgáltatásban már a teljesítéskor meglévő hiba oka csak jóval később vált ismertté, lehetőséget adott a nyugvására vonatkozó szabályok alkalmazásának, egészen a hiba felismeréséig. A 2004. december 8-án teljesített szolgáltatásnál a tapadókár megtérítése iránti követelés elévülése 2010. szeptember 14-ig nyugodott (ekkor ismerte fel a felperes a hibát), ezt követően – mivel a teljesítés időpontjától számított ötéves elévülési idő már eltelt – egy év állt a rendelkezésére kártérítési igénye bíróság előtti érvényesítésére. A 2011. szeptember 27-én előterjesztett kereset egy éven túl benyújtottnak minősül, amit a kártérítési igény elévülése miatt el kell utasítani.

Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. V. 20.158/2014.) a Kúriai Döntések 2015/2. számában 34. szám alatt jelent meg.

---