Pertaktika vagy rosszhiszeműség?

Ami a tényállást illeti, az alperesi tulajdonában álló ingatlan gondnoki lakását a felperes bérelte. Még a bérleti jogviszony kezdete előtt a felek szóban a lakás közös felújításában állapodtak meg, úgy, hogy az átlagos színvonalú munkáktól eltérő minőségű kivitelezés értékkülönbözetét a felperes finanszírozza. 

A felperes a ingatlant egy toldalékrésszel bővítette, amely a lakás hasznos alapterületét 20 négyzetméterrel növelte, és emiatt 4 ablakot és egy erkélyajtót vásárolt és építtetett be. Az eredetileg határozatlan időre kötött bérleti szerződést az alperes felmondta. A felperes kiköltözéskor összesen 62 756 forint lakáshasználati és közüzemi díjat nem fizetett meg, ugyanakkor felszólította az alperest az általa elvégzett munkálatok ellenértékeként 5 675 617 forint megfizetésére. 

Leszállított keresetében a felperes 4 800 000 forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest jogalap nélküli gazdagodás címén, az általa elvégzett értéknövelő beruházásokra hivatkozva. Az alperes a kereset elutasítását kérte, viszontkeresetében pedig a hátralék megfizetését. 

Az első- és másodfokú eljárás 

Az elsőfokú bíróság az alperest a leszállított kereset szerint marasztalta, a viszontkeresetnek részben helyt adott. Mivel a beruházások még a bérleti jogviszony kezdete előttiek, ezért vonatkoznak rá a jogalap nélküli gazdagodás szabályai [Aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt visszatéríteni – régi Ptk. 361. § (1) bekezdés]. A jogeset Kúriáig eljutott problémáját az okozta, hogy a bíróság nem vette figyelembe és mellőzte az alperesi magánszakvéleményt, mivel annak azt az alperes hivatkozása szerint „pertaktikai okokból” csak a kirendelt szakértő tárgyalásról történt távozása után csatolta. 

A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. Egyetértett a magánszakvélemény elsőfok általi mellőzésével. Kiemelte, hogy a régi Pp. rendelkezése alapján a bíróság a bizonyítás elrendelését mellőzni köteles, ha a bizonyítási indítványt a fél neki felróható okból elkésetten, vagy egyébként a jóhiszemű pervitellel össze nem egyeztethető módon terjeszti elő. A másodfok meglátása szerint a magánszakvéleményt az alperes a jóhiszemű pervitellel össze nem egyeztethető módon terjesztette elő. Nem adott elfogadható magyarázatot arra, miért nem élt a kirendelt és a magánszakértői vélemény ütköztetésének lehetőségével, amelytől ezáltal saját magát zárta el. A másodfok okirati bizonyítékként sem tartotta figyelembe vehetőnek a magánszakvéleményt, mert az a fél szakmai tartalmú előadásának minősül, amely önmagában bizonyításra nem alkalmas. 

A felülvizsgálati kérelem tartalma 

Az alperes az ítélet hatályon kívül helyezése, és az eljárt bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. 

  [htmlbox pp_eljarasjog]

A Kúrai megállapításai 

A Kúria nem találta jogszabálysértőnek a jogerős ítéletet. Úgy ítélte meg, hogy az eljárt bíróságok a régi Pp. rendelkezésének [3. § (4) bekezdés] megfelelően mellőzték az alperes által csatolt magánszakértői vélemény befogadását, értékelését és a kirendelt szakértő véleményével való ütköztetését. A régi Pp. a jóhiszemű pervitellel össze nem egyeztethető módon előterjesztett bizonyítási indítvány tekintetében egyértelmű eljárásjogi parancsként írja elő annak kötelező mellőzését. Erre tekintettel a rosszhiszemű pervitel mint feltétel bekövetkezése után a bíróságnak nincs mérlegelési joga a felajánlott bizonyítást illetően, azt mellőznie kell. Ezért nincs jelentősége annak sem, hogy ezt követően a per tárgyalása folytatódott-e.

A régi Pp. értelmében a fél köteles a tényállításait, nyilatkozatait, bizonyítékait – a per állása szerint – a gondos és az eljárást elősegítő pervitelnek megfelelő időben előadni és előterjeszteni [141. § (2) és (6) bekezdés]. A Kúria meglátása szerint az alperes jogi képviselőjének az a magatartása, hogy a 2014. november 4-én kelt és ekkortól rendelkezésére álló magánszakértői véleményt sem a 2014. november 21-i, sem a 2015. január 13-i tárgyaláson nem csatolta, arra nem is hivatkozott, azt csupán a kirendelt szakértőnek ez utóbbi tárgyalásról történt távozását követően terjesztette elő, semmiképpen nem egyeztethető össze a „per állása szerint”, és a „megfelelő időben” történő előterjesztés kötelezettségével, különösen amiatt, hogy a kirendelt szakértő mindkét tárgyaláson jelen volt, idézésére, személyes meghallgatására kifejezetten az alperesnek a szakvéleményre tett észrevételében előterjesztett indítványára került sor. Mindezek miatt az alperes pertaktikai okra hivatkozását nem fogadta el a Kúria. Rámutatott arra is, hogy következetes a bírói gyakorlat abban, hogy jogszabálysértés nélkül mellőzi a bíróság a bizonyítási indítvány folytán a további bizonyítás elrendelését, ha a fél azt a jóhiszemű pervitellel össze nem egyeztethető módon terjesztette elő. 

Minderre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. 

Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. V. 21.982/2016.) a Kúriai Döntések 2018/5. számában 145. szám alatt jelent meg.