Paradigmaváltás a hazai energiaszektor szabályozásában – 2. rész.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Magyar Energetikai Társaság Interdiszciplináris Tagozata tanulmányt készített az állami tulajdonú, non-profit alapon működő, holdingalapú közszolgáltatási rendszer megszervezésének előkészítéséhez szükséges intézkedésekről, annak nyomán, hogy augusztus 15-én napvilágot látott a kormány ezzel kapcsolatos határozata. Sorozatunk második részében a nonprofit közműholdingtól várható lehetséges előnyöket ismertetjük

1.1. Fogyasztói-lakossági dimenzió

Véleményünk szerint a villamosenergia-, földgáz- és távhő-szolgáltatás lakossági szegmensét egy integrált, állami, non-profit alapon működő holdingba szervező struktúrával minden bizonnyal a lakossági fogyasztók nyerhetik a legtöbbet – aligha kétséges módon a struktúra elsődleges motivációja is éppen ez. Az állami non-profit holding kialakítása és annak hatásai a közelmúlt hazai és európai uniós (EU) fogyasztóközpontú szabályozási perspektívájába illeszkednek. A legfontosabb közműszolgáltatásnak számító villamosenergia- és földgázszektor működését alapvetően meghatározó úgynevezett „harmadik energiacsomag” már deklaráltan is a szolgáltatások igénybe vevői érdekeinek védelmét jelölte meg első számú célkitűzésének. A 2011-ben elfogadott fogyasztóvédelmi irányelv rendelkezéseinek implementálásával, valamint a fogyasztói jogok érvényesülése szempontjából kiemelkedő új Polgári Törvénykönyv (Ptk.) márciusi hatályba lépésével Magyarországon is jelentősen megerősödött a fogyasztói érdekek jogi védelme. E folyamatba illeszkedve a holdingalapú közszolgáltatási rendszer, megszervezésével jelentős mértékben tovább erősödhet a fogyasztók helyzete speciálisan az energiaszektorban, emellett olyan szinergiák érhetők el, amelyek véleményünk szerint nem csak a lakosság, hanem az állam és a közműhálózat egésze számára is komoly előnyöket jelenthetne, mindenekelőtt az egyes szolgáltatásoknak egy áttekinthető, transzparens és hatékony szervezeti struktúra keretében történő, országosan egységes kereskedelmi feltételekkel való igénybevételének lehetőségével.

Az egyes közmű-szolgáltatások egy intézmény alá szervezésével lehetőség nyílna a védendő fogyasztók következetesebb védelmére. Ehhez kapcsolódóan a jelenleg szétaprózódott ügyfélszolgálati rendszer és a nehézkes fogyasztói érdekérvényesítés egységesítésére is alkalmat adhat: a kisebb településeken is jelen levő, egyablakos ügyintézést („one-stop shop”) lehetővé tevő, gazdaságosan működő, elérhető és lakosságbarát ügyfélszolgálatok biztosításával – valamennyi integrált közmű-szolgáltatásra kiterjedően, ideértve a nyilvántartási és számlázási tevékenység, valamint a panasz- és követeléskezelés egységesítését is – a költséghatékonyság és a fogyasztói tudatosság állami erősítésének nem mellékes lehetőségeivel társulva.

1.2. Szabályozási stabilitás

A következő és igen lényeges szempont – véleményünk szerint – a szabályozási változások következetes kiteljesítése és lezárása a befektetői bizalom és a kiszámíthatóság szükséges javítása okán.

Az ÚJ Jogtár bemutatja: Ügyvédreggeli 2014.         Készüljünk együtt a Ptk. jelentős változásaira!
2014. 10. 03.:  Vállalkozási szerződések – Dr. Barta Judit 2014. 11. 07.:   Vezető tisztségviselők felelőssége az új Ptk.-ban – Dr. Gárdos Péter 2014. 12. 05.:   Adásvételi szerződések – Dr. Kisfaludi András Helyszín: Hilton Budapest Westend, 1062 Budapest Váci út 1-3.

2010 után az ismert módon az energiaszektor újabb területein (földgáz- és villamos energia egyetemes szolgáltatás, részben a távhő, majd a „rezsicsökkentés”) indult el az állami-központi szabályozás és a hatósági beavatkozás irányába történő átrendeződés. Történt ez akkor, amikor bizonyos aspektusokban már eleve a valós piaci folyamatoktól eltérített, avagy éppenséggel hatósági áras tendenciák érvényesültek (kötelező átvétel, de eredendően az egyetemes szolgáltatás korábbi árképzési rendszere, és a végig hatósági áras távhő is ilyen). A fokozódó állami beavatkozás eltérő ritmikája érezhető iparági és befektetői bizonytalanságot teremtett, mely a növelte a kiszámíthatóság és a tervezhetőség kockázatát. A piaci szereplők, közöttük különösen azok, melyeknek tulajdonosa külföldi cég, e szabályozási változásokat, azok hektikusságát piaci bizonytalanságként élték meg, visszajelzéseiken keresztül bizonyíthatóan a country risk körében értékelve („árazva be”) mindezt. Éppen ezért a szabályozás zártsága és következetessége szempontjából – átfogó jellege miatt – a non-profit közmű megteremtése lehet az a végső és tartós intézkedés, mely a piacot végre megnyugtatva, véglegesen, egységesen és kiszámíthatóan rögzítené az állami-közjogi beavatkozás iparági határát, főként, ha annak intézményi és hatósági-felügyeleti oldala is körültekintően rendeződik. Ezt viszont magának a szabályozás nyelvezetének is egyértelművé kell tennie. Javaslatunk, hogy a szabályozási csomag részeként, akár azt időben követve új, a befektetői bizalmat és a szabályozási stabilitást deklaráló regulázási aktusokat dolgozzanak ki és fogadjanak el – például új befektetés-védelmi törvényt, a jelenleg hatályos, még a rendszerváltás előkészítéseként született jogszabály helyett.

1.3. Gazdálkodási-üzemeltetési dimenzió

Végezetül gazdálkodási és hálózat-üzemeltetési oldalról kétségkívüli előny lehet, ha az egy helyen koncentrálódó bevételek az országban maradva a közműhálózat fejlesztésére, az üzembiztonság és a szolgáltatás színvonalának növelésére, valamint a hatósági árak mérséklésére, további „rezsicsökkentésre” fordíthatóak. E körben érdemes a külföldi példák vonatkozó tanulságaira figyelemmel lenni.

A közműholding gazdálkodásának sikeressége az integráció mélységétől és a lehetséges szinergiák kihasználásától függ majd. A rövidtávon megvalósítható szervezeti szintű racionalizálás mellett hosszú távon a stabil működtetés kiszámítható finanszírozási megoldásokat tesz szükségessé. Utóbbi megvalósítható tarifális alapon is, azonban kedvezőtlen feltételek mellett várhatóan jelentős költségvetési forrásokat igényel a közműholding, amely felveti az EU-s jogszabályoknak való megfelelés kérdéskörét.

Idetartozó fontos szempont, hogy a hatósági árszabályozás és az országos lefedettség olyan működés tervezését eredményezheti, amelyben a szolgáltatást igénybevevők által megfizetett díjak biztosítják a holding számára egyrészt a működési költségeket (önfenntartás), másrészt ezen felül a hálózati infrastruktúra fejlesztéséhez szükséges forrásokat is, kizárva a számos jogi (lásd: tiltott állami támogatás) és gazdasági problémát felvető közvetlen állami vagy önkormányzati transzferek problémáját.

Szerzők: dr. Bálint Norbert, Herczeg András MBA, dr. Tóth Máté LLM, Gebhardt Gábor

A teljes tanulmány megtalálható a http://e-met.hu/images/banner/719b4a85e55637af44c3c8313bfd6ba0.pdf oldalon.

---