Online gyerek, offline iskola – Iskolai konfliktusok a digitális térben

Az iskola, mint intézmény fel kell, hogy készüljön a digitális tér veszélyeire, ennek egyik módszere lehet olyan szabályzat, protokoll kialakítása, megismertetése a tanulókkal és szülőkkel egyaránt, amely alkalmas arra, hogy kereteket szabjon az internet és a mobileszközök használatához, valamint következetes szankcionálási rendszert vetít a normasértők elé. 

Az iskola, [1] mint másodlagos szocializációs közeg, a hely, ahol a családunk mellett a legtöbb időt töltjük, vitathatatlanul jelentős nevelő, személyiségformáló hatással bír mindannyiunk életére.  Az ott keletkező konfliktusok egy része a közösségben létezés természetes velejárójaként jelentkezik, ugyanakkor a konfliktusok felismerése, azonosítása és sikeres vagy kevéssé sikeres kezelésének hatásai már jóval túlmutathatnak az iskola határain.  Hazai és nemzetközi kutatások is igazolták, hogy az iskola szerepe nem merül ki kizárólagosan csak a gyermekek oktatásában, nevelésében, hanem azáltal ahogyan a konfliktusokat, valamint a problémás, normasértő  gyermekeket kezeli, meghatározó jelentőséggel bír a későbbi  bűnelkövetővé válás folyamatában is.[2]  A beilleszkedési zavarok, a tanulási nehézségek, a kortársak elutasítása, az iskolai normaszegések, s ezekre az iskolától érkező válaszok mind-mind  hozzájárulnak az iskolától való elidegenedéshez, amely kiemelkedően fontos a későbbi problémaviselkedés, deviancia, kriminalizálódás szempontjából.

Nem elhanyagolandó ugyanakkor  az a globális szinten folyamatosan zajló változás, amely nem kerülte el sem a családok, sem a gyermekek, sem az iskola mindennapjait.  A digitalizáció életünk minden színterét átszövi, lenyomatot képezve kommunikációnkon, tanulási folyamatainkon, munkavégzésünkön, ügyintézéseinken, vásárlásai szokásainkon, emberi kapcsolatainkon.  Az online tér megnyílásával számos, a hétköznapi életet megkönnyítő új eszköz, új lehetőség jelent meg és a technikai fejlődés tovább haladásával az új eszközök, az új lehetőségek száma közelít a végtelenhez, s mely ugyanakkor megannyi új, korábban nem ismert problémák sokaságát, új bűncselekményeket hívott és hív életre.  A megoldások, a jogi szabályozások megszületése azonban korántsem tud olyan dinamikus mértékben lépést tartani a változásokkal, mint ahogyan azt a digitális fejlődés megkövetelné.

A digitális világ veszélyeinek feltérképezése nélkülözhetetlen. E folyamat során megkerülhetetlen az, hogy jobban megismerjük a netgeneráció gyermekeinek jellemzőit, illetve mindazokat a jelenségeket, amelyek ismeretében megérthetjük őket, felismerhetjük a számukra veszélyt jelentő helyzeteket.  Hiszen csak akkor tudunk az igényeikre reflektálni, a felmerülő problémákra pedig hathatós megoldásokat találni, ha értjük őket.

A korábbi generációk (X, Y, Baby-boomer) tagjai „régimódi” neveltetésükből fakadóan más mércével szemlélik a mai kort, beleértve a gyermekeket is, ugyanazokat az elvárásokat támasztják feléjük, amelyeket korábban az ő szüleik támasztottak feléjük, holott időközben két teljesen, minden eddigi generációtól különböző nemzedék jelent meg, akikkel szemben a régi nevelési módszerek hatástalanok.  A „digitális bennszülött” Z-generáció[3], valamint a digitalizációba belefogant Alfa-generáció[4] tagjainak személyiségfejlődése eltér a korábbi generációkétól.[5] Ők már készség szintjén kezelik a technikai vívmányokat, számukra az internet nélkülözhetetlen, hiszen ez a kapcsolattartásuk legfőbb formája, közösségi életük új színtere. Az internet szocializációs közeggé vált. A hiperkonnektivitás, az állandó elérhetőség, a folyamatos információáramlás alapvető követelményként jelenik meg az életükben, ugyanakkor egyre komolyabb mértékben növeli a szorongást a fiatalokban.  A közösségi oldalakon való jelenlét bár aktív közösségi élet látszatát kelti, valójában azonban számos negatív hatást fejt ki.  Az ilyen oldalakról áradó boldogság, sikeresség, gondtalanság illúziója, mint vágyott állapot jelenik meg mindannyiuk előtt, amelynek eléréséért folytatott hajsza kétségbeesett, magányos, szorongásokkal teli erőlködésbe torkollhat.  A generációs különbségek jól tetten érhetők, ha megvizsgáljuk a digitális lehetőségekhez való viszonyulást.  Míg a korábbi generációk ugyan érdeklődnek az új technológia iránt, használják is az új eszközöket, képviseltetik magukat a közösségi hálókon, mégis képesek valós interakciók kialakítására, el tudják különíteni az online életüket az offline helyzetektől.  A Z- és Alfa-generáció tagjai számára viszont sokszor komoly problémát jelent az online és az offline személyiségük elkülönítése.  Az internet adta személytelen, hangulatjelek mentén alakuló kommunikáció által egyre erősödik az érzelmi inkontinencia a fiatalok körében[6].  Kerülik a személyes, verbális kommunikációt igénylő helyzeteket, melynek hátterében az áll, hogy nehézséget jelent számukra a „face-to-face” szituációkban az arckifejezések, a gesztusok jelentéstartalmának felismerése, ugyanakkor saját verbális és érzelmi eszköztárjaikkal is nehezen boldogulnak, meglehetősen szélsőséges skálán mozogva juttatják kifejezésre érzelmeiket.

Az új generációk megítélése nem mentes az ellentmondásoktól, ugyanis megoszlanak a vélemények arra vonatkozóan, hogy minden idők legokosabb nemzedékének tekinthetjük-e az Alfa-generációt – hiszen digitális agyuk hihetetlen mennyiségű információ-feldolgozó folyamatot tud párhuzamosan kezelni, és az észlelésük is jelentősen felgyorsult -, vagy inkább az úgynevezett „néma generáció” kora következett be megérkezésükkel, hiszen nagyon gyakori, hogy az Alfa-gyerekek két és fél, hároméves korukig nem beszélnek.

A társadalmi, technikai változások az iskolák felé támasztott elvárásokat, az oktatási intézmények helyzetét sem hagyták érintetlenül.  A hagyományos oktatási módszerek már nem tudják maradéktalanul betölteni szerepüket, mivel az új korosztályok igényei új hozzáállást, új eszközök alkalmazását szorgalmaznák.  A digitalizáció nemcsak a tanítási metódusok újragondolása tekintetében érezteti hatását, hanem az iskolai konfliktusok, normasértések megjelenési formáit is átrendezte az online devianciák megjelenésével.

Az iskolában a kortársak között felmerülő viták nem újkeletűek, mindig is létezett a gyerekek között csúfolódás, kiközösítés, esetleg tettlegességig fajuló gyötrés, vagy fizikai agresszió, amely által egy-egy nézeteltérés verekedésbe torkollott.  Szintén már korábban is fellelhető volt a bántalmazás (bullying), zaklatás, amikor az erősebb személy, akár fizikai akár pszichikai erőegyensúly hiányát kihasználva olyan nyomást gyakorol a gyengébbre, amely félelem, stressz vagy egyéb ártalom okozását célozza meg.  A fizikai, verbális vagy pszichológiai támadás, megfélemlítés, lehet rendszeresen ismétlődő, vagy huzamosabb időn keresztül folyamatosan fennálló helyzet is.  Az internet térnyerésével a bullying már az online térben is elkövethető cselekménnyé vált és számos pontján veszélyesebb, mint az offline módon kifejtett zaklatás[7]. Az online zaklatás mindig valamilyen személyes indítékkal kezdődik.  A fenyegető tartalmú vagy rendkívül intim üzenetek küldése, az áldozat folyamatos, ismétlődő követése, becserkészése a cybertérben, arra is irányul, hogy sértse, veszélyeztesse az áldozat biztonságát.  Ezek a zaklató cselekmények azonban különböző elkövetési magatartással valósulhatnak meg.

A leggyakoribb megjelenési formák között találhatjuk az „égetést”, a befeketítést, a megszemélyesítést, a kibeszélést és a szándékos kirekesztést.  Az égetés (flaming) alatt olyan online harcot értünk, amelyben dühös, fenyegető vagy vulgáris üzeneteket küldenek tömegével az áldozatnak.  A befeketítés (dissing) során olyan online üzenetek küldésére kerül sor, amelyek alkalmasak az áldozat jóhírének megsértésére (így például az iskolai honlapra az adott személy szexuális képességeit és méreteit gúnyoló, kétségbe vonó rajzok, beszámolók, megjegyzések eljuttatása).  A megszemélyesítés (impersonation) célja, hogy az áldozat nevében (pl. jelszavát kifigyelve) üzeneteket, sms-eket küldve tegyék tönkre baráti, szerelmi, társas kapcsolatait és ezen keresztül (is) rontsák megítélését. Nem hanyagolható el a kibeszélés (outing and trickery sharing) sem, amelynek során az elkövető az áldozat titkát vagy a rá nézve kínos információt, titkolt jellemzőt szerzi meg csalárd módon és osztja meg másokkal, míg a szándékos kirekesztés (exclusion intentionally) esetén az áldozatot kizárják egy adott online csoportból (pl. chat-szoba, online csoportok). Mindegyik elkövetési mód nagyon jelentős hatással lehet a kiskorú áldozat személyiségfejlődésére. A környezete által nem időben észlelt, nem megfelelően kezelt, hosszan tartó online bántalmazás feldolgozása, a kiút keresése nem egyszerű feladat az így sérelmet szenvedett számára. Az önkárosítástól az öngyilkosságig is vezethet az út, de nem szokatlan az újbóli áldozattá, illetve akár az áldozatból bántalmazóvá válás sem.

Az internetes zaklatás tehát semmi esetre sem hagyható figyelmen kívül.  2018 augusztusában a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság kutatásából kiderül, hogy Magyarországon a gyermekek egynegyedét érte már zaklatás az online térben.  Dr. Kósa Éva médiakutató szerint Magyarország a legveszélyeztetettebb sávban helyezkedik el az online zaklatás tekintetében, hiszen a szülők, a tanárok nem értenek az internet adta lehetőségekhez, miközben a rendelkezésre álló eszköztár végtelen a gyerekek számára.

Az úgynevezett hagyományos iskolai konfliktusok, bántalmazások felismerése és kezelése is komoly feladatot ró a pedagógusokra a mindennapi oktató-nevelő munka mellett, de a számukra láthatatlan cybertérben zajló diákok közötti harc, amely rejtve formálja az osztályközösséget és hagyhat maradandó sebet az áldozatban, míg adhat lendületet az elkövető számára egy későbbi kriminális életút megkezdéséhez, minden eddiginél nehezebb helyzetet teremt.  Az online módon elkövetett cselekmények veszélyessége és egyben a velük szemben való fellépés nehézsége több ponton is megragadható.  Egyrészt az anonimitásba burkolózás lehetősége, a titkosság, az áldozattól való fizikai távolság, amely mind megadatik az internet által, teret enged a dehumanizálódásnak, az érzelemmentes, minden önkontroll nélküli cselekvésnek, csökkenti az áldozattal szemben érzett bűntudatot, empátiát és a felelősségre vonhatatlanság látszatát kelti az elkövetőben.  Másrészt általánosnak tekinthető, hogy a gyerekek adott közösségen belül pontosan tudják mely társuk van online bántalmazásnak kitéve, tudják ki vagy kik az elkövetők, mégsem védik meg az áldozatot, többségük beleolvad a bántó közegbe, más részük közönyösen hallgat. Míg korábban egy iskolai zaklatás hazatérve megszűnt, addig az internet miatt az áldozat otthon is áldozat marad. A netes zaklatás nagy nyilvánosság előtt zajlik, még több tanú látszólagos beleegyezésével, mint az offline zaklatás során.

Ugyanakkor bár az áldozat kortásai felé könnyebben megnyílik, felnőttől nehezen kér segítséget, nem mutatja meg otthon sem igazán önmagát, holott vágyik arra, hogy megoszthassa érzéseit, problémáit.  A kortárs elkövetők gyakran nem tudják meddig tart a „vicc” és hol húzódik a büntetőjogi kategóriát kimerítő cselekmény határa, és a bullying gyakran a szórakozásuk részeként értelmezhető, amely az online csoportnorma által legalizálást nyer.

Immár tehát nem az a fontos kérdés a pedagógus számára, hogy mi zajlik a teremben, hanem hogy mi történik a láthatatlan online térben!  Az online bántalmazás kezelésének nehézségét a helyzet komplexitása adja, hiszen pedagógiai, jogi, informatikai szempontok ötvöződnek benne.  A legnagyobb gond, hogy a legtöbb esetben a tanárok nem is feltételezik, hogy az osztályközösségnek milyen konfliktusai bontakoznak ki a virtuális térben. Nagy részük nehezen kezeli a számítástechnikai eszközöket, nem ismerik a „trendi” mobil applikációkat, nem tekintik nevelési színtérnek az internetet, így reflektálni leginkább a teremben előttük zajló helyzetekre tudnak.  A gyermekek sérelmére – akár kortárs, akár más elkövető által – elkövetett zaklatási ügyek felderítése nehézkes, pontosan a korábban kifejtettek miatt, miszerint sokáig rejtegetik a szüleik elől is bántalmazásukat.  A jog, mint visszatartó erő nem releváns a fiatal, gyermek elkövetők számára, az elrettentés nem működik, mivel annak akadályát képezi az online anonimitásba vetett hit, amely a büntethetetlenség illúziójával kecsegtet.  Az internet felhasználásával megvalósított zaklatás büntethetősége is nehézségekbe ütközik, amelynek egyrésze életkorból fakadó nehézség.  A kiskorúak ellen elkövetett zaklatási ügyek esetén a hatályos törvények szerint csak és kizárólag a törvényes képviselő tehet feljelentést.[8]  Az is gyakori eset, hogy a sértettek visszalépnek a feljelentés megtétele után.  Maga a zaklatás fogalma sem akadálymentes, hiszen sok esetben nem fedi egymást a hétköznapi zaklatásfogalom a büntetőjogi zaklatás fogalmával.[9]  Az online tartalmak eltávolíttatása is nehéz kérdés, egyrészt mert ehhez a lépéshez bírósági végzés szükséges, másrészt komoly nehézséget okoz kideríteni, hogy hol is tárolják pontosan az adatot, illetve ki a tulajdonosa.

Mit tehet tehát mégis az iskola, a pedagógus, ha online kortárs bántalmazás jeleit észleli?

Az elektronikus eszközök iskolai tiltása semmiképpen sem lehet megoldás, hiszen a fejlődés megállíthatatlan, a digitális eszközök, lehetőségek megkerülhetetlenekké váltak a mindennapi életünkben.  A tanárok számára a helyzet kulcsaként az szolgálhatna, ha megismernék, megértenék a mai gyerekek eltérő viszonyulásait, online szokásaikat.  Kiemelkedően fontos lenne, hogy tisztában legyenek és nyomon kövessék a divatos közösségi platformokat, applikációkat, játékokat, s a diákjaik számára saját példamutató online jelenlétet állítanának.  A csoport-agresszió jeleinek figyelemmel követése („savazós vicc”, sértő dícséretek) segítségül szolgálhat az online agresszió kiszűréséhez is. „Gyanú esetén” pl.: mozaik módszert alkalmazva kiadhat osztályfeladatot a bullying vagy az agresszió feldolgozásáról (ezzel közvetve informálják a gyerekeket arról, hogy mit is élnek át éppen).  A konfliktusok kezelése mellett hasonlóképpen figyelmet kell fordítani a megelőzésre, így az alapvető online együttélési szabályok ismertetésére.  Fontos  a gyerekek és szülők tájékoztatása az elektronikus úton megvalósítható zaklatás jelentőségéről, típusairól, továbbá lényeges fejleszteni az online kommunikációt és a problémamegoldó készségeket. Tudatosítani kell a tanulókkal mely esetek milyen beavatkozást igényelnek (Privát felületen: szöveges vagy képi tartalom mentése, a zaklató figyelmen kívül hagyása, az esemény jelentése. Nyilvános felületen: azonban azonnali beavatkozás, a tartalom további terjesztésének megakadályozása).

Az iskola, mint intézmény fel kell, hogy készüljön a digitális tér veszélyeire, ennek egyik módszere lehet olyan szabályzat, protokoll kialakítása, megismertetése a tanulókkal és szülőkkel egyaránt, amely alkalmas arra, hogy kereteket szabjon az internet és a mobileszközök használatához, valamint következetes szankcionálási rendszert vetít a normasértők elé.  A szabályozás mellett nagy hangsúlyt kellene fektetni az azonnali segítségnyújtás biztosítására a bajba jutott diákok számára, illetve a bizalom erősítésére tanár és diák között.  Az iskola külön felelőst nevezhet ki ebben a témában jog és ismerettudatosító előadások tartására, vagy akár kortársak bevonására is sor kerülhet.

Az Igazságügy Minisztérium által alapított Áldozatsegítő Központ és az EMMI Köznevelésért Felelős Államtitkársága szakmai tájékoztató napot tartott pedagógusok számára 2018. február 16-án (OH, EKE OFI közreműködésével).  A szakmai nap a digitális zaklatás és resztoratív sérelemkezelés témakörét tűzte napirendre, amelyen jogi, pedagógiai és pszichológiai irányból is körüljárták a szakmák képviselői az iskolai online zaklatás témakörét.  Megfogalmazásra került a Digitális Gyermekvédelmi Stratégia szerint egy gyermekvédelmi szűrőszoftver, valamint egy online gyermekvédelemmel kapcsolatos információkat összegyűjtő honlap megteremtésének szükségessége, ugyanakkor kitértek a megelőzésre és a veszélyek kezelésére, érzékenyítést támogató képzési és továbbképzési programok elindításának nélkülözhetetlenségére is.  A prevenció mellett a másik célkitűzésként a resztoratív szemlélet alkalmazásának népszerűsítése jelent meg.  Mind a jogi, mind a pszichológiai szakma képviselői kiemelték a resztoratív módszert, mint alkalmas eszközt arra, hogy az online erőszakos tevékenységekből fakadó feszültséget, szorongást feloldja.  Az iskolában egy ilyen erőszakos cselekmény felszínre kerülése esetén a helyreállító metódus képes lehet arra, hogy a légkör megváltoztatásával elérje az erőszakmentességet.  Az egyének közti agressziót a tágabb közösség, a teljes iskola tünetének lehet tekinteni.  Ezért főcél az iskola légkörének, viszonyrendszerének megváltoztatása kell, hogy legyen.  Alapvetően a szemlélők átformálására, a szemlélő viselkedés felszámolására kell építeni.  Ezek az eljárások hosszúak, éppen ezért az iskola dolgozóinak elkötelezettnek kell lenniük a sikeresség érdekében.

Az online kortárs bántalmazás, zaklatás, mint az iskolai konfliktusok új, „láthatatlan” módon komoly feszültségeket generáló formája minden vonatkozásában nehézségeket teremt.  Pszichológiai kutatások szerint vitatott, hogy a gyerekkori bántalmazó, zaklató viselkedésmód természetes része-e a felnőtté válásnak, a közösségi státuszkeresésnek, az önállósodásnak vagy sem, és mennyire hat közre a későbbi bűnelkövetővé válásban. Ugyanakkor az online tér miatti személyiségtorzulás, a növekvő agresszió, a dehumanizálódás, valamint az anonimitás adta „védettség” érzése, mind, mind olyan tényezők, amelyek okkal feltételezhetően előrevetíthetik a későbbi kriminális magatartásokat.  Az iskola helyzete nem könnyű sokszor a hagyományos konfliktusok feloldásakor sem, az online zaklatás jelenlétének felismerése, kezelése pedig különösen nagy terhet ró rá, de nem elhanyagolható sem az online, sem az offline normasértésekre adott iskolai válasz, hiszen kulcsfontosságú szerepe van a gyermekkori bűnmegelőzés szempontjából.

[1] A kutatást az EFOP-3.6.2-16-2017-00007 azonosító számú, Az intelligens, fenntartható és inkluzív társadalom fejlesztésének aspektusai: társadalmi, technológiai, innovációs hálózatok a foglalkoztatásban és a digitális gazdaságban című projekt támogatta.

A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap és Magyarország költségvetése társfinanszírozásában valósul meg.

[2] Solt Ágnes: Peremen billegő fiatalok – Veszélyeztető és kriminalizáló tényezők gyermek- és ifjúkorban. Doktori (Ph.D.) disszertáció , 2012  Bűnelkövető fiatalok életét vizsgálva, bemutatott négy bűnözői életút- modell mindegyikében fellelhető az iskola szerepe a bűnelkövetővé válásban.

[3] Z-generáción az 1995 és 2009 született gyermekeket értjük.

[4] Alfa-generáción a 2010 után születt gyermekeket értjük.

[5] Prensky, Marc: Digital Natives, Digital Immigrants. In: MCB University Press, 9. vol., 5.no., 2001. october

[6] Tari Annamária: Bátor generációk#SszorongokTehatVagyok, Tericum könyvkiadó, 2017

[7] Az új Büntető Törvénykönyv (2012. évi C. törvény) a zaklatás tényállását a következőképpen szabályozza (222. §):(1) Aki abból a célból, hogy mást megfélemlítsen, vagy más magánéletébe, illetve mindennapi életvitelébe önkényesen beavatkozzon, őt rendszeresen vagy tartósan háborgatja, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki félelemkeltés céljából

  1. a) mást vagy rá tekintettel hozzátartozóját személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmény elkövetésével megfenyeget, vagy
  2. b) azt a látszatot kelti, hogy más életét, testi épségét vagy egészségét sértő vagy közvetlenül veszélyeztető esemény következik be, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

[8] Ehhez tehát a gyereknek beszélni kell problémájáról otthon a szüleinek, gondviselőinek.

[9] Csak az a zaklatási cselekmény büntethető, amelynek a célzata megfélemlítés vagy önkényes beavatkozás. Nagyon fontos, hogy ne egyszeri vagy alkalmi legyen a háborgatás, hiszen büntetőjogilag csak rendszeres vagy tartós zaklatás értelmezhető

Kapcsolódó cikkek:


Szólásszabadság, avagy a social media jogi státusa – 3. rész
2019. szeptember 19.

Szólásszabadság, avagy a social media jogi státusa – 3. rész

A social media-platformok az online nyilvánosság első számú terepeivé váltak, melyeknek nincs közmegegyezésre számot tartó definíciójuk. Jelen tanulmányában a szerző azonos megítélés alá helyezi a YouTube-ot, a Facebookot és a Twittert, mivel tevékenységük szólásszabadsággal összefüggő része hasonló, és hasonlóan is ítélhető meg. E szolgáltatások mindegyike képes a felhasználói tartalmak korlátozására, és időnként erre a jogi szabályozás kötelezi is. Az EU új irányelve is közös regulákat alkot e két eltérő szolgáltatásra: a hatálya alá tartozó audiovizuális tartalmak mind a videómegosztó, mind a social media-platformokon megjelennek.

Alvállalkozó által koordinált fővállalkozói ajánlatok keretmegállapodásra irányuló közbeszerzés során
2019. szeptember 18.

Alvállalkozó által koordinált fővállalkozói ajánlatok keretmegállapodásra irányuló közbeszerzés során

A Fővárosi Törvényszék ítélete azt eredményezi, hogy a jövőben kartelltől kell majd tartani, ha a közös alvállalkozó korábbról ismeri a fővállalkozókat és a pályázat megengedi, hogy az alvállalkozó biztosítsa a referenciát, illetve, hogy sem a közbeszerzési, sem a versenyjogi szabályok nem tiltják azt, hogy egy vállalkozás, esélyeit maximalizálva, több fővállalkozó alvállalkozójaként is rész vegyen az eljárásban és – korábbi referenciamunkái során szerzett ismereteire támaszkodva – nekik egyenként segítséget nyújtson a pályázati adatlap kitöltésében, mégis megállapítható a kartell létrejötte.

Jogszabályfigyelő 2019 – 37. hét
2019. szeptember 16.

Jogszabályfigyelő 2019 – 37. hét

Alábbi cikkünkben, tekintve, hogy a 2019/151–153. számú Magyar Közlönyökben közérdeklődésre számot tartó újdonság nem jelent meg, a kúriai döntések és tanácsadó testületi vélemények közül válogattunk.